Az évszázad szélhámosságát készül véghezvinni Budapesten a Fidesz, az állítólag ellenzéki MSZP teljes közreműködésével. Rekord összegből újítják fel a hármas metró ócskavas szerelvényeit, amennyiért akár vadonatúj kocsikat is vehetnénk. Kiknek lesz zsíros biznisz a metrókocsik tákolása?  

A hármas metró Magyarország legnagyobb forgalmú vasúti rendszere: egy átlagos munkanapon 520-540 ezer utas használja. A metróvonal kritikus állapotban van: a szerelvények rendszeresen kigyulladnak, az alagutakba folyamatosan szivárog a talajvíz, a sínek felületén pedig hajszálrepedések vannak, melyek bármikor síntöréshez vezethetnek. A metróvonal egyes szakaszain már most is állandó sebességkorlátozás van érvényben.

Halaszthatatlanná vált a teljes vonal helyreállítása. A józan ész szabályai szerint: az infrastruktúra felújításával és a járművek lecserélésével, ahogy az történt a kettes metró esetében pár évvel ezelőtt. Ám Tarlósnak „jobb” ötlete támadt: újítsuk fel inkább méregdrágán a meglévő, szovjet roncsokat!

Pedig a kettes és a négyes metró vonalára vásárolt ALSTOM szerelvényekre nincs panasz: kényelmes, elegáns, klimatizált járművek, melyekben már beszélgetni is lehet, nincs az az éktelen háttérzaj, mint a szovjet kocsikban.

Mivel Mészáros Lőrinc egyelőre a metrókocsikhoz még nem ért, a vagonok felújítására tendert írtak ki, ahol jelen állás szerint az észt Skinest Rail és az orosz Metrovagonmas van még versenyben. Bár az észt pályázó olcsóbb ajánlatot nyújtott be, minden jel szerint mégis orosz barátainknak áll a zászló.

És most néhány szám, jól figyeljen a kedves Olvasó. A főváros 60 milliárd forint (!) összegű devizahitelt vesz fel a régi metrókocsik felújítására, miközben Párizsban 45 darab vadonatúj szerelvényt vettek 57 milliárd forintnak megfelelő euróért. Tarlós magasabb összegről beszél: szerinte 90 milliárdért lehetne lecserélni a hármas metró gépparkját. Vagyis a szerb határra felhúzandó teljesen fölösleges drótkerítés árát kellene hozzácsapni a tákolás összegéhez, hogy vadonatúj szerelvényeink legyenek.

Ha elfogadjuk ezt a nagyobb összeget, akkor is kifizetődőbb a kocsik cseréje, mint a régiek javíttatása. A felújított orosz kocsik élettartama ugyanis 20 év, míg az új szerelvények 30-35 évre vannak kalibrálva. Időarányosan is olcsóbb tehát a csere, és akkor még nem beszéltünk a napi félmillió utas kényelméről, évtizedeken keresztül.

Mindeközben az orosz metrókocsik felújítását egy törvénymódosítással kiemelt projektté nyilvánította az Orbán-kormány. (Ezzel 5 naposra rövidülnek egyes határidők, rengeteg engedélyt nem szükséges beszerezni, stb.) A múlt héten pedig minden, a hármas metró felújításával kapcsolatos ügyet egyszemélyben Tarlós hatáskörébe utaltak, elvéve a Fővárosi Közgyűlés döntési jogkörét.

De vajon mi ez az eszeveszett nyomulás? Miért erőltetik ennyire a semmilyen gazdasági számítással nem magyarázható méregdrága felújítást? Miért asszisztál mindehhez az állítólag ellenzéki MSZP? Miért szavazták meg ők is a 60 milliárdos gigahitelt? (csak Gy. Németh Erzsébet (DK) szavazott nemmel, valamint Csárdi Antal (LMP) tartózkodott) És mit szól mindehhez Orbán Viktor? Lehetetlen, hogy egy ekkora volumenű beruházás az ő tudta nélkül, vagy akarata ellenére történjen. Akkor hát: mi történik a fejünk fölött már megint?

Reméljük, nem arról van szó, hogy a haveri orosz cég visszacsorgat a fideszes pártkasszákba azokból a milliárdokból, amit az adófizetők dobnak össze a metró felújítására. Reméljük, nem arról van szó, hogy az MSZP is megkapja a maga júdáspénzét a buliból, ezért szavakban eljátsszák a kamuellenzéket, majd csont nélkül megszavazzák a piszkos üzletet. Reméljük, nem arról van szó, hogy néhány gazember már megint komplett hülyének nézi a keményen dolgozó kisembereket, akiknek végső soron használniuk és fizetniük kell majd a metrót...

Kövesd a Nyugati Fényt a Facebookon, hogy ne maradj le a frissítésekről!

Megtalálta új „csodafegyverét” a kormány. A cél ugyebár az volt, hogy eltereljék a választók figyelmét a kudarcos kormányzásról, a gigantikus korrupciós botrányokról, na meg a pofátlan vagyonokat összeharácsoló fideszes politikusokról és strómanokról.

Ennek érdekében tucatnyi improvizált blődséget bevetettek: nem vált be a pisiteszt, nem vált be az útdíj, nem vált be a vasárnapi boltbezárás, nem vált be a halálbüntetés. Úgy tűnik viszont, hogy a szájtáti közönség vevő lesz „A bátor Orbán megvédi népét a barbár bevándorlóktól” című szemfényvesztés meghosszabbított előadására.  

Már most látszik, hogy a nyarat bőven elviszi majd a szerb-magyar határra építendő 4 méteres drótkerítés körüli purparlé. A menekültügyi hisztéria hullámain otthonosan lovagol a miniszterelnök. Nincs új a nap alatt: Orbán Viktor mindig akkor van elemében, ha egy általa kijelölt és démonizált ellenséggel szemben eljátszhatja a hősies nemzetvédő szerepét.

Ebben a műfajban utazik 25 éve, ilyenkor mutatkozik meg a maga meztelen valóságában a pszichopátiásan gátlástalan jelleme: az éppen aktuális ellenséggel szemben ugyanis nem ismer se méltányosságot, se könyörületet, de még az emberiesség minimumát sem.

Már az sem érdekli, ha nyilvánosan lelepleződik: ócska parasztvakítás volt a „nemzeti konzultáció” (hiszen meg sem várta az eredményt), mert máris egy 17-szer nagyobb parasztvakítás levezénylése izgatja.

A szorzószám forintban értendő és egészen konkrét. A kamukonzultációra és az uszító plakátokra ugyanis az adófizetők 1300 millió forintját szórta el Orbán. Ezzel szemben most 22 milliárd forintot (plusz korrupció!) szándékozik elverni egy ócska és haszontalan, ám jól kommunikálható blöffre.

Egy minden irányból megkerülhető kerítésre, ami szemmel láthatóan teljesen fölösleges, teljesen értelmetlen, és teljesen hülyén néz ki önmagában. Mintha egy zuhanyrózsa egyetlen lyukát betömnénk, majd megünnepeltetnénk magunkat, hogy azon keresztül nem folyik a víz. Aha, csak a maradék 49 lyukon keresztül.

A méregdrága Orbán-fal ugyanis nyilvánvalóan nem fogja visszatartani a menekülteket. Aki több száz vagy több ezer kilométert megtett, átkelt sivatagon és tengeren, azt egy kerítés nem fogja megállítani a szándékában. Átmássza, alagutat ás, vagy egyszerűen megkerüli, hiszen megkerülhető.

Ezt a térképet kell minden Fidesz-szavazó orra alá dörgölni, mielőtt túlzottan beleélné magát, hogy a Viktor itt bármit is megoldott. A francokat: Orbán elver újabb 22 milliárd forintot, csak hogy visszacsábítson valamennyit az egy év alatt elvesztett egymillió szimpatizánsából.

E 175 kilométeres kerítés árát kizárólag azért kell megfizetnünk, hogy Orbán Viktor a választási kampányban majd a hős megmentő hamis pózában tetszeleghessen.  

Ha megépül, a szerb határ menti Orbán-fal lesz Magyarország történetének eddigi legdrágább fideszes pártkampánya, amelyet 100%-ban közpénzből finanszírozott a kormány.

Ami itt történik, az nem a menekültkérdés fenntartható megoldása, hanem egyszerű sikkasztás, hűtlen kezelés és illegális kampányfinanszírozás. Lássunk át a szitán - még akkor is, ha drótból van és 4 méteres.

Kövesd a Nyugati Fényt a Facebookon, hogy ne maradj le a frissítésekről!

Megtartotta évi rendes dzsemboriját a szárszói panoptikum. Farkasházy Tivadar, hazánk mérsékelten humoros, ám végtelenül savanyú humoristája minden éven összecsődíti a ballib holdudvar kopott fényű sztárjait, hogy közös csoportterápia keretében sirassák meg egykori befolyásukat.

A gyomorbajosan megkeseredett, de cserébe hiú és önérzetes Farkasházy egymagában is sokat tett azért, hogy a fiatalabb generációk hanyatt-homlok meneküljenek a baloldalnak még a környékéről is.

Az általa szervezett találkozó nem más, mint lejárt szavatosságú figurák bávatag önfelmutatása, bárminemű cél, progresszív hatás és eredmény nélkül. Hiszen mennyire tökmindegy már 2015-ben, hogy mit gondol a politikáról Havas Henrik, Magyar György, Juszt László vagy Sas József?

Szárszó a kvintesszenciáját mutatja a baloldali politizálás kudarcosságának. Ha történészek egyszer majd fel kívánják tárni, miért volt képtelen a baloldal kitörni a maga teremtette kulturális gettóból, mindenképp meg kell emlékezniük arról a szellemiségről, amely a legtöményebben épp Szárszón mutatkozik meg.

A felfuvalkodott értelmiségi gőg és a fékezhetetlen politikacsinálási ambíciók bizarr emlékhelye ez.

Ezek az emberek soha nem megérteni és elfogadni akarták az egyszerű állampolgárokat, hanem mindig csak kioktatni és irányítani. Öntelt fontoskodók, akik soha nem forrásként, mindig csak fogyasztóként tekintettek a saját népükre. Akik majd szépen megeszik, amit ők kifőztek nekik. Nem jött be.

Megfogyva bár, és megtörve is, de még mindig összejönnek, és még mindig ugyanúgy nem értik, miért van elege belőlük nem csak a jobb, de a saját oldaluk jelentős részének is. Nem értenek semmit a mai Magyarországból. Siránkoznak a Jobbik előretörésén, de semmit nem fogtak fel a saját felelősségükből.

Teddyék annyit bírnak reagálni az új idők kihívásaira, hogy felkarolják a PM nevű törpepárt agyrémét a munka nélküli alapfizetésről.

Jellemző az egész kifacsarodott szemléletmódjukra: nem azon gondolkodnak, hogy az életvitelszerűen tétlenségre berendezkedett honfitársainkat termelő tevékenységre, egyéni felelősségvállalásra sarkallják. Ehelyett azon spekulálnak, hogy örök inaktivitásban tartsák őket, a még dolgozó 3,5 millió ember adóbefizetéseiből.  

Nem bírják felfogni, hogy a büdös életben nem lesz békés egymás mellett élés egy olyan társadalomban, ahol az egyik ember látástól vakulásig gürizik, a szomszédja pedig megkapja majdnem ugyanazt a pénzt lehúzott redőny mögötti karatefilm-nézésért.

Valóságérzékelésből megbukott entellektüellek, tele senkinek nem kellő világmegváltó ötletekkel. Önkritikájuk nulla, egójuk viszont a Holdról is látszik.

Amíg ezek a figurák fogják alkotni a baloldal szellemi holdudvarát, amíg az ő szellemiségük hatása alatt fognak politizálni a baloldali pártok, addig a Fidesz sajnos nyugodtan hátradőlhet.  

Orbánék leváltásának minimumfelétele egy olyan szemléletű és kultúrájú ellenzék, amelyik elég bátor ahhoz, hogy szakítson Szárszó kudarcos örökségével.

Kövesd a hiánypótló Nyugati Fényt a Facebookon, hogy ne maradj le a frissítéseinkről!

Két kézzel lapátolja a szenet a gyűlöletvonat kazánjába a kormány. Miután a nemzeti konzultáció fantázianevű parasztvakítás megbukott, a Fidesz újabb fegyvereket állított hadrendbe.

A keményen dolgozó kisemberek adóforintjait Orbánék most éppen alpári stílusú plakátokba és hirdetésekbe forgatják. A „szeretet ésösszefogás pártja” mindenáron belénk akarja plántálni a gyűlölet kultúráját. A cél immár sokadszor, hogy ne a korrupt gazemberekben, hanem a korrupt gazemberek által kijelölt, szerencsétlen sorsú csoportban lássuk a saját ellenségeinket.

Hogy elhiggyük: nem azért nyomorgunk négymillióan, mert üresen kongó stadionokra szórják a közpénzt, nem azért, mert az egykulcsos adóval évi 440 milliárdot hagynak a legpénzesebbek zsebében, és nem azért, mert a fideszes nagyurak úgy lopnak, mintha a lopás lenne a fő tevékenységük. Hanem mert a minimális emberiesség jegyében be kellene fogadnunk pár száz menekültet, akiknek az ellátását javarészt amúgy is az EU fizeti.

A gátlástalan habonyizmusra hamar megszületett az ellenreakció: jóérzésű honfitársaink csoportosan szakítják le és festik át a plakátokat, hogy ne látszódjék a gyalázat. Úgynevezett polgári engedetlenség; az egykori kordonbontó bandának igazán nincs joga reklamálni miatta.

És már úton van az eggyel szellemesebb válasz is: Kétfarkú Kutyáék is offenzívába kezdenek, és ellenplakátokon fogják bemutatni: mi mindenről szeretné elterelni a figyelmet a fideszes genyókommunikáció. A viccpárt, amelynek idáig inkább lájkvalutában fizettek az emberek, már húszmilliós nagyságrendű összeget kalapozott össze a nemes célra.

Az emberek pedig drukkolnak, támogatnak, lelkesen osztják az átfestett plakátok fotóit meg az újabb ötleteket, miközben mélyen megvetik a Fideszt, amelyik egymás torkának akarta ugrasztani őket.

Az Orbán-rezsim állandóan válaszút elé állítja az állampolgárait. Soha nincsen nyugalom, soha nincsen konszolidáció, soha nincsen béke, mert a fideszes kormányzás lényege a permanens háború.

Újabb és újabb társadalmi csoportokat pécéznek ki, és mint a pitbull: harapják, tépik, egy percig nem engedik. Nekünk pedig lépten-nyomon választanunk kell, hogy elfogadjuk-e a finkelsteini-habonyi gyűlöletgépezet aktuális „politikai termékét”, vagy mégiscsak a bennünk pislákoló emberség, irgalom, szolidaritás kerekedik felül. Jellempróbáló idők.

Hajléktalanok, diákok, melegek, civilek, tüntetők, rokkantak, szegények, és legújabban a menekültek ügye - a Fidesz minden egyes kérdésben jéghideg precizitással az embertelenség oldalán állt. Hiába, senki nem adhat mást, csak mi lényege.

A gátlástalan Fidesz-uralom azonban minden rémsége mellett egy hatalmas lehetőség is, hogy élményközösséggé kovácsolja az ellenzéket: a kormány ugyanis akarva-akaratlanul a jó oldalra sodorja a vele szemben állókat.  

Eljutottunk oda, hogy önmagában markáns identitásképző tényezőnek számít, ha valaki szemben áll a Fidesz-kormánnyal. Értékválasztás a civilizáció, a szolidaritás, a humánum, a méltányosság és Európa mellett.

Éppen ezért az ellenzéki érzelmű honfitársainknak semmi okuk rá, hogy elbizonytalanodjanak, meghunyászkodjanak. Vállalják csak bátran a szembenállásukat ezzel az embertelen rezsimmel! Büszkeségüknek kifogyhatatlan erkölcsi alapja van:

Ők állnak a jó oldalon.

Kövesd a Nyugati Fényt a Facebookon, hogy ne maradj le a frissítéseinkről!

Rekord nézettséget hozott Friderikusz Sándor összeköltözős műsorának Gyurcsány Ferenc. A legutóbbi adást kis híján egymillió ember követte, így a „gyurcsányos” lett az eddigi műsorfolyam legnézettebb epizódja.

Lassan egy évtizeddel a legendás tévévita után minden jel szerint Orbán Viktor legpotensebb ellenfelét még mindig Gyurcsány Ferencnek hívják. Ő képes kiváltani érzelmeket, az ő mondatait idézi a sajtó, ő hoz nézettséget.  

Képzeljük el, ha Friderikusznak Tóbiás Józseffel, Schiffer Andrással vagy Fodor Gáborral kellett volna 24 órára összeköltöznie: mennyire lett volna érdekfeszítő az abból vágott 60 perces műsor?

És akkor meg is érkeztünk egy sokakat kínzó kérdés megválaszolásához. A Fidesz népnyomorgatása, égig érő korrupciója dacára miért képtelen a baloldali ellenzék (a DK-t leszámítva) bővíteni a táborát?

A modern demokráciákban a politika végletesen perszonalizálódott, azaz személyközpontúvá vált. A választók többsége nem eszmékre vagy pártprogramokra szavaz, hanem személyekre, és a személyek által közvetített életérzésre.

Lehet ezen bánkódni vagy örömködni, de a legokosabb egyszerűen csak elfogadni, mint tényt. Az emberek sokszor nagyon szubjektív, érzelmi benyomások alapon döntik el, melyik politikussal szimpatizálnak.

Előnyben van, aki sziporkázó egyéniség, akinek van története a világról. Akinek a mondandóját hitelesíti a személyes meggyőződés lobogó tüze. Aki állhatatos, cselekvő, kezdeményező és bátor.  

Ilyen politikusból nincs túl sok a hazai palettán. Gyurcsányon és Orbánon kívül talán Vona Gábort és Juhász Pétert sorolhatjuk azon markáns karakterek közé, akik teljesítik a kritériumokat.

Ki nem ásít előre, ha Pelczné Gál Ildikó vagy Tóbiás József fog beszélni? A magyar politika csurig van percemberkékkel, megélhetési mamelukokkal, esetleg jó szándékú, de kitartás nélküli idealistákkal.

Gyurcsány hozzájuk képest egy nagy állóképességű hosszútávfutó. Gondolhatunk a munkásságáról bármit, de az tagadhatatlan: szenvedély neki a politika. Megtehetné, hogy élete végéig koktélt szürcsöl a Kanári-szigeteken, de hajtja a személyes sztorija: hogy megváltoztassa az országot és bebizonyítsa, „nem kell beszarni Orbán Viktortól”.  

A pszichologizálásra hajlamos nézők a Fridi-műsorból megfejthették ennek okát is: mélyről indult, szoba-konyhás lakásból, tisztes szegénységből küzdötte fel magát első generációs értelmiségi státuszba. Gyermekeit ugyanebben a szellemben neveli: a munkának és az erőfeszítésnek van becsülete. Legidősebb fia segédműtősként dolgozik - nem apuci tolja a gyerekek alá a tutit, mint egy másik, közismert politikuscsaládban.

Gyurcsány hosszú távon is kemény diónak bizonyult: a Fidesz nem tudta a bevált eszközeivel megtörni. Patológiásan gyűlölik, mindent megtettek a levadászása érdekében, de a Polt Péter vezette ügyészség 5 éve alatt egy gyorshajtásért sem tudták elmeszelni.

A vetélytársai is kikoptak mellőle az évek során: Medgyessy a süllyesztőben, Szili Katalin havi egymillióért Orbánnak dolgozik, Bajnai Franciaországba emigrált, Fodor Gáborra meg a távoli rokonok se szavaznak.

Gyurcsány viszont köszöni, jól van. 2015-ben besétál egy beszélgetős műsorba és rekord nézettséget produkál. Három éve alapított pártját 10-12 százalékon mérik.

Hogy ez kevés? Ha a másik öt demokratikus ellenzéki párt is hozna ennyit, kétharmaddal leváltható lenne a Fidesz... Biztos, hogy Gyurcsány csinálja rosszul a dolgokat?

Kövesd a Nyugati Fényt a Facebookon, hogy ne maradj le a frissítésekről!

Nincs határa a Fidesz aljasságának – lassan kőbe véshetjük ezt a népi megfigyelést.

A kormányzó nagyurak tavaly ősz óta egy szigorúan lefelé tartó spirálba lavírozták magukat – és mindig képesek ledöbbenteni a sokat edzett publikumot. Orbanisztánban bárhol emelünk fel egy lapos követ, bárhol húzzuk el a függönyt, mindenhonnan az egyéni harácsolások és az intézményesült korrupció mocska árad.

A tolvajok - hogy eltereljék a figyelmet, vagy legalább ideiglenesen uralják a pillanatot - egyre meredekebb húzásokra ragadtatják magukat. Bónuszként az egymillió elveszített szimpatizáns és a tarkójukra lihegő Jobbik tovább növeli a pánikot.

Nyakunkon a legújabb aljasság: a Fidesz-KDNP kormány napokon belül kocsmai suttyók stílusában előadott menekült-ellenes uszítással fogja teleplakátolni az országot. Látszólag azért, hogy az érdektelenségbe fulladt kamukonzultációjuknak csináljanak reklámot.

Valójában azért, hogy addig se beszéljünk a Quaestor- és Buda-Cash-botrányról, a Fidesz illegális pártfinanszírozásáról, a belvárosi ingatlanmaffiáról, a nettó 80 ezerért güriző egészségügyi dolgozókról, az előre lezsírozott közbeszerzésekről, a milliárdokat kaszáló strómanokról.  

Nem lehet eléggé hangsúlyozni: az EU néhány száz menekült befogadását kéri a keresztény jobboldali kormánytól. A költségek javát uniós pénzből állják. A magyar állam éves szinten annyit költ menekültügyre, amennyiért Andy Vajna vagy Mészáros Lőrinc egy jobb napján le sem hajol a padlóra. Az egész propaganda többe fájt nekünk eddig, és hol van még a vége.  

Embertelen hecckampány tehát az egész, Orbán Viktornak pedig semmilyen morális gátlása nincs, hogy kiszolgáltatott embertársait (köztük gyerekeket) a mesterségesen felszított gyűlölet tárgyává tegye.

A szüntelen háborúskodás Orbán politikájának lényege. Mást sem csinál 25 éve, mint újabb és újabb ellenségeket keres, akik ellen „szent háborút” vívhat. Álltak már a céltáblája közepén a kommunisták, a liberálisok, a civilek, a diákok, a bankok, az Európai Unió, a nyugdíjasok, a rokkantak, az internetezők, a „drogos újságírók”, a trafikosok, az IMF, a multik, a vasárnapi vásárlók, az RTL Klub, a budapestiek, a hajléktalanok, a tüntetők, a „panelprolik”, a szinglik, a melegek és legújabban a menekültek.

Az orbáni háborúk sosem múlnak el a bejelentett „győzelemmel”. A harcosnak ugyanis a háború a lételeme, ezért folytatni fogja békeidőben is: az ellenség ismételt és rituális megalázásával, újabb és újabb ellenségek megnevezésével, és az egész tébolynak soha nincs vége.

Orbán Viktor végső ellensége TE vagy! Tőle kell megszabadulnunk, mert addig sem fejlődés, sem béke nem lesz ebben az országban.

Ha egyetértesz, oszd meg cikkünket!

Ugye követed a Nyugati Fényt a Facebookon is?

A kutyát sem érdekli a bevándorló-ellenes konzultáció. A kormány legújabb kísérlete a közbeszéd megerőszakolására teljes kudarcot vallott. Ezt gyakorlatilag Kovács Zoltán ismerte el, amikor bevallotta: az állítólag kipostázott 8 millió konzultációs levélből mindössze 200 ezret küldtek nekik vissza a keményen dolgozó kisemberek.

A 2,5%-os visszaküldési arány nyilvánvalóan teljes lebőgés. Nincs az a Lánczi Tamás vagy Mráz Ágoston, akinek olyan vastag bőr lenne az arcán, hogy ezt képes legyen sikerként kommunikálni. A kormányzó nagyurak egymilliárd forintot megint elszórtak a nagy büdös semmire. Eh, napi rutin.

A Jobbikkal való öldöklő verseny láthatóan a legrosszabbat hozza ki a Fideszből. Amióta Orbán a tarkóján érzi Vona Gábor jeges leheletét, vért izzadva igyekszik jobbikabb lenni a Jobbiknál. Ezért az EU-ellenes retorika, ezért a halálbüntetés lebegtetése, ezért a menekültek elleni uszítás.

Az egyre aggasztóbb szellemi állapotú miniszterelnök fel sem fogja, hogy csinálhat bármit, a jobbikossá lett egykori Fidesz-szavazók már nem fognak visszatérni hozzá. Köszönik, nem kérnek a másolatból, maradnak az igazinál. Orbán mindent megtesz, hogy hízelegjen a szélsőjobb szavazóknak, azok meg körberöhögik őt, a kamukonzultációjával együtt. Sok hűhó semmiért.

De volna itt még valami, amit a konzultációs parasztvakítás bukásából tanulságként levonhatunk.

Magyarország lakói a mindennapi életükben nem találkoznak menekültek okozta problémákkal, ezért hát vidáman rajzolnak mindenfélét a konzultációs kérdőívre vagy dobják egyenesen a kukába azt. Találkoznak viszont más jellegű gondokkal – olyannyira, hogy a Jobbik másfél milliós párttá tudott nőni szinte kizárólag azzal az ígérettel, hogy megoldja ezeket a problémákat.

A vidéken élő emberek folyamatosan beszámolnak róla, milyen jelenségek teszik pokollá az életüket. Elmondják az RTL Klub riporterének, elmondják a bűnügyi cikkek alatti kommentekben és elmondják a rendőrségi jegyzőkönyvekben. A baloldal jelentős része régóta süket ezekre a segélykiáltásokra – szenvedik is a következményeit: ennek köszönhető az SZDSZ teljes megsemmisülése, az MSZP jelentéktelenné válása.

Amennyire igaz ugyanis, hogy nem létező problémákat nem lehet jelentőssé dagasztani csupán kommunikációval, ugyanannyira igaz, hogy sokmillió ember valóságos problémáit viszont nem lehet elhazudni vagy elbagatellizálni. A lakosság (a szűk rajongótábort leszámítva) mindig jobban fog hinni a saját szemének, mint a politikusi szövegeknek.

Hosszú távon halálra van ítélve minden olyan politika, amelynek középpontjában életidegen filozófiai elvek vagy kommunikációs boszorkánykonyhák gyártotta politikai termékek vannak – a választópolgárok által megélt mindennapos valóság helyett.

A népet ugyanis nem lehet leváltani, az emberek pedig már csak ilyen megátalkodottak: van merszük a ténylegesen létező problémák megoldását elvárni a politikusoktól.

Ugye követed Nyugati Fényt a Facebookon is?

Lelkifröccsöt adott az elkámpicsorodott Fidesz-szavazóknak Orbán Viktor. A beszéd hemzsegett a csúsztatásoktól és ordas lódításoktól. Nyugati Fény-gyorsreakció.

1. "Senki sem élhet vissza a hatalmával és nem állhat a törvények fölött” – Mondod ezt, majd bemész a minisztériumba és eldöntöd, ki fog nyerni a következő középítkezési pályázaton. 15 éve még az volt a mondás: "Ne mi nyerjük a legtöbbet!", 2010 óta viszont kizárólag a te rokonaid, haverjaid és strómanjaid nyernek minden állami pénzt.

2. „Nem az erő a legfontosabb mostantól, hanem a FIGYELEM. Figyelem az emberekre, a mindennapi problémákra” – Köszi, de nem arra figyelünk, amit mondasz, hanem arra, amit teszel. A 35%-os gyermekszegénységi rátánkkal már Romániát is alulmúljuk: egész Európában csak Bulgáriában rosszabb a helyzet. A pótolhatatlan munkát végző ápolónők, szociális munkások havi 70-80 ezer nettóért güriznek. Ilyenek azok a mindennapi problémák, amikre NEM figyelsz.

3. „Aki hozzányúl a mostani adórendszerhez, az sikertelenné teszi a gazdaságot, ezért ezt az adórendszert meg kell védeni” – Ugye arról az egykulcsos adóról beszélünk, amely még a kormányközeli Századvég szerint is 440 milliárd forintos lyukat vág a költségvetésben. Ennyit hagy az Orbán-kormány a legtehetősebbeknél évente. Az egykulcsos adó nem pörgette fel a gazdaságot, viszont négymillió szegényt eredményezett, közülük több mint egymillióan munkával keresnek kevesebbet, mint a létminimum. A műtét sikerült, a beteg meghalt.

4. „Az elmúlt évek munkája után most jött el az ideje, hogy megvalósítsák a polgári berendezkedést” – Maga G. Fodor Gábor, a milliárdokkal kitömött tanácsadód kotyogta ki egy őszintébb pillanatában, hogy a polgári Magyarország csak egy jól csengő szlogen ("politikai termék") volt, amivel a pillanatot akartátok uralni. Az is röhej, hogy polgári Magyarországról beszéltek, miközben az alattvalói attitűdökre és a kegyencrendszerre építitek az uralmatokat.

5. „Nekünk, magyaroknak a NATO és az EU a családunk. Nem válunk!" – Két hónapja Kazahsztánban még azt bírtad mondani a száddal: „a származásunk alapján mégiscsak idegenek vagyunk ott, ha Brüsszelbe utazunk. Ott ugyanis nincsenek rokonaink. Ám, ha idejövünk, Kazahsztánban vannak rokonaink." Mást mondasz a páros heteken és mást a páratlanokon. Aki fázik, arra meleget lehelsz, akinek melege van, arra hideget fújsz.

6. „Nem fogadhatjuk el, hogy azért támadjanak embereket, mert azok sikeresek. Amint az ország életében megjelennek az eredmények, az irigység felüti fejét” – Szégyellje magát minden keményen dolgozó kisember, aki irigyli a Lázár Bendegúz nevére íratott budai villát, Szijjártó 160 milliós dunakeszi giccspalotáját, az Andy Vajna, Mészáros Lőrinc meg a Tiborcz-fiú zsebébe lapátolt milliárdokat! Tessék szépen visszamenni a gyártószalaghoz és nem a sikeres embereket irigyelni! Nincs itt semmi látnivaló!

7. „A valaha volt legjobb kormány akarunk lenni minden magyar embernek" – A valaha volt legnagyobb tolvajbanda vagytok - nem csak magyar, de európai viszonylatban is. De egyszer minden inga visszaleng. Egyszer fogtok bukni, de akkor nagyon...

Ugye követed a Nyugati Fényt a Facebookon is?

Hálaadó szentmisével köszöntik Orbán Viktor megszületésének 52. évfordulóját. A miniszterelnök hívei nem ismernek mértéket és jó ízlést imádatuk kifejezésében. Visszatérő motívum a kézcsók, a VIK-TOR-VIK-TOR skandálás, a révült extázis, a menetelés Orbán arcképe alatt, sőt: magához a názáreti Jézushoz való hasonlítás.

A kívülálló többség viszolygással figyeli azt a virtuális-szektás világot, ami Orbán Viktort másfél évtizede övezi. A „főpap” pedig tudatosan rájátszik a kiválasztott Messiás szerepére. Beszédei inkább hasonlítanak egy hittérítő igehirdetéseihez, mint egy demokratikus politikus szövegéhez.

A demokratikus politikus ugyanis elszámoltatható, leváltható, véleményét pedig bármikor kész nyílt vitában megvédeni. Orbán viszont kizárólag kinyilatkoztat, magát az egyetlen lehetséges világmagyarázat birtokosaként tünteti fel, hatalmát pedig egyenesen Istentől eredezteti.

Ahogy írtuk: Orbán profi módon ötvözte az Amerikában bevált szektaépítési technikákat a modern politikai marketinggel. A Fidesz-vallás a bizniszegyházak minden fontosabb jellemzőjével operál: virtuális valóság megteremtése, saját nyelv és szimbólumok használata, élményközösség, a tagok kiválasztottságának hirdetése, gyűlölt ellenségkép kijelölése.

Ennek a hazug pszichózisnak a következménye, hogy a Fidesz-hívők szemében hazaáruló, istentelen bitang mindenki, aki kritizálni merészeli imádatuk tárgyát. Hiszen aki szembemegy Orbánnal, az végső soron Isten akaratával megy szembe.

Csakhogy kétszer nem léphetünk ugyanabba a folyóba. A történelem másodszor legfeljebb paródiaként ismétli önmagát. Amennyire vérfagyasztó volt a 2002-es választási kampányban az Orbán által hipnotizált tömeg a TF-en és a Kossuth téren, a zokogó fiatalok a Millenárison, annyira szánalmas a holdkóros Orbán-imádat 2015-ben.

Túl sokat kormányoztak és túl sokat tudtunk meg róluk azóta ugyanis. Pontosan kiismertük cinizmusukat, korlátlan lopásvágyukat, ócska manipulációs technikáikat. Időközben a Fidesz „külső héjáról” levált több mint egymillió centrista szavazó, és leszakadt a párt értelmiségi holdudvarának vállalható része is. A tekintélyes tudósok, professzorok régen eltűntek, már éppen Kokónál tart a sor, akik megtagadják a Fideszt.

Maradtak a hithű, keményvonalas orbánisták mindenhol – médiában, szakmában és az ember mikrokörnyezetében egyaránt. Márpedig ha egy párt arculatát minden fronton kizárólag fizetett talpnyalók és holdkóros rajongók képviselik, az a párt nyílegyenesen tart a szánalmassá és röhejessé válás útján.

Az RTL Klub azzal tenné a legtöbbet az országért, ha élőben közvetítené az Orbánnak celebrált szentmisét…

Független. Kritikus. Aktuális. - Kövesd a Nyugati Fényt a Facebookon is!

Alig pár napja írtuk: Orbán arcbőrének anyaga iránt már a NASA is érdeklődik. Akkor még nem tudtuk, hogy a kormányfő a gátlástalan pimaszság rekordjának újabb megdöntésére készül.

Orbán a Napi Gazdaságon keresztül üzente meg a Fidesz legújabb húzását: pártjával kezdeményezik a Demokratikus Koalíció költségvetési támogatásának felfüggesztését. Arra hivatkoznak, hogy az Altus Zrt. nyert egy uniós pályázaton, amit ők úgy értékelnek, hogy az Európai Unió bújtatott módon a DK-t finanszírozza.

Szó bennszakad, hang fennakad. Orbán az arcátlanság egészen új minőségét prezentálja előttünk. Mert tényleg a pszichopaták gátlástalansága kell ahhoz, hogy valaki szemrebbenés nélkül azzal vádolja meg ellenfelét, amit ő maga követ el (tisztességtelen pártfinanszírozás).

De hogy erre a hazugságra hivatkozva megkísérelje elvenni egy ellenzéki pártnak jogosan járó költségvetési pénzt, az olyan szintű gyűlölet feltételez a mélyben, amely minden racionális korlátot áthág a páciens fejében.

Szögezzük le a tényeket: az Altus Zrt. egy nyilvános tenderen (!) nyert az Európai Bizottság pályázatán. Ennek értelmében egy 11 nemzetközi céget tömörítő konzorcium (!) részeként elemzi az uniós tagországok tervezési programjait és dokumentumait.

De hát honnan is tudnák a Fideszben, hogy mit jelent egy nyilvános pályázaton elnyert megbízás, amikor ők minden állami pénzt mutyival, megbuherált közbeszerzésekkel csatornáznak be a strómanjaiknak? Amikor – mint kiderült – Orbán és Némethné hetente összeültek, hogy kettesben döntsenek a középítkezési pályázatok sorsáról...

De hát ki beszél már erről? Ki beszél a fideszes brókerbotrányról? Ki beszél arról, hogy Simicska cége évente százmilliárdos nagyságrendű közbeszerzéseket húzott be, amíg tartott a szövetség Orbánnal?

Ki beszél arról, hogy a Fidesz a tavalyi kampányban adófizetői milliárdokkal tömött ki tucatnyi kamupártot, hogy sunyi módon megosszák az ellenzéki tábort?

Márpedig az nem demokrácia, ahol nullszázalékos csalóknak súlyos százmilliókat osztogatnak puszira, a valódi ellenzéki párttól meg elveszik a jogosan járó költségvetési pénzt, amit a szavazatok arányában kap az államkasszából.

Hogy Orbán Viktor kit tekint valódi ellenfelének, azt már egy 1989-es videóban elárulta a Pesty Fekete Doboznak. Ebben azóta sincs  változás, viszont a 2006-os tévévita patológiássá növesztette Orbán gyűlöletét legyőzője iránt, akivel szemben szégyenteljesen alulmaradt az ország szeme láttára.

Orbán egyszerűen képtelen lerázni magáról Gyurcsányt, az emiatti tehetetlen dühe pedig egyre meredekebb húzásokra ragadtatja, amelyek szembemennek minden racionalitással, törvénnyel és az emberek igazságérzetével egyaránt.

Az ellenzéki pártok - ha maradt egy szemernyi eszük és tisztességük - most közösen használják fel az apropót arra, hogy a valóban illegális pártfinanszírozást firtassák, amit a Fidesz űz ipari méretekben. Paks2, Tiborcz-fiú, Mészáros Lőrinc, Civil Összefogás Fórum - hogy csak a legbűzösebb szemétdombokat említsük.

Figyeljünk és emlékezzünk rá, kik fognak valódi ellenzékként viselkedni az elkövetkező időszakban!

Ugye követed a Nyugati Fényt a Facebookon? Egyedi tartalmak, aktualitások!