A kutyát sem érdekli a bevándorló-ellenes konzultáció. A kormány legújabb kísérlete a közbeszéd megerőszakolására teljes kudarcot vallott. Ezt gyakorlatilag Kovács Zoltán ismerte el, amikor bevallotta: az állítólag kipostázott 8 millió konzultációs levélből mindössze 200 ezret küldtek nekik vissza a keményen dolgozó kisemberek.

A 2,5%-os visszaküldési arány nyilvánvalóan teljes lebőgés. Nincs az a Lánczi Tamás vagy Mráz Ágoston, akinek olyan vastag bőr lenne az arcán, hogy ezt képes legyen sikerként kommunikálni. A kormányzó nagyurak egymilliárd forintot megint elszórtak a nagy büdös semmire. Eh, napi rutin.

A Jobbikkal való öldöklő verseny láthatóan a legrosszabbat hozza ki a Fideszből. Amióta Orbán a tarkóján érzi Vona Gábor jeges leheletét, vért izzadva igyekszik jobbikabb lenni a Jobbiknál. Ezért az EU-ellenes retorika, ezért a halálbüntetés lebegtetése, ezért a menekültek elleni uszítás.

Az egyre aggasztóbb szellemi állapotú miniszterelnök fel sem fogja, hogy csinálhat bármit, a jobbikossá lett egykori Fidesz-szavazók már nem fognak visszatérni hozzá. Köszönik, nem kérnek a másolatból, maradnak az igazinál. Orbán mindent megtesz, hogy hízelegjen a szélsőjobb szavazóknak, azok meg körberöhögik őt, a kamukonzultációjával együtt. Sok hűhó semmiért.

De volna itt még valami, amit a konzultációs parasztvakítás bukásából tanulságként levonhatunk.

Magyarország lakói a mindennapi életükben nem találkoznak menekültek okozta problémákkal, ezért hát vidáman rajzolnak mindenfélét a konzultációs kérdőívre vagy dobják egyenesen a kukába azt. Találkoznak viszont más jellegű gondokkal – olyannyira, hogy a Jobbik másfél milliós párttá tudott nőni szinte kizárólag azzal az ígérettel, hogy megoldja ezeket a problémákat.

A vidéken élő emberek folyamatosan beszámolnak róla, milyen jelenségek teszik pokollá az életüket. Elmondják az RTL Klub riporterének, elmondják a bűnügyi cikkek alatti kommentekben és elmondják a rendőrségi jegyzőkönyvekben. A baloldal jelentős része régóta süket ezekre a segélykiáltásokra – szenvedik is a következményeit: ennek köszönhető az SZDSZ teljes megsemmisülése, az MSZP jelentéktelenné válása.

Amennyire igaz ugyanis, hogy nem létező problémákat nem lehet jelentőssé dagasztani csupán kommunikációval, ugyanannyira igaz, hogy sokmillió ember valóságos problémáit viszont nem lehet elhazudni vagy elbagatellizálni. A lakosság (a szűk rajongótábort leszámítva) mindig jobban fog hinni a saját szemének, mint a politikusi szövegeknek.

Hosszú távon halálra van ítélve minden olyan politika, amelynek középpontjában életidegen filozófiai elvek vagy kommunikációs boszorkánykonyhák gyártotta politikai termékek vannak – a választópolgárok által megélt mindennapos valóság helyett.

A népet ugyanis nem lehet leváltani, az emberek pedig már csak ilyen megátalkodottak: van merszük a ténylegesen létező problémák megoldását elvárni a politikusoktól.

Ugye követed Nyugati Fényt a Facebookon is?