Naponta szállítja az újabb botrányokat az egyre inkább Ungár Péter személyes játszótereként funkcionáló "ellenzéki" "párt".

Az elbukott választások óta eltelt 3 hónapban lefelé tartó spirálként ássa magát egyre mélyebbre az LMP. 

A párt, amely soha nem fogja tudni lemosni magáról, hogy miattuk lett kétharmados többsége a Fidesznek 2018-ban.

Csak Budapesten 5 olyan választókörzet volt, ahol sokkal kisebb különbséggel nyert a fideszes jelölt, mint ahány szavazatot elvitt az LMP teljesen esélytelen jelöltje. 

Öt parlamenti mandátumot nyert a Fidesz öt olyan körzetben, ahol a szavazók többsége kormányváltást akart.

Semmit nem nyert a Szél-párt azzal, hogy elindította a pár százalékos embereit ezeken a helyeket, viszont a manővernek köszönhetően épp meglett a kétharmados többsége a Fidesznek, amivel - ne legyen kétségünk - 4 éven keresztül minden aljasságot el fognak követni.

A választások másnapján Hadházy Ákos kipakolt a Schiffer-maffiáról. A 24.hu-nak adott interjújában azt mondta: 

“Schiffer András és Sallai Róbert Benedek sokmilliós perrel fenyegette azokat, akik visszalépnek. (…) Sok jelöltünk tartott attól, hogy mi van, ha Schiffer betartja az ígéretét.”

Az LMP-ben ezután fegyelmi eljárásokat indítottak azon lelkiismeretes jelöltek ellen, akik a fenyegetés dacára visszaléptek az esélyes ellenzéki jelölt javára. Így például Kassai Dániel ellen, akinek a visszalépésével Kunhalmi Ágnes éppen be tudta húzni a 15-ös választókerületet, így legalább az a mandátum nem került a Fidesz kezére. 

Aztán április 14-én jött a hír, hogy a Honvédkórházba szállították Hadházy Ákost, mert saját párttársa, Sallai Róbert Benedek úgy megverte, hogy az eszméletét is elveszítette. 

Az incidensről később egy hangfelvétel is kikerült, amin Sallai azt üvölti Hadházynak:

“Ba**meg, ne mosolyogjál, mer’ pofán ba**lak!”

Később az LMP fegyelmi bizottsága súlyos büntetésben részesítette Hadházyt, amiért össze akart fogni a kormányváltás érdekében az ellenzéki pártokkal. 

A büntetés értelmében az LMP volt társelnöke két évig semmilyen tisztségért nem indulhatott volna a pártban. Hadházy kommunista szellemiségűnek nevezte a határozatot és tiltakozásképpen azt kérte: súlyosbítsák négy évre a büntetését. 

Pár héttel később Hadházy bejelentette kilépését az LMP-ből. 

Ugyanígy tett Róna Péter közgazdász, az LMP programírója is.

Róna a Klubrádióban jelentette be kilépését, ahol elmondta: már a választások előtti időszakban is aggasztónak látta a párt helyzetét, majd a későbbi események, a kizárások és eltiltások miatt nem tudja tovább támogatni az LMP-t.

Róna szerint teljesen jogszerűtlen volt Hadházy Ákos két éves eltiltása. A közgazdász beszélt arról is, hogy szerinte a párt szellemi tartalma az utóbbi időben elsekélyesedett, kiüresedett, ez is oka volt a párttal való szakításának. 

Pár napja faképnél hagyta a Szél-pártot egyetlen egészségpolitikusuk is. Ábrahám Júlia a Népszavának jelentette be döntését, amelyet azzal indokolt, hogy vállalhatatlan számára a továbbiakban az LMP.

Ábrahám Júlia azt is hozzátette: az LMP nem érti a rendszerrel elégedetlen, az ellenzékben csalódott választókat és nem látja tragikusnak az orbáni zsákutcát sem.

Ezután robbant a Magyar Narancs bombája, miszerint Schmuck Erzsébet, az LMP kampányfőnöke rendszeresen a Fidesz-holdudvar hírhedt ideológusával, Schmidt Máriával egyeztetett a kampány ideje alatt. 

Nehéz elképzelni, de sikerült ezt is egy nap alatt überelni, ugyanis tegnap kiszivárgott egy videó, amelyen Ungár Péter kerek-perec elbüszkélkedik azzal, milyen aljas trükkel verte át tudatosan Ron Werbert, a párt tanácsadóját.

A Narancs által megkérdezett jogász szerint a videón hallható beismerés polgári jogilag álképviseletnek, büntetőjogilag pedig csalásnak minősülhet. 

Az Ungár-gyereknek persze volt kitől tanulni az aljasságot, de ne legyen kétségünk, hogy Polt Péter ügyészsége alatt a haja szála sem fog görbülni miatta.

Ezek fényében talán senkit nem lep meg a Medián minapi felmérése, amely szerint az LMP-t hibáztatják a leginkább az emberek a Fidesz-kétharmadért, és az LMP támogatottsága zuhant be a leginkább a választások óta. 

Csalás, verés, fenyegetés, kizárás, bűnnel hencegés, Fidesszel összejátszás - Ez az a "más politika", amit az önmagát "XXI. századi pártként" hirdető LMP kínálni tudott a választóknak. 

Az Ungár-Szél-csapatnak köszönhetően újabb 4 évig kétharmados Fidesz-uralom alatt fogunk élni.

Ezek után sovány vigasz, hogy minden jel szerint az LMP-nek ez volt az utolsó dobása - soha többet nem fogják tudni becsapni sem Ron Werbert, sem a választókat. 

Add tovább cikkünket, hogy másokhoz is eljusson a valóság!

A kisgazdapárttal és az MDF-fel szemben már bevált a leszalámizós technika. Orbán most nekiugrik a Jobbiknak is.

Kedden jelentette be Toroczkai László, hogy néhány haverjával együtt Mi Magunk platform néven megalapítja a Jobbik belső ellenzékét.

Toroczkai két hete megmérette magát és alulmaradt a Jobbik pártelnöki székéért folytatott küzdelemben. Ezután kapcsolta turbófokozatra a saját pártja elleni szervezkedést.

Eddig hét falusi polgármester, valamint a Jobbik-frakcióból Dúró Dóra csatlakozott a szakadárokhoz, akiknek egyébként nehéz lesz hivatalos formában megszervezniük magukat, ugyanis a párt alapszabálya nem engedélyezi platformok létrehozását.

Toroczkai végső célja nyilvánvalóan az, hogy kiprovokálja a saját kizárását a Jobbikból, ami után mártírként, látszólagos "erkölcsi győztesként" új pártot alapít majd.

A Jobbik szóvivője, Jakab Péter kedd délután reagált, és kijelentette: a Toroczkai-féle platformnak "több okból sincs létjogosultsága".

Egyrészt az alapszabályban nincs lehetőség platform alakítására, másrészt

a kongresszus már döntött a párt elnökéről és irányvonaláról, azt pedig el kell fogadni.

A Jobbik történetének eddigi legfontosabb fordulópontja volt 2013-ban, amikor Vona Gábor szakított a korábbi szélsőséges irányvonallal, és meghirdette a néppártosodásként emlegetett konszolidálódást, középre húzódást.

Ezzel az 5 éves munkával és annak eredményeivel fordult most szembe Toroczkai László, aki úgy fogalmazott, hogy szeretné visszavezetni a Jobbikot a régi szellemiségéhez. (magyarán: kiszolgálni azt a pár tízezer embert, akik újra gárdamasírozást és zsidótörvényeket akarnak látni Magyarországon)

"Örülnék neki, ha Laci elhúzna a francba, és vinni magával az egyfogúakat"

– így kommentálta az Indexnek egy ismert jobbikos politikus a Toroczkai-féle lázadást.

És hogy kinek az érdekében történik mindaz, ami most a Jobbiknak zajlik?

Ezt nem nehéz észrevenni: Toroczkait az elmúlt hetekben ezerrel futtatja a fideszes propagandamédia, ő pedig élvezettel lubickol a Magyar Idők, a köztévé, az EchoTV és a többi szennymédia kínálta nyilvánosságban, ahol egyébként évek óta csak leprázni szokták a Jobbikot, Toroczkaival viszont feltűnően barátságosak és előzékenyek.

Ugyanezt az utat járta be Morvai Krisztina is, aki már a választások előtt a Fidesznek kampányolt és a saját kenyéradó pártját köpködte a fideszes szennymédiában.

Érdemes megfigyelni azt is, hogy a Jobbik elleni durva karaktergyilkos kommandó akkor indult be a fideszes sajtóban, miután 2013-ban Vona szakított a szélsőséges iránnyal, és meghirdette a néppártosodást, ezzel konkurenciát jelentve a Fidesz számára.

Orbán érdeke az, hogy létezzen egy tőle jobbra álló, szélsőséges, és megfelelően kicsi alakulat, akikhez képest a Fidesz tűnhet a mérsékelt, nyugodt erőnek.

A Fidesz ezért a továbbiakban is minden médiatámogatást meg fog adni a Jobbik szétszakításán ügyködő Toroczkai Lászlónak.

Orbánnak korábban a kisgazdapárttal és az MDF-fel szemben már bevált a leszalámizós technika. Most nekiugrik az eddigi legnagyobb falatnak, a Jobbiknak.

Elképesztő blődlik és szakmaiatlanságok a Közös Ország Mozgalom kutatásaiban. 

Kezdjük azzal, hogy Hódmezővásárhely után meglehetősen necces dolog szentírásként kezelni a közvélemény-kutatásokat. Az alföldi város ellenzéki győzelmével nem csak a Fidesz, de a Fideszt az egekbe mérő közvélemény-kutatók is méretes pofont kaptak.

Vásárhelyen az ellenzéki jelölt 15-20 százalékkal vert rá a várakozásokra, ami igencsak zárójelbe teszi a közvélemény-kutatás, mint műfaj megbízhatóságát a mai magyar viszonyok között. 

Ez még persze nem a KOM hibája, számukra egyszerűen csak a lehető legszerencsétlenebbül alakultak a körülmények. Gulyásék már hónapokkal ezelőtt bejelentették az akciójukat; időzítési pech, hogy pont az új viszonyokat teremtő vásárhelyi földrengés után kell komoly arccal prezentálniuk Hódmezővásárhely előtt készült közvélemény-kutatásaikat. 

Nem kétségbe vonva az eredeti elképzelés jó szándékát, de amit eddig láttunk belőle, az alapján sajnos

egyedül a Fidesznek van oka örülni, hogy ez így és most megvalósult.

Vegyük át röviden, hogy miért:

- Az eredmények és azok tálalása pont az ellenkezőjét sugallja, mint ami a fő üzenete lenne az egész mozgalomnak. Az eddig közölt cikkek zöme (így például a mai legfrissebb, VIII-IX. kerületről szóló) azt sugallja, hogy nem érdemes összefogni, mert a körzet így is-úgy is bukó az ellenzék számára. Biztos, hogy ez kell legyen az üzenet pár héttel a választások előtt? Egyáltalán: biztos, hogy ezt kijelenthetjük Hódmezővásárhely után, ahol a "kutatások" 60-40-et mértek a Fidesznek és végül majdnem 60-40 lett belőle az ellenzéknek? 

A Fidesz le is csapott a kínálkozó lehetőségre. A kormányközelbe került Figyelő azt írja: 

"Hiába fektet több tízmillió forintot a Gulyás Márton vezette Közös Ország Mozgalom közvélemény-kutatásokba, azok rendre azt mutatják, hogy nem éri meg együttműködni az ellenzéki pártoknak az egyéni körzetekben, hiszen minél inkább összefog az ellenzék, annál nagyobbat nyer a Fidesz."

- Az eddig közölt kutatások nem a tisztánlátást segítették elő, hanem inkább zavart keltettek az állampolgárok szintjén (akik kevéssé járatosak a közvélemény-kutatások értelmezésében) és feszültséget szítottak a pártok szintjén is. 

- Nagy probléma, hogy Gulyás Marciék önkényesen belenyúltak az eredményekbe, és szakmaiatlan becslésekkel "korrigált" számokat közölnek arról, hogy az esetleges visszalépések hatására ki lenne a "legesélyesebb" jelölt. Mármint szerintük. 

Így csúsztak bele olyan ormótlan blődségek, hogy a VIII.-IX. kerületben nem az MSZP-DK közös jelöltje, hanem a parlamenti kiesés szélén táncoló LMP embere, bizonyos Jakabfy Tamás lenne a legesélyesebb (cikkünk írásakor kemény 702 lájkolóval rendelkezett az úriember Facebook-oldala). 

De sikerült azt is "kikutatniuk", hogy a 4. számú választókerületben a Momentum-táborban részegen randalírozó Ungár Péter (LMP) esélyesebb jelölt lenne, mint a DK európai parlamenti képviselője, Niedermüller Péter. Hát persze, elképzeljük, ahogy az MSZP és a DK szimpatizánsai tömött sorokban tolonganak, hogy Schmidt Mária fiára szavazzanak... És lehetne folytatni a sort. 

Arra persze gondolni sem merünk, hogy a Közös Ország Mozgalom kutatása esetleg nem teljesen mikroadományokból, hanem részben párttámogatásból jött volna létre, (mondjuk hogy tényezővé emeljen egy kicsi, ám tehetős mentorokkal bőségesen ellátott pártot), ezért csak annyit mondunk: 

egy jó szándékú kezdeményezés rossz időben, rosszul megvalósítva képes többet ártani az ügynek, mint használni.  

Hódmezővásárhely után tegyük zárójelbe a "toronymagasan vezető" Fideszről szóló sikerjelentéseket meg a gyanús hátterű közvélemény-kutatásokat, győzzük le a kishitűséget, menjünk el szavazni és ennek szükségességéről győzzük meg minden létező rokonunkat és ismerősünket április 8-ig!

Aztán majd április 9-én visszatérhetünk rá, hogy a Kósa Lajossal Tusnádfürdőn röhögcsélő Szél Bernadett pártja mennyire nyerte el az ellenzéki szavazók szimpátiáját...

Oszd meg cikkünket, hogy másokhoz is eljusson!

Csúnya történetről számolt be pénteken a 444.hu: a lap információi szerint Orbán lerendelte magához a hatvanpusztai birtokára Puch Lászlót, hogy a megállapodjanak a Népszava sorsáról.

Arról a lapról beszélünk, amelyről régóta látszik, hogy nagyon nem stimmel vele valami: nem jellemző ugyanis a NER-re, hogy egy ellenzéki újságot százmilliós állami hirdetésekkel tömjenek ki, így biztosítva a lap túlélését a viszontagságos időkben.

Márpedig a Népszavával pont ez történik: miközben a megmaradt független médiumokat sorra vadássza le a hatalom, azalatt a Puch-féle Népszava (és a vele közös kiadóhoz tartozó Vasárnapi Hírek) csurig van tömve a kormány gyűlölethirdetéseivel.

Soros-terv, migráncsok, Magyarország jobban teljesít

- ez ömlik az állítólag baloldali, ellenzéki lapból. 

A 444.hu most megkapargatta a viszkető felszínt és bűzlő, gennyes fekélyt talált alatta. Azt írják:

2016 végén Orbán Viktor személyesen egyeztetett az MSZP volt pártpénzárnokával a Népszaváról a hatvanpusztai birtokon.

Puch Lászlót egy bicskei parkolóból szállították a papíron Mészáros Lőrinchez tartozó birtokra. Arra a majorságra, amelyről még a nagybeteg Ferenczi Krisztina (a Népszava korábbi újságírója!) derítette ki halála előtt, hogy az valójában Orbán uradalmát gyarapítja...

A feltételezett megállapodás szerint a Népszava nem bolygatja túlzottan az Orbán-família mocskos üzelmeit, illetve keményen támadja a Jobbikot és Simicska Lajost, cserébe a kormány teletapétázza méregdrága állami hirdetésekkel a Népszavát meg a Vasárnapi Híreket, és mindenki jól jár. (Leszámítva persze az olvasókat és az országot).

A biznisz olyan "jól" sikerült, hogy decemberben lelkiismereti okokra hivatkozva felmondott Kertész Anna, a Vasárnapi Hírek főszerkesztője. Kertész azt írta:

„már nem tudok felelősséget vállalni a lap minden oldaláért (...) aljas, uszító propagandahirdetést jelentetett meg a kormány a szeretve és érzékenyen készített ünnepi lapszámunkban, amelynek cikkei az elfogadás és a szolidaritás jegyében születtek.”

Sajnos úgy tűnik, az MSZP erkölcsileg és politikailag is menthetetlen állapotban van. Tele van rossz minőségű, korrupt és fogott emberekkel, Simon Gáborokkal, Puch Lászlókkal, Baja Ferencekkel, leendő Szili Katalinokkal és Lévai Katalinokkal. 

Pontosan ezzel a korrupt, poszkomcsi maffiatempóval szemben jöttek létre 6-7 éve az új baloldali pártok: a DK, az Együtt vagy az LMP.

Nagy kár, hogy az ígéretes politikai pályáját az utóbbiban elkezdő Karácsony Gergő végül a saját túlélése érdekében hozzáláncolta magát Puch Lászlóhoz és pusztulásra érett pártjához. 

Oszd meg cikkünket, hogy másokhoz is eljusson!

Kérjük, támogasd a Nyugati Fényt - a VALÓDI ellenzéki médiát!

.

"Milyen toronymagas Fidesz-előnyről hadoválsz, apukám?" - teheti fel a jogos kérdést mostantól bárki a politikai szórakoztatóipar részét képező, "közvélemény-kutató" cégek megmondóembereinek.

Váratlanul nagy, 16 százalékos fölénnyel nyerte meg a hódmezővásárhelyi időközi választást Márki-Zay Péter - az ellenzéki pártok közös jelöltje.

A vásárhelyi időközit a Fidesz nyíltan az áprilisi választás főpróbájának tekintette, bevetették az összes "csodafegyvernek" hitt szemétségüket, amivel az országos választásra is készülnek:

Márki-Zay Pétert karaktergyilkos szórólapon mocskolták, mecsetépítéssel (!) és migránsbetelepítéssel vádolták, szimpatizánsait név szerint listázták, a nyugdíjasoknak dupla Erzsébet-utalványt osztogattak, a jelöltet a helyi plébánossal kiprédikáltatták, és lám, minden hiába. 

Ha az egyik legdurvább fideszes fellegvárban 57-41-re meg lehet verni a Fideszt, akkor mi lehet a helyzet a többi városban?

- merül fel a kérdés minden gondolkodó emberben ezután.

És mégis: ahogy eddig minden nap, úgy ma is, holnap is és holnapután is bemennek majd a tévéstúdiókba a mrázágostonok és szemrebbenés nélkül megmagyarázzák nekünk, hogy 200 százalékkal vezet a Fidesz, lefutott meccs a választás, fölösleges itt erőlködni, nyugodjunk bele az orbánizmusba életünk végéig. 

Nem lehet eléggé hangsúlyozni, mennyire károsak ezek az apátiába süllyesztő szólamok, melyeket az "ellenzéki" televíziók asszisztenciája mellett, teljes egyetértésben büfiznek jobb- és baloldali "közvélemény-kutatók", politológusok. A fideszesek természetesen tudatosan, megbízásból - a baloldaliak egy része (legyünk jóindulatúak) csak naiv ostobaságból, pancserségből.  

Érdekesség, hogy a fideszes Nézőpontnál éppúgy a Fidesz "vezet" mérföldekkel, mint az MSZP viccintézeténél, a Publicusnál. (Utóbbi csak az ellenzéken belüli erőviszonyokat rajzolja át a megrendelő szájíze szerint).

(Persze hogy az MSZP-n belül működik egy nagyon sötét Fidesz-tagozat, az nem újdonság. Emlékszik még valaki, decemberben miért is mondott fel a Vasárnapi Hírek főszerkesztője, Kertész Anna? Vagy itt a legújabb buli, ami a Holdról is bűzlik: 95 százalékos kedvezménnyel kapott plakáthelyeket a fideszes Garancsi cégétől az MSZP. Ugyan miért? A két szép szeméért?)

De vissza a tegnaphoz: a Fidesz legyőzhetetlenségének mítosza számos időközi választáson megdőlt már Tapolcától Veszprémen át Salgótarjánig. De a vásárhelyi eredmény most mindennél jobbkor érkezett:

Hat héttel az országos választások előtt, egy fideszes városban, (noch dazu Lázár János pátriájában) úgy elverték a Fideszt, mint a rongyot. 

A hódmezővásárhelyi "fekete vasárnap" után nem lehet tovább elsöprő Fidesz-fölényről süketelni a nevetségesség kockázata nélkül. Hát hol maradt az a rengeteg Fidesz-szavazó tegnap? Soros bezárta őket a pincébe?

Mi se hagyjuk magunkat a "toronymagas Fidesz-fölényről" szóló fals dumákkal passzivitásba süllyeszteni: a Fidesz igenis megverhető, csak annyi kell hozzá, hogy

1.) az Orbán-rezsim minden kárvallottja fegyelmezetten elmenjen választani, és

2.) listán a kedvenc (de parlamenti befutó!) pártjára,

3.) egyéniben pedig a LEGESÉLYESEBB ELLENZÉKI jelöltre szavazzon. 

Ennyi a titok. Nem kérdés már, hogy mi vagyunk többen.

Demotiváló fideszes hazugságok hallgatása helyett a győzelem receptjének terjesztésével, a remény átadásával töltsük a hátralévő heteket!

 Oszd meg cikkünket, hogy másokhoz is eljusson!

Kérjük, támogasd a Nyugati Fényt - a valódi ellenzéki médiát!

.

Nyakunkon a választások napja, az egyre hangosabb politikai kakofóniában ilyentájt menetrendszerűen felharsan a szavazás bojkottjára buzdítók kórusa. 

Naiv idealisták és rémületes észjárású megmondóemberek agitálnak a otthonmaradás mellett - hogy összezavarják az amúgy is fejüket kapkodó állampolgárokat.

Az alábbiakban ismertetjük legsúlyosabb érveinket amellett, hogy öngyilkos butaság bojkottálni az áprilisi választásokat. 

1. SOHA, SEHOL NEM VÁLT BE

A bojkottok általános nemzetközi sikertelenségéről egy alapos angol nyelvű cikket itt, egy magyar nyelvűt pedig itt olvashatsz. Utóbbiból egyetlen mondat:

"Egyes tanulmányok szerint az 1990 és 2009 közötti fenyegetések és megvalósult bojkottok csupán 4 százaléka mondható sikeresnek."

Kovács M. Mária történész külön Facebook-posztban emlékeztet: 

"Az 1920-as választásokat a szociáldemokrata párt a különítményesek terrorakciói elleni tiltakozásképpen bojkottálta. A bojkottal fel akarták hívni a figyelmet arra, hogy Magyarországon nem biztosítottak a tisztességes választások.

A szociáldemokraták által bojkottált választás lezajlott. Budapesten a bojkott hívei többségében érvénytelen szavazatokat adtak le, amelynek következtében a leadott szavazatok csaknem 20%-a érvénytelen volt. A szociáldemokraták várakozásával ellentétben azonban a nyugati világ legitimnek fogadta el az eredményeket.

Az így létrejött parlament, amelyben a szélsőjobboldal nagy befolyáshoz jutott, egyik első intézkedéseként megszavazta a numerus clausust.."

2. KÉPTELENSÉG MINDENKIT RÁVENNI

A gyakorlat azt mutatja, hogy a bojkott-akciók kudarcra vannak ítélve, de legyünk jóindulatúak, és maradjunk egy percig elvi síkon: még elvi esélye is csak egy teljes körű ellenzéki bojkottnak lenne - vagyis ha az összes mérhető ellenzéki párt és azok szavazói egységesen távol tartanák magukat a választásoktól. 

A mai magyar viszonyok között könnyű belátni: annak az esélye, hogy a 7-8 mérhető ellenzéki pártunkat sikerüljön egységes cselekvésre rábírni (pláne egy ilyen alapvető létkérdésben), nagyjából annak esélyével vetekszik, mint hogy Zimány Linda legközelebb egy vagyontalan tescós árufeltöltőbe szeret bele.

Szelíden emlékeztetnénk: jelenleg azt nem sikerül elérni, hogy az MSZP ne indítsa rá a Csepelen életében nem járt Bangóné Borbély Ildikót a 2014-es győztes Szabó Szabolcsra. Miről beszélünk?

Ha viszont csak 1-2 önsorsrontó párt bojkottál, akkor Orbánék röhögnek a markukba, a nemzetközi közvélemény pedig ugyanúgy legitimnek fogadja el a választásokat - ahol jó eséllyel kétharmaddal győz a Fidesz. Bravó!

Lehet ábrándozni teljeskörű ellenzéki bojkottról - de nagyjából annyi realitása van, mint kikapcsolni a gravitációt a Földön. 

3. NAGY RÉSZVÉTEL MELLETT LEHET MEGVERNI A FIDESZT

A Fidesz hosszú évek óta a 2,2 millió stabil magszavazójára építi a saját uralmát. Amikor elborzadunk egy-egy fideszes kampány primitívségén vagy aljasságán, akkor nem számolunk azzal a mély cinizmussal, hogy Orbánék az adott akcióval egyáltalán nem a teljes lakosságot akarják megszólítani, hanem csakis a saját fanatikusaikat felhergelni és optimális hőfokon tartani.

Elemzői közhely, hogy minél nagyobb a részvétel a választáson, annál rosszabb a Fidesznek. Miért? Mert a Fidesz elkötelezett, kétmilliós bázisa elmegy szavazni - ha esik, ha fúj. Ők - hosszú évek kitartó munkájával - feltétlen engedelmességre vannak idomítva.

Akik viszont pluszban megnyerhetők lennének a kételkedők és hezitálók táborából, ők többségükben kormányváltó szavazók. Minél magasabb a részvétel, annál több a potenciális kormányváltó szavazó. 

Elégedetlenek pedig vannak bőven: a Fidesz által kiépített adórendszer, családtámogatási rendszer legfeljebb az ország 10-15 százalékának jó - mindenki más a mai rezsim kárvallottja.

Komplett társadalmi csoportok lettek megalázva, kifosztva, reménytelen helyzetbe taszítva az elmúlt 8 évben. Diákok, tanárok, nyugdíjasok, rokkantak, ápolók, mentősök, devizakárosultak, korábbi trafiktulajdonosok és magánnyugdíjpénztári tagok - mind-mind manifeszt vesztesei a 2010 óta tartó a fideszes uralomnak.

Ostoba bojkottfelhívások helyett tehát pont hogy az elégedetlenek tömegeinek minél nagyobb mozgósításán érdemes dolgozni. Ez az egyetlen esély, hogy valaha megszabaduljunk az önelégülten vigyorgó fideszes svindlerektől.

Oszd meg cikkünket, hogy másokhoz is eljusson!

Kérjük, támogasd a Nyugati Fényt - A valódi ellenzéki médiát!

Beizzította kampányát a DK. Ott ütik a kormányt, ahol a legjobban fáj, és ahol a társadalom többsége Orbánék ellen van. 

Miközben lassan az összes ellenzéki párt egymással van elfoglalva és fűtött tévéstúdiókból üzenget a másiknak, addig Gyurcsány - úgy tűnik - megtalálta a Fidesz-rezsim gyenge pontját, és teljes erőből bele is szállt.

A határon túliak szavazójoga elleni kampány ("Csak az szavazhasson, aki viseli is a döntése következményét!") csak a kezdet volt, pénteken ugyanis egy még forróbb témában: az ukrán és orosz nyugdíjcsalók ügyében indított kampányt a DK.  

Gyurcsány nem elégedett meg a sajtóban napvilágot látott oknyomozó cikkekkel - noha már azok is épp elég bicskanyitogató gyakorlatról számoltak be. Elment a helyszínre, tájékozódott és kvázi tényfeltáró dokumentumfilmet forgatott az ukrán határ mellett, aminek egyelőre az előzetesét tette közzé:

Pénteki évnyitó beszédében (Index-cikk itt) azonban már bővebben beszámolt róla, mit tapasztalt. 

Elmondta: az ukrán határ mellett "ordító szegénységgel" találkozott, mégis vannak olyan falvak, amelyek lakossága az elmúlt években másfél-kétszeresére nőtt, mert tömegesen költöznek oda emberek.

Kiderült, hogy ukrán állampolgárok ezrei jelentkeztek be a határ menti településekre, hogy az otthoninál sokkal bőkezűbb magyar nyugdíjat felvegyék.

Nem ritka a 200-300 ezer forintos nyugdíj sem, mivel elegendő egy végzettséget igazoló papírt (ezek többsége hamisítvány), valamint egy korábbi, lehetőleg jól kereső ukrán munkaviszonyról szóló papírt hozni (ezek többsége szintén hamisítvány), és máris dől a lé.

Gyurcsány elmondta: az ukrán határ mellett járva találkoztak olyan házzal, ahová több mint 100, de

volt olyan romos épület, ahová 202 "ukrános” volt bejelentve.

Erre helyi biznisz épült: egyes lakástulajdonosok havi 10 ezer forintért megengedik a papíron való bejelentkezést a házaikba. 

Talán még ennél is felháborítóbb, hogy sok helyen maga a polgármester intézi az "ukránosok" lakcímbejelentését, így vásárolva magának elegendő mennyiségű szavazatot. A helyi lakosoknak pedig közmunkát ígér, (vagy annak megvonásával fenyegeti őket), hogy engedjék bejelenteni az ukránokat a lakásaikba. 

Komplett iparág épült tehát ki a magyar ellátórendszer megcsapolására. Oroszok és ukránok ezrei, talán tízezrei élnek vissza szisztematikusan a magyar adófizetők pénzével, miközben az egészet a helyi polgármesterek még szavazatvásárlásra is felhasználják.

Gyurcsány bejelentette: aláírásgyűjtést indítanak, hogy megszervezzék annak a többségnek az akaratát, akik ezt a becstelen gyakorlatot ellenzik. 

A történet épp elég érthető és épp elég felháborító ahhoz, hogy a DK erősen visszategye magát a politikai térképre vele.

Gyurcsány kezére játszik a kontraszt is, hogy miközben a többiek egymást csépelik, egymásnak üzengetnek, addig ő teljes mellszélességgel a Fidesznek megy neki. Ráadásul két olyan ponton, ahol a legjobban fáj, és ahol meg is tudja őket verni: egy csütörtöki Republikon-kutatás szerint a magyarok 71 százaléka ellenzi a határon túliak szavazójogát. 

Talán nem kockáztatunk nagyot, ha megelőlegezzük, hogy az ukrán és orosz nyugdíjcsalók ügyében még ennél is nagyobb százalékban állnak az emberek a DK álláspontja mögött.

A magányos hosszútávfutó célba érhet, eredményhirdetés áprilisban.

Oszd meg cikkünket, hogy másokhoz is eljusson!

Kérjük, támogasd a Nyugati Fényt - A valódi ellenzéki médiát!

.

Az elmúlt napok egyik legforróbb témája, hogy a (Párt-)Állami Számvevőszék váratlanul 660 millió forintra büntette a Jobbikot - ezzel gyakorlatilag kihúzva a talajt Vonáék lába alól, a választási kampány utolsó hónapjaiban. 

A gusztustalan húzást a teljes ellenzéki spektrum gyorsan és határozottan elítélte - helyesen. Tűrhetetlen, hogy a fideszes rezsim az ellenzéki pártok elgáncsolásával próbálja bebiztosítani a saját 2018-as győzelmét.

A Jobbik jó érzékkel felismerve a mártírszerepben rejlő lehetőségeket, adománygyűjtést indított és fáklyás tüntetést hirdetett péntekre, a Fidesz székháza elé.

Baloldali-liberális körökben napok óta szenvedélyes vita folyik arról, hogy szabad-e elmenni a Jobbik tüntetésére - óhatatlanul is segítve ezzel egy olyan párt hatalmi törekvéseit, amelyik az elmúlt évtizedben nem pont a demokratikus megnyilvánulásairól híresült el. És akkor még nagyon udvariasak voltunk.

Természetesen ahogy egy egyénnek, úgy egy pártnak is joga van a jellemfejlődéshez, az önkorrekcióhoz. Az viszont mintha a kereszténységben is úgy lenne, hogy a feloldozás feltétele az őszinte és részletes bűnbánat. 

Azt mindenki látja, hogy a Jobbik igyekszik benyomulni középre és elfoglalni a politikai centrumot - Vonáék viszont továbbra is adósai a közvéleménynek a korábbi bűneik beismerésével és egy legalább őszintének tűnő bocsánatkéréssel. 

 Az pedig mindenképp magyarázatra szorul, hogy milyen alapon kéri most a társadalom szolidaritását egy olyan párt, amely az elmúlt 8 évben egyetlen alkalmat sem talált arra, hogy tüntetést szervezzen, vagy valamelyik ellenzéki párt, civil csoport tüntetéséhez csatlakozzon.

Jó reggelt kívánok, hány tüntetése is volt a Jobbiknak az elmúlt 8 évben? Milyen "ellenzéki" párt az ilyen?

Hol volt a Jobbik, amikor a tanárokért, ápolókért, közalkalmazottakért tüntettünk?

Hol volt a Jobbik, amikor a Népszabadság kinyírása ellen tüntettünk?

Hol volt a Jobbik, amikor a netadó és a tandíj bevezetése ellen tüntettünk?

Hol volt a Jobbik, amikor Putyin és hazánk orosz befolyása ellen tüntettünk?

Hol volt a Jobbik, amikor a megtámadott CEU-ért és civil szervezetekért tüntettünk?

Miért csak most lett fontos a Jobbiknak a tüntetés, amikor már az ő bőrük került a vásárra?

Mi jót várhatunk egy olyan párttól, amely csak önmagával szolidáris, de másokkal nem?

Oszd meg cikkünket, ha egyetértesz!

Kérjük, támogasd a Nyugati Fényt - a valódi ellenzéki médiát!

Elképesztő dumákkal soroltak be a Fidesz mögé egyes baloldaliak. Az ő hamis érveiket cáfoljuk most meg.

Újra az érdeklődés fókuszába került a határon túliak szavazójoga, miután a Demokratikus Koalíció aláírás-gyűjtésbe kezdett az intézkedés visszavonásáért.

A DK célja világos: a népakarat nyomását akarják a Fidesznek szegezni. Megmutatni, hogy a magyarok többsége nem ért egyet vele, hogy olyan emberek döntsenek Magyarország sorsáról, akik soha nem éltek, nem adóztak Magyarországon, és nem viselik a szavazatuk ezernyi hátrányos következményét.

Röviden: felmutatni, hogy a Fidesz ebben az ügyben (is) a magyar emberek akaratával szemben kormányoz. 

A DK akciójára elég ostobán reagáltak az ellenzéki pártok: rövid időn belül a zsigeri elutasítás pártjára helyezkedett az MSZP, az LMP, az Együtt és a Momentum is. Amivel egyetlen dolgot értek el: pörög a nyilvánosságban egy forró politikai téma, amiben a DK teljesen egyedül képviseli a magyarok többségének álláspontját. Zseniális öngól, de ez legyen az ő bajuk, majd a ragyogó 2018-as eredményeik után kielemzik. 

Legalább ennyire döbbenetes volt néhány baloldali újságíró-véleményformáló érvelése a határon túliak szavazójoga mellett. A fejünket fogtuk egyik-másik cikket olvasva az elmúlt hetekben. 

A fideszes kamuérvekkel most nem is foglalkoznánk. Legkésőbb Mikola István őszinteségi rohama (emlékeztető videó itt!) óta pontosan tudjuk, hogy a Fidesz számára csak szavazógépnek kellenek a határon túli magyarok – álszent hazugság tehát mindenfajta fideszes duma a nemzetegyesítésről. Orbánék pusztán hatalomtechnikai okokból szórják százezrével a szavazati jogot.

Orbán Tusnádfürdőn / fotó: 24.hu

Álljon itt tehát a 3 leggyakoribb, baloldalról hallható kamuérv - és annak világos cáfolata. 

"2014-ben csak 128 ezren szavaztak levélben, egyetlen mandátum sorsa múlt rajtuk, tehát jelentéktelen az egész." 

Igen, a hetvenes években pedig tök kicsi volt az ózonlyuk. És? Kit érdekel, hogy mi volt 2014-ben? Hány határon túli magyarnak volt szavazati joga akkor? 350 ezer? 400 ezer? És mennyinek van most? Túl vagyunk az egymillión, jó reggelt kívánok! Ráadásul a Fidesz nem fogja még egyszer elkövetni azt a hibát, hogy csak egy mandátum múljon a határon túliakon, ezért már most több százmillió forintos gigakampányt indított plakátokkal, szórólapokkal, telefonos agitációval. Háromszor annyi kettős állampolgár, legalább kétszer akkora intenzitású kampány --> igazán nem kell Nostradamusnak lenni hozzá, hogy megbecsüljük: legalább 3-4-szer akkora befolyása lesz a határon túliaknak a magyar választásokra 2018-ban, mint 2014-ben volt. 

"Ami egyszer oda lett adva, azt nem szabad elvenni."

Ez megint egy címeres marhaság. A tizenharmadik havi nyugdíjat is vissza tudta venni Bajnai a világgazdasági válság után, mert indokolttá tette a gazdasági helyzet. Miért ne vehetné vissza a határon túliak igazságtalan szavazójogát egy olyan kormány, amely azzal soha nem értett egyet? Hiszen még csak nem is társadalmi konszenzussal, vagy a pártok egyetértésével lett megadva. Nem: ezt a Fidesz adta egyoldalúan, pőre önös érdekből, amit Mikola ki is kotyogott. A rezsimváltás egyik szimbóluma lesz tehát, amikor ezt a helytelen gyakorlatot korrigálja majd egy leendő új kormány. 

"A szavazójog visszavonására indított kampány megosztja a magyarságot, viszályt szít, kollektív bűnösséget alkalmaz."

Ez a legaljasabb "érv" (sőt: rágalom) mind közül, és pont az ellenkezője igaz. Senki komolyan vehető ellenzéki politikus nem mondott sértőt kollektíven a határon túli magyarokról. Nem igaz, hogy őket utálja bárki a demokratikus ellenzéki oldalon. A helyzetet utálja mindenki, hogy Orbán politikai célokra használja a külhoni magyarokat. A társadalmat pont az osztja meg, hogy a Fidesz közpénzből vásárol szavazatokat a határon túlról. Az szít viszályt, aki beleszólási jogot ad a magyar belpolitikába olyan embereknek, akik nem szenvedik a magyar belpolitika ezernyi következményét. 

Nem az ő trafikjukat zabrálta el a Fidesz, nem az ő magánnyugdíjukat lopta el a Fidesz, nem az ő pénzükből épít stadiont egy zakkant focimániás, nem az ő rokonuk hal meg kórházi fertőzésben. 

Sokkal békésebb lenne a viszony a határon belüli és kívüli magyarok között, ha a Fidesz lenne olyan bátor, és csak azokat kérdezné meg 2018-ban, hogy akarnak-e újabb 4 évnyi Fideszt, akik az előző 8 évet is testközelből végigszenvedték.

Oszd meg cikkünket, ha egyetértesz!

A kampány közeledtével felgyorsultak az események a magyar belpolitikában. Egyre több jel utal a Jobbik és az LMP tervezett összebútorozására. Persze Vonának már az is tiszta nyereség, ha a kompromisszum felvillantásával szalonképessé teszi magát a balos szavazók szemében. 

fotó: Index

Simicska néhány hete szorosabbra fogta a Magyar Nemzet és a HírTV kézi vezérlését, hogy a kampány utolsó hónapjaiban határozottan a Jobbik szolgálatába állíthassa a médiafegyverzetét. 

Ennek a "megújult" Magyar Nemzetnek adott interjút kedden Vona Gábor, már a cikk címe is beszédes, mutatjuk:

Egyértelmű beszéd - világosan leírja a laptulajdonos és támogatott pártjának szándékait. 

Az interjúban Vona arról beszél: "Ha a történelmi helyzet ezt követeli meg, és a választási eredmény erre készteti, hajlandó lenne az LMP-vel és a Momentummal is koalíciós megállapodást kötni a Jobbik."

A Magyar Nemzet megkérdezte Hadházy Ákost is, aki úgy fogalmazott: koalíciós tárgyalásokról választás után érdemes beszélni, pártjuk mindazonáltal a "gyökeres változásban érdekelt". 

A balos közvélemény megdolgozása a Jobbik legitimálásáért már régóta zajlik. Ennek a stratégiának a része a Jobbik kiscicásodása, aminek (eddigi) csúcspontja volt Vona Gábor múlt heti Canossa-járása a Spinoza házban.

Az LMP szabad vegyértékeit sem nehéz észrevenni a Jobbik irányába: kiszúrja az ember szemét, hogy míg az LMP politikusai kígyót-békát kiabálnak a demokratikus baloldalra, mennyire szívélyesen viszonyulnak a Jobbikhoz: közösen konferenciázgatnak, eljárnak egymás rendezvényeire, ugyanazt a megbélyegző terminológiát használják az ellenfeleikkel szemben ("óbaloldal", "XX. század pártjai", stb.) sőt Schiffer András még a Jobbik legutóbbi kampányát is teátrálisan aláírta.

Az erről készült fényképet hetekig fizetett hirdetésben tolta a Facebookon a Jobbik és a jobbikos média.

Persze nem is Simicska zsenialitására vallana, ha nem lenne az egész stratégia mögött egy agyafúrt, második csavar is.

Azzal ugyanis, hogy Vona Gábor és a Simicska-média elkezdte gőzerővel kommunikálni a Jobbik kompromisszumkészségét, fontos üzenetük van a baloldali választók felé is. 

Ha sikerül az ő szemükben legitimálni a Jobbikot (hiszen Vona maga mondta a szájával, hogy nyitott az LMP felé!), annak hatalmas haszna lehet a választások napján. A választók ugyanis végső soron hajlamosak a nagyobbik párt esélyesebb jelöltjére voksolni, hogy ne vesszen kárba a szavazatuk.

Ha a hátralévő hónapokban az LMP-szimpatizánsok mindenhonnan azt hallják majd, hogy a Jobbik mennyire nyitott az irányukba, akkor esetleg annyira megkedvelik a Jobikkot, hogy a tök esélytelen LMP-s jelölttel szemben egyenesen a jobbikosra fognak szavazni.

Az LMP pedig végül rútul járhat a pávatánccal. Mondjuk értük lesz a legkisebb kár.

Oszd meg cikkünket, hogy másokhoz is eljusson!

Kövesd a Nyugati Fényt a Facebookon, hogy ne maradj le semmiről!