Rekord nézettséget hozott Friderikusz Sándor összeköltözős műsorának Gyurcsány Ferenc. A legutóbbi adást kis híján egymillió ember követte, így a „gyurcsányos” lett az eddigi műsorfolyam legnézettebb epizódja.
Lassan egy évtizeddel a legendás tévévita után minden jel szerint Orbán Viktor legpotensebb ellenfelét még mindig Gyurcsány Ferencnek hívják. Ő képes kiváltani érzelmeket, az ő mondatait idézi a sajtó, ő hoz nézettséget.
Képzeljük el, ha Friderikusznak Tóbiás Józseffel, Schiffer Andrással vagy Fodor Gáborral kellett volna 24 órára összeköltöznie: mennyire lett volna érdekfeszítő az abból vágott 60 perces műsor?
És akkor meg is érkeztünk egy sokakat kínzó kérdés megválaszolásához. A Fidesz népnyomorgatása, égig érő korrupciója dacára miért képtelen a baloldali ellenzék (a DK-t leszámítva) bővíteni a táborát?
A modern demokráciákban a politika végletesen perszonalizálódott, azaz személyközpontúvá vált. A választók többsége nem eszmékre vagy pártprogramokra szavaz, hanem személyekre, és a személyek által közvetített életérzésre.
Lehet ezen bánkódni vagy örömködni, de a legokosabb egyszerűen csak elfogadni, mint tényt. Az emberek sokszor nagyon szubjektív, érzelmi benyomások alapon döntik el, melyik politikussal szimpatizálnak.
Előnyben van, aki sziporkázó egyéniség, akinek van története a világról. Akinek a mondandóját hitelesíti a személyes meggyőződés lobogó tüze. Aki állhatatos, cselekvő, kezdeményező és bátor.
Ilyen politikusból nincs túl sok a hazai palettán. Gyurcsányon és Orbánon kívül talán Vona Gábort és Juhász Pétert sorolhatjuk azon markáns karakterek közé, akik teljesítik a kritériumokat.
Ki nem ásít előre, ha Pelczné Gál Ildikó vagy Tóbiás József fog beszélni? A magyar politika csurig van percemberkékkel, megélhetési mamelukokkal, esetleg jó szándékú, de kitartás nélküli idealistákkal.
Gyurcsány hozzájuk képest egy nagy állóképességű hosszútávfutó. Gondolhatunk a munkásságáról bármit, de az tagadhatatlan: szenvedély neki a politika. Megtehetné, hogy élete végéig koktélt szürcsöl a Kanári-szigeteken, de hajtja a személyes sztorija: hogy megváltoztassa az országot és bebizonyítsa, „nem kell beszarni Orbán Viktortól”.
A pszichologizálásra hajlamos nézők a Fridi-műsorból megfejthették ennek okát is: mélyről indult, szoba-konyhás lakásból, tisztes szegénységből küzdötte fel magát első generációs értelmiségi státuszba. Gyermekeit ugyanebben a szellemben neveli: a munkának és az erőfeszítésnek van becsülete. Legidősebb fia segédműtősként dolgozik - nem apuci tolja a gyerekek alá a tutit, mint egy másik, közismert politikuscsaládban.
Gyurcsány hosszú távon is kemény diónak bizonyult: a Fidesz nem tudta a bevált eszközeivel megtörni. Patológiásan gyűlölik, mindent megtettek a levadászása érdekében, de a Polt Péter vezette ügyészség 5 éve alatt egy gyorshajtásért sem tudták elmeszelni.
A vetélytársai is kikoptak mellőle az évek során: Medgyessy a süllyesztőben, Szili Katalin havi egymillióért Orbánnak dolgozik, Bajnai Franciaországba emigrált, Fodor Gáborra meg a távoli rokonok se szavaznak.
Gyurcsány viszont köszöni, jól van. 2015-ben besétál egy beszélgetős műsorba és rekord nézettséget produkál. Három éve alapított pártját 10-12 százalékon mérik.
Hogy ez kevés? Ha a másik öt demokratikus ellenzéki párt is hozna ennyit, kétharmaddal leváltható lenne a Fidesz... Biztos, hogy Gyurcsány csinálja rosszul a dolgokat?
Kövesd a Nyugati Fényt a Facebookon, hogy ne maradj le a frissítésekről!
