Közös asztal mellett szidta az elmúlt 25 évet a Jobbik, a Fidesz, az Együtt és az LMP.

A konferenciát az Együtt nevű nanopárt szervezte, és már jó előre meghökkenést okoztak a meghívottak listájával. A rendszerváltás óta eltelt 25 év értékelésére ugyanis Schiffer Andrást (LMP), Gulyás Gergelyt (Fidesz) és Mirkóczki Ádámot (Jobbik) kérte fel Juhász Péterék pártja.

A találkozónak kacskaringós címet adtak: „Cél: Demokrácia – Újratervezés”. Hogy mi van? Ezek a Jobbikkal és a Fidesszel akarják újratervezni? A DEMOKRÁCIÁT?

fotó: Index

Legalább ennyire beszédes, hogy kiket hagytak ki a meghívásból. Csak azokat, akiknek némi közük is volna az elmúlt 25 évhez: az MSZP-t, az SZDSZ és MDF volt politikusait. És persze (?) kifelejtették a mai baloldali konkurens pártokat: a DK-t és a PM-et is.

A cél láthatóan az volt, hogy az erősen hiányos összetételű konferencián az 1 százalékos támogatottságú Együtt képviselje a komplett magyar baloldalt. Nehogy már a többiek elvigyék a show-t! Micsoda kisstílűség…

Persze világos, hogy a Bajnai kiugrása és Falus Ferenc kínos leszereplése óta teljesen jelentéktelenné vált Együtt igyekszik mindenáron médiafelülethez jutni. Szigetvári Viktor is kapálózik, hogy komoly stratégának, nagyformátumú politikusnak mutassa magát, de csak a bolha köhögését halljuk.

Így jött létre a tegnapi bizarr felállás: a tőkeellenes, piacellenes, antiglobalista pártok koalíciója. Schiffer hozta a szokott formáját: mentegette a Jobbikot („nem rosszabb a helyzet nálunk, mint külföldön, máshol is erős a szélsőjobb”), és sok kérdésben igazat adott nekik.

Talán ez volt a nap egyetlen tanulsága: tényleg megdöbbentő, hogy a korábban még SZDSZ-utódnak gúnyolt LMP immár mennyire egy követ fúj a Jobbikkal. Schiffer és Mirkóczki teljes egyetértésben siránkoztak azon, hogy a túlzott liberalizmus, a nagytőke, és a gaz multik tették tönkre az országot, és együtt követeltek új lusztrációs törvényt is.

“Ezt a társadalmat nem mi szakítottuk szét, ezt a gazdaságot nem mi raboltuk le” – licitált Schiffer szavaira Mirkóczki. Előjött még korrupció, cigánybűnözés, közmunka, amikor pedig szóba került, hogy az ózdi jobbikos polgármester árpád-sávosra festette a polgármesteri hivatal folyosóját, Mirkóczki azzal replikázott:

„az bezzeg nem zavarna senkit, ha szivárványszínűre festette volna… vagy kék-fehérre”

Igazán kreatív buzizás-zsidózás, a jobbikos megint odaköpött a közös asztalra.

Civilizált országokban is komoly dilemma: szabad-e egy antidemokratikus pártot a többi szereplőnek azzal legitimálni, hogy leülnek velük beszélgetni és ezzel úgy tenni, mintha ők is részei lennének a demokratikus párbeszédnek a közös ügyeinkről.

Ha mégis úgy döntenek, hogy nyílt vitában cáfolják meg a szélsőjobbot, akkor arra nagyon komolyan felkészülnek, mert tudják: egy közepes képességű szélsőjobb és egy közepes képességű bármilyen oldali politikus vitájából alapesetben a gátlástalanul populista szélsőjobbos kerül ki győztesen.

Lehetett volna ez egy olyan vita, ahol a demokratikus szereplők közös konszenzusban utasítják el a Jobbik gyűlöletpolitikáját. De az Együtt kicsinyes érdekei miatt lett belőle egy hiányos összetételű, homályos célzatú találkozó, amely leginkább arról szólt, hogy Schiffer András milyen nagyon egyetért a jobbikos Mirkóczki Ádámmal. Közösen harcolnak az "álbaloldal" megdöntéséért, a totális Fidesz-uralom hatodik évében.

Ezért a gyalázatos produkcióért kár volt, fiúk.

Független. Kritikus. Aktuális. - Kövesd a Nyugati Fényt a Facebookon, hogy ne maradj le a frissítésekről!

Míg az EP-ben tegnap jobboldali (néppárti) képviselők is keményen kritizálták Orbán Viktort sunyi menekültügyi uszítása miatt, aközben miniszterelnökünk nem várt helyről kapott támogatást. A szocialista Szanyi Tibor békejobbot nyújtott neki és leszögezte: nem fogja bírálni Orbánt az Európai Parlamentben.

A régóta furcsán viselkedő Szanyi tegnap a Fidesz-közeli pestisracok.hu-nak azt mondta: „Soha nem kérnék szót az üléseken azért, hogy a magyar kormányt ostorozzam. Van miért, de nem itt, és nem így. Otthon. Itt kuss!”

Ma pedig a Kossuth Rádió 180 perc című műsorában bohóckodásnak nevezte a tegnapi EP-vitát és Orbán Viktor helyett saját párttársát (!), Ujhelyi Istvánt kritizálta, aki - nagyon helyesen - felszólalt és kritizálta Orbán egymilliárdba kerülő, gyűlöletkeltő kamukonzultációját.

Szanyi és Ujhelyi konfliktusa persze érthető. Mint elsőként a Nyugati Fény megírta: Ujhelyi letiltotta Szanyi Tibor és asszisztense aláírási jogát a kinti delegáció költéseit érintő ügyekben, így Szanyinak a legkisebb költségvetési tételt sincs joga önállóan elszámoltatni.

Azzal azonban, hogy Szanyi kijelenti: nix ugribugri Orbán Viktor ellen, csont nélkül elfogadja a Fidesz hazug és aljas szövegét arról, hogy aki az Európai Parlamentben (bármilyen jogosan) kritizálni merészeli a Fidesz-kormányt, az hazaáruló lenne.

Ez olyan szintű megalkuvás és meghunyászkodás, ami egy ellenzéki képviselőtől több mint gyanús. Ilyet csak végzetesen ostoba naivitásból, vagy sunyi összejátszásból tesz valaki.

Nem is csoda, hogy Szanyi elnyerte vele a fideszes törzsközönség szimpátiáját, akik nem győzték dicsérni a kapitányt az Orbán-barát gesztusa miatt.

A fideszes rajongótábor méltatja Szanyi Kapitányt a Pesti Srácok Facebook-oldalán

Már csak az a kérdés, hogy az ellenzéki szavazók azért tartják-e Szanyit 4 évig mesés fizetésért az Európai Parlamentben, hogy gój motorosokat utaztasson, finom söröket kóstolgasson és Orbán-barát gesztusokat tegyen a fideszes keménymagnak, vagy mégiscsak valódi ellenzéki fellépést és munkát várnak tőle és az MSZP-től.

Független. Kritikus. Aktuális. - Kövesd a hiánypótló Nyugati Fényt a Facebookon, hogy ne maradj le a frissítésekről!

Beismerő vallomást tett O. Viktor (52) vádlott hivatalban lévő miniszterelnök.

Elsőként Eleni Tsakopoulos, Amerika volt budapesti nagykövete szellőztette meg, hogy Németh Lászlóné nemzeti fejlesztési miniszter (hahaha) minden héten leült a kormányfővel, átnézték a középítkezési projekteket, és kettesben eldöntötték, mely pályázatok nyerjenek.

Az első és második hallásra is döbbenetes korrupciót a miniszterelnök szemérmetlen nyíltsággal vállalta magára. Az RTL Klubnak azt mondta: „Ez ma is így van. Csak ma már nem Némethnének hívják a minisztert.” Ezzel a kormányfő gyakorlatilag beismerte, amit eddig is sokan sejtettek: Orbán Viktor úgy bánik az Európai Unió pénzével, mintha az a sajátja lenne.

Hogy ebben az országban a döntések már rég nem a köz érdekében születnek, hogy a miniszterelnök az uniós és közpénzeket a kénye-kedve szerint csatornázza át a haverokhoz. Így talán az is érthető, hogy a világon miért Magyarországon épül a legdrágábban egy kilométer autópálya.

Az eset kapcsán sok minden az eszébe juthat az egyszeri állampolgárnak, kezdve Kokó beszólásától - miszerint legyen halálbüntetés, de először a politikusokon próbáljuk ki – egészen addig, hogy mi a bánat lesz, ha egyszer ezekben az ügyekben elindul egy valódi európai uniós eljárás és a magyar államnak vissza kell fizetnie a gigantikus EU-s pénzeket.

Mert az ugye világos, hogy a vesztes külföldi pályázók ezek után joggal perelhetik be a magyar államot kárpótlásért, hiszen egyenlőtlen versenyben indultak, miközben egyenlőnek hazudták azt.

Figyelemre méltó Orbán Viktor „jellemfejlődése” is az évek során. Az első ciklus „ne mi nyerjük a legtöbbet” már-már ízlésesnek mondható parancsától egy évtized alatt eljutott a „csak mi nyerhetünk mindent” arcátlan tolvajtempójáig. A nemzet csatára már nem is szégyelli, hogy csak úgy szeret gólt rúgni, hogy mindenki mást kiállít a pályáról.

Két hete a Német–Magyar Iparkamara taggyűlésén Orbán önérzetesen jelentette ki: „Lehet, hogy nem mindenben értenek velünk egyet Brüsszelben és Berlinben, de mi legalább nem a németek pénzén élősködünk.” Talán még dobbantott is hozzá egyet a lábával.

Ehhez képest - mit ad Isten - kiderül, hogy a miniszterelnök gátlástalanul a saját strómanjai és oligarchái hizlalására használja az uniós fejlesztési forrásokat. Ami történetesen nagyrészt pont a németek pénze. Élősködés a legfelsőbb szinteken. A háború béke, a béke háború.

Az elmúlt 25 év legnagyobb megélhetési politikusa, aki életében egy percet nem dolgozott a reálgazdaságban, kikéri magának az élősködést. Eközben gázszerelő strómanjának milliárdok hullanak ki az ingujjából, huszonéves veje pontosan annyi közbeszerzést nyer, amennyin elindul, a „saját lábon álló” lánya meg félévente 15 millióért tanul Svájcban.

Értesüléseink szerint Orbán Viktor arcbőrének anyaga iránt már a NASA szakemberei is érdeklődtek a magyar nagykövetségen. Ha ugyanis sikerülne megfejteni a titkot, azzal forradalmasítani lehetne az űrkutatást, hiszen eddig a teflon volt a legellenállóbbnak hitt anyag, amivel az űrsiklók felületét bevonták...

Kövess minket a Facebookon is, hogy ne maradj le a frissítéseinkről! Nyugati Fény - Független. Kritikus. Aktuális.

A jövő technológiája minden tabut ledönt és teljesen átalakítja szexuális szokásainkat. Virtuális valóság, kiélhető perverziók, és varázsától fosztott testiség.

vendégszerzőnk: Tóth Noémi

A szexualitás a legalapvetőbb emberi szükséglet, nem csoda, hogy a kezdetektől visszaköszön az emberiség tárgyi emlékein. Először barlangok falán, később papíron, mozivásznon, tévéképernyőn, majd számítógépes kijelzőn meredtek a bimbók és falloszok, egyre jobb minőségben. Immáron pedig olyan fejlesztések állnak a küszöbön, amelyek döbbenetesen reális szimulációkat garantálnak.

Nem akadály többé, ha azt szeretnéd, hogy öt bombázó nyaljon-faljon egyszerre, esetleg te kényeztess egy pelenkás-nyakörves férfit egy kecskével, ha úgy tetszik. Ilyen eszköz például a teljes térélményt garantáló, fejre rögzíthető virtuális valóság, az Oculus Rift. (bemutató videó és a tesztalanyok reakciói itt).

A legújabb kütyük között van a holografikus okosszemüveg, a Microsoft HoloLens is (bemutató videó itt). Ez már egészen sokkoló módon varázsolja otthonunkba az illúziókat: a segítségével akár a saját hálószobájában, a lyukas zoknijában élheti ki magát az ember a számára programozott álompartnerével, aki mellesleg nem létezik.

Nemsokára minden érzékszervünkre ható, saját tervezésű, háromdimenziós férfiak és nők jelennek meg a piacon. Ehhez hasonló, Jenna Jameson pornószínésznő testét használó rendszer már nagy sikerrel működik a világhálón.

Olyan berendezések is készülőben vannak, amelyek a nemi szervek kihagyásával, csupán agyi stimulációkkal érik majd el a szexuális élményt. Ezen újításokkal hamarosan bármilyen szexuális fantáziánkat meg- és kiélhetjük, eltűnnek a tabuk, és olyan kiskapuk is megnyílnak, mint például a pedofilok és a szadisták igényeinek ártalmatlan (?) kielégítése. Kérdés, hogy ezzel csökken-e majd a szexuális áldozatok száma, vagy épp ellenkezőleg: a morális keretekből való kilépés és az elnyomott fétisek felszabadulása csak még több problémát okoz.

Míg a legtöbben képesek szétválasztani a valós és virtuális élményeket, mások számára nehézséget jelent feldolgozni, hogy a valódi élmények nem pótolhatóak. Legtöbbször a cyberszex nem több egy játékos kalandozásnál, alkalmi impulzusnál: ilyenkor a cél a valódi szexuális élet változatossága, minőségjavítása. Hosszú távon viszont problémát okozhat, hogy a képernyőről irreális személyiségképek özönlenek ránk, azt sugallva, hogy az átlagos unalmas, ami nem érdemes a bemutatásra.

A virtuális szex hátulütője még, hogy pont az marad ki belőlük, ami a testiség lényege: az illatok, ízek, tapintások és testnedvek. Az agy becsapásával ugyan megoldható, hogy úgy érezzük, mintha valóban megélnénk ezeket a dolgokat, de az valójában még mindig csak illúzió lesz. Hiszen bárminek nevezzük, ha csak egy ember végez tényleges szexuális tevékenységet, a többi pedig egy rakás fém, műanyag vagy hologram, akkor az bizony egy jól körített önkielégítés, semmi más.

Vannak, akikből a szexuális impulzusáradat nem versengést, igyekvést és függőséget, hanem közönyt vált ki. Az érdektelenség fakadhat abból, hogy a médiumok megfosztották varázsától a testet és a testiséget. Japánban nemrég egyfajta aszexuális forradalom tört ki: rengeteg fiatal, potens ember nevezi magát fűevőnek – mivel japánul a szex szó szerint húsevést jelent –, azaz nem érdeklik őket a materialista értékek, beleértve a szexet.

Ami a jövőt illeti, a szex önmagában nem divat, így nem tud lecsengeni sem, de mindig lesznek hozzá köthető divatos témák (lásd A szürke ötven árnyalatát követő szado-mazo-hullámot), amelyek úgy alakítják a közízlést, hogy előbb-utóbb azt érezzük, a saját belső késztetéseinkről van szó, nem pedig sugalmazott mintákról.

Ahogy az SMS-nek nem jósoltak nagy jövőt, az MMS-nek pedig igen, végül mégis fordítva lett, az sem egyértelmű, milyen lesz a szexuális élet pár évtized múlva, vagy hogy a cyberszex meddig és milyen mértékben lesz kelendő.

Annyi biztos, hogy a lehetőségeink az új típusú élmények kipróbálására folyamatosan bővülnek, a bigott konzervatívok sopánkodása a hanyatló nyugatról pedig fölösleges: a tradicionális testiség híveinek mindig megmarad Isten alapcsomagja: a hagyományos szex, mint örök alternatíva. 

Kövesd a Nyugati Fényt a Facebookon, hogy ne maradj le a frissítéseinkről!

Futni hagyja a hatóság Simon Gábort a megmaradt 100 milliójával együtt – derült ki pénteken. A kettes számú mutyipárt második embere ellen lényegében lezárult a nyomozás.

Mivel nem sikerült kideríteni, honnan származik az eltitkolt 240 milliója, és mert időközben 128 millió adóhátralékot megtérített az államnak, könnyen lehet, hogy ennyivel végleg megúszta.

Simon kizárólag a Fidesz-közeli TV2-nek volt hajlandó nyilatkozni és a videón egyáltalán nem tűnt megviseltnek. Mint aki máris biztos a saját felmentésében, közölte: tiszta a lelkiismerete és semmi takargatnivalója nincs. Ehhez képest a pénz eredetét ezúttal sem sikerült tisztáznia. Ha csak nem az éhségmenetelés közben gyűjtötte össze az emberek adományaiból…

A rejtélyes 240 millió sztorija a kezdetektől ezer sebből vérzik. A fideszes sajtó precízen a választási kampányra időzítve robbantotta a bombát, hogy Simon negyedmilliárd forintnyi valutát parkoltat egy osztrák bankszámlán, amely pénz semmilyen vagyonbevallásában nem szerepel.

Három héttel a választások előtt Simont letartóztatják, látványosan vezetőszáron hurcolják, a média pedig a Fidesz pocsék 4 éves teljesítménye, az ellopott magánnyugdíjak meg a gigantikus paksi mutyi helyett Simon pénzén és állítólagos bissau-guineai útlevelén rugózik. (A dokumentum azóta sem került elő.)

A Fidesz megnyeri a választásokat, eltelik egy év, és mit ad Isten, a fideszes ügyészség megszünteti a nyomozást a MSZP-s politikus ellen, és szinte tőle kérnek bocsánatot.

A Nyugati Fény kínzó kérdései, melyekre talán sosem kapunk választ:

• Honnan volt Simon Gábornak 240 millió forintja?

• Ha nem az övé volt a pénz, akkor kié?

• Milyen alapon vitték be Simont, ha nem volt ellene bizonyíték?

• Miféle nyomozás történt az elmúlt 1 évben?

• Ugye nem arról van szó, hogy megkérték Simont, hogy működjön együtt egy színjátékban, mert ezt kívánja a Fidesz választási érdeke, cserébe egy év múlva szabad és gazdag ember lesz?

• Ugye nem arról van szó, hogy a Polt Péter vezette ügyészség a Fidesz aktuális érdekeinek megfelelően kőkeményen politizál?

• Ugye nem arról van szó, hogy a Fidesz és az MSZP a háttérben összejátszik, „mi futni hagyjuk a ti embereteket, cserébe ti sem firtatjátok a mi lopásainkat”-alapon?

• Hogyan lehetséges, hogy míg egy átlagmagyarra brutális büntetést vernek, ha egy formai hibát vét az adóbevallásában, addig Simon Gábort szabadon engedik százmillió forint tisztázatlan eredetű pénzzel?

• Ugye nem arról van szó, hogy a Fidesz és az MSZP már megint hülyének nézi a keményen dolgozó kisembereket?

• Ugye nem csodálkozunk, hogy egyre többen torkig vannak a sötét eredetű vagyonokkal parádézó Habony Árpádokkal, Mészáros Lőrincekkel, Simon Gáborokkal és a pokolba kívánják a két nagy mutyipártot?

Független. Kritikus. Aktuális. - Kövesd a Nyugati Fényt a Facebookon, hogy ne maradj le rólunk!

Ha bárkinek kétségei lettek volna afelől, hogy katasztrófa szélén áll a magyar egészségügy, az mostanság csattanós választ kaphatott a valóságtól.

A szociális dolgozók legutóbb egy tízezres tüntetéssel, azóta pedig egy  egyszerűségében nagyszerű akcióval hívják fel a figyelmet az ágazatban uralkodó gyalázatos viszonyokra és balkáni bérekre.

Az „Állj ki magadért”-kampány lényege, hogy az egészségügyi dolgozók egy maguk elé tartott papírlapra felírják a beosztásukat, az életkorukat és a nettó fizetésüket, amiből a magyar állam szerint meg kellene élniük egész hónapban.

Az egyszeri hírolvasó pedig csak nézi döbbenten ezeket a nagyszerű embereket, majd a szégyenteljes összegeket a papírlapokon, és lesül a képéről a bőr. Igen, ők azok a keményen dolgozó kisemberek, akiket a Habony-Rogán tolvajbrigád már azzal is megaláz, hogy van mersze a szájára venni. Most látható csak igazán, mennyire üres és hazug duma minden szavuk.

Az egészségügyi dolgozók kiállása önmagukért (és végső soron értünk) az elmúlt időszak legerősebb figyelemfelhívó akciója. A szikár és döbbenetes tényekkel ugyanis nehéz vitába szállni. Mégis mit tehetnének a kormánytagok? Válaszul ők is kiállnak a saját 1,5-2 milliós tábláikkal?

Még csak a szokásosan aljas „járni jár, de nem jut” szöveget sem süthetik el, mert már kórusban kérdez vissza az ország.

Aha, és mezőkövesdi stadionra futja?

Orosz atomerőműre futja?

Milliárdos tanácsadásokra a Századvéggel futja?

Múzeumi negyedre futja?

Az MNB-nek kastélyokra, Eiffel palotára futja?

A felcsúti Disneylandre futja?

Soha nem látott mennyiségű államtitkárra futja?

Bevándorlóellenes kamukonzultációra futja?

Orbán Viktor várba költöztetésére futja?

Koreai propagandát sulykoló közmédiára futja?

Mindenre futja? Csak azoknak nem futja tisztességes fizetésre, akik a lelkiismeretükkel és a hősies munkabírásukkal még egyben tartják a rothadó egészségügyet?

Milyen perverz értékrendről árulkodik ez? Mi van azoknak az embereknek a fejében, akik meghozzák a döntést a huszonharmadik kisvárosi stadionról, miközben az állami kórházakban löncshús és zsemle jut ebédre a betegeknek? Milyen barbár ország az, amelyik a saját tanárait, orvosait, ápolóit sanyargatja és űzi külföldre?

Tavaly ősszel felébredt Csipkerózsika-álmából az ország. A netadó elleni gigatüntetések megmutatták: térdre lehet kényszeríteni még egy ilyen erőszakos kormányt is. De csakis teljes körű és jól szervezett összefogással, mert a fiúk kizárólag az erő nyelvéből értenek.

Ápolók, szociális dolgozók, hát ne féljetek és álljatok ki magatokért! A nagyméltóságú hatalom már sápadt vala és reszketni méltóztatik. Ők is tudják: az ország veletek van!

Kövesd a Nyugati Fényt a Facebookon, hogy ne maradj le a frissítésekről!

A magyar televíziózás egyik legkínosabb produkciója kétségkívül Havas Henrik személyéhez kötődik.

Aki azt hitte, hogy a magabiztos felkészületlenség, a bántó amatörizmus és a túlterjengő riporteri egók végleg a megboldogult Nap-Kelte szocreál bútorai között maradtak, az valószínűleg egy adást sem látott még az ATV „Havas a pályán” című műsorából.

A „Tanár Úr” itt nyújtott produkciója finoman szólva nem tartozik azon kordokumentumok közé, amit jó szívvel szétküldenénk a Tejútrendszerben az emberiség névjegyeként.

Lehet, hogy csak az idő szépíti meg, de Havas Henrik pöffeszkedő arroganciájának egykor volt valami bumfordi bája. A rendszerváltás környékén lehetett valami imponáló abban, ha egy médiamunkás nem a megszokott simulékony alázattal beszélt a méltóságos tisztségviselőkkel.  

Ebből a sármból mára egy kiégett ripacs sziluettje maradt, aki végleg belekozmált élete egyetlen szerepébe. Havas Henrik itt maradt nekünk, mint a régen megszűnt állami vállalatok fényreklámjai a budapesti háztetőkön, hogy önmagát legombolyító kötött mackóként, saját mítoszát még életében lerombolja.

A terpeszkedő önelégültség megmaradt, Havas elképesztő technikai-tájékozottságbeli lemaradása viszont egyre kiábrándítóbbá teszi a „nárcisztikus polihisztor” üres pózát.

Havas Henrik műsora az elsőtől az utolsó percig vérciki szakmailag. A „Tanár úr” ugyanis nagyvonalúan lemond arról, hogy bármit megtudjon vendégeiről-vendégeitől. A nyitottság, a kíváncsiság és a másik ember megismerésének élménye biztosan nem fenyegeti Havast: egyetlen percre sem képes kikászálódni saját belső világából, még a kérdéseit is önmagából kiindulva kezdi. Márpedig csajozásnál is alapszabály: többször mondjuk, hogy te, mint azt, hogy én. Hát még egy riporternél.

Senki nem tud épeszű magyarázattal szolgálni arra sem, miért kell a nézőknek hétről hétre végigkínlódniuk Havas kényszeresen berángatott, dögunalmas anekdotáit, melyeknek az égvilágon semmi szerepük nincs a beszélgetésben – mármint a riporter bennfentességének bizonygatásán túl. (Apropó: hallott-e valaki 20 évesnél frissebb sztorit tőle?)

A műsor rendszerint káoszba fullad, a vendégek be nem fejezett gondolatmeneteit minduntalan félbeszakítja a műsorvezető funkciótlan nagyképűsködése („mellesleg a tanítványom volt”, „maga nem emlékszik, túl fiatal hozzá”, „ezt én jobban tudom”, stb.) Hiába, egyszerűen nem bírja ki, ha 30 másodpercig nem hallhatja a saját hangját.

Havas meg sem próbál függetlennek vagy legalább méltányosnak mutatkozni – jól bejáratott rögeszméi, kész ítéletei vannak minden politikai oldallal szemben, és jaj annak a vendégnek, aki megpróbálja kizökkenteni a patológiás gyűlölségek mocsarából a riportert.

A középszerű intellektusoknak gyakran a sajátja, hogy ha megmarkolnak egy jól hangzó közhelyet, többé nem eresztik el. – leegyszerűsítve ezért szűntek meg az értelmes vita alapfeltételei a hazai nyilvánosságban. Havasnál mindezt súlyosbítja a stílustalan fölényeskedés, a mindenhez értés illúziója – pedig nála okosabb emberek is belebuktak már az alázat hiányába.

Havas Henrik műsora a jelenlegi formájában kimeríti a kulturális környezetszennyezés fogalmát, és ha a Tanár úrnak maradt volna egyetlen őszinte barátja ezen a bús planétán, már rég megmondta volna neki, amit mi is üzenünk e hasábokról: Henrik, menj haza, ciki vagy!

Független. Kritikus. Aktuális. - Kövesd a hiánypótló Nyugati Fényt a Facebookon, hogy ne maradj le a frissítésekről!

Nem tudja szavakba önteni, miért kap azonnali agyérgörcsöt a fideszes kommentelők vitastílusától? Nehezére esik megfogalmazni, mi nyomasztja annyira Orbán-rajongó munkatársai, ismerősei érvelésében? Ennek mostantól vége! A Nyugati Fény tudományos szakszerűséggel elemzi ki a tipikus Fidesz-szavazó ismérveit!

 1. Erkölcsi felsőbbrendűség

A Fidesz-hívek egyszerűen képtelenek ellenállni a kísértésnek, hogy ne az erkölcsbajnok pózából oktassák ki vitapartnereiket. Önképük szerint ők a becsület, a hazafiság, a keresztény erkölcsök kizárólagos letéteményesei, az ellenség pedig perverz, drogos, nemzetrontó banda.    

Belehergelték magukat az öblös hazugságba, hogy mindenki hazaáruló, akinek a szíve nem Orbán Viktorért dobog. A „nemzeti oldal” sunyi és aljas hazugságával több millió tisztességes embert rekesztenek ki a  magyarságból, csak mert azok nem hajlandók hasra esni a Vezér nagyszerűsége előtt.

2. Vakhit, küldetéstudat

A baloldalnak szimpatizánsai vannak, a jobboldalnak rajongótábora. Sok éves tapasztalat, hogy fideszes honfitársaink missziós vallásként fogják fel saját politikai meggyőződésüket. Nem csak hinni, de buzgón terjeszteni is kell az igét. Szent meggyőződésük, hogy mindezzel valami fennkölt, magasztos célt szolgálnak.

Főpapjuk, Orbán Viktor profi módon ötvözi az Amerikában már bevált szektaépítési technikákat a modern politikai marketinggel. A Fidesz-vallás a sikeres bizniszegyházak minden fontosabb jellemzőjével operál: virtuális valóság megteremtése, saját nyelv és szimbólumok használata, élményközösség, a tagok kiválasztottságának hirdetése, gyűlölt ellenségkép kijelölése.

3. Mártírtudat, "ostromlott vár"-szindróma

Régi paranoiája a jobboldalnak, hogy az egész civilizált világ összefogott ellene. Mulatságos pátosszal vallja, hogy ő valami kiválasztott, felsőbbrendű csoport, a világ-összeesküvés célja pedig ennek végső megsemmisítése.

Egyre szűkülő belső világukban egy igaztalanul bántott mártír közösségnek képzelik magukat és ezzel a sötét dumával minden jogos bírálatot leráznak magukról. Hiszen ha bárki kritizálni merészeli őket, az csakis ártó szándékkal, megbízásból teheti, így nem is kell foglalkozni a bírálat tartalmával.

4. Népnevelő buzgalom

Mindig röhejes, amikor valaki a saját értékrendjéből akar mások számára kötelező mércét ácsolni. Ő úgy látta otthon, hogy a magyar ember pálinkával üti ki magát és úgy veri az asszony fejét a korlátba, hát rögtön börtönbe zárná az egyetemistát, aki a barátaival elszív egy füves cigit. A bigott fejébe nem fér bele, hogy meleg emberek is élnek a földön, hát habzó szájjal követeli, hogy tilcsákbe! hogy felvonuljanak, házasodjanak, örökbe fogadjanak. Jobboldali honfitársaink nem bírnak leszokni róla, hogy a mások magánéletében, hálószobájában, szabadidejében turkáljanak. 

Hát nem, haver. Te úgy élsz, ahogy akarsz, szíved joga. De nekem is egy életem van, és nem te fogod megszabni, hogy kivel, mivel, hogyan érzem jól magam. Hát ki a bánat vagy te ahhoz?!

5. Hárítás, visszamutogatás

Kit nem irritál halálosan, hogy amint két jogos szót merészel ejteni a Fidesz-kormány égbekiáltó korrupciós ügyeiről, vérlázító botrányairól, azonnal süket gyurcsányozást-bajnaizást kap válaszul a fideszes trollkommandótól (rosszabb esetben: ismerőseitől, rokonaitól)?

Fel mered említeni, hogy Rogán harmadáron elmutyizta a belvárosi ingatlanvagyont a haverjainak? Máris megkapod, hogy bezzeg Sukoró!

Torkig vagy vele, hogy Orbán strómanjai milliárdos közbeszerzéseket, adókedvezményeket kapnak? Kész van a válasz: Zuschlag, Hagyó, meg a nokiásdoboz.

Egyre nyilvánvalóbb, hogy a Fidesz nyakig sáros az évszázad brókerbotrányában? Ugyan, nincs itt semmi látnivaló, és különben is: a Bajnai libái!

A Jóisten áldja meg magát, bácsi! Magának jelen időben kilophatják a szemét, akkor is 8-9 éves történeteket fog szajkózni? A macska sem eszi meg a romlott ételt, mert beteg lesz tőle, akkor velem miért akarja megetetni?

Senkit nem érdekelnek már a lejárt szavatosságú sztorik a múltból. A jövőm érdekel és a Fidesz azt lopja el. A totális Fidesz-uralom hetedik évében nincsen több visszamutogatás. Orbán a hibás.

Ha tetszett a cikk: Támogasd a Nyugati Fényt - az ország legütőképesebb ellenzéki gerillamédiáját!

Kövesd oldalunkat a Facebookon!

Miközben tízmillióan éljük életünket a mindennapok valóságában, gyakori tapasztalat, hogy a médiában megszólaló szereplők szövegei köszönőviszonyban nincsenek azzal a világgal, amely körülvesz minket.

Közgazdászok, szociológusok, elméleti filozófusok, kisebbségi jogvédők, főállású észosztók: felfuvalkodott, exhibicionista figurák, akik elképesztő önbizalommal és dermesztő arroganciával oktatják ki a dolgozó népet egy virtuális valóságáról, amely csak az ő fejükben létezik.

 Hallgatva a tutimondók kinyilatkoztatásait, az ember lefagyva mered maga elé: én vagyok hülye, vagy a tükör görbe?

 A saját felsőbbrendűségükbe szerelmes észosztóknak minden nemes elvet sikerült túltolni, túlfeszíteni, önmaga paródiájává fordítani.

Rendszertanilag három fő kategóriájukat különböztethetjük meg, bár van átjárás:

1. Neoliberális közgazdászok

Szép elv a tőke és a piac mindenhatósága, de csak ha közben nem hagyjuk az út szélén a versenyképtelen embertársainkat. Jó dolog a költségvetési fegyelem, de nem mindegy, milyen áron. Nem lehetnek fontosabbak a szép számok, mint az emberi életek, mert akkor mi végre volt az egész? A neoliberális közgazdászok képtelenek összeegyeztetni az erkölcsöt és a méltányosságot a saját elveik feljebbvalóságával, így mindig a humánum kerül ki vesztesen.  

 Az elmúlt 25 év fontos tanulsága, hogy azok a politikusok, akik a neoliberális közgazdászok hatása alá kerültek, hamar a partvonalon kívül találták magukat, társadalmi támogatottság nélkül.

A neolib közgazdászokkal kokettáló politika az önsorsrontás olyan Darwin-díjas eseteire is képes volt, mint a vizitdíj és a kórházi napidíj bevezetése. Ezek a tételek a költségvetés méretéhez képest minimális bevételek, lakosságirritáló hatásuk viszont jószerivel felülmúlhatatlan, így jó eséllyel pályáznak a „Hogyan veszítsük el a lehető legtöbb támogatót a lehető legkisebb pénzbehajtással?” című verseny dobogós helyeire.

 2. Feministák, "gender-szakértők"

A harmadik generációs feministák már nem a nők alapjogaiért küzdenek, hiszen azokat törvény garantálja. De a harci készültséget fenn kell tartani, saját létjogosultságuknak ürügyet kell találni, így hát árgus szemekkel figyelik a férfiak minden rezdülését, és eszeveszett harci hévvel üldözik a szerintük szexista (értsd: teljesen normális, hétköznapi) viselkedést és nyelvhasználatot. Azzal, hogy mindent százszorosan túlpörgetnek, groteszk karikatúrává fordítanak, pont azon szervezetek hitelét rontják, akik tisztességesen próbálnak küzdeni mondjuk a családon belüli erőszak ellen.

Nem akarunk tippeket adni a harcos hazai aktivistáknak, de Amerikában a holdkóros feminizmus odáig jutott, hogy mozgalmat indítottak a férfiak terpeszülése (!) ellen, mert az szerintük a férfi agresszivitás és a nők elleni erőszak egyik rejtett formájának megnyilvánulása. New Yorkban a helyi tömegközlekedési vállalat már hirdetéseket helyezett ki, amelyben felszólítják a férfi utasokat, hogy zárják össze a lábukat. (Persze a fedőszöveg szerint helytakarékosságra hivatkozva)

3. Szociológusok, kisebbségi jogvédők

Mire egy gyerek Magyarországon felnőtté válik (ha csak nem Buda bizonyos kerületeiben nő fel), TÖBB EZER mindennapos, személyes tapasztalatot szerez cigány honfitársainkkal. Óvodában, iskolában, buszmegállóban, vonaton, az üzletben, az utcán. Vannak köztük jó és rossz tapasztalatok vegyesen, de mindenképpen összeáll egy rengeteg mozaikból álló összbenyomás.

A szociológusok,  jogvédők narratívájában azonban nyoma sincs ennek a sokszínűségnek: szerintük a cigány honfitársaink mind ártatlan, szerencsétlen sorsú páriák, akiket csúnya dolog bármiért is hibáztatni. Nem tehetnek semmiről és semmiért, a körülmények áldozatai mindahányan és minden támogatást meg kell nekik adni, feltétel nélkül.

 Azt mantrázzák, hogy nem cigánykérdés van, hanem szegénykérdés. Jó, de akkor miért romaprogramok vannak és nem szegényprogramok?

Vagy: miért számít valaki cigány származása, ha áldozata egy bűncselekménynek és miért tilos megnevezni, ha elkövetője? Hol van az egyenlő mérce?

 A kisebbségi jogvédők elbeszélésében ma mindenki hibás a magyarországi cigányság sanyarú sorsáért: a rasszista társadalom, a rasszista a közintézmények, a cigányellenes sztereotípiákkal dolgozó média, stb, csak éppen maguk az érintettek nem. Hogy is van ez? Hol marad a liberalizmus alapeszménye: az egyéni felelősség, ha a cigány honfitársaink felelősségéről van szó a saját sorsuk alakulásáért?

Ma az állampolgárok jobb-és baloldalon tökéletesen egyetértenek abban, hogy bőrszíntől függetlenül mindenkinek meg kell tenni annyi erőfeszítést a saját boldogulása érdekében, amennyi az életerejéből és a szabadidejéből kitelik. Hogy akinek van két ép keze, két ép lába, valamint napi 24 órája, az egyszerűen nem halhat éhen.

Cserdi példája tökéletes bizonyítéka annak, hogy életerős emberek némi erőfeszítéssel nem csak azt képesek megtermelni, amit megesznek, de még eladásra és adakozásra is jut. Az evolúcióban az önfenntartásra való képesség a túlélés alapfeltétele. Vagy vallásos verzióban: maga az Úristen is azt hagyta Ádámra, hogy munkálkodjon és dolgozzon a Földön - és nem azt, hogy a tévé előtt fekve várja Karácsony Gergőék alapjövedelmét.

Ma Magyarországon az a cigány ember, aki törvénytisztelő életet él és becsületes tagja a társadalomnak, nem hogy rasszista atrocitásnak nincs kitéve, de kiemelt megbecsülésben részesül, és követendő példaként emlegetik. Annyira ki van éhezve a többségi társadalom a pozitív cigány példaképekre, hogy ha ilyennel találkozik, akkor azonnal a keblére emeli és körbeajnározza. Akkor hát hol van itt rasszizmus, kezitcsókolom? 

Két autóbusznyi szociológust és kisebbségi jogvédőt leszámítva ma Magyarországon mindenki egyetért abban, hogy a hosszú távú béke érdekében nem a követelőzés kultúráját kellene erősíteni, hanem az öngondoskodás és az egyéni felelősség megkerülhetetlen fontosságát végre.

 Tanulság

Normális körülmények között a fideszes maffiakormánynak már nyolcszor buknia kellett volna. Hogy mégis hatalmon van, abban jelentős szerepet játszik, hogy a társadalom még mindig erősen fázik a baloldaltól, mert (nem ok nélkül) a baloldalhoz társítja azokat a neoliberális közgazdászokat, rasszistázó szociológusokat, a követelőzés kultúráját erősítő „jogvédőket”, túlfeszített feministákat, mindig-mindent-jobban-tudó észosztókat, akikről úgy érzi, közük nincsen az ő valóságához.

De a Fidesz előbb-utóbb bukni fog. Hogy a Jobbik vagy a baloldal válthatja-e le, az attól függ, hogy szakítva a valóságidegen okoskodással, melyik oldal lesz képes őszinte, gyakorlatias megoldásokat kínálni az embereket érintő mindennapi problémákra.

Független. Kritikus. Aktuális. - Kövesd a hiánypótló Nyugati Fényt a Facebookon, hogy ne maradj le a frissítésekről!

Míg a szélsőjobb két legnagyobb pártja (a Fidesz és a Jobbik) öldöklő harcot folytat az idegenellenes és halálbüntetés-párti szavazatokért, addig a másik térfélen beindult a verseny a baloldal első számú pártjának címéért. Gyurcsány Ferenc a pénteki majálison egy virtigli baloldali programot hirdetett meg, amivel megpróbálja átvenni a kezdeményezést a tetszhalott MSZP-től.

 A DK elnöke szerint a rendszerváltás óta eltelt 25 év az ország kétharmadának adósa maradt, mert nem hozta el az áhított jólétet. Gyurcsány azt mondta: igazságot kell szolgáltatni ennek a kétharmadnak, ezért meghirdette „Az elfeledett hatmillió ember programját”, amely (egyelőre?) három pontból áll.

 1.) A minimálbért 5 éven belül fel kell zárkóztatni a létminimumhoz.

2.) A munkáltató köteles kifizetni a ledolgozott munkát, a teljes vagyonával felelős.

3.) Legyen sávosan emelkedő a víz és az áram ára, ezen belül az első néhány köbméter és kilowatt ingyenes.

 Ami a minimálbért illeti: fontos tudni, hogy Magyarországon jelenleg egymillió ember munkával keres kevesebbet, mint a létminimum. Ennyi honfitársunk van, aki reggel fölkel, napi legalább 8 órát ledolgozik, és mégis kevesebb pénzt kap, mint amennyiből az emberhez méltó életét biztosítani tudná. Egyetértünk, hogy ez tűrhetetlen és botrányos.

Pozitívum az is, hogy Gyurcsány nem tévénézésért és fenékvakarásért járó ingyenpénzt akar osztogatni, mint az újabban bolondgombaként szárba szökkenő újkomcsi alapfizetés-mozgalmak, hanem a dolgozó emberek pártján áll.

Tudja, hogy csak akkor mehet jobban az egész országnak, ha az értéktermelő réteg végre elnyeri a megillető erkölcsi-anyagi megbecsülést. Ha a tisztességesen dolgozó emberre nem szánnivaló lúzerként, hanem követendő példaként tekint majd a társadalom.

Hogy a cirka 40 százalékos minimálbér-emelést miként tudja megvalósítani, hogy közben ne álljon fejre a munkaerő-piac és a munkáltatók is lenyeljék a békát, az nem lesz egy fáklyásmenet, de alighanem a fokozatosság elve a kulcs. Mindenesetre megnyugtató, hogy nem két héten belül ígér rendet a minimálbér ügyében.

 Ami a sajtó által „ingyen vízként” és „ingyen áramként” kommunikált, sávosan emelkedő közüzemi árakat illeti. Piacgazdaság-párti blogként alapesetben azt valljuk, hogy nem a víz és az áram árán keresztül kellene szociálpolitikát gyakorolni, és úgy helyes, ha az igénybe vett termékek és szolgáltatások árát mindenki egyformán megfizeti.

 Ám mindig tekintettel kell lenni a körülményekre, így nem hagyható figyelmen kívül, hogy az Orbán-kormány elmúlt 5 éves ámokfutása milyen vészesen elszegényítette az alsóbb rétegeket. 2015 Magyarországán az út szélén hagyott százezrek számára a csapvíz és az áram sem adott, ami pedig civilizációs minimumnak számít. 

Gyurcsány programjában a szegények minimálfogyasztását a tehetősebbek fizetnék, így a javaslat nem (vagy minimális mértékben) avatkozna be a közműszolgáltatók összbevételébe, csak átstrukturálná azt. Az egész inkább egy gesztus a szegények felé. Azt üzeni: olyan jól nem állunk, hogy cigire és piára adjunk a közösből, de pár köbméter víz és pár kilowatt áram mindenkinek jár. Ezt a javaslatot a Nyugati Fény a legelemibb humánum jegyében támogatni tudja.

Mindenképpen igazságosabb program, mint a differenciálatlanul osztogatott rezsicsökkentés, amivel a rászorulók párszáz forintot spóroltak, a tehetősebbek meg akár tízezreket. Gyurcsány egyébként régóta képviseli az „ahol nagyobb a lehetőség, ott nagyobb a felelősség is”-elvét. Kérdés, hogy a mélyről felkapaszkodott, ma már jómódban élő politikusról elhiszik-e a választók, hogy nem felejtette el, honnan jött és hogy valóban tenni akar egy igazságosabb országért.

Az mindenesetre világos, hogy Gyurcsány egy immár megerősödött párt (Tárki: 11%, Medián: 10%, Nézőpont: 12%) élén bejelentkezett a baloldal vezetőjének szerepére. Hogy sikerül-e visszafoglalnia, az egy sokváltozós egyenlet részeként éppúgy függ a versenytársaktól, mint tőle magától.

Az impotens baloldali konkurencia és a „keményen dolgozó kisemberekről” csak szövegelő, de valójában a gazdagokat pénzelő Fidesz egyelőre Gyurcsány keze alá játszik. Már csak az a kérdés, hogy "a Feri" tanult-e eleget a múlt hibáiból ahhoz, hogy ne rontsa el másodszor.

Független. Kritikus. Aktuális. - Kövesd a Nyugati Fényt a Facebookon, hogy ne maradj le a frissítésekről!