Míg a szélsőjobb két legnagyobb pártja (a Fidesz és a Jobbik) öldöklő harcot folytat az idegenellenes és halálbüntetés-párti szavazatokért, addig a másik térfélen beindult a verseny a baloldal első számú pártjának címéért. Gyurcsány Ferenc a pénteki majálison egy virtigli baloldali programot hirdetett meg, amivel megpróbálja átvenni a kezdeményezést a tetszhalott MSZP-től.
A DK elnöke szerint a rendszerváltás óta eltelt 25 év az ország kétharmadának adósa maradt, mert nem hozta el az áhított jólétet. Gyurcsány azt mondta: igazságot kell szolgáltatni ennek a kétharmadnak, ezért meghirdette „Az elfeledett hatmillió ember programját”, amely (egyelőre?) három pontból áll.
1.) A minimálbért 5 éven belül fel kell zárkóztatni a létminimumhoz.
2.) A munkáltató köteles kifizetni a ledolgozott munkát, a teljes vagyonával felelős.
3.) Legyen sávosan emelkedő a víz és az áram ára, ezen belül az első néhány köbméter és kilowatt ingyenes.
Ami a minimálbért illeti: fontos tudni, hogy Magyarországon jelenleg egymillió ember munkával keres kevesebbet, mint a létminimum. Ennyi honfitársunk van, aki reggel fölkel, napi legalább 8 órát ledolgozik, és mégis kevesebb pénzt kap, mint amennyiből az emberhez méltó életét biztosítani tudná. Egyetértünk, hogy ez tűrhetetlen és botrányos.
Pozitívum az is, hogy Gyurcsány nem tévénézésért és fenékvakarásért járó ingyenpénzt akar osztogatni, mint az újabban bolondgombaként szárba szökkenő újkomcsi alapfizetés-mozgalmak, hanem a dolgozó emberek pártján áll.
Tudja, hogy csak akkor mehet jobban az egész országnak, ha az értéktermelő réteg végre elnyeri a megillető erkölcsi-anyagi megbecsülést. Ha a tisztességesen dolgozó emberre nem szánnivaló lúzerként, hanem követendő példaként tekint majd a társadalom.
Hogy a cirka 40 százalékos minimálbér-emelést miként tudja megvalósítani, hogy közben ne álljon fejre a munkaerő-piac és a munkáltatók is lenyeljék a békát, az nem lesz egy fáklyásmenet, de alighanem a fokozatosság elve a kulcs. Mindenesetre megnyugtató, hogy nem két héten belül ígér rendet a minimálbér ügyében.
Ami a sajtó által „ingyen vízként” és „ingyen áramként” kommunikált, sávosan emelkedő közüzemi árakat illeti. Piacgazdaság-párti blogként alapesetben azt valljuk, hogy nem a víz és az áram árán keresztül kellene szociálpolitikát gyakorolni, és úgy helyes, ha az igénybe vett termékek és szolgáltatások árát mindenki egyformán megfizeti.
Ám mindig tekintettel kell lenni a körülményekre, így nem hagyható figyelmen kívül, hogy az Orbán-kormány elmúlt 5 éves ámokfutása milyen vészesen elszegényítette az alsóbb rétegeket. 2015 Magyarországán az út szélén hagyott százezrek számára a csapvíz és az áram sem adott, ami pedig civilizációs minimumnak számít.
Gyurcsány programjában a szegények minimálfogyasztását a tehetősebbek fizetnék, így a javaslat nem (vagy minimális mértékben) avatkozna be a közműszolgáltatók összbevételébe, csak átstrukturálná azt. Az egész inkább egy gesztus a szegények felé. Azt üzeni: olyan jól nem állunk, hogy cigire és piára adjunk a közösből, de pár köbméter víz és pár kilowatt áram mindenkinek jár. Ezt a javaslatot a Nyugati Fény a legelemibb humánum jegyében támogatni tudja.
Mindenképpen igazságosabb program, mint a differenciálatlanul osztogatott rezsicsökkentés, amivel a rászorulók párszáz forintot spóroltak, a tehetősebbek meg akár tízezreket. Gyurcsány egyébként régóta képviseli az „ahol nagyobb a lehetőség, ott nagyobb a felelősség is”-elvét. Kérdés, hogy a mélyről felkapaszkodott, ma már jómódban élő politikusról elhiszik-e a választók, hogy nem felejtette el, honnan jött és hogy valóban tenni akar egy igazságosabb országért.
Az mindenesetre világos, hogy Gyurcsány egy immár megerősödött párt (Tárki: 11%, Medián: 10%, Nézőpont: 12%) élén bejelentkezett a baloldal vezetőjének szerepére. Hogy sikerül-e visszafoglalnia, az egy sokváltozós egyenlet részeként éppúgy függ a versenytársaktól, mint tőle magától.
Az impotens baloldali konkurencia és a „keményen dolgozó kisemberekről” csak szövegelő, de valójában a gazdagokat pénzelő Fidesz egyelőre Gyurcsány keze alá játszik. Már csak az a kérdés, hogy "a Feri" tanult-e eleget a múlt hibáiból ahhoz, hogy ne rontsa el másodszor.
