Akár az Orbán-kormány politikájának szimbóluma is lehetne a déli határra sebtében felhúzott kettős kerítés, hiszen Magyarország olyannyira elszigetelődött a nemzetközi színtéren, hogy gyakorlatilag minden szomszédunkkal és fontos szövetségesünkkel összerúgtuk a port. A menekültválság csak a betetőzése mindennek, hiszen egy meghatározó svájci politikai párt vezetője már azt követeli, hogy tiltsák ki országából Orbán Viktort. A magyar kormány lassan a Titanic zenekarához kezd hasonlítani, melynek tagjai az elsüllyedés előtti utolsó pillanatig muzsikálnak. Lássuk, mikor, miért és hogyan balhéztunk össze olyan országokkal, melyek támogatására égetően szükségünk lenne.
Ausztria
A sógorokkal eddig sem volt felhőtlen az Orbán-rezsim viszonya, hiszen a dunántúli mezőgazdasági termelők zsebszerződései miatt már labancozott egy jót 2010-es győzelme után a magyar miniszterelnök. A még a Kádár-korszakban is jónak mondott osztrák-magyar viszony ettől még nem romlott volna meg végzetesen, de az utóbbi napok állítólagos egyeztetései a menekültügyben végképp kimutatták a két ország felfogása közti alapvető különbségeket.
Folyamatos volt az üzengetés a külügyminisztériumok között, kölcsönösen vádolta egymást hazudozással a két fél, aminek betetőzéseként Werner Faymann kancellár kijelentette, hogy lényegében egyetlen szavát sem hiszi már el Orbán Viktornak. Ilyen rossz nem volt a magyar-osztrák viszony a rendszerváltás óta, ami azért is különösen fájdalmas, mert a Dunántúlról becslések szerint legalább százezren ingáznak Ausztriába dolgozni, így a magyar gazdaság sokat köszönhet ennek a különleges kapcsolatnak.
Nem csoda, ha Faymann a magyar menekültpolitika miatt szankciókat követel a magyar kormánnyal szemben, melyek akár diplomáciai, akár gazdasági jellegűek lesznek, nagyon fognak fájni. Az osztrákok kiakadását jelzi az is, hogy a visegrádi országok közül mindegyik vezetőjével tárgyal a kancellárjuk, kivéve Orbán Viktort. Ez lényegében azt jelenti, hogy olyan mély a bizalomvesztés, amit áthidalhatatlannak vél Faymann, és persze azt is, hogy a szlovákok, csehek és lengyelek kaphatnak valamit azért, ha mérsékeltebb hangot ütnek meg a menekültügyben, a magyarok viszont már nem is kérhetnek semmit cserébe.
Németország
Ami érvényes a magyar-osztrák viszonyra, az fokozottan érvényes Németországgal kapcsolatban. A menekültügyben olyannyira kiéleződtek az ellentétek, hogy Lázár János lényegében tehetetlenséggel és kétszínűséggel vádolta meg a német kormányt. Ami az eddigi pengeváltásokat nem jellemezte (például a médiatörvény és a botrányos világháborús emlékmű kapcsán), személyesen Angela Merkel kancellárnak címezte a miniszterelnökséget vezető miniszter a kritikáit, amit Orbán Viktor is megspékelt néhány otromba mondattal.
A magyar kormány kettős játékára jellemző, hogy amikor kiderült, hogy az általa épített kerítés nem ér semmit, elkezdett az általa bírált dublini megállapodásra hivatkozni, amit korábban követelt tőle a német fél. Ez teremtette meg az alapját annak a patthelyzetnek, ami a menekültek szeptember 4-i (fekete péntek) lázadását és vonulást eredményezte. Orbán stratégiája összeomlott, de ő továbbra is az uniót, azon belül is a német kormányt kárhoztatta.
A németekhez fűződő diplomáciai viszony szinte létfontosságú a Fidesznek, mert ha a német kereszténydemokraták végképp leveszik a kezüket az Orbán-kormányról, akkor senki sem óvja meg az uniós szankcióktól Magyarországot. Nem beszéltünk még arról, hogy a magyar gazdaság ezer szállal függ a német cégektől, ha pedig az a pici bizalmi tőke is a semmibe veszik, ami még megmaradt, senki sem fog beruházni nálunk. Mindenki tegye fel magának a kérdést: megérte mindezt kockáztatni azért, hogy a menekültek ürügyén néhány ezer szavazatot visszaszerezzen a Jobbiktól a Fidesz?
Horvátország
A horvátokkal függetlenségük kivívása óta igen jól alakultak a kapcsolatok kormányoktól függetlenül, aztán jött a MOL-INA-ügy, ami erősen beárnyékolta az addigi fényes kilátásokat. A horvátok szeretnék kihallgatni Hernádi Zsoltot, a magyar olajipari cég első emberét, aki a gyanú szerint megkente Ivo Sanader egykori horvát miniszterelnököt, hogy közös cég igazgatótanácsában a tulajdoni arányokat felülírva a magyarok kerüljenek többségbe.
Orbán nem igazán tudja megemészteni, hogy egyik kedvenc nemzeti oligarchája ellen nemzetközi elfogatóparancsot adott ki a horvát ügyészség, és talán ezért szúrt oda menekültügy kapcsán is a déli szomszédoknak. Teljesen felesleges volt egyébként azzal riogatni a horvátokat, hogy az ő határszakaszukra is kerítést építünk, ugyanis az élet már felülírta magyar-szerb határon épülő műszaki zárat is. A horvátok persze nem vették jó néven az ötletet, így velük is mélypontra süllyedtek a diplomáciai kapcsolatok.
Románia
A második Orbán-kormány indulásakor még az volt az irány, hogy Kelet-Európában két kiemelt partnere lesz Magyarországnak: Lengyelország és Románia. A lengyelekkel ugye az oroszokhoz dörgölőzés miatt éleződött ki a konfliktus, a románokat lényegében folyamatosan provokálja a miniszterelnök, legutóbb például irredenta jelképek facebookos posztolásával. Orbán egyébként rendszeresen a nyári tusnádfürdői szabadegyetemen tartott előadására tartogatja hajmeresztő kijelentéseit az illiberális államról, a pusztuló európai demokráciákról, no és Magyarország térségbeli törekvéseiről, amit a románok rendszeresen a szívükre is vesznek.
Nem tett jót a magyar-magyar kapcsolatoknak az sem, hogy sokáig ellenségként kezelte a budapesti vezetés az RMDSZ-t, mellyel végül ki kellett egyeznie, hiszen az általa preferált erdélyi magyar pártocskák nem értek el átütő sikert egyetlen választáson sem. A magyar-román viszony élességét jól mutatta a napokban lejátszott focimeccs is, melyen szerencsére nem verekedtek össze az ultrák, de a kölcsönös gyűlölködés nem múlik azóta, hogy harminc éve nem tudjuk legyőzni délkeleti szomszédunkat. A románok morogtak a szerb-magyar határra húzott kerítés miatt is, melynek egyik funkciója, hogy a menekülteket átterelje a román-magyar határszakaszra.
Szerbia
Az utóbbi években egészen jól alakult a korábban feszült magyar-szerb viszony, és még a kerítésépítés bejelentése után sem hepciáskodott látványosan a szerb miniszterelnök, ám azzal, hogy Orbán Viktor Szerbia területére akarta visszaszorítani a menekülthullámot, kihúzta a gyufát Aleksandar Vucicnál. A szerb miniszterelnök nevéhez fűződik az a fontos mondat, hogy „Egyesek saját magukat kerítik el.”, ami egy unión kívüli ország részéről igen erős kritika Magyarország felé.
Vucic azzal is üzent Orbán Viktornak, hogy Magyarkanizsán személyesen tájékozódott a menekültek helyzetéről, beszélt a migránsokkal, megsimogatta néhány gyerek buksiját, amire egyetlen magyar politikus sem volt hajlandó eddig. Vajon milyen presztízsveszteségtől fél Orbán Viktor, Pintér Sándor vagy Szijjártó Péter, ha netán egy légtérben tartózkodik azokkal, akiknek plakátokon üzengetnek, illetve akik visszatartására kerítést építtetnek?
Amerikai Egyesült Államok
Az Orbán-kormány tavaly őszi mélyrepülésének egyik fontos kiváltó oka volt a kitiltási botrány. Az akkori amerikai ügyvivő ügyesen irányította a magyar közbeszédet arra a tényre, hogy a hivatali korrupció immár tarthatatlan Magyarországon. Érdemben nem tudott ezzel az üggyel mit kezdeni az orbáni adminisztráció, ugyanolyan diplomáciai vagdalkozásba kezdett, mint amilyet napjainkban folytat menekültügyben, ezért igen mély válságot élt meg az amerikai-magyar viszony, mely az Orbán-kormányok regnálásai alatt egyébként sem volt túl szívélyes.
Az ügy sötét foltot hagyott a kormány szavahihetőségén, amit csak rontott az a tény, hogy az ügyben egyedül megnevezett Vida Ildikó májusi lemondását két hónapig titkolták a főnökei. Az amerikai politikai körök folyamatosan bírálták az Orbán-kormány politikáját, olykor demokrata, olykor pedig republikánus szenátorok szóltak be a magyar miniszterelnöknek, és láthatóan a közel-keleti és közép-ázsiai kormányközi bizniszekre szakosodott Szijjártó Péter teljesen súlytalan maradt ebben a diplomáciai kakaskodásban.
Colleen Bell nagykövetasszony megérkezése látszólag enyhített ezeken a vitákon, de az amerikai-magyar viszony továbbra is feszült. Dacára annak, hogy a magyar fél azzal kívánja lekenyerezni szövetségesét, hogy részt vesz különböző katonai műveletekben, melyek élén az Egyesült Államok áll. Az Irakba küldendő magyar kontingens persze nem fogja feloldani a feszült viszonyt, pláne, hogy az amerikaiak is bírálták már a kerítésépítés és a menekültkérdés érzéketlen kezelése miatt a kormányt.
Svájc
Különös utakon járt kétszer is Svájcban Orbán Viktor – írta a svájci Tagesanzeiger tavaly november elején. Sajtósa szerint szabadságon volt, amit lányánál töltött, aki Lausanne-ban tanul. Csakhogy a visszaúton nem Genfből repült haza, hanem a 14 és fél órás vonatutat választotta, zürichi átszállással. Ismeretes, ekkor az egész magyar politikai vezetés arra várt, hogy főnökük hazatérjen svájci útjáról, mert csak ő dönthetett arról, visszavonják-e a tervezett netadót, amely miatt hatalmas tömegek vonultak utcára. A netadóról végül lemondott a magyar kormány, ám a bajok tovább gyűrűztek, és a népszerűség egészen a menekültügy kiemelt kormányzati kommunikációs szintre emeléséig folyamatosan esett.
Most azonban ismét az alpesi ország okoz fejtörést Orbán Viktornak, hiszen bombaként robbant a hír, hogy a svájci kormánykoalíció második legerősebb pártjának, a Svájci Szociáldemokrata Pártnak az elnöke kérte egy vasárnap megjelent interjúban, hogy Svájc fagyassza be Magyarország pénzügyi támogatását az ottani "emberi jogi helyzet és a menekültbotrány" miatt. Christian Levrat ezenkívül azt javasolja a svájci hatóságoknak, hogy tiltsák meg Orbán Viktor magyar miniszterelnöknek a Svájcba való belépést. Ez azért is elképesztő, mert Svájc híres óvatos és átgondolt bevándorlásügyi politikájáról.
Nyugati Fény-bónuszkérdés: Ha Svájc példátlan módon tényleg kitiltja a területéről Orbánt, ki fogja kezelni a svájci bankszámlákat és ki fogja látogatni a félévente 12 millióért Lausanne-ban tanuló Ráhelt?
Oszd meg cikkünket, hogy másokhoz is eljusson!
Lájkold a Nyugati Fényt a Facebookon is, hogy ne maradj le exkluzív tartalmainkról!