Akár az Orbán-kormány politikájának szimbóluma is lehetne a déli határra sebtében felhúzott kettős kerítés, hiszen Magyarország olyannyira elszigetelődött a nemzetközi színtéren, hogy gyakorlatilag minden szomszédunkkal és fontos szövetségesünkkel összerúgtuk a port. A menekültválság csak a betetőzése mindennek, hiszen egy meghatározó svájci politikai párt vezetője már azt követeli, hogy tiltsák ki országából Orbán Viktort. A magyar kormány lassan a Titanic zenekarához kezd hasonlítani, melynek tagjai az elsüllyedés előtti utolsó pillanatig muzsikálnak. Lássuk, mikor, miért és hogyan balhéztunk össze olyan országokkal, melyek támogatására égetően szükségünk lenne.

Ausztria

A sógorokkal eddig sem volt felhőtlen az Orbán-rezsim viszonya, hiszen a dunántúli mezőgazdasági termelők zsebszerződései miatt már labancozott egy jót 2010-es győzelme után a magyar miniszterelnök. A még a Kádár-korszakban is jónak mondott osztrák-magyar viszony ettől még nem romlott volna meg végzetesen, de az utóbbi napok állítólagos egyeztetései a menekültügyben végképp kimutatták a két ország felfogása közti alapvető különbségeket.

Folyamatos volt az üzengetés a külügyminisztériumok között, kölcsönösen vádolta egymást hazudozással a két fél, aminek betetőzéseként Werner Faymann kancellár kijelentette, hogy lényegében egyetlen szavát sem hiszi már el Orbán Viktornak. Ilyen rossz nem volt a magyar-osztrák viszony a rendszerváltás óta, ami azért is különösen fájdalmas, mert a Dunántúlról becslések szerint legalább százezren ingáznak Ausztriába dolgozni, így a magyar gazdaság sokat köszönhet ennek a különleges kapcsolatnak.

Nem csoda, ha Faymann a magyar menekültpolitika miatt szankciókat követel a magyar kormánnyal szemben, melyek akár diplomáciai, akár gazdasági jellegűek lesznek, nagyon fognak fájni. Az osztrákok kiakadását jelzi az is, hogy a visegrádi országok közül mindegyik vezetőjével tárgyal a kancellárjuk, kivéve Orbán Viktort. Ez lényegében azt jelenti, hogy olyan mély a bizalomvesztés, amit áthidalhatatlannak vél Faymann, és persze azt is, hogy a szlovákok, csehek és lengyelek kaphatnak valamit azért, ha mérsékeltebb hangot ütnek meg a menekültügyben, a magyarok viszont már nem is kérhetnek semmit cserébe.

Németország

Ami érvényes a magyar-osztrák viszonyra, az fokozottan érvényes Németországgal kapcsolatban. A menekültügyben olyannyira kiéleződtek az ellentétek, hogy Lázár János lényegében tehetetlenséggel és kétszínűséggel vádolta meg a német kormányt. Ami az eddigi pengeváltásokat nem jellemezte (például a médiatörvény és a botrányos világháborús emlékmű kapcsán), személyesen Angela Merkel kancellárnak címezte a miniszterelnökséget vezető miniszter a kritikáit, amit Orbán Viktor is megspékelt néhány otromba mondattal.

A magyar kormány kettős játékára jellemző, hogy amikor kiderült, hogy az általa épített kerítés nem ér semmit, elkezdett az általa bírált dublini megállapodásra hivatkozni, amit korábban követelt tőle a német fél. Ez teremtette meg az alapját annak a patthelyzetnek, ami a menekültek szeptember 4-i (fekete péntek) lázadását és vonulást eredményezte. Orbán stratégiája összeomlott, de ő továbbra is az uniót, azon belül is a német kormányt kárhoztatta.

A németekhez fűződő diplomáciai viszony szinte létfontosságú a Fidesznek, mert ha a német kereszténydemokraták végképp leveszik a kezüket az Orbán-kormányról, akkor senki sem óvja meg az uniós szankcióktól Magyarországot. Nem beszéltünk még arról, hogy a magyar gazdaság ezer szállal függ a német cégektől, ha pedig az a pici bizalmi tőke is a semmibe veszik, ami még megmaradt, senki sem fog beruházni nálunk. Mindenki tegye fel magának a kérdést: megérte mindezt kockáztatni azért, hogy a menekültek ürügyén néhány ezer szavazatot visszaszerezzen a Jobbiktól a Fidesz?

Horvátország

A horvátokkal függetlenségük kivívása óta igen jól alakultak a kapcsolatok kormányoktól függetlenül, aztán jött a MOL-INA-ügy, ami erősen beárnyékolta az addigi fényes kilátásokat. A horvátok szeretnék kihallgatni Hernádi Zsoltot, a magyar olajipari cég első emberét, aki a gyanú szerint megkente Ivo Sanader egykori horvát miniszterelnököt, hogy közös cég igazgatótanácsában a tulajdoni arányokat felülírva a magyarok kerüljenek többségbe.

Orbán nem igazán tudja megemészteni, hogy egyik kedvenc nemzeti oligarchája ellen nemzetközi elfogatóparancsot adott ki a horvát ügyészség, és talán ezért szúrt oda menekültügy kapcsán is a déli szomszédoknak. Teljesen felesleges volt egyébként azzal riogatni a horvátokat, hogy az ő határszakaszukra is kerítést építünk, ugyanis az élet már felülírta magyar-szerb határon épülő műszaki zárat is. A horvátok persze nem vették jó néven az ötletet, így velük is mélypontra süllyedtek a diplomáciai kapcsolatok.   

Románia

A második Orbán-kormány indulásakor még az volt az irány, hogy Kelet-Európában két kiemelt partnere lesz Magyarországnak: Lengyelország és Románia. A lengyelekkel ugye az oroszokhoz dörgölőzés miatt éleződött ki a konfliktus, a románokat lényegében folyamatosan provokálja a miniszterelnök, legutóbb például irredenta jelképek facebookos posztolásával. Orbán egyébként rendszeresen a nyári tusnádfürdői szabadegyetemen tartott előadására tartogatja hajmeresztő kijelentéseit az illiberális államról, a pusztuló európai demokráciákról, no és Magyarország térségbeli törekvéseiről, amit a románok rendszeresen a szívükre is vesznek.

Nem tett jót a magyar-magyar kapcsolatoknak az sem, hogy sokáig ellenségként kezelte a budapesti vezetés az RMDSZ-t, mellyel végül ki kellett egyeznie, hiszen az általa preferált erdélyi magyar pártocskák nem értek el átütő sikert egyetlen választáson sem. A magyar-román viszony élességét jól mutatta a napokban lejátszott focimeccs is, melyen szerencsére nem verekedtek össze az ultrák, de a kölcsönös gyűlölködés nem múlik azóta, hogy harminc éve nem tudjuk legyőzni délkeleti szomszédunkat. A románok morogtak a szerb-magyar határra húzott kerítés miatt is, melynek egyik funkciója, hogy a menekülteket átterelje a román-magyar határszakaszra.

Szerbia

Az utóbbi években egészen jól alakult a korábban feszült magyar-szerb viszony, és még a kerítésépítés bejelentése után sem hepciáskodott látványosan a szerb miniszterelnök, ám azzal, hogy Orbán Viktor Szerbia területére akarta visszaszorítani a menekülthullámot, kihúzta a gyufát Aleksandar Vucicnál. A szerb miniszterelnök nevéhez fűződik az a fontos mondat, hogy „Egyesek saját magukat kerítik el.”, ami egy unión kívüli ország részéről igen erős kritika Magyarország felé.

Vucic azzal is üzent Orbán Viktornak, hogy Magyarkanizsán személyesen tájékozódott a menekültek helyzetéről, beszélt a migránsokkal, megsimogatta néhány gyerek buksiját, amire egyetlen magyar politikus sem volt hajlandó eddig. Vajon milyen presztízsveszteségtől fél Orbán Viktor, Pintér Sándor vagy Szijjártó Péter, ha netán egy légtérben tartózkodik azokkal, akiknek plakátokon üzengetnek, illetve akik visszatartására kerítést építtetnek?

Amerikai Egyesült Államok

Az Orbán-kormány tavaly őszi mélyrepülésének egyik fontos kiváltó oka volt a kitiltási botrány. Az akkori amerikai ügyvivő ügyesen irányította a magyar közbeszédet arra a tényre, hogy a hivatali korrupció immár tarthatatlan Magyarországon. Érdemben nem tudott ezzel az üggyel mit kezdeni az orbáni adminisztráció, ugyanolyan diplomáciai vagdalkozásba kezdett, mint amilyet napjainkban folytat menekültügyben, ezért igen mély válságot élt meg az amerikai-magyar viszony, mely az Orbán-kormányok regnálásai alatt egyébként sem volt túl szívélyes.

Az ügy sötét foltot hagyott a kormány szavahihetőségén, amit csak rontott az a tény, hogy az ügyben egyedül megnevezett Vida Ildikó májusi lemondását két hónapig titkolták a főnökei. Az amerikai politikai körök folyamatosan bírálták az Orbán-kormány politikáját, olykor demokrata, olykor pedig republikánus szenátorok szóltak be a magyar miniszterelnöknek, és láthatóan a közel-keleti és közép-ázsiai kormányközi bizniszekre szakosodott Szijjártó Péter teljesen súlytalan maradt ebben a diplomáciai kakaskodásban.

Colleen Bell nagykövetasszony megérkezése látszólag enyhített ezeken a vitákon, de az amerikai-magyar viszony továbbra is feszült. Dacára annak, hogy a magyar fél azzal kívánja lekenyerezni szövetségesét, hogy részt vesz különböző katonai műveletekben, melyek élén az Egyesült Államok áll. Az Irakba küldendő magyar kontingens persze nem fogja feloldani a feszült viszonyt, pláne, hogy az amerikaiak is bírálták már a kerítésépítés és a menekültkérdés érzéketlen kezelése miatt a kormányt.   

Svájc  

Különös utakon járt kétszer is Svájcban Orbán Viktor – írta a svájci Tagesanzeiger tavaly november elején. Sajtósa szerint szabadságon volt, amit lányánál töltött, aki Lausanne-ban tanul. Csakhogy a visszaúton nem Genfből repült haza, hanem a 14 és fél órás vonatutat választotta, zürichi átszállással. Ismeretes, ekkor az egész magyar politikai vezetés arra várt, hogy főnökük hazatérjen svájci útjáról, mert csak ő dönthetett arról, visszavonják-e a tervezett netadót, amely miatt hatalmas tömegek vonultak utcára. A netadóról végül lemondott a magyar kormány, ám a bajok tovább gyűrűztek, és a népszerűség egészen a menekültügy kiemelt kormányzati kommunikációs szintre emeléséig folyamatosan esett.

Most azonban ismét az alpesi ország okoz fejtörést Orbán Viktornak, hiszen bombaként robbant a hír, hogy a svájci kormánykoalíció második legerősebb pártjának, a Svájci Szociáldemokrata Pártnak az elnöke kérte egy vasárnap megjelent interjúban, hogy Svájc fagyassza be Magyarország pénzügyi támogatását az ottani "emberi jogi helyzet és a menekültbotrány" miatt. Christian Levrat ezenkívül azt javasolja a svájci hatóságoknak, hogy tiltsák meg Orbán Viktor magyar miniszterelnöknek a Svájcba való belépést. Ez azért is elképesztő, mert Svájc híres óvatos és átgondolt bevándorlásügyi politikájáról.

Nyugati Fény-bónuszkérdés: Ha Svájc példátlan módon tényleg kitiltja a területéről Orbánt, ki fogja kezelni a svájci bankszámlákat és ki fogja látogatni a félévente 12 millióért Lausanne-ban tanuló Ráhelt?

Oszd meg cikkünket, hogy másokhoz is eljusson!

Lájkold a Nyugati Fényt a Facebookon is, hogy ne maradj le exkluzív tartalmainkról!

Megszokhattuk már, hogy a Magyarországnak hívott 93 ezer négyzetkilométeren minden másképp működik egy kicsit. Jobb- és baloldal sok szempontból helyet cseréltek, a metróban az óra sokáig nem azt mutatta, mikor jön a következő szerelvény, hanem hogy hány perce ment el az előző. Ha gömbölyű: cipeljük, ha szögletes: gurítjuk.

Most az ateista Gyurcsány mutatott példát irgalomból a nagy keresztényeink helyett. Nem olyan kis dolog ez: embernek lenni a menekültügyi hisztéria kellős közepén, amikor a cinikus Orbán-kormány arra játszik, hogy vérontásig feszüljön a balhé a Keletinél és szükségállapotot hirdethessenek ki.

A volt miniszterelnök nem aprózta el: házának egy részét hetekkel ezelőtt megnyitotta a szírek, kurdok, afrikaiak előtt. A menekültek külön lakrészt kapnak, ezen kívül ételt, italt, ruhákat, útravalót. Gyurcsányék 6-8, de akad, hogy 10 embert szállásolnak el folyamatosan. Vannak, akik most találkoztak először egy kis emberséggel a hosszú útjuk során.

Mindazok, akik felültek a kormány gyűlöletkampányának, és eddig farizeus módon azt szajkózták, hogy „aki annyira védi a menekülteket, miért nem fogad be párat”, kénytelenek lesznek más duma után nézni. Persze biztos kitalálnak valamit, hiszen ha van rajta sapka, ha nincs…

Akik szerint mindez népszerűséghajhász PR-fogás, nekik azt tudjuk javasolni, nézzék meg a közvélemény-kutatási adatokat, beszélgessenek az utca emberével, olvassanak kommenteket. Nem tűnik fel, hogy a menekültek ellen hergelő Fidesz és Jobbik a két legnépszerűbb párt? Tényleg komolyan gondolja bárki is, hogy ma Magyarországon pluszpontokat lehet szerezni azzal, ha valaki emberségesen bánik a közgyűlölt menekültekkel?

Akik arról beszélnek, hogy bezzeg a határon túli magyarok, ők tényleg nem láttak át a Fidesz trükközésén? Hogy az egész kettősállampolgárság-mizéria arról szólt, hogy a Fidesz a határon túli szavazatokkal akarta évtizedekre bebetonozni magát? Vagy szerintük igazságos, hogy olyan emberek döntsenek a közhatalomról, akik nem viselik a döntésük következményeit? Akik nem itthon adóznak, nem az ő trafikjukat és magánnyugdíjukat lopják el, nem az ő verejtékükből lesznek milliárdosok a Simicskák, Mészárosok, Tiborczok, Andy Vajnák. Erre mondott nemet 2004-ben Gyurcsány.

Akik most álszent módon a magyar hajléktalanokért aggódnak, vajon akkor is aggódtak, amikor Tarlós és bandája üldözte őket? Vagy csak most lett hirtelen ilyen szelektív az érzékenységük?

Egy politikusnak, közszereplőnek, aki a figyelem középpontjában áll, igenis elemi kötelessége, hogy jó példát mutasson az állampolgároknak emberségből. Gondolhatunk Gyurcsány Ferencről bármit politikailag, ezt a kötelességét teljesítette.

Biztosan elférne néhány menekült Rogán pasaparki rezidenciáján, Szijjártó dunakeszi giccspalotájában, Orbán, Semjén és Harrach házában is. Vajon befogadnak-e pár szerencsétlent ők is? Vajon teljesítik-e felebaráti kötelességüket a papok, egyházi tisztségviselők, Fidesz-KDNP-szavazók, és mindazok, akik egyébként az első sorokban ájtatoskodnak a templomban?

Belegondolnak-e egy percig is, hogy Jézus mit tenne most a menekültekkel?

Oszd meg cikkünket, hogy másokhoz is eljusson!

Kövesd be a Nyugati Fényt a Facebookon, hogy ne maradj le semmiről!

Az Orbán-kormány mindig nagy mestere volt annak a mutatványnak, hogyan palástolja, ha üres a házi kassza. Most is megy a rongyrázás, mintha volna mit a tejbe aprítani, de több jel is arra utal, hogy komoly pénzhiánnyal küszködik a kormány.

1. Húzza-halasztja a kormány a brókerbotrányok károsultjainak kártalanítását. Ez komoly hitelvesztést jelent, hiszen márciusban fűt-fát megígértek az ügyfeleknek. Most arra hivatkoznak, hogy a bankok megtámadták az Alkotmánybíróságon azt a döntést, miszerint nekik kell feltölteniük a kártalanítási kasszát.

Orbánék inkább kockáztatják, hogy ismét szószegőnek bélyegezzék őket. Az év elején megígérték, hogy nem terhelik a bankszférát újabb adókkal, sőt azt is, hogy fokozatosan csökkenteni fogják a különadókat. Ha a kormánynak (vagy a nemzeti banknak) lenne elegendő forrása erre a célra, valószínűleg nem cimbalmozna a bankok és a károsultak idegein.

A Questor-károsultaknak már kifizettek 41 milliárd forintot, amit mintegy 15 ezer károsult vett fel, de ők csak a 6 millió forintos értékhatáron aluli értéket vehették fel. Akik ennél nagyobb összeget buktak a brókercégnél, azok továbbra is tüntetnek, petíciókat írnak, és természetesen már nem hiszik el a kormány egyetlen ígéretét sem.

2. Hirtelen nagyon sürgető lett az állami földek privatizációja, amiből akár 500 milliárd forint is befolyhat az állami büdzsébe. Bitay Márton szakállamtitkár szerint mintegy 350 ezer hektárnyi az értékesítendő állami földterület, ami az összes magyarországi mezőgazdasági művelési ágú termőföld 5 százaléka. Ha a parlament megszavazza az ügyletet, arra is választ kapnánk, mi volt az a rejtélyes tétel a költségvetés tervezetében, amely az állami vagyon eladásából számolt több száz milliárdos bevétellel.

Az Orbán-kormány nem kezeli következetesen az állami vagyont: míg az egészségügy és az oktatás területén az államosítást szorgalmazza, addig a termőföld egy részét dobra veri. Az persze világos, hogy ismét a rokonok, haverok, Fidesz-közeli oligarchák járnak jól, hiszen elővásárlási joguk van azoknak, akik vitatható körülmények között jutottak az állami földek bérleti jogához. Jó fideszes szokás szerint így két legyet csapnak agyon egy lendülettel, hiszen pénz is jut az állami kasszába, és a haverokat is bebetonozzák a saját birtokaikon.

3. Az év közepére a 100 milliárdos költségvetési tartalékot szinte teljesen felélte a kormány. Csak júliusban 50,6 milliárd forintot költöttek el a tartalékból. Egyetlen projektre – történetesen a déli határzárra – még soha nem vettek ki ennyi pénzt a tartalékból, de egyetlen hónap alatt sem tapsolt el ekkora összeget a kormány soha ezelőtt. Pedig nagy szükség lenne még tartalékra, hiszen a menekültkrízis még biztosan elvisz újabb milliárdokat, ugyanakkor jöhetnek még természeti csapások, váratlan események, melyek következtében újabb forrásokat után kell néznie a költségvetésnek.

4. Amikor tavasszal leállították az M4-es autópálya Abony és Fegyvernek közötti szakaszának építését, mindenki arra gondolt, hogy ez csak Simicska Lajos kigolyózásáról szól, ám ettől a fordulattól is dupla hasznot remélt a kormány. Egyrészt megregulázta a lázadó oligarchát, másrészt pénzt spórolt a költségvetésnek. A kormány biztos volt abban, hogy az állami pénzből elindított beruházásba be tudja majd csatornázni az EU forrásait, ám ezúttal rendkívül következetesek voltak az unió bürokratái, ugyanis nem látták indokoltnak az építkezést, ezért fityiszt mutattak a kérésre. Az M4-es így olyan pénznyelővé vált, mint a stadionok: közpénzből épülnek, és teljesen reménytelen, hogy valaha megtérül az áruk.

5. És ha már az EU-nál tartunk, érdemes felidézni Lázár János bejelentését, miszerint a mostani hétéves költségvetési ciklus valamennyi uniós pályázatát ki kell írni 2017 júniusáig. Ez a gyorsítás annak a jele, hogy a kormány gyakorlatilag mindenét feltette az EU-s forrásokra. Így ha beválik a terv, a kormányzati ciklus végére ismét sok pénz juthat a központi költségvetésbe, ám a következő kormány (legyen az bármilyen összetételű) igen jelentős forráshiánnyal fog küzdeni, hiszen az évtized végére az összeg döntő hányadát felhasználják majd.

A kormány alig épít saját forrásokra, a magyar gazdaság teljesítménye továbbra is az EU-s pénzek lehívásának hatékonyságától függ. Miközben Orbán ádáz szabadságharcot vív a Nyugattal, és nincs az az alpáriság, amit a fideszesek ne engednének meg az Európai Unió intézményeivel és döntéshozóival szemben, a kormány valójában az uniós forrásoknak köszönheti, hogy nem szakadt még rá a mennyezet a korrupt és pazarló magyar költségvetésre.

Oszd meg cikkünket, hogy másokhoz is eljusson!

Lájkold a Nyugati Fényt a Facebookon, hogy ne maradj le a frissítéseinkről!

Visszavették a hatalmat az MSZP erős emberei. A Nyugati Fény a párt működését ismerő szocialista forrásokból úgy értesült: újra a „nagy négyes” irányítja a háttérből az MSZP-t.

Szekeres Imre az ideológus, Baja Ferenc a szervező, Puch László és Boldvai László pedig a két pénztáros. Hétpróbás, dörzsölt politikusok valamennyien, akiknek a tevékenységét semmiféle elvhűség nem köti, hiszen mindent felülír a gazdasági haszonszerzés.

Puch Lászlóról, az MSZP hírhedt ex-pénztárnokáról úgy tudni, reaktivizálta magát és új üzleti lehetőséget keres. Hosszú évek után kibékült Simicskával, másrészt a fővárosi fejlesztési projektek körül sertepertél, ehhez Tarlós Istvánnal egyeztet. Úgy tudjuk, Puch és Tarlós között az MSZP egyik legsötétebb figurája, Molnár Zsolt az egyeztetőember.

(Molnárról azt kell tudni, hogy 2002-ben ügyvédként még a Fidesznek dolgozott, most a nemzetbiztonsági bizottság szocialista elnökeként teljes harmóniában működik együtt a kormánnyal. Tarlóssal és Rogánnal legendásan jó viszonyt ápol. Ő volt az, aki a 2014-es választási kampányban több baloldali médiumnál igyekezett elérni, hogy vegyék le a napirendről (!) Rogán Antal frissen kipattant ingatlanbotrányát)

Boldvai László, az MSZP korábbi pénztárnoka legutóbb azzal vetette észre magát, hogy egy (nem tévedés) 1050 négyzetméteres villát építtetett magának. A 200 milliósra becsült palota nyilván a 250 ezres képviselői alapfizetéséből jött össze a becsületes szocialistának.

Boldvai László, az MSZP volt pénztárnokának 1050 négyzetméteres villája Salgótarján külterületén

Kis adalék, hogy Tocsik Márta 1996-ban épp Boldvaira és Budai Györgyre tett terhelő vallomást. A jogásznő akkori (később visszavont) vallomása szerint a két vádlott vette rá, hogy sikerdíjából összesen 343 millió forintot utaljon át az általuk megjelölt cégeknek, miközben azok semmilyen tényleges munkát nem végeztek. A Fővárosi Bíróság 1999-ben letöltendő szabadságvesztést szabott ki Boldvaira és Budaira, a LB azonban 2000-ben hatályon kívül helyezte a döntést. Tocsik Márta 2013-ban meghalt, a magyar állam azóta Tocsik örökösein keresi a százmilliókat. Boldvai László pedig zavartalanul él a villájában, és épp az MSZP-t szervezi újjá...

Az MSZP márpedig tényleg megújulásra készül, csak éppen megújulás címszó alatt nem a választópolgárok meghallgatását és megsegítését, vagy az üresen kongó „baloldaliság” tartalommal való megtöltését kell érteni.

A Nyugati Fény úgy tudja, soha nem látott centralizációra készül Tóbiás József, a párt elnöke. A követendő példa: a végletekig hierarchizált Fidesz. Tóbiás el akarja venni a megyei elnökök összes jogát, így előzve meg, hogy a saját visszatérését építgető Mesterházy Attila újabb pozíciókat foglalhasson el a pártban.

Mesterházy ugyanis hónapok óta járja a vidéket, fórumokat tart, tapogatja le a helyzetet. Noha mérsékelten tehetséges, ám még mindig fiatal és ambiciózus emberről van szó, akinek középtávú célja, hogy előbb frakcióvezető, majd pártelnök legyen.

A Tóbiás kontra Mesterházy törésvonal mellett van egy második konfliktusgóc is, amely tovább szítja az MSZP-s belviszályokat. Egyre több jel mutat rá, hogy az MSZP és a Jobbik között akár intézményes együttműködés is kialakulhat a 2018-as választásokra. Vidéken már most számos helyen teljesen nyílt az összejátszás: Tapolcán és Gyöngyösön már megvalósult az együttműködésük, míg Ózdon csak alkalmi a két párt közös szavazása. A liberálisabb attitűdű budapesti MSZP-ben nagy a feszültség a vidéki szocialisták eddigi és várható jövőbeni jobbikos kollaborációja miatt.

Az MSZP tehát így készül a hőn áhított (?) kormányváltásra. Minden energiájukat az egymás közötti hatalmi harcok, a legfelső szinteken pedig a gazdasági mutyik és különalkuk kötik le.

Továbbra sincs semmilyen eredeti gondolatuk a társadalomról, semmilyen épkézláb programjuk és megoldási javaslatuk az ország rendbetételére. Vannak viszont a Fidesszel jó viszonyt ápoló erős embereik, akik garantálnák, hogy egy kormányváltás után se szabaduljunk a gazdasági-politikai korrupció posványából.  

Oszd meg cikkünket, hogy másokhoz is eljusson!

Kövesd a Nyugati Fényt a Facebookon, hogy ne maradj le semmiről!

Vége a nyárnak, belpolitikánk is visszatér lassan a maga kerékvágásába. A Fidesz persze a vakáció alatt sem tétlenkedett: ahogy azt sejteni lehetett, az egész nyarat kihúzták a menekültellenes hisztéria újabb és újabb hullámainak korbácsolásával.

Baloldali fertályról azonban sem az MSZP, sem a bajnaista holdudvar nem sokat hallatott magáról az elmúlt hónapokban. Eddig. Az Index ugyanis megtudta: mindkét khmm.. szellemi műhelyben lázasan keresik Orbán Viktor legyőzésének receptjét.

Megbuktatják ők a Fideszt. Most aztán tényleg és becsszóra.

Az MSZP állítólag egy titkos castingon már meg is mérte a szóba jöhető "nagyágyúit" (értsd: Kunhalmi Ágnes, Harangozó Tamás és a többiek), és az jött ki, hogy az eddig nem túl ismert Tóth Bertalannak vannak a legjobb esélyei, hogy megszorongassa Orbánt.

Az új szocialista reménység mögé már stylistból, médiaszakemberből és tanácsadókból álló csapatot raktak: haját újrafazonírozták, kecskeszakállát levágatták és a legújabb szereplései alapján le is fogyott.

Ám ami ennél talán picit fontosabb: Tóth Bertalan építkezését nem más segíti a háttérből, mint Puch László, az MSZP egykori hírhedt pártpénztárnoka. Aki újabban kibékült Simicskával és akihez tisztességes embernek egyetlen kérdése lehet: miért is van még maga szabadlábon?

Reméljük, mindenki megnyugodott hát. A világ állandóan változik, de az MSZP és a mögötte álló gazdasági érdekcsoport örök.

De van itt más érdekes is: szintén az Index derítette ki, hogy azok az emberek, akik korábban Bajnai Gordon visszatérését, valamit Falus Ferenc főpolgármesteri ambícióit egyengették, most Kontroll Csoport néven szervezkednek.

Az ambiciózus nevű társaság mások mellett Bárándy Péterből, Bitó Lászlóból, Balázs Péterből, Haris Évából áll. Ők mind hivatalosan a Bajnai-féle Haza és Haladás Egyesület alapítói voltak. Főszervezőjük az a Papp Edit, aki egyenesen Falus Ferenc kampányfőnöke volt tavaly. Személyesen neki köszönhetjük Falus Ferenc rövid, ám annál emlékezetesebb közéleti ámokfutását.

Papp Edit most az Indexnek azt mondta: egy 8-10 fős mag gyűlik össze minden héten, és "szakpolitikai alternatívákról egyeztetnek" Meg azt: "Egy víziót szeretnénk bemutatni Magyarországról."

Puch László és Szigetvári Viktor. Nagy a vidámság.

Beszédes mindkét csoport hozzáállása a politikacsináláshoz. Semmit nem tanultak az elmúlt évek kudarcaiból, még mindig fordítva ülnek a lovon: a saját hatalmi érdekeik (MSZP) és gazdasági dogmáik (Együtt) alapján akarják ráerőltetni a "víziójukat" az országra, miközben el sem jut hozzájuk a szavazópolgárok millióinak ügye, bánata, problémája, panasza.

A legrosszabb szárszói örökséget viszik tovább: egymással egyeztetgetnek és paktálnak, majd ők fentről eldöntik, mi a tuti. Márpedig: "A felsőbbrendű tudat / rossz utat mutat".

Ezek az emberek soha nem megérteni és elfogadni akarták az egyszerű állampolgárokat, mindig csak kioktatni és irányítani. Soha nem forrásként, mindig csak fogyasztóként tekintettek a saját népükre. Akik majd szépen megeszik, amit ők kifőztek nekik. Nem vált be.

Aki az állampolgárok szavazataira ácsingózik, az állampolgárok adóforintjaiból óhajt fizetést kapni, és az állampolgárok szolgálatára vállalkozik, az nem nézheti le úgy a népet, mint az egymással paktálgató MSZP-sek és bajnaisták.

Tessék körbejárni, elmenni, ott lenni, beszélgetni, meghallgatni, gyűjteni, adakozni, segíteni, együtt lenni, építeni. Nem lehet Kálmán Olga lélegeztetőgépén, virtuális médiapártként működni. Nem lehet megspórolni az aprómunkát, mert az a bukás garanciája.

Oszd meg cikkünket, hogy másokhoz is eljusson!

Kövesd a Nyugati Fényt a Facebookon, hogy ne maradj le friss tartalmainkról!

A Nyugati Fény előtt nincs titok! Most kiderül, miből áll Tóth Gabi, Kovács Ákos, Zimány Linda és a többiek: celeb-analizátorunk egytizedes pontossággal megmutatja az ismert emberek százalékos összetételét!

ZIMÁNY LINDA

pénzespasi-szenzor: 40%

külföldi ruhatervek koppintása és sajátként eladása: 10%

dubaji helyismeret: 50%

TÓTH GABI

szerénység, önkritika, reális énkép: 0,5%

egzaltált vergődés, hiszti, botránykeltés: 9,5%

érettségi: 0%

orrhangon hadaró éjsötét locsifecsi: 90%

SCHOBERT NORBI

orvosi végzettség nélküli észosztás glikémiás indexről és transz-zsírsavakról: 20%

túlárazott Norbi-termékek tudományosan hangzó hablatydumákkal való eladása: 30%

kényszer szülte kamusztorikkal való haknizás a bulvármédiában: 50%

BERKI KRISZTIÁN

szoláriumban és gyúróteremben töltött ébrenléti idő aránya: 80%

megrendezett műbalhé a kamerák előtt: 19%

otthoni könyvespolc telítettsége: 1%

adófizetési kedv: 0%

CSERNUS IMRE

tudománytalan vulgárpszichologizálás: 19%

orvosszakmai berkekben való elismertség: 1%

kongóan üres közhelyek dermesztő arroganciával való előadása 80%

FARKASHÁZY TIVADAR

kopott fényű figurák összecsődítése Balatonszárszón: 20%

szoci döntéshozók közelében való sündörgés, a Hócipőnek juttatott támogatások reményében: 30%

dögunalmas sztorizgatás arról, hogy az Operabálon Habsburg Ottó melyik unokatestvére öntötte nyakon pezsgővel a Mimit: 50%

KOVÁCS ÁKOS

közmédiás rádiószignálok tízmilliókért: 10%

öncélú művészkedés, zavaros magánmitológia: 20%

különös kegyetlenséggel elkövetett műmájerség: 20%

a magasztosság leple mögé bújó pátoszos semmitmondás: 50%

KASZA TIBI

Borzongatóan kínos „humorérzék” csillogtatása: 20%

Alsókategóriás celebekkel való belterjes dagonyázás: 30%

Öniróniának álcázott nyomasztó önimádat: 50%

VUJITY TVRTKO

drámai hatáskeltés, olcsó szenzációhajhászat: 99%

Balogh Szilárd: 0,9%

fejtetőre jutó napfény: 0,1%

LILU

sokoldalú, izgalmas egyéniség: 0%

szellemesség, könnyed humor: 0%

eddigi „életmű” értékes és hasznos része: 0%

(Írta: Spiritual)

Oszd meg cikkünket, hogy másokhoz is eljusson!

Lájkold a Nyugati Fényt a Facebookon, hogy ne maradj le exkluzív tartalmainkról!

Vendégszerzőnk: Hidas Judit író

 Unom a mellébeszélést. Unom, hogy tabutéma lett a családon belüli erőszak, hiába folyik a csapból is. Mindenki a saját igazát fújja, vagy frusztrált, karrieréhes feminista leszel vagy ókonzervatív, nőgyűlölő KDNP-s, ha a szádra mersz venni olyan kifejezéseket, mint jogvédelem vagy az áldozat felelőssége. Közben elsikkad a lényeg.

Az erőszak botrány, mindegy hogy nő vagy férfi az áldozat, mindegy, hogy verbális, vagy fizikai a bántalmazás. Az erőszak minden formája rombol, tönkreteszi a gyerekek életét, és meghatározza, hogy ők milyen felnőttek lesznek, milyen mintát örökítenek tovább a következő generációknak.

Szélsőséges esetekben nagyon is fontos a jogvédelem, hogyne lenne, de nem hagyható ki az áldozat önvizsgálata is, tudnia kell, ő mit rontott el, miben hibás, ahhoz, hogy máskor ne kerüljön ilyen helyzetbe. A kettő nem zárja ki egymást, hanem épp kiegészíti, egyik sem úszható meg, hiába próbálják az egymásra acsarkodók kizárólag az egyiket vagy a másikat hangsúlyozni.

fotó: Reviczky Zsolt, a szerző engedélyével

Nálunk is volt sok minden otthon. Na, nem a legdurvábbik fajta, nem volt verés vagy megrontás, csak az a lightos változat, csendes terror üvöltözésekkel tarkítva, ez zajlik ma sok családban nap, mint nap, hiszem, hogy emiatt olyan érzékeny ez a téma. Mert nem igaz, hogy ez csupán eldugott helyeken, szegénységben, nyomorban lenne probléma. Gond ez mindenhol, a Gellérthegytől Kőbányáig, Budapesttől bármelyik határ-menti faluig.

Aput gyerekként alig láttam. Mindig anyu jött értem az oviba, iskolába, ő kelt hozzám reggelenként, ő segített, ha baj történt, minden hétköznap délutánt együtt töltöttük, és

rettegtük az időpontot, amikor apu hazajött,

vajon milyen kedve lesz, ideges lesz-e vagy fáradt, sosem tudtuk, mikor fog kitörni a botrány, mire csap le, hogy a felesleges gőzt magából kiadja, vagy én nyúlok majd rossz helyre, vagy anya, de biztos lesz valami, hacsak nem leszünk nagyon óvatosak, hacsak nem lesz szerencsénk, és nem fogunk eléggé figyelni arra, hogy apu szerint mit nem szabad.

És ha mégis megtörtént a végzetes hiba, a bűn, ami lehetett akár csak annyi, hogy anyu túl sokat prüszkölt, és ez kibírhatatlanul idegesítő volt apu számára, vagy anyu száz forinttal többet költött, mint amit apu jónak tartott volna, vagy veszélyeztetett terhesen nem tudott vacsorát adni a családnak, a cérna elszakadt, apu üvöltött, csapkodott, sértegette anyut, mi meg remegve próbáltuk jóvátenni a szörnyű bűnt, amit állítólag elkövettünk.

Gyerekként mindezen különösebben nem akadtam fenn, ez volt számomra a világ legtermészetesebb dolga, nem is lehetett volna másképp, gondoltam akkor, illetve nem gondoltam sehogy, csak beleitta magát „a rend” az idegeimbe. Nagyobb lettem, fiúkkal ismerkedtem meg, kezdődtek a gondok, rideg,

kegyetlen férfiak mellett kötöttem ki,

boldogtalanul vergődtem, megaláztak, kihasználtak, visszaéltek a szerelmemmel, és én csak álltam, nem értettem, mi történik, tehetetlenül sodródtam, és úgy éreztem, gúzsba van kötve a kezem, hiába nyúlok bárhova, mindenhol ugyanolyanok a férfiak, és irigykedve néztem azokat, akikről azt hittem, a szerencsének köszönhetően nekik jobb jutott.

* * *

Értem én, hogyne érteném, hogy szörnyű ez a helyzet, hogy így nem lehet élni, hogy ez méltatlan az emberhez, hogy nem lehet ezt tűrni, de azt már kevésbé értem, hogy miért kell az erőszak kérdéséből is politikai ügyet csinálni. Mert ez is az lett, mint a legtöbb társadalmi kérdés, szekértáborok közötti végeérhetetlen vitává degradálódott, ahol az egyik fél a bűnösök felelősségre vonását, a jogszabályok szigorítását követeli, és azt állítja, a bántalmazó kapcsolat a macsó világ következménye, amelyet el kell törölni, a másik fél meg azt szajkózza, hogy nem a joggal kell törődni, az áldozat is felelős önmagáért.

Én meg kapkodom a fejem, mert persze, hogy szükség van a büntetésre, ha az erőszak a tettlegességig fajul, a jogszabályokon is szigorítani kellene, ki érti, hogy miért csak 5-10 évet lehet kapni nemi erőszakért, de megoldás ez több ezer háztartásban, ahol a fenti helyzet nap, mint nap ismétlődik? Nem kéne mégis megnézni, mit tehet az áldozat, hogy megvédje magát azon túl, hogy végső esetben jogsegélyért folyamodik?

Vajon nem azzal degradáljuk-e leginkább az áldozatot, ha képtelennek tartjuk arra, hogy a helyzetén önmaga is változtasson? Az első a fizikai biztonság, de mi lesz holnap, mi lesz az illető önértékelésével, kilátásaival, reményeivel, mert igenis benne is rosszul van beállítva a szerkezet, ezt látta otthon az apjától és az anyjától is, aki egész gyerekkorában hagyta és tűrte a megalázásokat, és ahelyett, hogy azt mondta volna, hogy állj és ne tovább, hagyta tombolni a másikat, meg akart felelni egy olyan embernek, akinek nem szabadott volna, aki csak fizikailag volt férfi, egyébként pedig semmilyen formában nem felelt meg annak, amit egy igazi férfitól az ember elvárhat.

Mert nem férfi az, aki a gyengébbet bántja, ez az első, amit a kisfiúknak jó esetben meg kéne tanulni, nem férfi az, aki nem vállal felelősséget a családjáért, aki uralkodik a környezetén akár fizikailag, akár lelki terrorral, nem férfi az, aki a saját tulajdonának tekinti a másikat. Ezek sosem voltak férfierények, ne hazudjunk magunknak!

Vajon az ilyen nem-férfi férfiak miatt valóban el kell dobni mindazokat a férfi-értékeket, amelyek fontosak? A család védelmét, óvását, a biztonság megteremtését a nő és a gyerek számára? Annyit nem érdemelnek az ál-macsók, hogy a fürdővízzel kidobjuk a gyereket is!

És vajon a másik oldalon nőnek tekinthető-e az, aki eltűri ezeket a megalázó helyzeteket? Kérdezem én, milyen nő az, aki hanyatt esik az első mosolytól, aki olyan emberrel bújik ágyba, aki őt nem tiszteli, aki csak azokat a férfiakat veszi észre, akik őt nem becsülik, és az együttműködőbb pasikat lenézi, nem is tartja férfinak? Mert sokszor ilyenek vagyunk mi, valljuk be, a kedvességet azonosítjuk a gyengeséggel. És sorolhatom tovább, milyen nő az, aki összekeveri a szexet az intimitással, és aki nem tudja, az intimitást neki kell megteremteni a kapcsolatban. Mert épp ez a tudás adna védelmet azokkal az ál-macsókkal szemben, akiktől ő is szenved, ez segítene abban, hogy ne menjen bele alá-fölérendeltségi viszonyokba, hogy szóba se álljon az effélékkel.

Ehhez azonban ismernie kellene a saját valódi igényeit is, és tudni kéne azokat érvényesíteni, nem az ál-kemény nő imázsát erősíteni önmaga és a világ felé, amely arról szól, hogy a fájdalmakat nem mutatjuk ki! Mert három gyerek után már tényleg nehéz kilépni, bár akkor sem lehetetlen, de legtöbbször az alá-fölérendeltség már a kapcsolat elején megjelenik, csak nem figyelünk az intő jelekre, majd megváltozik, beszélek a fejével, gondoljuk sokáig, és folyik a végeérhetetlen játszma, amelynek mi ugyanúgy részesei vagyunk, talán sikerül megnevelni, talán egyszer megérti, hogy nekem rossz, amit csinál velem.

Pedig tudja ezt az ál-macsó magától is, hogyne tudná, csak magasról tesz rá, ameddig a másik magát meg nem védi, határt nem szab a sértegetésnek, a becsmérlésnek, az együttműködésre való képtelenségnek.

Hát akkor miért szajkózza oly sok feminista és jogvédő, hogy nem kell az áldozat szerepéről beszélni? Jogi értelemben persze, hogy nem, de a saját önvédelmünk, a gyerekeinkkel szemben érzett felelősségünk okán nagyon is kell! Ismerek olyan nőket, akik a saját tehetetlenségük okán a tulajdon gyerekeik védelméről is lemondtak, hogy fontosabb volt nekik önmaguk sajnálata, vagy a bánatuk italba fojtása, mint hogy a gyerekeikért kiálltak volna.

Hát nem az a valódi segítség, ha erre felhívjuk az áldozatok figyelmét? De önfelmentésben ez az ország jól teljesít, és mi kiterjesztjük ezt a családok belügyeire is, és akkor állandósul a harci helyzet, lesz munkájuk a jogvédőknek, lehet acsarkodni, gyűlölködni, ellenséget keresni, a férfiakat degradálni, ahelyett, hogy a megoldást, a valódi segítséget keresnénk, mert egyébként az ördögi kör nem zárul le, a nő vagy más esetben a férfi szakít az aktuális bántalmazóval, és nagy valószínűséggel újat keres magának.

Ebből kitörni segítség nélkül tényleg nehezen lehet, mint ahogy nekem sem sikerült, hosszú évekbe telt, amíg rájöttem, mit csinálok rosszul, miben kell nekem változtatni, és annak vagyok a világon a leghálásabb, aki mindezt megtette értem. Megmentette az életem, és ezt a jogszabályok sosem tudták volna elérni.

Nem megoldás a gyűlölet. Nem lehet az egész férfinemet bűnösnek kikiáltani, ez színtiszta diszkrimináció. Az előítélet úgy szól, hogy az erőszak a férfi természetéből fakad, és persze van néhány kivétel, mondják, akik ezt hirdetik. A nő pedig a cuki, az édes, máskor meg a szerencsétlen áldozat.

Én ezt kikérem magamnak, én is tudok gonosz és undok lenni, ha akarok, tudok másoknak ártani, nincs macsó világ, nem a férfiakkal kell a harcot felvenni, hanem az anti-humánus magatartással, amely tárgynak, birtoknak tekinti a másikat, ezt mi nők, ugyanúgy elkövetjük sokszor, csak más formában. Aki pedig áldozat, legyen nő vagy férfi, annak igenis kell segíteni!

Jó lenne minél több önmagára büszke nőt és férfit látni. De ehhez tudnunk kell, mit kéne magunkban és másokban is becsülni.

Hidas Judit író, az Anyátlan nemzedék c. könyv társszerzője

Interjúja a Divány.hu-n itt olvasható

Oszd meg cikkünket, hogy másokhoz is eljusson!

Kövesd a Nyugati Fényt a Facebookon, hogy ne maradj le exkluzív tartalmainkról!

Megdöbbentő történetről szerzett tudomást a Nyugati Fény blog. Az információt két, egymástól független forrásunk is megerősítette.

Németh "rezsibiztos" Szilárd kisfia a csepeli Eötvös József Általános Iskolába jár. Idén júniusban Németh Bendegúz osztálya németországi autóbuszos osztálykirándulásra ment (volna). Németh Szilárd kivitte a gyerekét az induláshoz, körbejárta a buszt, majd "megállapította", hogy az egyik abroncsa rossz.

Kirendelte Sági Jenő volt kerületi rendőrkapitányt, aki most a csepeli közterület-felügyelet vezetője és tüzetes ellenőrzésnek vetették alá a buszt. Semmit nem találtak.

Ezt követően Németh Szilárd kihívta a rendőrséget is. A kerületi rendőröknek is ellenőrizniük kellett a buszt. Ez az okmányoktól az izzókészletig tartott. Ők sem találtak kifogásolnivalót.

Kihívták a BRFK központi műszaki szakértőit is, akik újabb ellenőrzés alá vonták a buszt. Mindent rendben találtak. A gyerekek több órás késéssel indultak Németországba. Az útiterv, valamint a tachográf ütemezése teljesen felborult. A sofőrök idegesen, a tanárok az idegösszeomlás határán, a gyerekek hisztizve indultak a kirándulásra.

Csepelen csak suttogva terjednek a hírek, háborogni senki nem mer a történtek miatt. A kerületben mindenki fél a retorzióktól, hiszen Németh Szilárd keze messzire elér.

A nagyokos "rezsibiztos", akárcsak pártja, minden gesztusával a tahóság csimborasszóját produkálja. Saját tulajdonukként kezelik az országot, nincsenek tekintettel se Istenre, se emberre. De egyszer a birkatürelmű magyar népnél is betelik majd a pohár. A fideszes fiúk ebbe a mindenkin átgázoló buldózermentalitásba fognak belebukni.

Oszd meg cikkünket, hogy másokhoz is eljusson!

Kövesd a Nyugati Fényt a Facebookon, hogy ne maradj le semmiről!

A mindennapos testnevelés óra mintájára mindennapos énekléssel szívatná az iskolás gyerekeket a kormány. Ezt Balog Zoltán emberminiszter jelentette be tegnap egy nemzetközi kórustalálkozón.

A fideszes politikus dalra is fakadt a kamerák előtt - ez amúgy régi hagyomány arrafelé. Volt, hogy Hoffmann Rózsa énekelte franciául a Hull a pelyhes-t a lefagyott közönségnek, volt hogy maga a főnök danolászott bepálinkázva kislányokat meghágó huszárokról, sőt Szijjártó Péter is meggyalázta a Republic-os Cipő életművét - még annak életében.

A mindennapos éneklés ötlete kapcsán beszélhetnénk arról, hogy miért nem kötelezőek a készségtárgyak a világ boldogabbik felén, hogy milyen károkat okoz a Fidesz-KDNP tekintélyelvű, poroszos oktatási rendszere, és miért végzetes, ha szabad, gondolkodó polgárok helyett engedelmes alattvalókat nevelnek a gyermekeinkből.

De ha néhány lépéssel távolabb állunk, ebben a pimf ügyben is a Fidesz esszenciáját fedezhetjük fel.

Megfigyelte valaki, hogy az Orbán-kormány mindig csak betilt, bezár, kötelezővé tesz, elvesz, korlátoz, büntet, szigorít és sohasem megenged, lazít, kiterjeszt, szabadabbá tesz, demokratizál? Bármiről legyen is szó, a Fidesz kizárólag egy börtönparancsnokba oltott nevelőtanár attitűdjével képes viszonyulni a magyar állampolgárokhoz.

Bevezették a "kötelezően választható" erkölcstant és hittant, olyan botrányosan konzervatív tankönyvekkel, amelyek a sötét középkorban is elavultnak számítottak volna. Bevezették a kötelező délutáni oktatást, amolyan "nemzeti gyermekmegőrző" jelleggel, de forrásokat már nem biztosítottak ahhoz, hogy a gyerekek tartalmasan és hasznosan tölthessék el a délutáni órákat.

Első dolguk volt szigorítani a médiatörvényen, majd Lázár János azon frissiben be is perelte a Délmagyar egyik kommentelőjét becsületsértésért, hisz legalább a szólásszabadságnak legyenek határai, ha már az ő pofátlanságának nincsenek.

A családok védelmére hivatkozva betiltották a kaszinókat - igaz, pár hónappal később újranyitották őket, de már Andy Vajnának, a Fidesz házi oligarchájának égisze alatt. Így az elbukott kosztpénzekből már Palácsik Tímeának lesz új gyémánt nyakéke.

Európa legszigorúbb drogtörvénye alapján börtönnel fenyegetik azt, aki elszív egy füves cigit. Kitiltották a hajléktalanokat a belvárosból, de az EMMI betiltotta még a szegénység és a stadion szavak használatát is.

Egymillió munkahelyet ígértek, de még a vasárnapi munkahelyeket is megszüntették, hiszen Semjén Zsoltnak és Harrach Péternek nyilván joga van elvenni a családoktól a vasárnapi nagybevásárlás komfortját. Kudarcot vallott viszont a halálbüntetésre és az újságírók kötelező drogtesztjére vonatkozó lázálmuk, de már igazán nem lógott volna ki a sorból.

Minden megvalósult és meghiúsult agyrémük arról árulkodik: legfőbb ellenségük az öntudatos, kiművelt állampolgár, aki nem alázkodik meg a tekintélyek előtt. Ellenségük a szabadság, ellenségük minden ember, aki maga kívánja megválasztani, kivel, mivel, és hogyan élné boldogan az egyszer leélhető életét ezen a földön.

Csak tiltásban, szigorításban és a szabadságjogaink szűkítésében képesek gondolkodni. Még tűrünk, még gyűlik a görcs, a frusztráció és a düh, de egyszer minden inga visszaleng. Elkergetni a nyakunkról ezt a kiskirálykodó házmester-bandát: nem kell félnetek, a szabadság ünnepe lesz.

Oszd meg cikkünket, hogy másokhoz is eljusson!

Lájkold a Nyugati Fényt a Facebookon, hogy ne maradj le frissítéseinkről!

Beketintést engedett egyre szűkülő belső világába a miniszterelnök. Orbán Viktornak régi szokása, hogy tusnádfürdői látogatásai alkalmával mintegy táltosi szerepbe helyezkedik, bölcs orákulumként világpolitikai kérdésekről elmélkedik, kinyilatkoztat és irányt mutat.

Itt szokott hadoválni a "hanyatló" Nyugatról, itt szokta a legdurvábban szidalmazni a hazánkat eurómilliárdokkal támogató Európai Uniót, és itt szokta ajnározni a legsötétebb keleti diktatúrákat, amelyeket követendő példaként állít Magyarország elé.

Idén azonban szokatlanul laposra sikerült az orbáni produkció: a "spirituális vezető" a szellemi kiégés jeleit mutatja. Mindent egyetlen témának, a menekültügyi hisztériának rendelt alá. Felmondta a habonyi-finkeltseini gyűlöletgyár szokásos paneleit, de egyetlen mukkot nem szólt a migráció valódi kiváltó okairól, az iraki és afganisztáni helyzetről, és annak lehetséges megoldásairól. Kizárólag hazabeszélt, ellenfeleit sározta, önmagát pedig a hős nemzetmentő szerepébe hazudta.

Nem is foglalkoznánk ezért különösképpen a beszéddel, majd az okos öltönyös megmondók szétcsócsálják a nagy büdös semmit a tévéstúdiókban. Egyetlen orbáni böffentésre térnénk most ki, arra is csak azért, hogy eloszlassunk vele egy népszerű tévhitet. Orbán azt bírta mondani a szájával: a baloldal nem szereti a magyarokat, és azért nem szereti őket, mert magyarok.

És akkor most azokhoz a magukat függetlennek valló, "egyformán utálom Orbánt és Gyurcsányt" - típusú emberekhez szólnánk, akik imádnak mindenféle hazug szimmetriákat erőltetni, csak azért, hogy ők maguk az elfogulatlan középen álló szerepében tündökölhessenek. Az ő kedvükért nyomatékosítjuk: ezt az országot igenis a Fidesz szakította szét, most is ők uszítanak magyart a magyar ellen. Vaskos hazugság, hogy mindkét oldal egyformán sáros lenne benne.

A jobboldal rekeszti ki folyamatosan a baloldalt a magyarságból és nem fordítva. Az ősbűnt Kövér László követte el, amikor 1999-ben "idegenszerűnek" bélyegezte a Fidesz ellenzékét. Majd a bukás után jött "a haza nem lehet ellenzékben", meg "a baloldal genetikai alapon ráront a nemzetére" ocsmány tételei, na meg a folyamatosan színen tartott "nemzeti oldal" sunyi hazugsága.

A nemzetből való kirekesztést ők tették tömegsporttá, és jelen állás szerint egy teljes generációt sikerült egymás torkának ugrasztani vele. A Fidesz (Isten tudja milyen alapon) felhatalmazva érzi magát, hogy eldöntse, ki a jó magyar és ki nem az. Ki lehet része a nemzetnek és ki nem. Az egy percig is tűrhetetlen, mégis legalább másfél évtizede sulykolt aljasság nyomán pedig már jobboldali honfitársaink zöme is úgy érzi: joga van önkéntes ítélőbírót játszani magyarság ügyében.

Nekik és a nagyon "független", nagyon középen álló finnyás értelmiségnek üzenjük: nem lesz béke, amíg a fideszesek szerint mindenki hazaáruló, akinek a szíve nem Orbán Viktorért dobog. Nem lesz béke, amíg csak az lehet igaz magyar, aki ujjongva tapsol a fideszes strómanok zsebébe lapátolt milliárdokhoz. Mert a békéhez mindig két fél kell, de a háborúhoz elég egy is.

Nem igaz, hogy egyik kutya, másik eb. Nem igaz, hogy mindkét oldal egyformán bűnös a polgárháborús állapotok kialakulásában. Ezt az országot a Fidesz szakította szét.

Oszd meg cikkünket, hogy másokhoz is eljusson!

Lájkold a Nyugati Fényt a Facebookon, hogy ne maradj le semmiről!