Szorul a hurok az Orbán Viktor szövetségesének számító roma politikus, Farkas Flórián nyaka körül.

Elnézve az Országos Roma Önkormányzat nevű bűnszervezetet övező botránycunamit, kimondhatjuk, hogy az országos politikánál csak egy mocskosabb és korruptabb közéleti terep volt az elmúlt években, ez pedig a roma politika.

Fiktív szerződések, haveroknak osztogatott kamupozíciók, korrupciógyanús ingatlanvásárlások és autóbérlések, szétlopott pályázati pénzek, eszetlen luxuskiadások, 300 milliós „elnöki keret” - felsorolni is nehéz azt az (egyelőre büntetlen) pusztítást, amit az Országos Roma Önkormányzat élén végzett Farkas Flórián, aki amúgy Orbán Viktor egyik legfőbb bizalmasa, tavaly ősz óta miniszterelnöki megbízott.

A most 58 éves Farkas Flórián egészen döbbenetes figurája a magyar közéletnek. A Fidesszel szövetséges Lungo Drom elnöke, 2002-től a Fidesz parlamenti képviselője. Megszámlálhatatlan mennyiségű rendőrségi és bírósági ügye van, ám a politikának valahogy mindig sikerült kimosnia őt a védhetetlenből. Már 1998-ban vádat emeltek ellene hűtlen kezelés és a számviteli fegyelem megsértése miatt. Azonban a köztársasági elnöktől eljárási kegyelmet kapott, így a bírósági tárgyalás elmaradt. Az eljárás iratait 30 évre titkosították.

Az Országos Cigány Önkormányzatot előbb 1995 és 2003 között, majd 2010 és 2014 decembere között vezette.

Az 5 milliárd forintos nagyságrendű „Út a munka világába” nevű program tele van durván korrupciógyanús költésekkel, elképesztő blöffökkel. Farkas Flóriánék abból az EU-s pénzből, amit a leghátrányosabb helyzetűek érdekében kellett volna felhasználniuk, többek között 300 milliós gellérthegyi irodaházat vettek maguknak. Ezt később azzal a „bomba” érvvel bírták megindokolni, hogy az új ingatlan közel van a minisztériumokhoz, amelyekkel tárgyalniuk kell. Továbbá: kell a reprezentatív iroda, mert mégsem fogadhatnak egy Strabagot akárhol.

Nem kevésbé korrupciószagú, hogy az ORÖ több mint 22 millió forintért bérelt tíz darab alsó kategóriás Opel Corsát, 6 hónapos időtartamra. Átlagosan havi 320 ezret fizettek az autókért, miközben maximum 100 ezer forintért bármikor találtak volna hasonló színvonalú bérautót. Arról nem beszélve, hogy használt Opel Corsákat 500 ezer forintért már vásárolni is lehet.

A frissen vett székházat egyébként rögtön 21 millióért felújíttatták, 31 millióért pedig irodabútort vettek bele.

Farkas Flórián egy 2013-as ORÖ közgyűlésen nyíltan kimondta, hogy a programhoz kapcsolódó ún. Foglalkoztatási Szövetkezet egyik nem hivatalos célja a cigány politikusok, kisebbségi képviselők álláshoz juttatása. Magyarán hogy a legszegényebbek megsegítésére szánt pénzeket szemrebbenés nélkül a megélhetési roma politikusok feltőkésítésére használják.

Egy veszprémi kft-t például nettó 24,4 millió forintért bíztak meg tagtoborzási feladatokkal, annak ellenére, hogy a toborzást ingyen is vállalták a nemzetiségi önkormányzat megyei elnökei. Ez az összeg véletlenül éppen alulról súrolja azt a 25 milliós határt, ami fölött a törvény szerint már nyílt pályázatot kellene kiírni, és így nehezebb lenne lopni.

Farkasék 24,4 millió forint értékben kértek informatikai fejlesztéseket egy bizonyos Stark Consulting Kft.-től. Ezt a céget nem sokkal korábban, 2013 decemberében alapították, hét hónappal később pedig már fel is számolták. Az Indexnek nyilatkozó informatikai szakember döbbenetesnek tartja az összeget. Mint mondta: „ez a feladat három embernek legfeljebb néhány heti munkáját igényli. És ez egy nagyon nagyvonalú becslés.”

A Híd a Munkához projekt vezetője Winkler Gábor. Ő a megvalósíthatósági tanulmány szerint félállásban látja el a feladatát, és ezért 1,2 millió forintos havi bért kap. A dokumentum szerint az asszisztensnek is fejenként legalább 450 ezret irányoztak elő havonta, de még az adminisztrátor is 350 ezret kap.

De nincs vége: az Index derítette ki, hogy az Országos Roma Önkormányzat egy 2011-es határozatban döntött arról, hogy az ORÖ mindenkori működési támogatásainak 10 százaléka az úgynevezett elnöki keret alapját képezze. Az elnök pedig félévente köteles beszámolni a közgyűlésnek a keret felhasználásáról. Nos, Farkas Flórián a rendelet 2011 és 2014 között egyetlen egyszer sem számolt be a közgyűlésnek arról, mire költötte a pénzt. Pedig nem kis összegről van szó: az ORÖ jegyzőkönyveiből kiderül, hogy az említett időszakban az elnöki keret felhasználható összege összesen 287 354 700 Ft volt.

Farkas Flórián, a sokszorosan büntetett előéletű szélhámos cirka 287 millióval egyáltalán nem tud elszámolni, további százmilliókat pedig sokszorosan túlárazott luxuskiadásokra költött, amelyeken nyilván zsíros biznisz volt kivitelezőnek és megrendelőnek egyaránt. Mindezt abból a pénzből, amit az Európai Unió a tartósan munkanélküliek foglalkoztatásának elősegítésére adott. A hűtlen kezelés egyszerűen tagadhatatlan, a világ bármelyik tisztességes bírósága letöltendőre ítélte volna már Farkas Flóriánt.

A Nyugati Fény nagyon decens és visszafogott kérdései:

• Mi a bánatos francot csinál az Állami Számvevőszék, amelynek feladata lenne ellenőrizni a közpénzből működő szervezetek könyvelését, gazdálkodását?

• Mi a bánatos francot csinál a NAV, a saját belső botrányainak kezelgetését leszámítva?

• Mi a bánatos francot csinál a Polt Péter vezette ügyészség hónapok óta? Mi ez a látványos teszetoszáskodás? Ha ellenzéki szereplő vagy, koholt vádakkal is meghurcolnak, de ha a brancshoz tartozol, a legnyilvánvalóbb lopásaidat is elsikálják?

• Mit szól a bicskanyitogató korrupcióhoz Orbán Viktor, aki szövetségre lépett a Lungo Drommal, sőt egyenesen miniszterelnöki biztossá nevezte ki Farkas Flóriánt?

• És nem utolsósorban: mit szólnak a tisztességes roma állampolgárok, hogy a nevükben ténykedő korrupt vezetők a legaljasabb módon pont az ő támogatásukra szánt pénzeket lopják el, költik eszelős luxusra? Testvéreim, mikor zavarjátok el a pokolba a nyakatokról a saját élősködőiteket?

Zuschlag János 70 millió forintért 6 év letöltendőt kapott. Ha lesz valaha demokrácia ebben az országban, Farkas Flóriánnak és bűntársainak nincs annyi éve hátra az életéből, amennyit jól őrzött magáncellák hűvösében kell majd töltenie.

Lájkold oldalunkat a Facebookon is, hogy ne maradj le semmiről!

Támogasd a Nyugati Fényt - az ország legaktívabb ellenzéki gerillamédiáját!

Dübörög a figyelemelterelés a fideszes botrányokról. Cirkusz és kenyér kell a népnek – mondták a bölcs rómaiak. A legelvakultabb Fidesz-híveken kívül mára mindenki előtt világos, hogy Orbán Viktor nem fogja öt kenyérrel és két hallal jóllakatni a népét, marad hát a cirkusz. (Az úgyis mindig jobban ment.)

A cirkuszcsinálás jegyében Orbánék háborút indítottak a kommunista rezsim tisztségviselői ellen, legelsősorban a tényleg sötét figura Biszku Béla ellen. Hiába, nincs szebb az utólagos antikommunizmusnál.

Biszku megkésett üldözéséhez az ötletet alighanem Novák Tamás és Skrabski Fruzsina heccfilmje adta – a derék tényfeltáró jobboldali ifjak halált megvető bátorsággal mentek neki a Fidesz százmilliárdos nagyságrendű korrupciós ügyeinek, a súlyosan beteg, kilencvenéves aggastyánnak.

A vérszagot mindig jól érző fideszes kopók hamar rájöttek: le lehet még húzni pár bőrt Biszkuról, addig sem az ország jelen idejű intézményes szétlopásáról folyik a beszéd.

Tavaly májusban sikerült is nem jogerősen öt és fél év szabadságvesztésre ítélni Biszkut „emberöléssel és bűnpártolással megvalósított háborús bűntett” miatt. A Fővárosi Ítélőtábla azonban idén júniusban másodfokon hatályon helyezte az ítéletet.

A per most első fokon újrakezdődött. Az eljárás legfontosabb kérdése, hogy Biszku egykori belügyminiszterként mennyire tehető felelőssé az 1956-os forradalom utáni sortüzekért.

Zinner Tibor jogtörténész és Horváth Miklós hadtörténész a tárgyaláson leszögezte: nincs olyan dokumentum, amely azt támasztaná alá, hogy Biszku közvetlenül részese lett volna a tűzparancshoz vezető döntéseknek.

Hozzátették viszont, hogy a diktatúra működését ismerve erre nem is volt szükség, a karhatalom parancsnokai pontosan tudták, hogy mi a dolguk, mit vár el tőlük a hatalom. Ízleljük meg még egyszer ezt a mondatot: a karhatalom parancsnokai pontosan tudták, hogy mi a dolguk, mit vár el tőlük a hatalom.

És akkor ezen a ponton egy huszárvágással térjünk vissza a jelenbe.

Adott-e Orbán utasítást, hogy az évi 80 milliárd adóforintból működő köztévé a legdurvább, legbenyalósabb Fidesz-propagandát nyomja nullahuszonnégyben? Lehet, hogy nem, de a rezsim katonái pontosan tudták, mit vár el tőlük a hatalom.

Adott-e utasítást Orbán, hogy 4 éven keresztül közbeszerzés címén Simicska Lajos cégéhez vándoroljanak százmilliárdos vagyonok, többek között csak 2013-ban 432 milliárd forint? Lehet, hogy nem, de a rezsim katonái pontosan tudták, mit vár el tőlük a hatalom.

Adott-e utasítást Orbán, hogy világnézeti okokra hivatkozva előbb bezárják a kaszinókat, majd újraosszák a piacot, immár Andy Vajna zsebébe tömve sokmilliárdos adókedvezményt és garantált nyereséget?  Lehet, hogy nem, de a rezsim katonái pontosan tudták, mit vár el tőlük a hatalom.

Adott-e utasítást Orbán, hogy saját lábán álló veje, Tiborc István cége nyerjen minden fideszes önkormányzat közvilágítási pályázatán? Lehet, hogy nem, de a rezsim katonái pontosan tudták, mit vár el tőlük a hatalom.

Adott-e utasítást Orbán, hogy a felcsúti polgármestert 5 év leforgása alatt gázszerelőből a 100 leggazdagabb magyar egyikévé kell hizlalni állami pályázatokkal és közbeszerzésekkel? Lehet, hogy nem, de a rezsim katonái pontosan tudták, mit vár el tőlük a hatalom.

Kell-e folytatnunk? Ha a fenti érv elégséges ahhoz, hogy valakit perbe fogjanak és éveken keresztül bíróság elé citáljanak, akkor Orbán Viktorra és bűntársaira egy kormányváltás után nagyon-nagyon sötét jövő vár. Mert a cirkusszal csak ideig-óráig lehet tátva hagyni az emberek száját. Azt a szájat előbb-utóbb meg is kell majd etetni.

Az ország maffiamódszerekkel való kirablása miatti frusztráció egyre csak fokozódik. Ahogy a pórnép megunja a sokadik cirkuszelőadást, ahogy a négymillió szegény megtanulja megszervezni magát, ahogy a híradók bemutatják az újabb 35 éves zseléfejű államtitkárok százmilliós palotáit - az elszámoltatás iránti igény nőttön csak nőni fog.

Ha valaha lesz igazságtétel ebben a bús országban, akkor Orbánra és a főkolomposokra könnyen egy hűvös magáncella és teljes vagyonelkobzás várhat. És akkor majd mindegyiküknek pontosan annyija lesz, amennyit ér.

Oszd meg cikkünket, hogy másokhoz is eljusson!

Kövesd a Nyugati Fényt a Facebookon, hogy ne maradj le semmiről!

Ez már a vég: a szárszói gerontokrácia legújabb fórumára Torockai Lászlót, Z. Kárpát Dánielt és Papp Réka Kingát hívták el "szakemberként" megbeszélni a menekültügyet.

Csak a legjobb emlékezetűek képesek felidézni az idén januárban alakult DeKa (Demokratikus Kerekasztal) nevű szervezet létezését. A balliberális holdudvar kemény magja által létrehozott gittegylet rövid működés után hamvába holt.

Az alapítók szétszéledtek, ám a minden lében kanál Magyar György ügyvéd (a Havas-műsorok állandó szereplője) úgy döntött: annyira hasznos és értékes volt a DeKa tevékenysége, hogy mindenképpen érdemes a folytatásra. Ezért KARD (Kerekasztal a Részvételi Demokráciáért) néven egyesületet jegyzett be, hogy tovább vigye a lángot.

A KARD első, alakuló fóruma október 3-án, szombaton lesz, a rendezvény hivatalos meghívója eljutott a Nyugati Fény szerkesztőségébe is.  

Saját meghatározásuk szerint céljuk, hogy „országunk égető, mindenkit érintő társadalmi problémáit pártok és civilek részvételével” megvitassák, „kizárva a kirekesztés minden formáját”.

Ehhez képest több mint meglepő az alakuló ülésre meghívottak listája. Első fórumukon a menekültügyet kívánják átbeszélni, ehhez pedig állításuk szerint „a téma országosan ismert vagy érintett szakembereit” kérték fel.

A szürreális névsorban ott szerepel mások mellett: Kovács László, Kónya Péter, Botka László, Tarjányi Péter, Papp Réka Kinga, valamint a jobbikos Torockai László és Z. Kárpát Dániel. Slusszpoén: a beszélgetés moderátora: Havas Henrik

A szellemi nehéztüzérség páratlan tobzódása várható tehát. Elképzeljük, amit a két „szakember” Torockai László és Papp Réka Kinga megbeszélik egymással a menekültügyet. Reméljük, az ENSZ-től is jelen lesz néhány megfigyelő, hiszen korszakos szellemi párbaj lesz.

U.I.: Cikkünk megjelenése előtt nem sokkal Gréczy Zsolt a Facebookján közölte: a DK nem vesz részt az eseményen, mert nem közösködnek a Jobbikkal.

Az esemény hivatalos meghívója:

Oszd meg cikkünket, hogy másokhoz is eljusson!

Kövesd a Nyugati Fényt a Facebookon, hogy ne maradj le a frissítésekről!

Kiirthatatlan a magyar politikából: minden létező pozíciójában megbukott, mégis újra és újra előbukkan. Nincs egyetlen érdemi eredmény, amit a nevéhez lehetne kötni, mégis 25 éve vidáman megél a politikából.

Fodor Gábor a Bibó István kollégium tagja volt, Orbán Viktor, Deutsch Tamás és Kövér László társaként. A Fidesz alapítója, szóvivője, majd egy ideig a párt alelnöke. Ebből a korból származik szoros barátsága az ősfideszesekkel, ami a mai napig tart.

A Horn-kormányban megkapta az oktatási minisztériumot, ahol másfél évig tartott a karrierje. 2008 és 2009 között az SZDSZ elnöke, ő ütötte be az utolsó szöget a párt koporsójába. A 2009-es EP választásokon katasztrofálisan megbukott az SZDSZ, Fodor helyzete tarthatatlan lett.

A tetemes adósságokat maga mögött hagyó SZDSZ összeomlásából Fodor nem azt a tanulságot vonta le, hogy a társadalomnak nulla igénye van a személyére, hanem mint egy politikai vállalkozó, miután csődbe vitt egy céget, bejegyezte a következőt, amelyet persze szintén a közpénzek szipolyozására alapított.

2013-ban néhány fiatallal létrehozta a Liberálisok nevű formációt, amelynek ő maga lett az elnöke. Az állami pénzeken való élősködést Fodor ott folytatta, ahol az SZDSZ-szel abbahagyta: pártja 2014. évi pénzügyi beszámolójából az derül ki: a párt negyvenmillió forinttal többet költött, mint amennyi bevétele volt.

2014-ben 60,1 millió bevétele volt Fodoréknak, ebből 50,3 millió a költségvetésből származott, 9,3 millió pedig adományokból. Tagdíjakból 243 ezer (!) forint jött össze egész évben, ez is mutatja, mekkora taglétszáma van a formációnak… A 100 millió forintot kitevő kiadások között szerepel 74 millió politikai tevékenységre, 22 millió működési kiadásokra.. Kinek? Minek?

Különösen szembetűnő volt a tavaly őszi önkormányzati választásokon a Liberálisok nagyon erős jelenléte. A Liberálisok főpolgármester-jelöltjét, Bodnár Zoltánt korábban a baloldali pártok visszalépésre kérték Bokros Lajos javára, ám ő ehelyett turbófokozatra kapcsolta kampányát.

A párt sajtófőnöke akkor azt nyilatkozta: 35 millió forintot költöttek Bodnár kampányára. Vajon miért érte meg Fodoréknak hitelt is felvenni, hogy egy teljesen esélytelen jelöltet futtassanak?

Egyrészt nyilvánvalóan a Fidesz érdeke, hogy minél több rivális párt legyen a baloldalon, amelyek egymást gyengítik. Mások szerint a liberális párt valódi célja nem is a parlamentbe jutás volt, hanem az, hogy a párt - és a mögötte állók - jó tárgyalási pozícióba kerüljenek a fővárosi posztokról szóló tárgyaláson.

Fodor Gábor „ellenzékisége” állandó gyanút ébreszt a külső szemlélőben. Nem szabad elfelejteni, hogy Fodornak a mai napig jó fideszes beágyazottsága van, nem csak Orbánnal, de más fideszes potentátokkal is szoros baráti viszonyt ápol.

A 2014-es önkormányzati választások másnapján (!) rajtakapták, amint Kósa Lajossal vacsorázott kettesben egy étteremben. Az esetet akkor azzal magyarázta Szekula István, a Liberálisok sajtófőnöke, hogy Fodor Gábort régi barátság fűzi Kósa Lajoshoz, és ha összeesküdni akartak volna, nem egy nyilvános étteremben találkoznak, ahol bárki megláthatja őket…

Nehezen magyarázható Fodor egy legutóbbi cselekedete is. Fodor pár napja levelet írt Guy Verhofstadtnak, az Európai Parlament liberális frakcióvezetőjének, amiben megvédte az orbáni bukott menekültpolitikát. Fodor kiállt Orbán mellett, aki a rendőrség mellett a hadsereget is bevetette a menekültek ellen, lőfegyver használatát is engedélyezve ellenük.

Ha lehet, még magyarázhatatlanabb Fodor Gábor idén júliusi húzása, amikor is a teljes ellenzéki blokkal szembemenve megszavazta az olimpiai mutyit. Abban az országban, ahol autópályától a metróig minden háromszoros áron épül, mert a politikai maffiamódszerekkel nyúlja le a pénzt az állami beruházásokból, ő azzal indokolta az „igen” szavazatát, hogy szerinte ettől majd erősödni fog a civil társadalom, hiszen meg kell teremteni a feltételeit a beruházás civil kontrolljának.

Igen, Gábor, nyilván a Fidesz, amelyik már eddig is kommandósokkal törte rá az ajtót a civil szervezetekre, majd betekintést fog engedni a százmilliárdos nagyságrendű olimpiai mutyi pénzügyeibe, amiből reményeik szerint évtizedekig fog dőzsölni a teljes fideszes pereputty.

A közmondásosan lusta és érdemi teljesítményt felmutatni képtelen Fodor Gábor az egész hazai liberalizmus tehertétele. Lejáratódott személye úgy taszítja a szavazókat, mint kacsa tolla a vizet. Kudarcra ítélt és hiábavaló bármilyen liberális kezdeményezés, amelynek ő az „arca”.

Fodor nyilván nem fog 53 évesen önszántából elmenni dolgozni, hiszen eddig is remekül megélt a politikai helyezkedésből. Távozását a változást akaró ellenzékieknek kell kikényszeríteniük, ha valaha szeretnének még kormányváltást, és lerázni a nyakukról a közpénzeken élősködő fideszes bűnbandát.

Oszd meg cikkünket, hogy másokhoz is eljusson!

Lájkold be a hiánypótló Nyugati Fényt a Facebookon is, hogy ne maradj le semmiről!

A szír háború miatti menekültkrízis nem csak a Fidesz gátlástalanságát mutatta meg, de rávilágított az MSZP sunyiságára és teljes alkalmatlanságára is.

A Fidesz és a Jobbik sok meglepetést nem hozott. A két párt egymásra licitált az embertelenségben: gyakorlatilag a kezdettől fogva állatokként beszéltek és cselekedtek a kiszolgáltatott helyzetben lévő menekültekkel.

A DK és az Együtt humanitárius oldaláról közelítette meg a válságot: családokat, gyerekeket, aggódó szülőket láttak a menekülőkben, akiket alapvető kötelességünk segíteni ruhával, élelemmel, jó szóval. A DK elnöke ment a legmesszebb: Gyurcsány leiskolázta emberségből az ájtatoskodó keresztényeket, amikor komplett menekülő családokat fogadott be a házába.

A köpönyegforgatási versenyt viszont migránsügyben toronymagasan az MSZP nyerte. A szocialisták szellemi nehéztüzérsége: Horváth Csaba és Kunhalmi Ágnes még június közepén is álproblémának nevezte a bevándorlást, amit szerintük „a Fidesz kreált”. Majd miután nyilvánvaló lett, hogy az évtized problémájáról van szó, ami egész Európát a feje tetejére állította, akkor előbb túltolt gesztusokkal elkezdték a Fidesz menekültpolitikáját kritizálni, hogy pár hét múlva újabb 180 fokos fordulatot vegyenek és felsorakozzanak a Fidesz mögött.

A derék szocialisták a hadsereg bevetéséről szóló törvény megszavazásánál már csendben támogatták a Fideszt, méghozzá a legjellemzőbb sunyi MSZP-s stílusban: tartózkodtak a szavazásnál.

Az új irányvonaluknak neve is van: pozitív semlegesség. (Hahaha.)

A fordulat mögött faék egyszerűségű logika húzódik: az MSZP csináltatott egy felmérést és az jött ki, hogy még az ő szavazóik között is többségben vannak, akik inkább ellenségesek a menekültekkel és támogatják a kerítést. Így hát most Fideszebbek próbálnak lenni a Fidesznél és cinikusan igazodnak a közvélemény alakulásához.

Ugye Orbánék voltak az elsők, akik abban vélték megtalálni az örök siker receptjét, hogy a közvélemény-kutatásokban megnézték, miről mit gondol a nép, és onnantól az lett a politikájuk. Az abszurditásig feszített populizmus olyan védjegyévé vált a Fidesznek, mint Bochkor Gábornak a ’83-as Bundesliga-frizura.

Közben Mesterházy egy konferencián már arról beszél: támogatni tudja Orbán Viktor menekültügyi politikáját. Gyönyörű fordulat ahhoz képest, hogy két hete Harangozó Tamás még arról beszélt a honvédelmi és rendőrségi törvény módosítása kapcsán, hogy „vér fog folyni”.

Különvéleményt egyedül az immár semmilyen formális funkcióval nem rendelkező Lendvai Ildikó fogalmazott meg, aki azt írta: "Ugyan értem az okait, de hibának tartom a tartózkodást. (...) Egy alkotmányellenes, rossz precedenst jelentő törvényre határozott nemet kell mondani."

A kapkodó ötlettelenség és a közhangulathoz való gyáva igazodás jellemzi az MSZP egész politizálását. Szörnyszülött szókapcsolatokat kreálnak, pozitív semlegességről hadoválnak, csak hogy ne kelljen egyszer az életben őszintén és határozottan beszélni.

Hogy folytathassák a tipikus szoci tempót: megúszni, elkenni, elsumákolni. Ezért van hányingere egyre több ellenzéki szavazónak az MSZP-től. Tóbiásék-Mesterházyék még mindig nem értik, hogy emberség és embertelenség között nem lehet félúton egyensúlyozni.

Hogy a gyáva igazodásból és a Fidesz majmolásából csak örök második (harmadik) hely lesz, győzelem soha.

Oszd meg cikkünket, hogy másokhoz is eljusson!

Kövesd a Nyugati Fényt a Facebookon is, hogy ne maradj le semmiről!

Ha elmennek a migránsok, visszajönnek a kínos ügyek? Orbán tudja: sikerült időt nyernie a menekültekkel szembeni kemény fellépéssel, de nem csak rajta múlik, megőrzi-e ezt a pozíciót. Ezeket a botrányokat kell elfednie ahhoz, hogy elkerülje a tavalyihoz hasonló forró őszt.

1. Állami földek átjátszása haveroknak. Ma már leplezetlenül folyik a Fideszhez közel álló személyek és vállalkozások kiszolgálása, ami a mezőgazdaságban egy új földbirtokos réteg kistafírozását jelenti. Még javában dübörgött a menekültellenes kampány, amikor szinte a fű alatt bejelentették, hogy 378 160 hektárnyi termőföldet hirdetnek majd meg, ez összesen 50 392 földrészlet.

A kedvezményezettek azok lesznek, akik eddig is igen előnyös feltételekkel béreltek állami földeket, így tovább nő a kormánypárt köré szerveződő zöldbárók hatalma, illetve újabb klienseket köt magához a hatalom. Ezzel a döntéssel arra a titokra is fény derült, miből várt a költségvetés 169 milliárd forint privatizációs bevételt, ez a tétel ugyanis szerepelt a költségvetésben, ám ennél többet nem árultak el róla.

A privatizáció várhatóan hasonló mutyiforgatókönyvvel zajlik majd, mint a földhaszonbérletek és a trafikkoncessziók esetében, ezért az ellenzéknek jó lehetősége lett volna kampányt indítani a privatizáció ellen, mondván, kiárusítják a magyar földet, ám a menekültügy forgatagában senki sem figyelt oda a szakmai és a politikai kritikákra.

2. Keményen maszatolják a háttérben a Quaestor-ügyet. Ez a botrány kiegészülve a Hungária Értékpapír Zrt és a Buda-Cash brókerház csődjével szinte kivédhetetlennek tűnt még tavasszal. Azóta szinte semmit sem tudunk arról, hogy Tarsoly Csaba miként magyarázta a 150 milliárdnyi fiktív kötvény kibocsátását, illetve, hogyan védi meg a mundér becsületét a Magyar Nemzeti Bank, amely mint felügyelő szerv finoman szólva sem látta el az ellenőrző feladatát.

Matolcsy György MNB-elnök úgy szórja a pénzt az általa létrehozott alapítványokra és műkincsekre, mintha szó szerint rászakadt volna a bank. A menekültügy azért is jött jókor a kormánynak, mert rettentő hibákat vétettek a brókerbotrány kezelésében, ráadásul nem igazán sikerült elhitetni a közvéleménnyel, hogy Szijjártó Péter kebelbarátja tulajdonképpen Gyurcsány Ferenc bérence lett volna. Tarsoly Csaba semlegesítése nagy feladat lesz, igaz a hosszan elnyúló ügyészségi nyomozás lehetőséget ad a nyomok eltakarítására.

3. Nyomoznak Tiborcz István cégei ügyében. Orbán Viktor veje a korrupció legtipikusabb hazai megtestesítője. Orbán Ráhel férje annyi közbeszerzést nyert az utóbbi években, hogy jobbnak látta, ha lepasszolja a tulajdonában lévő Elios Zrt-t. Ettől függetlenül a Nemzeti Nyomozó Iroda a közbeszerzési eljárásokkal kapcsolatban „versenyt korlátozó megállapodás közbeszerzési és koncessziós eljárásban bűntettének gyanúja miatt” eljárást indított, ismeretlen tettes ellen. Tiborcz nehezen védhető figura, hiszen még a felcsúti polgármesternél, Mészáros Lőrincnél is közvetlenebbül kötődik a miniszterelnök családjához, így gyors meggazdagodása erősen irritálta még a fideszes szavazókat is.

4. A kormányon és a Fideszen belüli torzsalkodások is homályba vesztek. A legélesebb szembenállást még a menekültügy sem tudta elfedni. Rogán Antal és Lázár János között most átmenetileg béke honol, ám Lázár lemondásnak lehetősége nyilván elgondolkodtatta a nagyérdeműt, hogy vajon mi is folyhat a legfelsőbb körökben, ha a kormány második embere ezzel fenyegeti a főnökét. Közben lemondott Hende Csaba honvédelmi miniszter és Zombor Gábor egészségügyért felelős államtitkár is, de ne feledkezzünk meg Vida Ildikó NAV elnökről és Szabó László Zsoltról, aki a közmédia éléről távozott suttyomban. Ezeket a konfliktusokat nyilván nem enyhítette a migránsügy, legfeljebb elfedte. További fejcserék, lemondások, nyílt színi kakaskodások várhatók a kormányban az ősz folyamán.

5. Rogán Antal a belvárosi korrupciós lakásügyek ellenére megerősödve került ki a krízisből. Ezt valószínűleg annak az orbáni felfogásnak köszönheti, hogy minél jobban támadja az ellenzék és a sajtó az egyik emberét, annál inkább kiáll mellette. Hiába lett azonban politikai kabinetfőnök a frakcióvezetőből, tény, hogy polgármestersége idején durván korrupciógyanús módon játszották át a Lipótvárosi ingatlanvagyon jelentős részét a haveroknak. Az is a feledés homályába merült, hogy ismeretlen hátterű offshore cégek 51 milliárd forintot kaszáltak, a magyar állam pedig veszített a letelepedési kötvényen, amit a Pasa park ura vert át rohamtempóban a törvényhozáson.

6. Aggasztó a gazdaság gyengélkedése. Eddig is világos volt, hogy a magyar gazdaság teljesítménye leginkább attól függ, milyen intenzitással tudja a kormány lehívni az EU-s forrásokat. Most úgy tűnik, kisebb vákuum keletkezett ebben a gépezetben, a fejlesztési pénzek több okból is késnek. Egyrészt bizonyos kifizetéseket felfüggesztett Brüsszel felhasználási szabálytalanságokra hivatkozva, másrészt az új költségvetési ciklus még nem indult be annyira, ami megfelelő módon fűtené a gazdaságot.

Gyenge éve volt a mezőgazdaságnak, 5 évnyi Fidesz-kormányzás után sem csökkent az államadósság, mely ellen már nem is harcol a kormány. Ugyanakkor a fenyegetések ellenére sem akarnak hitelezni a bankok, hiszen forrásaik döntő hányadát elvitték a devizahiteles mentőcsomagok és különadók. Nincsenek érdemi beruházások, a kiszámíthatatlan gazdasági és jogi környezet úgy taszítja a befektetőket, mint kacsa tolla a vizet. Senki nem fog olyan országba fektetni, ahol egy vállalkozást államosíthatnak, vagy vasárnapi boltbezárással, visszamenőleges törvénykezéssel, a piac újraosztásával csődbe taszíthatnak.

Az viszont tény, hogy a kormány a tartalékot gyakorlatilag teljesen felélte, a migránsügyre úgy szórt el közel 60 milliárdot, hogy egy csomó állami feladatot a civilek, jótékonysági szervezetek és az egyházak végeztek el helyette.

7. A magyar fiatalok továbbra is hanyatt-homlok menekülnek az országból és eszük ágában sincs hazajönni. Ők jellemzően a nyelveket beszélő, magasan képzett, versenyképes tudással rendelkező fiatalok, akikre pont a legnagyobb szükség lenne itthon. Csak tavaly minimum 31.500 magyar távozott külföldre, másfélszer annyi, mint egy évvel korábban, vagyis gyorsul a kivándorlás üteme. Magyarország továbbra sem vonzó annak a generációnak, amelyiktől az ország jövője, eltartó képessége függ. Ez a valódi botrány!

Oszd meg cikkünket, hogy másokhoz is eljusson!

Lájkold be a Nyugati Fényt a Facebookon, hogy ne maradj le semmiről!

Három éve még karantént ígért az MSZP, most már gond nélkül összefognak a Jobbikkal. Baljós jelek mutatják, hogyan érik az MSZP-Jobbik koalíció.

Csak a legjobb emlékezetűek tudhatják, hogy 2012-ben a szocialista Steiner Pál (Rogán belvárosi mutyipartnere) „politikai karantént” ígért a Jobbiknak, miután Gyöngyösi Márton a zsidók listázását szorgalmazta a magyar Parlamentben.

Steiner azt is mondta: a jövőben semmilyen kezdeményezésben nem vesznek részt a Jobbikkal, így például nem indítványoznak közös vitanapot velük. Még az is felvetődött, hogy Vona Gábor minden felszólalásakor kivonulnak az ülésteremből.

Azóta sok víz lefolyt a Dunán, a beígért MSZP-s karanténnak pedig nem csak hogy hűlt helye, de szerte az országban egészen nyíltan összejátszik az MSZP és a Jobbik.

Tapolcán a Jobbik megnyerte az időközi választást, alpolgármesternek pedig sokak döbbenetére a szocialista Lévai Józsefet jelölték, aki elfogadta a jobbikos felkérést. A tapolcai Jobbik azzal magyarázkodott: nem pártpreferencia, hanem „rátermettség” alapján jelölték a szocialistát. A Népszabadságnak viszont MSZP-sek azt mondták: „Sajnos Jóskát megvették”.

Ózdon az MSZP-s Veres Zoltán elfogadta a jobbikos polgármester, Janiczak Dávid felkérését az Ózdi Sport- és Élményközpont vezetésére. Úgynevezett karantén, szocialista módra…

A Ferencvárosi MSZP a jobbikos Alfahír hírportál cikkeit osztja meg a Facebookján. Többek között azt, amelyiket a Jobbik hivatalos oldala is megosztott, és amelyikben a ferencvárosi fociultrák székesfehérvári akcióját dicsérték.

A Jobbik-MSZP paktum az idei két nagy időközi választáson is szemet szúró volt: Veszprémben a Jobbik, Tapolcán pedig az MSZP folytatott nagyon fékezett habzású kampányt, hogy így segítse a másik ellenzéki erőt.

A szocialistákat belső törésvonalak is megosztják: elválik egymástól a „liberálisabb” budapesti MSZP és a vidéki MSZP irányvonala. Ami érthető, hiszen a Jobbik támogatottsága Budapesten mélyponton van az országos arányokhoz képest.

Úgy tudjuk, az MSZP vidéki szervezeteiben, főleg a keleti országrészben egyre népszerűbb az a nézet, hogy a szocialista pártnak végleg szakítania kell az úgymond „liberális” irányvonallal, az MSZP-nek és a Jobbiknak pedig szorosabban együtt kellene működnie a Fidesz ellenében.

Nem csak a helyi politikában, de a médiában és a különböző rendezvényeken is gond nélkül együttműködik az két párt. Tévévitákban (legutóbb az ATV-ben) az MSZP-sek egy asztalhoz ülnek a jobbikossal, és természetesen rendre alul is maradnak. Nulla felkészültséggel és képességgel fekete öves demagógok ellen – nem éppen szimmetrikus vitahelyzet, de nekik valamiért megfelel…

Múlt pénteken, az MSZP együtt tüntetett a Jobbikkal a kormány ellen. A Kossuth téri agrártüntetésen a szocialista Gőgös Zoltán a Jobbik országgyűlési képviselőjével, Magyar Zoltánnal lépett egy színpadra, nyilván szintén a „karantén” jegyében. Ugyanezen a rendezvényen felszólalt Ángyán József is, akit a Jobbik Pongrátz-díjjal tüntetett ki.

Csütörtökön pedig Mesterházy Attila, az MSZP bukott miniszterelnök-jelöltje fog a Jobbik alelnökével, Z. Kárpát Dániellel egy asztalhoz ülni egy rendezvényen. Ahhoz képest, hogy 3 éve még kivonultak Vona Gábor felszólalásakor…

Láthatjuk: a korábbi vállalások fellazulnak, a határok elmosódnak, a szocialisták pedig azt hiszik: úgy fognak kilábalni hosszú évek óta húzódó válságukból, ha együttműködnek a Jobbikkal és gesztusokat tesznek a szélsőjobb felé. Nekünk azért vannak kétségeink…

Oszd meg cikkünket, hogy másokhoz is eljusson!

Ugye követed a Nyugati Fényt a Facebookon is, hogy ne maradj le a frissítésekről?

Nincs unortodox megoldás a Fidesz-KDNP megbuktatására. El kell fogadnunk a világ rendjét: nálunk is csak pártok és politikusok tudják érdemben befolyásolni a közügyeket.

A magyarok életvitelszerűen a csodavárásra rendezkedtek be: szeretnénk azt hinni, hogy a semmiből egyszer csak felbukkan egy olyan hótiszta erő, amelyik elsöpri Orbán Viktor hatalmát, és beváltja azokat a várakozásokat, melyeket a rendszerváltás óta hiába várunk.

Ezek a remények persze nem olyan rendkívüliek: hiszen csak egy nyugatos, fejlett demokráciában szeretnénk élni, ahol a fejesek nem lopják haza talicskával az adóbefizetéseinket, ahol ha szorgalmasak vagyunk, egyről a kettőre jutunk és ahol nem a pártállás és a talpnyalás határozza meg, lehetünk-e sikeres trafikosok, vállalkozók vagy földművelő gazdák.

A civil mozgalmak ideiglenesen betöltötték azt az űrt, melyet az Orbán-rendszer bírálói éreztek a 2014-es választások után. Az ellenzéki pártokról kiderült: nem képesek megfelelő ellensúlyt képezni a Fidesszel szemben, az önös érdekek felülírták a végső célt. Mivel megfelelő politikai alternatíva nem mutatkozott, megindultak a civil szerveződések, melyek a vezetők reményei szerint átvették volna a pártok szerepét a magyar közéletben.

Ennek realitását már akkor is sokan vitatták, de most, hogy a civil megmozdulások vagy teljesen elhaltak, vagy olyan flashmobokká szelídültek, amelyek el sem érik a kormány ingerküszöbét, jól látszik, hogy a civilek által kínált utat lassan elfelejthetjük, mint életképes megoldást.

A civil lufi leeresztett. Az a görcsös igyekezet, hogy lehetőleg egyetlen párt se legyen jelen a civilek által szervezett megmozdulásokon, kontraproduktívvá vált. Aki ugyanis le akarta váltani a kormányt, nem azzal foglalkozott, hogy a tömegben feltűnik-e Szél Bernadett, Juhász Péter vagy Gyurcsány Ferenc, hanem jelenlétével demonstrálni akarta, hogy elege van a Fidesz-kormányzás esszenciáját jelentő önkényből és korrupcióból. Az összefogás ugyanakkor nem csak az ellenzéki pártok esetében hiányzott, de a civilek sem igazán kooperáltak egymással.

Illúzió volt azt hinni, hogy a regnáló hatalom ellen hatékonyan fel lehet lépni a politikai ellenzék támogatása nélkül. Ha a civilek mindenfajta együttműködést elutasítanak a hivatalos ellenzékkel, akkor marad a két malomban őrölés: egymás szavait, megmozdulásait nem tudják érdemben támogatni, illetve alátámasztani. Ha azt a látszatot keltjük, hogy a magyar közélet alapvetően háromosztatú, vagyis a kormány mellett a civilek és a politikai ellenzék külön kasztba tartoznak, az csak a hatalomnak kedvez.

Tudomásul kell venni, hogy a politikát politikusok csinálják, és ha valaki kívülről érkezik ebbe a világába, akkor két választása van: vagy maga is politikussá válik, vagy légüres térben folytat kilátástalan küzdelmet. A civilek ugyan képesek fontos ügyek mentén megszervezni egy-egy nagyobb demonstrációt, ám ahhoz, hogy folyamatosan jelen legyenek a közéletben, úgy kell megszervezniük magukat, mintha eszmék mentén épülő politikai képződmények lennének. Ehhez azonban márt pártként kell működni, vagyis fel kell adni a kívülállás romantikáját.

Azt a megosztó politikát, melyet az Orbán-kormány képvisel öt éve, csak úgy lehet hatástalanítani, ha az ellenzéki oldalon meglévő viszálykodások feloldása mellett a civilek is elfogadják a pártok ajánlatát az együttműködésre.

A Fidesz 2002-es veresége után létrehozta a polgári köröket, melyek tulajdonképpen pártközeli civil szerveződések voltak. Ezek megsokszorozták azokat a rengéseket, melyeket a Fidesz a politikai erőtérben előidézett, így a jobboldali tábor sokkal erősebbnek és félelmetesebbnek tűnt, mint amilyen valójában volt. A polgári körök nem alulról szerveződtek, és tulajdonképpen oda olvadtak be, ahonnan kiváltak, vagyis a Fideszbe, ám egy ilyen mozgalom erejét jól mutatja, hogy a politikával együttműködve folyamatosan nyomás alatt tartották a balliberális kormányokat.

Erről a hatásról mond le a balliberális ellenzék, ha pártjai egyszerre marakodnak egymással és a rendszerkritikus civilekkel. A civilek olykor jobban meg tudják szólítani a választópolgárokat, mint a pártok, de nincs kiépített infrastruktúrájuk, állami támogatásuk, egy népszavazási kezdeményezést ezért nem is tudnak olyan hatékonyan végigvinni, mint a politikai szervezetek.

Nincs más út: a pártok a szervezett közhatalom letéteményesei, a pártok mi vagyunk. Pártokra lehet szavazni, ők tudják elzavarni a kormányt. Őket kell megtisztítani, kigyomlálni, tőlük kell megkövetelni a LOP-STOP-ot, ha még ebben az életben el akarjuk zavarni a nyakunkról a Rogánokat, Szijjártókat, Mészárosokat, Tiborczokat.

Az agyatlan ellenzéki politikusfóbia bebetonozza a jelenlegi hatalmat, miközben a helyette kínált lila ábrándozásokból lótúró lesz itt, nem pedig kormányváltás.

Oszd meg cikkünket, hogy másokhoz is eljusson!

Lájkold a Nyugati Fényt a Facebookon is, hogy ne maradj le a frissítéseinkről!

Meglepő (de nem annyira mulatságos) meghívó jutott el szerkesztőségünkhöz a mai napon.

A meghívó szerint a Terror Háza Múzeum a jövő hét szerdán kerekasztal-beszélgetést szervez. A konferenciának már a címe is beszédes: („Mi lesz veled, Európa?”), de a résztvevők személye is garancia rá, hogy a menekültellenes hisztérián lovagló Orbán-kormány mondandóját fogja erősíteni a rendezvény.

Schmidt Mária, Orbán-hű történész mellett ott lesz Prőhle Gergely, az Orbán-kormány államtitkára is. A meglepetésvendég viszont nem más, mint a hónapok óta a saját politikai visszatérését építgető Mesterházy Attila.

Meglepő, hogy az MSZP bukott miniszterelnök-jelöltje épp ezt az alkalmat és ezt a környezetet tartotta alkalmasnak, hogy újra a nyilvánosság elé lépjen.

Az eseménynek különös szájízt ad, hogy Schmidt Mária a köztelevízióban pont tegnap adott elő Szaniszló Ferenc-színvonalú összeesküvés-elméleteket a menekültkrízis ügyében. Schmidt szerint „jól megtervezett és kivitelezett betelepítési hullám”-ról van szó, bár azt nem tudjuk, hogy „ki küldte ezeket az embereket, milyen feladattal jöttek.”

A történész asszonynak az alábbi döbbenetes mondat is elhagyta a száját: „Az inkvizíció alatt nem volt ilyen kevés szellemi szabadság, mint ami Németországban és Nyugat-Európa nagy részében van”

Jó szórakozást kívánunk Mesterházy Attilának a konferenciához, biztosan remek móka lesz!

Íme a hivatalos meghívó:

Lájkold be a Nyugati Fényt a Facebookon, hogy ne maradj le exkluzív tartalmainkról!

Meghökkentő történetet szivárogtatott ki egy szocialista körökben látványosan bennfentes hölgy. Csillag Krisztina ismerősei között megtalálható egyebek mellett Hunvald György, Demeter Márta, Török Zsolt vagy Szanyi Tibor is.

A Facebookra tegnap felkerült beszámoló szerint Tóbiás József kedden (szeptember 8-án) egy órás találkozót tartott az MSZP megyei elnökeivel. A pártelnök "hangsúlyozta, hogy csak tájékoztató jelleggel alacsonyodik le a szintjükre". A találkozón Tóbiás bejelentette: az OTP Faktoring megvásárolja az MSZP ingatlanjait. Az üzletből mindössze 130 milliója marad az MSZP-nek. Csillag szerint a jelen lévő Veres János szóvá tette, hogy vannak ingatlanok, melyeket a tagok adományából vettek. Tóbiás a tulajdoni lapokra utalva cinikusan azt válaszolta: ő csak az MSZP-t látja tulajdonosként bejegyezve.

A történetet megíró Csillag Krisztina sérelmezi, hogy Katona Tamás és Tóbiás József folyamatosan azt hajtogatták: azért nincs semmilyen támogatás a helyi szervezeteknek, mert a hiteltörlesztések felemésztik a párt pénzét. Viszont az OTP Faktoring lejárt követelések megvásárlásával foglalkozik. "Tehát akkor nem lett törlesztve a hitel?" - teszi fel a kérdést.

Csillag Krisztina felrója, hogy Steiner Pál évi 14,6 milliót kap Tóbiás Józseftől állítólagos jogi tanácsadásért. Ilyen kiadások nélkül talán könnyebb lett volna törleszteni a hitelt.

Csillag leírja azt is: többen úgy reagáltak, ha az elnökség megszavazza az MSZP kiárusítását, minden igennel szavazót feljelentenek hűtlen kezelés gyanúja miatt. Hozzáteszi: jogászok szerint előbb az MSZP kongresszusával jóvá kellene hagyatni az ügyletet. Csillag elmondása szerint a jelen lévő megyei elnökök közül egyedül Boldvai László üdvözölte Tóbiás döntését. (Boldvairól bővebben itt olvashat)

Csillag értékelése szerint: "Tóbiás József teljesen elveszítette az önkontrollját. Soha nem látott diktatúrát vezetett be, a Baja Ferenc, Szekeres Imre, Katona Tamás fémjelezte DEÁK-Kör megették őt, igazából bábként használják."

Csillag Krisztina teljes beszámolója itt olvasható.

A sajnos hihetőnek tűnő, de azért megerősítést kívánó beszámoló súlyos állításaira várjuk az MSZP elnökségének reagálását.

Oszd meg cikkünket, hogy másokhoz is eljusson!

Kövesd a Nyugati Fényt a Facebookon is, hogy ne maradj le semmiről!