Komolytalan viccpárt lett az országot valaha kormányzó MSZP-ből. A szocialisták képtelenek kilábalni saját elhúzódó válságukból, sőt egyre mélyebbre süllyednek a jelentéktelenség gödrében.

Az elmúlt 5-6 évben produkált nyílt színi haláltusájukat már szemlesütve figyeli a szemérmesebb publikum. Súlyosan beteg rokonaink (ismerőseink) esetében is zavarba ejtő látni a folyamatos leépülést - nincs ez másképp a valaha legnagyobb és legsikeresebb párt esetében sem.

Kínos, hogy az országot 12 éven át kormányozni képes MSZP-ből mára egy szánalmas gittegylet lett, akikre nem hogy az országot, de egy lakótelepi szoláriumszalon vezetését nem bízná az ember.

Az egykori „nagy öregek” kikoptak, helyükre szellemileg pehelysúlyú figurák nyomultak, akik egy komolyan vehetetlen viccpárttá tették az MSZP-t.

A Mesterházy-korszak zsinórban két Fidesz-kétharmadot eredményezett, majd jött Tóbiás, akinek a vezetésével soha nem látott, 7 százalékos szintre züllött a párt. (Bár a magunk részéről még ezt a 7 százalékot is őszintén csodáljuk a párt teljesítményéhez képest. Rejtély, hogy 2015-ben ki és milyen fantáziát lát még bennük.)

Az MSZP a teljes szellemi kiüresedés, a kapkodó ötlettelenség és a közhangulathoz való gyáva igazodás háromszögében vergődik.

Tóbiás a sírba tette az MSZP-t: nem csak szellemi, de anyagi nihilbe is vezetve a pártot. Ahogy a Nyugati Fény elsőként megírta: Tóbiás az MSZP maradék ingatlanvagyonát az OTP Faktoring kezére játszotta.

A szocialisták bár évek óta agonizálnak, a leglátványosabb összeomlást mégis a menekültkrízis hozta el számukra.

A párt szellemi nehéztüzérsége: Horváth Csaba és Kunhalmi Ágnes még június közepén is álproblémának nevezte a bevándorlást, amit szerintük „a Fidesz kreált”. Majd miután nyilvánvaló lett, hogy az évszázad drámájáról van szó, ami egész Európát a feje tetejére állította, akkor jött az igazi tragikomédia.

A szocialisták előbb túljátszott gesztusokkal elkezdték a Fidesz menekültpolitikáját kritizálni (Harangozó Tamás: a kerítések mentén „vér fog folyni”), majd pár héttel később, a közvélemény-kutatási adatok ismeretében elindult az igazi MSZP-s stílusú sunnyogás és maszatolás. A párt egy része a túlélésre játszott volna, mások nyíltan a Fideszhez dörgölőztek némi gyorsan enyésző népszerűség reményében.

Pozitív semlegesség néven kreáltak egy mesterséges szókapcsolatot, hogy azzal fedjék el a gyávaságukat. A „politikai géniusz” Mesterházy egy konferencián Schmidt Mária oldalán már arról beszél: támogatni tudja Orbán Viktor menekültügyi politikáját. Hiller István „nem látott még jobb megoldást” a kerítésnél, és nyilván jobb fórumot sem ennek kifejtésére, mint a Heti Válasz címlapja.

Egy párt hitelességére nincsen nagyobb csapás, mint amikor a nyilvánosságban megszólaló képviselői össze-vissza beszélnek: mást mondanak a páros heteken és mást a páratlanokon. Az MSZP támogatottsága 6 évnyi Fidesz-kormányzás után is mélyponton van, és nem látszik vége az enyészetnek.

A nyugdíjvagyon ellopása, a szociális kiadások drasztikus megkurtítása, a vasárnapi zárva tartás és a miatta kirúgott több ezer dolgozó, a közmédiának csúfolt fideszes hazugsággyár, a gigantikus Putyin-hitel, a 80 ezer nettóért güriző ápolónők, a százmilliós palotákkal villogó zseléhajú gazemberek, az elzabrált trafikok, a fideszes brókerbotrány, a belvárosi Rogán-maffia által szétlopott ingatlanvagyon, a Mészáros Lőrinc, Andy Vajna és a Tiborcz-fiú zsebébe lapátolt adófizetői milliárdok… - egy tisztességes országban EGYENKÉNT is kormánybuktató témák lennének.

Nálunk viszont a normális ügymenet részei, mert a „legnagyobb ellenzéki párt” megszűnt ellátni azt a funkcióját, amire megbízást kapott. A Fidesz zavartalanul végezheti az ország ipari méretű kifosztását, mert nincs, aki naponta nyolcszor beleverje a tolvajok orrát a saját piszkukba.

Mivel a szociknál már régóta nincs önreflexió és nincsenek következmények, egyenes az út a Kisgazdapárt és a Munkáspárt sorsa felé, vagyis a totális eljelentéktelenedés irányába. A nagyobb hóember persze lassabban olvad, de ennek a balfasz kamuellenzékiségnek végzetes ára lesz.

Oszd meg cikkünket, hogy másokhoz is eljusson!

Lájkold a szókimondó Nyugati Fényt a Facebookon is, hogy ne maradj le semmiről!

Justin Trudeau, Kanada új, liberális párti miniszterelnöke tizenöt női és tizenöt férfi minisztert nevezett ki a harminc tagú kormányába. Amikor megkérdezték tőle, miért tartja fontosnak a nemek egyenlő arányát a kormányban, azt felelte: mert 2015 van.

A frappáns válasz nemcsak tágabb ismeretségi köröm sok liberális és baloldali tagjának tetszett, hanem például az európai liberális és demokrata pártszövetségnek (ALDE) is. Holott nagyon szomorú dologról van szó: a liberalizmus mint politikai irányzat végső kiüresedéséről vagy önmaga ellentétébe fordulásáról.

Most hagyjuk, hogy a nagy Pierre Trudeau fia minden jel szerint gátlástalan politikai opportunista. Pártjával – általános meglepetésre – egy jól sikerült taktikai húzás eredményeként nyerte meg a választást.
A kanadaiak egy kicsit ráuntak a kilenc éve jól kormányzó, de szürke, konzervatív Stephen Harperre. Minden demokráciában megesik. Ettől függetlenül a választás kimenetele három héttel a határidő előtt még kétesélyes volt a konzervatívok és a szociáldemokrata Új Demokrata Párt között. A „kis” Trudeau végül úgy lett nevető harmadik, hogy szerencséjére az utolsó hetekben felizzott egy politikailag mellékes vita – a nikábról.

A nikáb a muszlim világ nagy részén elterjedt női viselet: egybeszabott fejkendő és arcfátyol, amely csak a szempárt hagyja szabadon. A nők illiberális elnyomásának egyik szimbóluma. 2011-ben a kanadai konzervatív kormány hozott egy rendeletet, mely szerint az állampolgári eskütételen senki sem vehet részt arcát eltakarva (ahogy a személyi okmányként szolgáló jogosítványon is látszania kell az arcnak). Azzal indokolták, hogy a befogadó nemzet kultúrájából ennyit azért tiszteletben kell tartani. A (liberális) demokrácia lényege a nyíltság. A közélet a szabadságjogokon alapul. A magánéletben mindenki azt hord, amit akar. Ha valakinek így nem kell a világ nagyobbik részén irigyelt kanadai állampolgárság, nem kötelező felvennie. Mármint az állampolgárságot.

Az ügy nem keltett feltűnést, az óriási többség, beleértve a kanadai muszlimok reprezentatív szervezetét, helyénvalónak tartotta az előírást. 2011 óta két összesen két olyan muszlim nő volt, aki nem tágított volna az eskütételkor a nikáb viselésétől. Egyikük inkább nem lett állampolgár, de a másikuk, egy Pakisztánból bevándorolt angol szakos bölcsész, perre ment. Első fokon nyert, másodfokon is, éppen a választási kampány finisében. A kormányt felbosszantotta az ítélet, bejelentette, hogy a Legfelsőbb Bírósághoz fordul, a közvélemény-kutatásokban egy kicsit visszacsúszó Új Demokrata Párt viszont kapott az alkalmon, hogy a konzervatívokat mint az emberi jogok, valamint Kanada büszkesége, a multikulturalizmus eltiprójaként pocskondiázza. Vesztére.

A felmérések ugyanis kimutatták, hogy a nagy többség még azok között is, akik nem értenek egyet a kormány gazdaság-, szociál- és külpolitikájával – összesen 82 százalék – ebben a kérdésben a konzervatív álláspontot támogatja. A szociáldemokraták így elveszítették potenciális szavazóik nagy részét.
Trudeau is kiállt amellett – a kormány ellenében –, hogy az eskütételkor szabad legyen nikábot viselni. Az egyik kampánygyűlés után bizakodón odalépett hozzá egy arcát eltakaró nő, karján csecsemő kislányával. A politikus így nyilatkozott azon nyomban a spontán találkozásról:

"Ránk fog szavazni, mert biztos akar lenni abban, hogy a kislányának joga lesz meghozni a saját döntéseit az életben, és a kormányzat meg fogja védeni ezeket a jogokat. Én pedig azt mondom neki: te és a polgártársaid új kormányt választottatok. Olyan kormányt, amely mélyen hisz országunk sokszínűségében. A csontjainkban van a tudás, hogy Kanadát olyan emberek építették, akik a világ minden szögletéből jöttek, a világ minden hitét vallják, összes kultúrájából valók, összes nyelvét beszélik."

Mire a liberális, még egyszer mondom, LIBERÁLIS sokadalom – a nők elnyomásának tárgyi szimbólumát a szabadság jelképévé fölmagasztosítva – „Nikáb! Nikáb!” csatakiáltásban tört ki.
Prózaibban fogalmazva: az történt, hogy Justin Trudeau a nyugati liberális politikai és hétköznapi kultúra egyik alapját, a nemek egyenjogúságát, egyenlő szabadságát zárójelbe téve ráhajtott az „etnikai” szavazatokra, miközben tudta, hogy a kormányváltást akarók egy része neki mint történelmi név viselőjének, kormányzásban és parlamenti politikában el nem használt, ráadásul jóképű és viszonylag fiatal férfinak megbocsátja azt, amit Őfelsége baloldali ellenzéke kissé szintén unalmassá vált vezetőjének, Tom Mulcairnak nem. (A liberálisok választási programja eleve sült baloldali volt, a klímatudatosságtól az államháztartási hiányt növelő infrastrukturális beruházásokig, ezzel is kihúzták a szőnyeget az Új Demokrata Párt alól.) A számítás bejött.

Ami a győzelem után következett, az a liberalizmus további megcsúfolása. Hagyjuk most azt is, hogy Trudeau rögtön bejelentette: kivonja a kanadai légierő egységét az Iszlám Állam elleni katonai koalícióból (nyilván azért, „mert 2015 van”). De a nemek tizenöt-tizenötös aránya a kormányban először is éppen a fordítottja a választási hadmozdulatnak: a kulturális sokszínűséget teszi zárójelbe a nemek egyenjogúsága kedvéért.

Tasha Kheiriddin konzervatív publicista – nem mellesleg nő, akinek családja a muszlim térségből származik, de aki úgy véli, a vallásnak semmi keresnivalója a közfenntartású iskolákban, és nem szabad a multikulturalizmusra való hivatkozással sem tolerálni a muszlim kultúra nőellenes hagyományait – azt írja, hogy a Trudeau-kormány meglepően kevés nyoma van a kampányban meghirdetett sokszínűségnek. Kineveztek két őslakost és négy olyan minisztert, aki az indiai szubkontinensről származik, utóbbi etnikai csoport tehát erősen túl van reprezentálva – e két kisebbség aránya az összlakosságban kb. 5-5 százalék –, de a hasonló létszámú kínai és fekete kisebbségből senkit.

Trudeau most főleg arra ügyelt, hogy a nemek összlakosságbeli aránya stimmeljen pontosan. Nem lehet azt mondani, hogy a kvóta szerinti miniszterek között nincsenek kiváló szakértők, mint például – szerencsénkre – a Financial Times egykori szerkesztője és kelet-európai tudósítója, Chrystia Freeland (mostantól a külkereskedelemért felel). De egyrészt az előírt arány miatt biztosan nemcsak az alkalmasság és az érdem dönt; másrészt, mint Kheireddin megjegyzi, Trudeau-nak a kívánt 50 százalék eléréséhez föl kellett forgatnia az államigazgatást (magához vennie, felbontania és megszüntetnie tárcákat). Veszélyes játék. A tökéletes egyenlőség maga is szemfényvesztés: a lelkesedők azonnal elfelejtették, hogy a nők a megelőző, konzervatív kormány sem voltak elnyomva, csak hárommal kevesebb női miniszter volt, igaz, harminckilencből.

Az eddigi kb. 30 százalékos, Kanadában spontánul kialakult arány meg is felel annak, amit a különféle tisztségek betöltésében Németországtól Brazíliáig törvényekkel írnak elő. Van olyan liberalizmus – bár én nem vagyok híve –, amely kötelező kvótákkal igyekszik áttörni az üvegplafont, a nők, illetve bizonyos kisebbségek társadalmi előmenetelét gátló, nem is feltétlenül tudatosuló kulturális-hatalmi reflexeket. Lehetőséget ad a nők vagy a kisebbség számarányhoz közelítő vagy akár azt meghaladó karrierjére.

Viszont 2009-ben a norvég kormányban kötelező kvóta nélkül többségbe kerültek a nők (csak 2013-ban hozták meg azt a törvényt, amely 40 százalékos női részvételt írt elő a vállalati igazgatótanácsokban). A norvégok így gondolkodnak. A németek vagy a brazilok talán nem, a magyarok még kevésbé. Nekem rokonszenves magyar politikusok meg vannak győződve a kvóta hasznosságáról, és mivel nagyon kevés rokonszenves politikust ismerek, tiszteletben tartom a véleményüket, ha nem értek is egyet.

De olyan liberalizmus nincs, amelyik hatalmi szóval megvalósítja a pontos számarány szerinti előmenetelt képviseleti demokráciában, egy demokratikus úton létrehozott testületben. Ez ráadásul ugyanolyan lelkiismeretlen szavazatvadászat, mint hétezer kilométerrel keletebbre a rezsicsökkentés.

Írta: Széky János, az Élet és Irodalom rovatvezetője

(a szerző engedélyével újraközölt Facebook-poszt)

Dühös és haragszik az egész világra Szigetvári Viktor, az Együtt fantázianevű fantompárt elnöke.

Regényekből és filmekből ismerhetjük a „meg nem értett zseni” figuráját, aki dacosan bezárkózik saját egyre szűkülő belső világába. Rögeszmésen ragaszkodik saját tévképzeteihez, hiába a külvilág minden jó szándékú visszajelzése.

Szigetvári Viktor egyre inkább a magyar politika meg nem értett zsenijeként viselkedik. Sajnos mindenki szembemegy vele az autópályán: már a távoli rokonok sem szavaznának rá, de ő elkeseredetten hiszi, hogy a zsebében van a bölcsek köve.

A Bajnai Gordon újraélesztéséért megalakult, de mára teljesen súlytalanná lett párt elnöke indulatos kirohanásokat intéz a magyar politika minden szereplője ellen. Szigetvári a kormány bírálata mellett fontos hangsúlyt fektet rá, hogy tavalyi szövetségeseit kutyázza. Azokat, akiknek köszönhetően fantompártájának egyáltalán képviselői lehetnek a parlamentben.

Szigetvári alaposan kiosztja a két, valódi támogatottsággal rendelkező baloldali pártot: az MSZP-t és a DK-t, eközben pedig saját magáról az alábbi szerény szavakkal emlékezik meg:

„Vannak és lesznek új szervezeteink, és lesz erősebb támogatottságunk is. De politikánk lényegét megtaláltunk. Mentesen a jobb és baloldali demagógiától (…), a józan középúton járunk. És ha ehhez nem találunk partnert,(…) akkor önállóan nézünk új szövetségesek iránt a civilek és a politikán kívül rekedtek körében.”

Micsoda veszélyes szavak lennének ezek, ha nem ismernénk már Szigetvári Viktort, mint a rossz pénzt! Azt a Szigetvári Viktort, aki előbb az MSZP közelében dolgozott Ron Werber munkatársaként, majd Medgyessy Péter tanácsadója lett.

Később a győztes Gyurcsányhoz dörgölőzött, szintén zsíros állásban dolgozva mellette. Még az MSZP-kormány idején magáncéget alapított Szigetvári és Társai Kommunikációs Vállalat néven, amellyel számos jól fizető állami megbízást kapott.

Később Bajnai Gordon tanácsadója és kabinetfőnöke lett, majd hogy-hogy nem a zsíros amerikai támogatásokat bezsebelő Haza és Haladás ügyvezető alelnöki székébe katapultált. Ezután a Bajnai újraélesztése céljából létrejött Együtt 2014 társelnöke lett: az ő zseniális ötletük volt többek között a bohóctréfába illő Falus Ferenc főpolgármesteri jelölése.

Szigetvári eközben bevallottan haveri viszonyban van Lázár Jánossal, a cége dolgozott is jó pénzért a hódmezővásárhelyi kórháznak.

Szigetvári Viktor 37 éves kora ellenére kiszolgált már szinte mindenkit, aki éppen hatalmon volt, majd ha az érdeke úgy diktálta, hátba is szúrta minden szövetségesét.

Volt már Medgyessy, Gyurcsány, és Bajnai táskahordója is, dolgozott az MSZP régi és új szárnyának, vagy éppen fideszes városvezetésnek. Most megint azt a játékot játssza, hogy takarodjon a francba minden korábbi kollégája, és csakis nála van a bölcsek köve.

Performanszára egyre kevesebben vevők az országban: az Együtt hosszú idők óta képtelen kikászálódni a statisztikai hibahatárban mért tartományból. Nincs vízió, nincs tehetség, nincs erő, csak a hatalmas önbizalommal előadott politikai lufihámozás és vízgereblyézés. Rejtély, hogy egyes ellenzéki médiumok még 2015 őszén is valós politikai tényezőként szólaltatják meg.

Meddig vergődik még Szigetvári Viktor Kálmán Olga lélegeztetőgépén?

Oszd meg cikkünket, hogy másokhoz is eljusson!

Lájkold a Nyugati Fényt a Facebookon, hogy ne maradj le semmiről!

Az egyik legnépszerűbb ellenzéki erő, a Kétfarkú Kutya Párt összedobott ma egy frankó Magyar Hírlap-paródiát. A 10 ezer példányban terített, 8 oldalas újságot csupa olyan álhírrel töltötték meg, amelyek egy ideális világban megmelengetnék az emberek szívét:

• Leállítják Paks2 építését
• Feloszlik az MSZP
• Bayer Zsolt megbocsát Gyurcsánynak
• Nyilvánosságra hozzák az ügynökaktákat
• Felfüggesztette Deutsch Tamás profilját a Twitter,
• Stumpf András nem ír többet, csak olvas

és így tovább...

A kamu Hírlappal a Kétfarkúak nyilván görbe tükröt akartak tartani a fideszes propagandasajtó legcikibb szemétdombjának. Rosszul érintette viszont a fricska Széles Gábor laptulajdonost, akihez tisztességes embernek egyetlen kérdése lehet: Miért is van még maga szabadlábon?

A milliárdos médiavállalkozó, akinek a lapjában Bayer Zsolt havi kétmillióért cigányozik, zsidózik és uszít a nemfideszesek ellen, zokon vette, hogy paródiát merészeltek csinálni kedvenc újságjából.

Széles Gábor azonmód bejelentette, hogy beperli a vicclap kiadóit. Bájosan szánalmas közleményéből most csak egy mondatot idéznénk „Elgondolkodtató, hogy a nyilvánosan hozzáférhető bírósági adatok szerint csak 2015. július 20-án bejegyzett, tényleges társadalmi támogatottsággal nem rendelkező Kétfarkú Kutya Párt miként rendelkezhet olyan személyi, tárgyi, valamint pénzügyi feltételekkel, amelyek lehetővé tették az álújság elkészítését, tízezer példányban való kinyomtatását, valamint terjesztését.”

Gyönyörű logikai bukfenc: kár, hogy a „tényleges társadalmi támogatottsággal nem rendelkező Kétfarkú Kutya Pártnak” nagyjából ötször annyi (164 ezer) követője van, mint a Magyar Hírlapnak. És ha már a pénzügyeket kapirgáljuk: támogatjuk, hogy a Kétfarkú Kutya Párt tételesen elszámoljon a hozzá befolyó felajánlásokkal (bár ezt eddig is kérés nélkül megtették), cserébe Széles Gábor is lesz szíves elszámolni azzal, hogy az elmúlt 40 évben miből, hogyan és kiknek a segítségével lett multimilliárdos.

Hanem ami az egész ügyben megmutatkozik, az a szánalmas pitiánerség, ami a hazai jobboldalnak oly elválaszthatatlanul sajátja. Nulla önreflexió, nulla önmagunkon nevetni tudás.

A Fidesz körül tolongó holdudvarban nagyítóval sem találni már könnyed, szellemes figurákat. Kovács Ákostól Pataky Attilán át Kerényi Imréig egymás sarkát tapossák az önmagukat halálosan komolyan vevő felfuvalkodott seggfejek.

Széles Gáborék, ha megtehetnék, tán törvényileg tiltanák be a paródiát, hiszen csak a befeszülésben, a fenyegetőzésben és a feljelentésben hisznek. Nekik bármit szabad: hiszen nincs az az ordenáréság, amit ne engednének meg másokkal szemben. Ők maguk viszont a legcsekélyebb kritikát sem viselik el.

Még hatalmas az arcuk, még fenntartja őket a kétmillió Fidesz-szavazó és a szervezetlen ellenzék. De egyszer minden repülő lejön, egyszer minden inga visszaleng. Egyszer fognak bukni, de akkor nagyon.

Oszd meg cikkünket, hogy másokhoz is eljusson!

Lájkold a Nyugati Fényt a Facebookon is, hogy ne maradj le semmiről!

Az Orbán-rezsim sleppjének egyik kulcsfigurája, a "nemzeti burzsoázia" mintapéldánya - átláthatatlan céghálója pedig a jelenkor egyik legvitatottabb vállalkozójává teszi Mészáros Lőrincet.

Senki sem kapja már fel a fejét olyan hírre, hogy újabb állami megbízásokat kap a felcsúti polgármester valamelyik cége, hiszen Mészáros nyíltan vállalja baráti kapcsolatát a miniszterelnökkel. Most azonban úgy tűnik, az állami földvásárlás legnagyobb nyertese is lehet az egykori gázszerelő, ami gyaníthatóan már a Fideszen belül is kiver néhány biztosítékot.

A nem is olyan rég még a kormány egyik leghangosabb szócsövének számító Hír TV honlapja úgy tálalta a hírt, mely szerint Mészáros Lőrinc több száz hold állami földet vásárolhat meg, ami még harsány ellenzéki orgánumoktól is szokatlan lenne. A cikk ugyanis a következő sorokkal indul: „Kisparasztból igazi földesúrrá válhat Mészáros Lőrinc felcsúti polgármester.” A merész hangvétel persze nem feltétlenül jelenti azt, hogy a megfogalmazás túlzó. Mészáros ugyanis a gyorsvonat sebességével szinte a semmiből érkezett a száz leggazdagabb magyar üzletember közé. Míg az első Orbán-kormány regnálása idején a nevét sem hallottuk, a 2010-es fülkeforradalom óta az is ismeri, aki korábban azt sem tudta, hol van Felcsút.

Ez az apró Fejér megyei település persze nem elsősorban Mészáros neve miatt vált a magyar politika forrpontjává. Orbán Viktor szűkebb hazája az első osztályú focicsapat mellé stadiont és futballakadémiát is kapott, és ha valaki nem szeretné a focit, az se búsuljon, hiszen épül a kisvasút, amely az arborétum és a Pancho Aréna között pöfög majd. A beruházás egyik legfontosabb kivitelezője persze nem más, mint Mészáros Lőrinc cége. Az EU-nak beadott arcátlan dokumentáció szerint naponta 2500-7500 utas fogja majd használni a kisvasutat.

Ha bárki is szóba hozza Mészáros mesés meggazdagodásának körülményeit, akkor bődületes csúsztatásokkal, mellébeszélésekkel próbálja csillapítani a kedélyeket minden kormánypárti politikus, sőt olykor maga a miniszterelnök is. Orbán Viktor rendszerint arra hivatkozik, hogy erősíteni kell a nemzeti burzsoáziát, ami azért bornírt vélekedés, mert 2-3 éve még hasonló szavakkal védte Simicska Lajost, akivel azóta látványosan összerúgta a port.

Orbánt az sem zavarja különösebben, hogy legfőbb kegyence nehezen birkózik meg a szavakkal, ezért nem is szeret nyilatkozni, és ha véletlenül belógatják neki a mikrofont olyan "ellenséges" médiumok képviselői, mint az ATV vagy RTL Híradó, akkor néhány kurta, pökhendi mondatra futja csak. Konkrétumokat, értelmes mondatokat nem is tud kipréselni magából, hiszen ő valószínűleg csak egy cégbirodalom tetejére ültetett kesztyűbáb.

Ez utóbbi állítást támasztja alá az is, hogy Mészáros nem csak a szavakkal van bajban, hanem a számokkal is, így megesik, hogy kifelejt néhány százmilliót az adóbevallásából. Magyar Bálint egykori szabaddemokrata politikus szerint ez azt bizonyítja, hogy Mészáros a miniszterelnök strómanja, így nem igazán tudhatja, hogy mesés vagyonából ténylegesen mennyi az övé. Akár így van, akár nem, az biztos, hogy pénze lesz bőven állami földeket vásárolni, mert tavaly egymilliárd forint osztalékot vett ki saját mezőgazdasági cégéből.

Mészárosnak állítólag 640 hektárnyi földből 240-re van elővásárlási joga helyi bérlőként, de ne legyenek kétségeink, hogy a 931 millió forintos kikiáltási ár fölé tud majd licitálni. Ne feledjük, aki most földet szerez, az már tulajdonos lesz, és ha egy biznisz beindul, akkor egy új magyar nábob nőhet ki a kis Fejér megyei település környékéről. Mészáros esetében pedig attól sem kell félnie Orbánnak, hogy „elsimicskásodik”, hiszen a felcsúti polgármester megnyilatkozásaiból egyértelmű mindenki számára, hogy intellektusát tekintve messze lemarad az egykori fideszes pénztárnok mögött.

Mészáros ezzel együtt is csak egy sakkfigura Orbán nagy játszmájában. A miniszterelnök távlati terveiben ugyanis nem csupán az állami földek jelentős részének kijátszása szerepel, de a bankszektor, valamint az energetikai cégek esetében is saját bizalmi körét kívánja zsíros falatokhoz juttatni. Az egykori felcsúti gázszerelő karrierje azért kap nagyobb publicitást, mint sok hasonló fideszes kegyencé, mert az ő esetében a miniszterelnök még a látszatra sem ad.

Olyan nyíltan támogatja ugyanis Mészáros vagyonosodását, utasítja saját apparátusát a felcsúti polgármester érdekeinek védelmében, hogy nem csoda, hogy olykor nevetséges magyarázatokkal állnak elő kormánytagok. Bitay Márton a téma parlamenti vitájában például kitartott amellett, hogy a kormány a kisgazdálkodókat akarja földhöz juttatni.

Gyanítjuk, hogy ennek ellenére Mészáros Lőrinc földhöz jutásának nem lesz semmi akadálya, hiszen az emberek döntöttek: Mészáros Lőrincnek még a jelenleginél is több föld és több vagyon dukál. Persze erről csak az embereket felejtették el megkérdezni.

Amíg Mészáros Lőrinc két kézzel tömheti a zsebét a köz pénzéből, addig a fideszes bagázzsal szemben a legerősebb kritika is jogosnak számít, a kormányváltás pedig minden tisztességes ember számára erkölcsi kötelesség.

Oszd meg cikkünket, hogy másokhoz is eljusson!

Lájkold a Nyugati Fényt a Facebookon, hogy ne maradj le semmiről!

Komoly tényfeltáró oldalhoz méltatlan cikk jelent meg az Átlátszó.hu-n.

A sokmillió forintból működő oknyomozó portálnak (amelyik nyugati támogatásokért és olvasói felajánlásokért is kalapozik), azt sikerült „kinyomozni” és a nagyérdemű elé tárni, hogy létezik egy Facebook-csoport, ahol megjelent egy rajz (!), amelyik Ceaucescu román diktátor sorsára juttatná Orbán Viktort.

Ez nem vicc: az Orbán-rezsim hatodik évében, miközben a nagyurak komplett iparágakat játszanak át a haveroknak és két kézzel tömik a közbeszerzéseket a fideszes strómanok zsebébe, egy komoly tényfeltáró portál arról közöl cikket, hogy ellenzéki Facebook-csoportocskákban milyen rajzok jelennek meg.

Papp László Tamás tücsköt-bogarat összehord cikkében. Előkerül egy 2006-os sérelme, amikor fideszesnek nézték egy szocialista kampányrendezvényen, éppúgy, mint súlyos fóbiáról árulkodó véleménye, miszerint: „a Fidesznek esze ágában sincs bebörtönözni a NER udvari bohócát, Gyurcsányt, hanem nagyon is vigyáz rá, mint a hímes tojásra”.

Hanem a szerző célja mégiscsak az volt, hogy egy ellenzéki pártot hamis sejtetésekkel lejárasson. Ennek érdekében kerül elő, hogy a Facebook-csoport neve valaha Demokratikus Koalíció Nyíregyháza volt, és ezt a nevet az oldal rövidített webcíme megőrizte, valamint hogy a csoportba valaki felvette Niedermüller Pétert, a DK európai képviselőjét.

Az Átlátszó.hu az alapvető szakmai normákat figyelmen kívül hagyva úgy közölt egy lejárató cikket, hogy annak egyetlen állításáról nem kérdezte meg az érintett felet.

Ami nagy kár, mert hamar kiderült volna a valóság: hogy a nevezett csoport tulajdonosát a DK már tavaly májusban kizárta a tagjai közül, így semmilyen módon nem tekinthető a párt véleményformálójának. Másrészt, hogy az ominózus úr a pártból történő kizárása óta a Facebook-csoport nevében rosszhiszeműen, nem csak a párt engedélye nélkül, hanem kifejezetten annak ellenére használja a Demokratikus Koalíció nevét.

Erre mondják azt: touché! Mégis döbbenetes, hogy egy olyan komoly tényfeltáró oldal, mint az Átlátszó hogyan engedheti meg magának, hogy egy két telefonnal könnyen cáfolható blődlit közöljön tényként. Hol van az utánajárás? Hol a befektetett munka, az oknyomozás? Hogy adjunk így hitelt az Átlátszó jövőbeni, komolyabb cikkeinek?

Külön pikantériát ad az ügynek, hogy idén februárban a DK európai parlamenti képviselőinek kezdeményezésére Európai Polgári Díjjal tüntették ki az Átlátszó.hu-t. A DK képviselőjének Facebook-oldalán a mai napig megtalálható az a kép, ahol Bodoky Tamás főszerkesztő átveszi a kitüntetést. Ezek fényében még meredekebb húzás az Átlátszótól, hogy pont Niedermüller nevével akarják kompromittálni a DK-t, egy velejéig hamis sztorival.

Az Átlátszó, miközben roppant függetlennek akar látszani, azok indulataira játszik rá, akik az „egyik kutya - más eb” – típusú pofonegyszerű világmagyarázatokban akarnak hinni. Csakhogy a világ nem olyan szimmetrikus, mint egy népmesében. Csúsztatásaik most fél nap alatt megbuktak, közben amortizálódott egy több éve épített brand hitelessége. Megérte?

Az átlátszós kollégáknak (mindannyiunk érdekében) azt kívánjuk: lábaljanak ki a szakmai mélypontból és figyeljenek a fontos ügyekre. A Fidesz-kormány igazán bőkezűen szállítja manapság a muníciót, nekünk pedig szükségünk van a hiteles tényfeltárásra. Szedjétek össze magatokat!

Oszd meg cikkünket, hogy másokhoz is eljusson!

Lájkold a Nyugati Fényt a Facebookon, hogy ne maradj le semmiről!

Tisztességes országban egy trafikot nem vezethetne, nálunk saját minisztériumot kapott Rogán Antal, aki 43 éves kora ellenére nagy túlélőnek számít a magyar politikában. Tucatnyi olyan botrányt úszott meg ép bőrrel, ami bármely nyugati kollégájának a politikusi pályafutás végét és egy köztörvényes „karrier” kezdetét jelentette volna.

Hozzá kötődik a Magyar Vizsla-botrány éppúgy, mint a szerverbetörés, és a csúfosan elbukott 2006-os választások idején is ő volt a Fidesz kampányfelelőse. Rövid emlékeztető: a Magyar Vizsla egy 3 milliós példányban terjesztett, függetlennek és civilnek hazudott propagandaújság volt, aminek „kefelenyomatát”, mint kiderült, egyenesen Rogán Antal irodai faxáról küldték a nyomdába. A „Fidesz-Gate”-ként is ismert adatlopási ügy során pedig 11 órán keresztül, 2900 dokumentumot töltöttek le az ellenfél jelszóval védett adatbázisából a Fidesz-iroda számítógépein keresztül.

A fideszes papagájkommandó harcosaként a joggal rühellt szíjjártópéteri kommunikációs vonalat vitte, annak minden jellemzőjét elsajátította: a fapofával előadott, leállíthatatlan süketeléstől kezdve a funkciótlan modoroskodáson át (megfigyelte valaki, hogy ezek a magnógyerekek „év” helyett mindig „esztendőt” mondanak?) egészen Orbán utánozhatatlannak hitt beszédhibáinak lekoppintásáig.

A "papagájkommandós" módszer lényege, hogy az adott politikus szóról szóra ugyanazokat az (ellenfelet stigmatizáló) tételmondatokat, szófordulatokat ismételgeti a parlamenti felszólalásaiban, sajtótájékoztatókon és interjúiban. Ilyen módon képtelenség vele párbeszédet folytatni, mert semmilyen kérdésre nem hajlandó érdemben válaszolni. Minden másodpercet, amit a média biztosít számára, az előre betanított panelek sulykolására használ fel.

Egy időre kiszállva a bozótharcból az V. kerület polgármesteri székébe disszidált, közben pedig számtech szakkörös gyógyegérből Armani öltönyös „Bulvár Tónivá” avanzsált. A korszellemhez illeszkedő elvtelen pragmatistaként bárkivel megköti a különalkuját, ha abból haszna származik. Közismerten haveri viszonyt ápol a magyar közélet olyan sötét figuráival, mint Schmuck Andor, Steiner Pál, Andy Vajna vagy Habony Árpád.

Évek óta rendszeres vendége a csacsogós tévéműsoroknak, Krumpli nevű kutyájával éppúgy végighaknizta a bulvármédiát, mint felesége szülésével. (kedvenc Blikk főcímünk 2009-ből: „Rogán: Könnyezve vágtam el a köldökzsinórt!”) Miközben élvezettel tapicskol könyékig a bulvárban, az újgazdag ízléstelenség és önmutogató kivagyiság minden szokásos kellékével (Louis Vuitton táska, Hublot karóra) felcicomázta magát.

Talán egyetlen politikust sem ért még annyi vád korrupciógyanús üzletei miatt, mint Rogánt, ő valamiért mégis ép bőrrel úszta meg a legelképesztőbb húzásait is.

A 2014-es választási kampányban kipattant ingatlanbotrányát személyesen Molnár Zsolt, az MSZP akkori kampányfőnöke igyekezett több baloldali médiumnál levenni a napirendről. Rogán többször módosítani volt kénytelen a vagyonbevallását, mert -mint kiderült - sorozatosan hamis adatokat írt bele. Ron Werber, a MSZP kampánytanácsadója másfél héttel a választás előtt szórólapot készített Rogán Antalról, amelyen felhívta volna a nyilvánosság figyelmét Rogán valós vagyoni helyzetére. A fővárosi szocialisták azonban több helyen eleve nem kértek a szórólapból vagy nem voltak hajlandóan azt teríteni.

Az általa vezetett V. kerületi önkormányzatban tucatjával kótyavetyélték el ár alatt az ingatlanokat, és első perctől arra ment ki a játék, hogy a vevőknek kedvezzenek, óriási kárt okozva az önkormányzatnak. Hűtlen kezelés, csalás, gazdasági csalás, hivatali visszaélés, és üzletszerűen, bűnszervezetben elkövetett bűncselekmény-sorozat gyanúja merült fel, amelyekben már feljelentések sora született, ám a Polt Péter vezette ügyészség nem kapkodja el a nyomozást.

 A 15 milliárd forintos Budapest Szíve programmal kapcsolatos korrupciót már az Európai Unió csalás elleni hivatala, az OLAF is vizsgálja. A gyanú szerint a pályázat kiírói – a Rogán vezette V. kerület és a főváros – az erősen korlátozó feltételek miatt a pályázati árnál egy 10-15 százalékkal magasabb árajánlatot fogadtak el. Az Európai Bizottság körülbelül 900-900 millió forintos bírságot helyezett kilátásba a két önkormányzatnak.

A pénzes kínaiaknak kitalált letelepedési kötvény óriási üzletnek bizonyult, csak sajnos nem a magyar államnak, hanem pár ismeretlen hátterű offshore cégnek, akik ismeretlen helyre adják a nyereségüket. Az egészet Rogán verte át rohamtempóban a törvényhozáson, ő igazolta az üzletembereket is, akik végül brutálisan jól jártak a magyar papírok kiárusításán. Az offshore cégek 51 milliárd forintot kaszáltak szinte a semmiért, a magyar állam pedig veszített a letelepedési kötvényen.

Egy civilizált országban a felsorolt ügyek bármelyike ÖNMAGÁBAN is a politikusi pályafutás végét és egy köztörvényes „karrier” kezdetét jelentette volna. Nálunk viszont önálló minisztériumot ért a két évtizeden át folytatott pártszolgálat és lopássorozat.

Amíg ez a cinikus és korrupt gazember politikai tényező lehet Magyarországon, addig a Fidesz-kormánnyal szemben bármilyen keménységű kritika jogosnak számít, a kormányváltás pedig minden tisztességes ember számára erkölcsi kötelesség.

Oszd meg cikkünket, hogy másokhoz is eljusson!

Lájkold be a Nyugati Fényt a Facebookon, hogy ne maradj le friss tartalmainkról!

Beszállt a Horthy-mosdatásba a fideszes pártsajtó. A Mandiner terjengős beszélgetést közölt a kormányzó unokájával, Horthy Istvánnal, amelyben elképesztő történelmi csúsztatások és érzelgős anekdotázások váltják egymást meglehetős kuszasággal.

Ha elkövetnénk azt a végzetes hibát, hogy Horthy Miklós személyét a Mandiner-cikkből próbáljuk megítélni, könnyen azt gondolhatnánk, hogy a kormányzó nagyobb emberbarát és pacifista volt, mint Mahatma Gandhi és Teréz Anya együttvéve.

(képen baloldalon: Horthy István Sharif, jobboldalon az "interjút" készítő Stumpf András)

Az a Horthy Miklós, akinek a hivatali ideje alatt hozták a numerus clausust és a zsidótörvényeket, biztos halálba küldtek 600 ezer magyart és aki úgy vallott gróf Teleki Pálhoz írt levelében: „Ami a zsidókérdést illeti, én egész életemben antiszemita voltam”, arról az emberről ilyen mondatokat olvashat a „mérsékelt jobboldali” híroldal közönsége:

„Fantasztikus ember volt. Korához képest nagyon fiatal. Mindig úgy bánt velem, mintha felnőtt lettem volna. Sokat beszélgettünk, együtt úsztunk. Nagyon szeretett úszni. (…) Az a kép, amely sokakban él a nagyapámról, éppen az ellenkezője az igazságnak.”

Az ilyen, könnyfakasztóan szentimentális részleteket lehántolva szimpla történelemhamisítással van dolgunk, mint arra Karsai László és Ungváry Krisztián történészek alapos válaszukban rávilágítottak.

Hogy a Mandiner riportere miért viselkedett mégis bólogató mikrofonállványként, aki a legordasabb valótlanságokat is visszakérdezés nélkül hagyja, arról lehetnek sejtéseink. A jobboldali médiabirodalom ugyanis nem a szabad sajtó, hanem a kormányzati propaganda része.

Amikor az országban havonta állítanak Horthy-szobrot, amikor a kormány a Horthy-nosztalgia felélesztésén dolgozik, akkor nincs meglepődnivaló azon, hogy a rezsimet szolgáló sajtó is beszáll a szerecsenmosdatásba.

Hanem meglepetés azért mégiscsak akad az interjúban. Horthy Miklós unokája ugyanis saját bevallása szerint 25 éves kora óta gyakorló muszlim, aki naponta ötször imádkozik Mekka felé fordulva Allahhoz. Megtérése után még egy arab utónevet is felvett, így az útlevelében Horthy István Sharif szerepel.

Erre varrjon gombot a jobboldal! Az a jobboldal, amelyik hónapok óta másra sem építi a stratégiáját, mint a háború elől menekülő muszlim családok elleni hangulatkeltésre. Amelyik plakáton üzeni meg, hogy nem vehetik el a munkánkat és a biztonságunkat.

Hahó, srácok! Horthy Miklós unokája (aki számotokra nyilván hiteles személy), ahelyett hogy tiszteletet követelne a muszlimoktól, pont hogy a muszlimok kultúráját tiszteli. Továbbá olyanokat mond: „Nagyon szeretem a kereszténységet, de annyi okos ember taglalta már, hogy eltűnt belőle szinte minden, ami valódi. Nincs benne az az eredeti erő és kapcsolat, amelyet az iszlámban érzek.” valamint: „A most érkező szírek sokkal közelebb állnak az európai kultúrához, mint a pakisztániak, akik százezer számra érkeztek korábban.”

Most akkor vagy a nagypapájára könnyes szemmel emlékező Horthy-unokát kell megtagadnotok, vagy a muszlimok ellen uszító Fideszt, mert a kettő együtt sajnos nem megy. Látjátok, nem is olyan egyszerű a világ, mint egy Németh Szilárd-sajtóközlemény...

Kövess minket a Facebookon!

Támogasd a Nyugati Fényt - a valódi ellenzéki médiát!

Egy gátlástalan, cinikus és elvtelen figura képe rajzolódik ki a miniszterelnök önvallomásából.

Kiszivárgott annak a nem nyilvános beszélgetésnek a hanganyaga, melyet a Bibó Szakkollégiumban mondott el Orbán Viktor. A legtöbben a saját lehetséges utódjáról szóló szavait idézik, pedig vannak sokkal önleleplezőbb részletek is. Mindenképp tartsuk szem előtt, hogy a beszéd akkor hangzott el, amikor a Fidesz története egyik legmélyebb válságát élte, és a közbeszédet még nem uralta a menekültválság témája.

Azért fontos felhívni a figyelmet, hogy Orbán Viktor idén márciusban beszélt először arról, hogy néhány évet ad még magának miniszterelnökként, mert akkor láthatóan erősen megrogyott az a politikai építmény, melyet 2010 óta ácsolt magának (és nekünk). Korrupciógyanús ügyek sokasága, Simicska Lajos lázadása, és az ezzel járó médiatúlsúly elvesztése, gyenge kormányzati teljesítmény, folyamatos harc az Európai Unióval és más, fontos szövetségesekkel jellemezte ezt az időszakot, amikor a menekültekre épülő új kampánystratégiáját még csak elkezdte építeni a háttérben a G. Fodor Gábor, Habony Árpád és Lánczi Tamás nevével fémjelzett kommunikációs csapat.

Orbán joggal érezhette, hogy ő és kormánya sokat hibázott 2014 októbere, az önkormányzati választások megnyerése óta. Beszédében céloz is rá, hogy akkor vonul vissza, ha úgy érzi, nem lesz képes kijavítani a saját hibáit. Az 51 éves politikus önmaga legnagyobb érdemeként azt hozza fel, hogy képes kizárni az érzelmeket, a mentális tényezőket a mindennapjaiból. Ezért képes ellenállni a karaktergyilkossági kísérleteknek, és tulajdonképpen elismerte, hogy Gyurcsány Ferenc azért a legnagyobb politikai ellenfele, mert rajta kívül még ő rendelkezik ilyen képességgel a magyar politikai palettán.

Orbán a politikát kíméletlen harci terepnek tekinti, ahol a gyengék elhullnak, az erősek talpon maradnak. Ezért nem emel be nőket a pártja vezetésébe, és szerinte ezért rostálja meg az ellenzék sorait is olyan hatékonyan az ő nehéztüzérsége. Szerinte pártja tehetséges fiatal politikusait is azért támadja az ellenzék, hogy időben elvegye a kedvüket attól, hogy magasabb posztra törjenek. Orbán Viktor csak arról feledkezik meg, hogy ezek a fiatal politikusok (Rogán, Lázár, Szijjártó) kivagyi rongyrázásukkal maguk adnak alapot a támadásra, és ha számon kérik viselt dolgaikat, arrogánsan reagálnak.

Orbán ugyanakkor magyarázatot ad sajátos politikai találmányára, a pávatáncra is. „A mi nagy problémánk, hogy akkorák vagyunk, amekkorák, akik körülöttünk vannak, azok meg sokkal nagyobbak. A természeti erőforrások az országhatáron kívül maradtak a trianoni országdarabolás után, a románok több mint kétszer annyian vannak, mint mi. A szlávok, ha összefognak ellenünk, jóval többen vannak. Ha megindulnak délről a félholdasok, akkor baj van, ha a németek indulnak meg, akkor is baj van, és ha az oroszok átjutnak a Kárpátokon, akkor abból is baj van.”- jelentette ki a közönsége előtt.

Véleménye szerint egy ilyen hátrányos pozícióból csak furfanggal, gógyisággal, szövetségek váltogatásával lehet kikecmeregni. Magyarázatot kapunk arra is, miért viselkedik annyira ellenségesen az elvszerű, kiszámítható politikai kultúrával szemben. Orbán már régóta annak a politikai pragmatizmusnak a legkarakteresebb képviselője, mely kizárólag a haszonszerzést tartja távlati célnak, az oda vezető úton lényegében bármi megengedett számára. Nem szégyelli kimondani ezt akkor sem, amikor úgy komcsizza le hazai ellenfeleit, hogy közben ő Putyinnal, közép-ázsiai diktátorokkal és kínai elvtársakkal parolázik.

Orbán beszédének legbizarrabb része azonban most jön. A miniszterelnök szerint ugyanis a bátorság ahhoz kell, hogy a fent vázolt a helyzetben „ne egy folyamatos alárendelődés, kiszolgálás, hanem egy szuverén politika megalkotására vonatkozó igény keletkezzen. Ami valljuk be, kicsit természetellenes.” Úgy akar tehát eseti alkukat kötni, hogy közben egyetlen ideológiának, szövetségi rendszernek, társadalmi berendezkedésnek nem kötelezi el magát. Az ellentmondást érzi, hiszen egy idő után sem a németek, sem az amerikaiak, sem az oroszok, sem a kínaiak, sem az azeriek nem hisznek neki. Számára azonban fontosabb, hogy kiszolgálja a magyar népléleknek azt a történelmi igényét, hogy mindenkinek ellentmondjunk, kurucos lázadásunkkal elhitessük magunkkal, hogy nagyobbak és fontosabbak vagyunk, mint amilyennek mások látnak bennünket.

Orbán némileg önmagát is ostorozva arra hívja fel a figyelmet, hogy annak, aki utána jön, sokkal nagyobb tudásra, nyelvismeretre, gógyira lesz szüksége. Ő csak belekerült a politikába, mint Pilátus a krédóba, de az, aki utána jön (reményei szerint a Fideszből) annak már profiként fel kell készülnie a kormányzásra. Élünk a gyanúperrel, hogy Orbán azért vette elő márciusban az utódlási kérdést, mert a nehéz időkben meg akarta nyugtatni híveit, hogy rövidesen ő is levegőhöz engedi a feltörekvő nemzedéket, de lássák be, hogy ezt a nehéz helyzetet még neki kell megoldania.

Orbán magabiztosan állítja, hogy pártja struktúrája úgy van felépítve, hogy ne lehessen összefogni az elnök ellen. Tisztában van azzal, hogy a Fidesz lényegében az ő személye köré épül, ha ő lelép a színpadról, a korábbi stabil szereplőgárda csak lézengeni fog a következő előadáson. Orbán megfúrása csak úgy lenne lehetséges, ha kinőne egy olyan karizmatikus vezető a Fideszből, aki úgy tudna versenybe szállni vele, hogy egy teljesen új vízióval, egy korszerűbb, hihetőbb programmal küzdene meg vele. Egyelőre ilyen személy nincs, ezért Orbán úgy gondolja, az utódja is csak az ő beleegyezésével kerülhetne vezető szerepbe, aki lényegében az ő irányvonalát viszi majd tovább.       

És végül hadd utaljunk Orbán nagy példaképére, Vlagyimir Putyinra. Felsejlik a beszédből ugyanis, mi táplálja a magyar miniszterelnök rajongását a keleti despotikus vezetők iránt. „Azt tanultam meg az oroszokról az elmúlt hatvan évben, hogy a kívülről érkező nyomás náluk a vezetést stabilizálja és nem destabilizálja.” – mondja Orbán. Ebben a kérdésben ő valóban következetes: minél jobban támadják őt, a pártját, vagy a kormányát, annál erősebbnek, eltökéltebbnek, egyben sérthetetlennek mutatja a politikáját. A támadások kereszttüzében megáll a párt szétforgácsolódása, összerántja a különböző frakciókat, kijózanítja a koncon veszekedő minisztereket. Orbán kifejezetten harcos alkat, aki a küzdelem élére állva érzi a legjobban magát. Mélyen lenézi azokat, akik komolyan veszik a tárgyalóasztaloknál elhangzottakat, és elnéző mosollyal konstatálja, ha valakik számon kérik rajta a kötelezettségeit, vagy a vállalásait.

Joggal feltételezhetjük, hogy Orbán számított rá, hogy valaki felveszi a beszédét, hiszen egyáltalán nem zavarja, ha politikai krédóját mások is megismerik a maga valójában. Ravasz, kiszámíthatatlan és megbízhatatlan politikus hírében áll, és most bizonyította, hogy tudatosan választotta ezt az utat.

Fektess az ellenzéki sajtóba - Támogasd a Nyugati Fényt!

A tömegmédia által generált sztárkultusz sajátossága, hogy ahogy egyre híresebb lesz valaki, jellemző módon elkezd ellenállhatatlan késztetést érezni, hogy a legváltozatosabb témákban nyilvánuljon meg, a menekültkérdéstől a melegjogokon át a halálbüntetésig.

Az internet elmúlt 15 éves terjedésével kialakult az online megmondóemberek kultusza. Ezrek olvassák, lájkolják és osztják meg őket minden nap, noha arrogáns / dilettáns / demagóg mondataikat értelmes ember számára olvasni körülbelül olyan érzés, mint amikor valaki végighúzza a körmét a pléhcsatornán.

Összegyűjtöttük azt a számunkra legirritálóbb 6 megmondóembert, akik elől szinte lehetetlen menekülni a Facebookon.

Vujity Tvrtko

A Szabadon Ébredők és a Mindenegyben blog olvasóinak, valamint Az Élet Iskolájába járók közös részhalmazának kedvenc megmondóembere.

Bármiről legyen is szó, a született lájkvadász Tvrtko mindig a legpopulárisabb álláspontot szajkózza. Posztjaiban a giccsesen csöpögős elérzékenyülés és hat felkiáltójellel a világba ordított, bicskanyitogató demagógia váltja egymást. Szuperképessége, hogy bármilyen ügyben képes az átlag magyar nyárspolgár prüdériájának és álszentségének hangján megszólalni.

Korábban a TV2 pánikkeltési főmunkatársaként 15 éven keresztül gyártotta blikkes színvonalúan hatásvadász, lihegős anyagait - a szörnyülködésre mindig hajlamos nézők legnagyobb megelégedésére.

Az ócska szenzációhajhászattól soha vissza nem riadó riportok tankönyvi példái lehetnének, hogyan kell az értelem megszólítása helyett az emberek érzelmein zongorázni. Kielégíteni a legalantasabb, legprimitívebb ösztönöket: a környezeti katasztrófákkal, a gyógyíthatatlan betegségekkel és általában az élet sötét oldalával kapcsolatosan mindenkiben megbúvó bizarr kíváncsiskodást. Vegyük észre: az egykori vásári mutatványos szerepe ez, aki abból élt, hogy ijesztő törpéket, csonkolt végtagú szerencsétleneket mutogatott a cirkusz könnyed borzongásra szomjazó közönségének.

Vujity Tvrtko a prűd és álszent nyárspolgári demagógia szószólója, és amíg országszerte ez a szemléletmód marad az uralkodó, addig fölösleges arról álmodoznunk, hogy a fontos társadalmi kérdésekről értelmes gondolkodás és párbeszéd alakulhasson ki, és kitörjünk végre a balkáni posványból.

Irritációfaktor: 8/10

Konok Péter

A túl későn befutott emberek tragédiája, hogy állandóan kompenzálni akarnak – bepótolni az ismeretlenségben töltött évek bepótolhatatlan sikereit. Emiatt kiegyensúlyozatlanok, frusztráltak, és folyton túltolják a biciklit.

Konok Péter az ötvenes évei felé közeledve tett szert némi ismertségre. Irományai egy nyomasztóan neurózisos ember egyre szűkülő belső világából tudósítanak. Könnyed szellemességről szó sincs – rossz nyelvek szerint Konok akkor nevetett utoljára egy jóízűt, amikor elpusztult a macskája.

Hősünk ahhoz a polgárháborús értelmiségi körhöz tartozik, amelyik a saját paranoiáit nem feloldani és meggyógyítani, hanem továbbörökíteni akarja - hogy soha ne legyen béke ebben az országban.

De ami miatt bekerült összeállításunkba, az mégiscsak az a pökhendi arrogancia és felsőbbrendű gőg, ami oly elválaszthatatlanul sajátja a produkcióinak: Konok minden pillanatban úgy nyilatkoztat ki, mintha az ő seggéből világítana a napsugár.  

Jelleméről mindent elmond, hogy némi Simicska-pénzért cserébe gond nélkül elment szereplőnek a HírTV újonnan indult, bénácska Heti Hetes-utánzatába. Abba a HírTV-be, amelyet pár hónapja még szenvedélyes posztok tucatjaiban küldött el az anyjába. Hiába no, a pénznek nincs szaga, és azóta a HírTV-ről sem olvashatunk egy rossz sort sem Konok üzenőfalán…

Irritációfaktor: 9/10

Török Gábor

A bámulatos semmitmondás címeres bajnoka, aki két évtizede semmi értékelhetőt nem csinál azon kívül, hogy a környezetében lévő oxigént szén-dioxiddá alakítja, mégis remekül megél belőle.

Specialitása, hogy a debilitásig kilúgozott értékrenddel, a valódi politikai tartalom teljes kiiktatásával „elemzi” a folyamatokat. Egy mukkot nem hajlandó szólni a lényegi szempontokról (hiszen akkor oda lenne a „függetlensége”), ehelyett a nagy büdös semmit csócsálja. („ki tematizálja a közbeszédet”, ez vagy az a húzás azért „zseniális”, mert használ az adott illetőnek, stb.) Azt ünnepli, aki hatékonyabban és gátlástalanabbul tudja érvényesíteni a maga akaratát, és közben szava nincs a lényegről: hogy ami történik, az jó vagy rossz, demokratikus-e vagy sem.

Követői között zömmel politológia-gyorsétterem végzettségű vízgereblyézőket, a jövő fontoskodó semmirekellőit találjuk.

Irritációfaktor: 9/10

Ceglédi Zoltán

Ő az a folyton ingerült, flegma nyikhaj, akit egyszer nagyon meg fognak verni.  

Facebookos kiírásai nem is szólnak másról, mint a (ki tudja honnan jövő) mély frusztrációiról, amelyet dühödt önérzeteskedésben él ki. Nincs egyetlen sora, ami belső békéről, harmóniáról árulkodna. Zömmel negyvenes-ötvenes háztartásbeliekből álló rajongótábora azonban szinte családtagként rajongja az „odamondós Zolit".

Emlékezetes egy idén nyári kirohanása, amikor a saját jelentőségét röhejesen túlbecsülő Ceglédi azzal bírta megzsarolni a követőit, hogy válasszanak közte és Gyurcsány között.

Az MSZP fizetési listáján szereplő, de magát „függetlennek” mutató Ceglédi tette mindezt azért, mert egy ismeretlen vidéki DK-tag a Facebookján homofób kijelentést tett. (Gyurcsány pár órán belül kezdeményezte az illető kizárását a DK-ból.) De az isteni tévedhetetlenséggel megáldott Ceglédi szerint 1 darab homofób DK-s miatt mind a 400.000 DK-szimpatizáns leprás, aki takarodjon az oldaláról.

Miután dühödt frusztrációjával a saját rajongói körében is kisebbségben maradt, és kommentelői rámutattak, mekkora aljasság a kollektív bűnösség elvét alkalmazni, visszakozni volt kénytelen.

Irritációfaktor: 9/10

Schobert Norbi

Hazánk első fitneszmilliárdosa, aki szövetségben a debilitást mércévé emelő színes újságokkal és trashcsatornákkal, létrehozta önmagából a tökéletes bulvárember prototípusát, akinek a szívműtétjéből is valóságsó lesz az országban.

A tonnaszám eladott egy-két-há-négyező dvd-k által robbanásszerűen hízó bankszámla vérszemet adott, Norbi továbbgondolta lehetőségeit, és felismerte a végső igazságot: üres fejjel még lehet élni, de üres gyomorral nem!

Saját keresztnevéből létrehozta az univerzális márkanevet, aminek égisze alatt tudományosan hangzó hablatydumákkal, jócskán túlárazott termékeivel újabb fokozatba kapcsolta az "iszapagyú bunkó nép" megvámolását. Bár a Gazdasági Versenyhivatal 2008-ban a fogyasztók megtévesztése miatt megbüntette, az orvosi/dietetikusi végzettség nélküli észosztás tovább folytatódik transz-zsírsavakról és glikémiás indexről.

Norbi amellett, hogy Facebook-oldalán saját kamutermékeit promózza, ellenállhatatlan késztetést érez, hogy a legkülönbözőbb témákban is megnyilvánuljon. A soroksári futónő meggyilkolása kapcsán a halálbüntetés fontosságáról „értekezett”. Posztját akkor maga Vona Gábor is elismerőleg osztotta meg. A kaposvári trafikos gyilkosság kapcsán tovább ment és egyenesen azt nyilatkozta: a tettes nem hogy halálbüntetést érdemelne, de maga végezné ki saját kezűleg, csak kapjon felmentést érte.

Norbi arca valószínűleg már a Holdról is látszik, és tippünk szerint kaszával kell borotválkoznia. Emlékezetes, amikor Facebook-oldalán így válaszolt egy kommentelőjének, aki sokallta az 1114 Ft-ot a 300 grammos töltött káposztáért: "Igényes termék, igényes embereknek. Nem telik rá, akkor minek írod ki a falra? Büszke vagy a nincsre, vagy mi tehetünk róla?"

Figyelj haver, csak egy jó tanács: Nálad okosabb emberek is belebuktak már a hatalmas arccal előadott kioktató szövegekbe, az alázat hiányába. Több tiszteletet azokkal, akiknek a pénzéből élsz.

Irritációfaktor: 7/10

Bayer Zsolt

A gyűlölettől eltorzult arcú Fidesz-alapító huszonöt éve kitartóan csimpaszkodik a nyilvánosság indáiba. A II. világháború idején kiváló náci propagandista lehetett volna, de vesztünkre velünk született egy korba, így van egy publicistának nevezett polgárháborús uszítónk, aki 20 éve ugyanazt az egy cikket írja.

Bayer pofonegyszerűen működik: Széles Gábor felül bedobja a pénzt, Zsoltból pedig alul kijön a legpenetránsabb, kocsmai színvonalú ordenáréság.

Firkálmányaiban ugyanazt a két „gondolatot” ragozza a végtelenségig:

1.) Dögöljön meg a Nyugat és a demokrácia (Éljen a Kelet és a diktatúra!)

2.) Aki nem fideszes, az nem ember (hanem: csótány, kretén, rohadék, bélféreg, elmebeteg, stb.)

Kiszámíthatóan unalmas fröcsögéseivel talán már csak a Békemenet akciónyugdíjasait képes behergelni, tőlünk egyre inkább méla közöny és ásítás az osztályrésze.

Irritációfaktor: 8/10