Az Orbán-kormány mindig nagy mestere volt annak a mutatványnak, hogyan palástolja, ha üres a házi kassza. Most is megy a rongyrázás, mintha volna mit a tejbe aprítani, de több jel is arra utal, hogy komoly pénzhiánnyal küszködik a kormány.
1. Húzza-halasztja a kormány a brókerbotrányok károsultjainak kártalanítását. Ez komoly hitelvesztést jelent, hiszen márciusban fűt-fát megígértek az ügyfeleknek. Most arra hivatkoznak, hogy a bankok megtámadták az Alkotmánybíróságon azt a döntést, miszerint nekik kell feltölteniük a kártalanítási kasszát.
Orbánék inkább kockáztatják, hogy ismét szószegőnek bélyegezzék őket. Az év elején megígérték, hogy nem terhelik a bankszférát újabb adókkal, sőt azt is, hogy fokozatosan csökkenteni fogják a különadókat. Ha a kormánynak (vagy a nemzeti banknak) lenne elegendő forrása erre a célra, valószínűleg nem cimbalmozna a bankok és a károsultak idegein.
A Questor-károsultaknak már kifizettek 41 milliárd forintot, amit mintegy 15 ezer károsult vett fel, de ők csak a 6 millió forintos értékhatáron aluli értéket vehették fel. Akik ennél nagyobb összeget buktak a brókercégnél, azok továbbra is tüntetnek, petíciókat írnak, és természetesen már nem hiszik el a kormány egyetlen ígéretét sem.
2. Hirtelen nagyon sürgető lett az állami földek privatizációja, amiből akár 500 milliárd forint is befolyhat az állami büdzsébe. Bitay Márton szakállamtitkár szerint mintegy 350 ezer hektárnyi az értékesítendő állami földterület, ami az összes magyarországi mezőgazdasági művelési ágú termőföld 5 százaléka. Ha a parlament megszavazza az ügyletet, arra is választ kapnánk, mi volt az a rejtélyes tétel a költségvetés tervezetében, amely az állami vagyon eladásából számolt több száz milliárdos bevétellel.
Az Orbán-kormány nem kezeli következetesen az állami vagyont: míg az egészségügy és az oktatás területén az államosítást szorgalmazza, addig a termőföld egy részét dobra veri. Az persze világos, hogy ismét a rokonok, haverok, Fidesz-közeli oligarchák járnak jól, hiszen elővásárlási joguk van azoknak, akik vitatható körülmények között jutottak az állami földek bérleti jogához. Jó fideszes szokás szerint így két legyet csapnak agyon egy lendülettel, hiszen pénz is jut az állami kasszába, és a haverokat is bebetonozzák a saját birtokaikon.
3. Az év közepére a 100 milliárdos költségvetési tartalékot szinte teljesen felélte a kormány. Csak júliusban 50,6 milliárd forintot költöttek el a tartalékból. Egyetlen projektre – történetesen a déli határzárra – még soha nem vettek ki ennyi pénzt a tartalékból, de egyetlen hónap alatt sem tapsolt el ekkora összeget a kormány soha ezelőtt. Pedig nagy szükség lenne még tartalékra, hiszen a menekültkrízis még biztosan elvisz újabb milliárdokat, ugyanakkor jöhetnek még természeti csapások, váratlan események, melyek következtében újabb forrásokat után kell néznie a költségvetésnek.
4. Amikor tavasszal leállították az M4-es autópálya Abony és Fegyvernek közötti szakaszának építését, mindenki arra gondolt, hogy ez csak Simicska Lajos kigolyózásáról szól, ám ettől a fordulattól is dupla hasznot remélt a kormány. Egyrészt megregulázta a lázadó oligarchát, másrészt pénzt spórolt a költségvetésnek. A kormány biztos volt abban, hogy az állami pénzből elindított beruházásba be tudja majd csatornázni az EU forrásait, ám ezúttal rendkívül következetesek voltak az unió bürokratái, ugyanis nem látták indokoltnak az építkezést, ezért fityiszt mutattak a kérésre. Az M4-es így olyan pénznyelővé vált, mint a stadionok: közpénzből épülnek, és teljesen reménytelen, hogy valaha megtérül az áruk.
5. És ha már az EU-nál tartunk, érdemes felidézni Lázár János bejelentését, miszerint a mostani hétéves költségvetési ciklus valamennyi uniós pályázatát ki kell írni 2017 júniusáig. Ez a gyorsítás annak a jele, hogy a kormány gyakorlatilag mindenét feltette az EU-s forrásokra. Így ha beválik a terv, a kormányzati ciklus végére ismét sok pénz juthat a központi költségvetésbe, ám a következő kormány (legyen az bármilyen összetételű) igen jelentős forráshiánnyal fog küzdeni, hiszen az évtized végére az összeg döntő hányadát felhasználják majd.
A kormány alig épít saját forrásokra, a magyar gazdaság teljesítménye továbbra is az EU-s pénzek lehívásának hatékonyságától függ. Miközben Orbán ádáz szabadságharcot vív a Nyugattal, és nincs az az alpáriság, amit a fideszesek ne engednének meg az Európai Unió intézményeivel és döntéshozóival szemben, a kormány valójában az uniós forrásoknak köszönheti, hogy nem szakadt még rá a mennyezet a korrupt és pazarló magyar költségvetésre.
Oszd meg cikkünket, hogy másokhoz is eljusson!
