Megtartotta évi rendes dzsemboriját a szárszói panoptikum. Farkasházy Tivadar, hazánk mérsékelten humoros, ám végtelenül savanyú humoristája minden éven összecsődíti a ballib holdudvar kopott fényű sztárjait, hogy közös csoportterápia keretében sirassák meg egykori befolyásukat.

A gyomorbajosan megkeseredett, de cserébe hiú és önérzetes Farkasházy egymagában is sokat tett azért, hogy a fiatalabb generációk hanyatt-homlok meneküljenek a baloldalnak még a környékéről is.

Az általa szervezett találkozó nem más, mint lejárt szavatosságú figurák bávatag önfelmutatása, bárminemű cél, progresszív hatás és eredmény nélkül. Hiszen mennyire tökmindegy már 2015-ben, hogy mit gondol a politikáról Havas Henrik, Magyar György, Juszt László vagy Sas József?

Szárszó a kvintesszenciáját mutatja a baloldali politizálás kudarcosságának. Ha történészek egyszer majd fel kívánják tárni, miért volt képtelen a baloldal kitörni a maga teremtette kulturális gettóból, mindenképp meg kell emlékezniük arról a szellemiségről, amely a legtöményebben épp Szárszón mutatkozik meg.

A felfuvalkodott értelmiségi gőg és a fékezhetetlen politikacsinálási ambíciók bizarr emlékhelye ez.

Ezek az emberek soha nem megérteni és elfogadni akarták az egyszerű állampolgárokat, hanem mindig csak kioktatni és irányítani. Öntelt fontoskodók, akik soha nem forrásként, mindig csak fogyasztóként tekintettek a saját népükre. Akik majd szépen megeszik, amit ők kifőztek nekik. Nem jött be.

Megfogyva bár, és megtörve is, de még mindig összejönnek, és még mindig ugyanúgy nem értik, miért van elege belőlük nem csak a jobb, de a saját oldaluk jelentős részének is. Nem értenek semmit a mai Magyarországból. Siránkoznak a Jobbik előretörésén, de semmit nem fogtak fel a saját felelősségükből.

Teddyék annyit bírnak reagálni az új idők kihívásaira, hogy felkarolják a PM nevű törpepárt agyrémét a munka nélküli alapfizetésről.

Jellemző az egész kifacsarodott szemléletmódjukra: nem azon gondolkodnak, hogy az életvitelszerűen tétlenségre berendezkedett honfitársainkat termelő tevékenységre, egyéni felelősségvállalásra sarkallják. Ehelyett azon spekulálnak, hogy örök inaktivitásban tartsák őket, a még dolgozó 3,5 millió ember adóbefizetéseiből.  

Nem bírják felfogni, hogy a büdös életben nem lesz békés egymás mellett élés egy olyan társadalomban, ahol az egyik ember látástól vakulásig gürizik, a szomszédja pedig megkapja majdnem ugyanazt a pénzt lehúzott redőny mögötti karatefilm-nézésért.

Valóságérzékelésből megbukott entellektüellek, tele senkinek nem kellő világmegváltó ötletekkel. Önkritikájuk nulla, egójuk viszont a Holdról is látszik.

Amíg ezek a figurák fogják alkotni a baloldal szellemi holdudvarát, amíg az ő szellemiségük hatása alatt fognak politizálni a baloldali pártok, addig a Fidesz sajnos nyugodtan hátradőlhet.  

Orbánék leváltásának minimumfelétele egy olyan szemléletű és kultúrájú ellenzék, amelyik elég bátor ahhoz, hogy szakítson Szárszó kudarcos örökségével.

Kövesd a hiánypótló Nyugati Fényt a Facebookon, hogy ne maradj le a frissítéseinkről!