Az Isten pénzét is propagandára költené a fideszes bagázs. Most 3 milliárd forintból indítanak  gyűlöletkampányt a menekültek ellen. Hogy újabb hónapokra eltereljék a szájtáti nép figyelmét az égbekiáltó belföldi problémákról, a saját bődületes korrupciójukról és kudarcos kormányzásukról.

És most hagyjuk is, hogy abból a 3000 millió forintból hány gyereket lehetett volna évekig jóllakatni, hiszen már a jó keresztény Harrach Péter is megmondta, hogy a magyar gyerekek azért nem esznek, mert nem éhesek.

Viszont a jó cserkész ahol tud, segít - ezért összegyűjtöttük azt a 10 tényt, amely szerintünk a leghitelesebben mutatja be az Orbán-rezsim elmúlt 6 éves teljesítményét. Reméljük, ezekkel is találkozunk a plakátokon!

1. Hazugság volt az egymillió új munkahely

A beígért egymillió új munkahelyet már csak gúnyból említi bárki is. A foglalkoztatottsági adatokat a felduzzasztott közmunkás-állománnyal kozmetikázza a kormány. Csakhogy ezek nem piaci munkahelyek, hanem az adófizetők által eltartott kamuállások. Valójában 1 millió értéktermelő polgárral van kevesebb nálunk, mint a velünk azonos méretű Csehországban, és ez meglátszik minden nyomorunkon.

2. Nincs beruházás, menekülnek a befektetők

Piaci álláshelyek pedig nem is lesznek, mert a kiszámíthatatlan gazdasági és jogi környezet úgy taszítja a befektetőket, mint kacsa tolla a vizet. Senki nem fog olyan országba beruházni, ahol egy vállalkozást államosíthatnak, vagy vasárnapi boltbezárással, visszamenőleges törvénykezéssel, a piac újraosztásával önkényesen csődbe taszíthatnak. 

3. Egekben az államadósság, pedig lenyúlták a magánnyugdíjat

Hazugság volt minden fideszes ígéret az adósságcsökkentésről. Hat év Fidesz-kormányzás után az államadósság 25 ezer milliárd forint: magasabb, mint amikor átvették Bajnaitól a kormányzást. Pedig időközben lenyúltak az emberektől 3000 milliárd forint magánnyugdíj-megtakarítást is, hogy betömködjék a lyukakat.

4. Az Európai Unió legmagasabb, 27%-os ÁFA-ját fizetjük

Az egész EU legmagasabb, 27 százalékos forgalmi adóját fizetteti az Orbán-kormány a keményen dolgozó kisemberekkel. Fontos tudni, hogy a magas ÁFA a szegényeket sújtja a legjobban, mert a jövedelmük legnagyobb hányadát ők kénytelenek élelmiszerre, fogyasztási cikkekre költeni.

5. 80-90 ezer nettóért güriznek a szociális dolgozók

A súlyos munkaerő-hiánnyal küzdő ágazatot már csak az éhbérért dolgoztatott ápolónők, szociális munkások lelkiismerete és emberfeletti munkabírása tartja össze. Sokat elárul az Orbán-kormány értékrendjéről, mi minden volt fontosabb számukra az elmúlt 6 évben (a kisvárosi focistadionoktól az MNB-nek sokmilliárdért vásárolt kastélyokig), mint a megalázó egészségügyi bérek rendezése.

6. Erőszakos dilettantizmussal tönkretették az oktatást

Agyonhajszolt diákok és pedagógusok, megfélemlítések, versenyképtelen tudás, rohadó tornatermek és WC-k, a tanárok nyakába ültetett komisszárok, a tanszabadság durva csorbítása, brutális forráskivonás - dióhéjban ez jellemzi Orbánék oktatáspolitikáját. Emiatt tüntetnek tanárok és diákok tízezrei hónapok óta.

7. Katasztrófa szélén az egészségügy, halni járunk a kórházakba

Egy csípőprotézis-műtétre akár éveket, de egy rákszűrésre is kemény hónapokat kell várni. A várólisták miatt sokan leromlott vagy már gyógyíthatatlan állapotban jutnak el a terápiáig. Életüket végigdolgozó emberek kapnak moslékot enni az állami kórházakban. Darált löncshús, kefír, szelet kenyér a mindennapos menü. A botrányos forráskivonás miatt a legalapvetőbb eszközökre, fertőtlenítőszerekre sincs pénz. Húsevő baktérium falja a betegeket, évente több százan halnak meg kórházi fertőzésekben.

8. Félmillióan menekültek el az országból

Legalább 500 ezer magyar honfitársunk menekült (gazdasági emigránsként) Nyugatra és eszük ágában sincs hazajönni. Ők jellemzően a nyelveket beszélő, magasan képzett, versenyképes tudással rendelkező fiatalok, akikre pont a legnagyobb szükség lenne itthon. Csak 2014-ben minimum 31.500 magyar távozott külföldre, másfélszer annyi, mint egy évvel korábban, vagyis gyorsul a kivándorlás üteme.

9. Minden objektív listán csúszunk lefelé

Minden objektív listán romlik Magyarország helyezése. A Transparency International jelentése szerint Európa legkorruptabb harmadához tartozunk és csak süllyedünk lefelé. Romlott a helyzet sajtószabadság-ügyben is, az RSF szerint: "a kormány továbbra is zaklatja azokat a médiumokat, amelyek nem állnak a politikai ellenőrzése alatt". A Freedom House jelentése a "nem megszilárdult demokráciák" kategóriába sorolta vissza hazánkat. Gyermekszegénységben rosszabbul állunk, mint Románia. Egész Európában csak Bulgáriában éhezik a gyerekek nagyobb százaléka, mint nálunk.

10. A fideszesek gennyesre keresik magukat

Andy Vajna lenyúlta a teljes szerencsejáték-piacot és csak adókedvezményben több milliárd forintot kap puszira. A dohánypiac újraosztásával több ezer trafikos vesztette el az állását, hogy a haverokat helyzetbe hozzák. Gázos Lőrincnek milliárdok esnek ki az ingujjából, a "saját lábán álló" Orbán Ráhel férje pedig állami megbízásokból lett 30 éves korára milliárdos. A miniszterelnök eltitkolt, 5 kúriás majorsága semmilyen vagyonbevallásban nem szerepel, és Orbán legális jövedelméből nem is futhatta rá. Rogán Antalra lassan hetente vallanak a magyar alvilág legnagyobb maffiózói, de vagyonokat szakított a letelepedési kötvényekkel is, miközben az államot milliárdos kár érte. 

Hát ezek azok a „sikerek”, amelyekbe minden nap bele kellene dörgölni a Fidesz rajongóinak orrát.

Lájkolj minket a Facebookon!

Támogasd a Nyugati Fényt - hogy legyen egy valódi ellenzéki médiád!

Hogy egy politikus képes bármilyen témában gátlástalanul hazudozni, annak újdonságértéke egyidős a zöld ostorosmoszattal.

”Hazudsz, politikus!” – vetette oda Kamarás Iván a legendás Miniszter félrelépben Kern Andrásnak.

Ha ebben a hazudozásban a „komoly” sajtó nem a politikus ellensúlyaként viselkedik, hanem bólogató mikrofonállványnak szegődik, az már sokkal neccesebb. Hont András olyan szégyenteljesen benyalós interjút csinált Szigetvári Viktorral, amelyre sem ő, sem a HVG nem lehet büszke.

(Volt honnan meríteni az aljasságot, hiszen a manapság független megmondóemberi szerepben tetszelgő Hont András a Fideszben kezdte a politizálást Deutsch Tamás táskahordójaként)

Szigetvári ezúttal nem csak a 2014-es szövetségeseit gyalázza (azt már megszoktuk), hanem az őt korábban jogosan kritizáló Nyugati Fényt is megpróbálja arcátlan hazugságokkal lejáratni.

Egyrészt köszönjük az ingyenreklámot a Szigetvári-Hont duónak, hiszen akit a magyar közélet két ekkora felfuvalkodott, közgyűlölt hólyagja próbál inszinuálni, arra nyilván érdemes odafigyelni, mert valamit jól csinál.

És tény: másfél éves működésünk alatt az ország egyik legolvasottabb közéleti blogja lettünk - épp a napokban fogjuk elérni a 30.000 követőt és ezzel megelőzni a Mandiner blogot, amely velünk ellentétben sokmillió forintos állami hirdetésekből gazdálkodik és már egy évtizede létezik.

Jogos tehát a felismerés, hogy a Nyugati Fény rövid idő alatt komoly népszerűséget ért el az ellenzéki térfélen.

De az nem járja, hogy kitalált kamusztorikkal próbáljon lejáratni minket bármely politikus, csak azért, mert korábban kritizálni merészeltük.

Amit Szigetvári művel, az a bosszúnak egy olyan röhejes és óvodás módja, amitől a legelvakultabb Szigetvári-rajongókban is le kell hogy essen: bálványuk nem hogy nem államférfi, de egy hisztis bohóc, aki önmagát bírálhatatlannak tételezi, és bármilyen kritika hatására vagdalkozni kezd.

És akkor álljanak itt a szikár tények a Nyugati Fényről:

1. Vállaltan ellenzéki magazin vagyunk, amely soha nem függött és nem is fog oligarcháktól vagy pártoktól.

2. Mindig a gyengék és kiszolgáltatottak pártján állunk az elnyomó hatalommal szemben. Egy olyan országért dolgozunk, amely felemelkedési lehetőséget biztosít mindenkinek.

3. Valódi ellenzéki média vagyunk, nem helyezkedünk, nem játszunk „középutas” pojácát. Nem kötünk semmilyen alkut a fideszes rezsimmel.

4. Széthúzás helyett összefogást szorgalmazunk és bíráljuk az Orbán kottájából játszó bomlasztó figurákat – Schmuck Andorokat, Szili Katalinokat, Fodor Gáborokat.

5. Nem pénzel minket sem Soros, sem Gyúccsán, sem a gyíkemberek. Olvasói mikroadományokból és saját lelkesedésből végezzük tényfeltáró, mozgósító és felvilágosító munkánkat – immár másfél éve. Ezalatt kizárólag olvasóink szimpátiája emelt minket az egyik legnépszerűbb közéleti bloggá.

Ezzel szemben Szigetvári Viktor egy százmilliós állami támogatásokkal kitömött politikai párt elnöke, akinek minden arroganciája és nyomulása ellenére az egyetlen emlékezetes cselekedete, hogy teljesen szétvert egy valaha ígéretesnek indult mozgalmat.

Értjük, hogy frusztrált, mert előbb-utóbb el kell majd számolnia a saját kudarcos tevékenységével, meg a fölöslegesen elherdált amerikai és állami támogatásokkal.

De az mégiscsak tűrhetetlen aljasság, hogy ez az ember az elnöki székében pöffeszkedve, a százmilliók árnyékában próbál lejáratni egy fillérekből működő, kizárólag tisztességes emberek lelkesedéséből működtetett ellenzéki blogot.

Hogy ebben a politikusi aljasságban tevékeny cinkosa egy Hont András nevű „újságíró”, az legyen az ő és a munkáltatójának mélységes szégyene.

Mi megyünk tovább az utunkon, az eddig megszokott agilitással, szókimondással. Nem megfelelve senkinek, csak a saját lelkiismeretünknek és igazságérzetünknek.

Mert mi még azt tanultuk, hogy a sajtó feladata kritizálni a hatalomra törő politikusokat –nem pedig fordítva.

Mandula Viktor

alapító-főszerkesztő
Nyugati Fény

Kövess minket a Facebookon!

Támogasd a Nyugati Fényt - hogy legyen egy valódi ellenzéki médiád!

A politika sehol a világon nem makulátlan úriemberek hótiszta vetélkedése a hatalomért. De civilizált országokban léteznek bizonyos alapszabályok, melyeket mindenki betart. A legelemibb tisztesség és humánum jegyében.

Ezek közé tartozik, hogy ha történik egy tragédia a világban, akkor azt NEM használjuk fel a saját nyomorult politikai pecsenyénk sütögetésére. Az amúgy is pattanásig feszült indulatokat ilyenkor nem korbácsoljuk, hanem csillapítjuk. Ártatlan emberek halálát pedig nem próbáljuk aprópénzre váltani a napi politikai tőzsdén.

Természetesen nem is Magyarországról és a Fideszről beszélnénk, ha a kormányzó nagyurak nem köpnék szembe ezt az emberiességi normát (is).

Amikor Kósa Lajos- és Németh Szilárd-kaliberű hitvány percemberkék krákognak „kényszerbetelepítésről” meg „kvótás népszavazásról” a nizzai áldozatok még ki sem hűlt holtteste fölött, akkor tényleg nem marad más, mint a borzongás és a hányinger.

A borzongás és a hányinger, hogy ezeknek minden tragédia csak egy ürügy, hogy felböfögjék az uszító szövegeiket, hogy gátlástalanul összemossanak pár tucat fanatikus terroristát a terror elől menekülő civil milliókkal.

Elviselhetetlen gazemberek vagytok, akik mindent a saját politikai túlélésükre tettek fel. Ennek érdekében gumicsizmával tapossátok az emberiességi minimumot is.

Hiába magyarázzák a hozzáértők, hogy nem az Iszlám Állam elől menekülő szerencsétlen civilek jelentik a terrorveszélyt, hiába mondják, hogy a terror nem a szögesdróton jön be, hanem legálisan, útlevéllel utazik.

Agyoncsaptátok a nyelvet, kiirtottátok az értelmes párbeszéd lehetőségét. Semmit nem akartok felfogni, semmit nem akartok megoldani, csak mantrázzátok a debil paneljeiteket. Tisztességes ember gyomra kifordul tőletek.

A menekültellenes propaganda maradt az egyetlen témátok, amiről nem a bődületes korrupció jut az emberek eszébe az első másodpercben. 1300 szerencsétlen civil miatt veritek a cirkuszt hónapokig, az ő hátukon felkapaszkodva akarjátok újabb 4 évre meghosszabbítani a lopást.

De nem fogunk bedőlni a szemfényvesztésnek. Minél jobban próbáljátok elterelni a figyelmet a szátokkal, annál inkább a kezeteket fogjuk figyelni.

Kövess minket a Facebookon!

Támogasd a Nyugati Fényt - hogy legyen egy valódi ellenzéki médiád!

Képes hónapokra eltűnni a színről, aztán a Fidesz számára fontos ügyeknél valahogy előkerül és végighaknizza a médiát Fodor Gábor.

Most Orbán kvótás népszavazósdija kapcsán buzgott fel Gáborban a megmondhatnék. Olyannyira, hogy már a huszonhatodik ipari kamerának is lenyilatkozta, hogy mindenki feltétlenül menjen el Orbán kamunépszavazására.

Ha nem tudnánk máshonnan, akkor is kitaláltuk volna, hogy Orbánék pénzt ígértek a hajlékonyabb gerincű ellenzéki pártoknak, hogy agitáljanak a részvétel mellett. Hiszen a kormánynak ez a legfontosabb kampánytémája, ezzel akarnak ráfordulni a választásokra.

Orbán mindent a menekültellenes hergelésre tett fel. 2016-ra nagyjából ez maradt az egyetlen ügye, amiről nem a bődületes korrupció és lopás jut az emberek eszébe az első másodpercben. Ezt kell ütni a végtelenségig, hogy ne a lerohasztott iskolákról és kórházakról, ne a fideszes pereputty milliárdjairól legyen szó. Ezért vágja sutba az uniós diplomáciát és a legelemibb humánumot egyaránt.

Csókolom, arról miért nincs népszavazás, hogy akarjuk-e, hogy Orbán tízmilliárdokért a várba költözzön? Hogy akarjuk el, hogy százmilliárdokért újabb stadionok épüljenek minden kisvárosi NB3-as csapatnak? Hogy akarjuk-e hogy Matolcsy műkincseket, kastélyokat vásároljon a devizahitelesek pénzéből, meg a rokonai zsebét tömködje vele?

Napnál világosabb, hogy nem az emberek megkérdezésére megy itt ki a játék, hanem annak a Fidesznek a politikai túlélésére, amelyik a kormányzás minden területén katasztrofálisan teljesített az elmúlt 6 évben.

Az általában balfasz módon viselkedő ellenzékben most volt annyi éleslátás, hogy felismerték: ez az egész egy ótvar nagy csapda, amire az egyetlen racionális válasz körülbelül ügy hangzik: „Elmentek ti a sunyiba kamukérdéseitekkel, vegyen részt a hülye parasztvakításotokban, akinek hét anyja van!”

Megszületett a közös ellenzéki bojkott, amelyben minden mérhető demokratikus párt (MSZP, DK, Együtt) ugyanazt mondja: bazinagy NEM-et az egész kamunépszavazásra.

És akkor jön Fodor Gábor és belekakil az ellenzéki palacsintába. Amikor az állandó széthúzás után végre sikerült egy kérdésben megteremteni az ellenzéki egységet, akkor jön Gábor és belemondja Olga kamerájába, hogy mindenki feltétlenül menjen el Orbán kutyakomédiájába, és vigyen magával még egy embert.

Hogy miért csinálod ezt, Gábor, azt pontosan tudjuk. Nem ma jöttünk a hat húszassal.

De mégis, hol a bánatban voltál eddig, Gábor? Hány lakossági fórumot tartottál az elmúlt évben? Hányszor találkoztál a választóiddal, hányszor mentél el hozzájuk, hányszor hallgattad végig őket?

Hány tüntetést szerveztél a fideszes rezsim ellen? Milyen ellenzéki munkát végeztél az elmúlt években?

Hová tűnsz hónapokra és miért mindig akkor kerülsz elő, amikor bomlasztani tudod az ellenzéki egységet?

Ne aggódj, Gábor, nem várunk tőled választ, nem várunk már tőled semmit. Csak azt, hogy végre kikopj a közéletből a narancsos haverjaiddal együtt - hogy ne okozzatok több kárt és bosszúságot ennek az országnak.

Kövess minket a Facebookon!

Támogasd a Nyugati Fényt - hogy legyen egy valódi ellenzéki médiád!

Bólogató János október másodikára írta ki a kvótás népszavazást.

Napnál világosabb, hogy a Fidesz a menekültellenes uszításban találta meg az utolsó lehetőséget, hogy túlélje azokat a korrupciós botrányokat (Rogántól Andy Vajnáig, az Orbán-kastélyoktól a Matolcsy-alapítványokig), amelyekbe minden tisztességes demokráciában hatszor belebukott volna egy kormány.

A másfél éve pörgetett hisztéria következő állomása egy velejéig hazug „népszavazás” lesz, amelyre 5 milliárdot szórnak el az adófizetők pénzéből. És amelynek célja, hogy újabb hónapokra eltereljék a szájtáti nép figyelmét az ország valódi, égbekiáltó problémáiról.

Azt az aljas szöveget sulykolják naponta huszonnyolcszor bele a kamerákba és mikrofonokba, hogy „a magyaroknak joguk van eldönteni, kikkel akarnak együtt élni”.

Tényleg? Emlékszik-e bárki arra, hogy Orbánék megkérdezték volna a magyar embereket, hogy akarnak-e együtt élni ismeretlen forrásokból meggazdagodott távol-keleti és harmadik világbeli milliárdosokkal, akik 350 ezer euróért letelepedési kötvényt vásárolnak azért, hogy ezen Rogán-közeli offshore-cégek darabonként 80-90 ezer eurót kaszáljanak? Mert eddig legalább 3000 ilyen migráns mossa tisztára a pénzét hazánkban...

Egyébként a francokat szól arról a népszavazás, hogy mi döntsük el, kivel akarunk együtt élni. Arról szól, hogy ebben a potyautas országban, amelyik tíz éve nem él másból, mint az Unióból, van-e annyi tisztesség, hogy átvállal 1300 darab rászorulót abból a több milliós tömegből, amely azokra a társadalmakra nehezedik, amelynek az adófizetői az összes magyar közberuházást finanszírozzák.

És akkor tisztázzuk röviden, miért a bojkott az egyetlen tisztességes és okos döntés, hogy kikerüljük Orbán ravaszul felépített csapdáját.

A népszavazás szabályai szerint akkor lesz eredményes és érvényes a referendum, ha azon a választókorú magyar népesség 50 százaléka megjelent. Hazánkban 8 millió választókorú polgár él, 4 milliónak kell tehát elmennie az érvényességhez.

A kérdést furmányosan úgy tették fel, hogy arra jó szívvel nem lehet igennel válaszolni (Ugyan ki szeretné, hogy igenis Brüsszelből írják elő nekünk, kiket telepítsünk be), így aki nem most jött a Hold túlsó oldaláról, és picit is ismeri a magyar társadalmat, az pontosan tudja, hogy az igeneket lehetetlen megnyerni.  

Az egyetlen bölcs mód, hogy kifejezzük megvetésünket és elutasításunkat az orbáni gyűlöletpolitikával az, ha demonstratíve távol maradunk ettől a szemfényvesztő akciótól.

Így érvénytelenné tesszük a referendumot, és annak minden ódiuma Orbánra fog visszahullani, beleértve a rá kidobott 5 milliárd forint jelentette pazarlást.

Orbánnak létérdeke, hogy azt a látszatot keltse, hogy az ő kampánytémája egyben Magyarország legfontosabb ügye is – ebbe a csapdába az ellenzék azzal tud belesétálni, ha elmegy a kamunépszavazásra és legitimálja az orbáni parasztvakítást.

Nem véletlen, hogy Kósa Lajos megpróbálta pénzzel megvenni a hajlékonyabb gerincű „ellenzéki” pártokat, hogy agitálják a híveiket az Orbán népszavazásán való részvételre.

(Mindegy, hogy ők milyen választ adnak, hiszen a cél az érvényesség, ahhoz pedig 4 millió embernek kell elmennie.)

Ezért fontos, hogy Orbán bukja el a saját népszavazását – süllyedjen érdektelenségbe, hogy utána felmerüljön a személyes felelőssége a kudarc miatt. Elnök úr, ön kezdeményezte a referendumot a politikája legfontosabb eleméről, és megbukott vele, látja? Elfogyott önnel szemben a bizalom.

Üdvözlendő, hogy az eredetileg a DK által kezdeményezett bojkott mögé már a MSZP és az Együtt is felsorakozott, ezzel megszületett az ellenzéki összefogás.

Orbán kamuakcióján való részvételre már csak Fodor Gábor, a súlytalan LMP és pár bomlasztó megmondóember agitál, de ők már rég a Fidesz kottájából játszanak. A valódi ellenzék nem sétálhat bele a fideszes csapdába, nem asszisztálhat a kormány sunyi játszmáihoz és túléléséhez.

Teljeskörű bojkottal fogjuk érvénytelenné tenni Orbán játékát, hogy előbb csak az általa megemelt tétű népszavazás, utána pedig ő maga is megbukjon.

Ha tetszett a cikk, támogasd a Nyugati Fényt – hogy legyen egy valódi ellenzéki médiád!

Kevés téma képes annyira megbízhatóan kihozni az átlagpolgárban lakozó vicsorgó fenevadat, mint a melegek ügye. Szelíd kisnyugdíjasok, keményen dolgozó kisemberek válnak gombnyomásra lila fejű dühöngővé, ha szóba kerülnek meleg honfitársaink.

Kidagadt nyaki ütőérrel megy a buzizás a kocsmában, a vasárnapi ebédnél, a cikkek alatti kommentekben. És a Budapest Pride sem szokta megúszni ellentüntetőknek becézett őrjöngő horda nélkül. Huszonhét év demokrácia után semmivel nem vagyunk toleránsabb, felvilágosultabb ország, mint ahonnan a rendszerváltáskor indultunk.

A megismerés és az elfogadás helyett inkább gyűlölünk, fröcsögünk és népszerű tévhiteket szajkózunk. Pedig néhány egyszerű tényt kellene csak megérteni ahhoz, hogy mindannyian jobban érezzünk magunkat az országban.

Minden híreszteléssel ellentétben a melegek nem akarják rákényszeríteni a saját életmódjukat a heterókra, nem akarják „megrontani” a gyermekeket, nem akarják elszeretni a heterók párjait, és általában nem akarnak semmi olyan rémséget, amit önfeledten buzizó honfitársaink nekik tulajdonítanak.

A melegszcéna nem óhajt mást, mint egyenlő jogokat, gyűlöletmentes légkört és félelem nélküli életet. Olyan dolgokat, amelyek egy civilizált országban minden állampolgárt megilletnek.

Ha egy kicsit is komolyan vesszük, hogy valami nyugati típusú társadalmat építünk ebben az országban, akkor senkit nem érhet hátrányos megkülönböztetés olyan tulajdonsága miatt, amiről nem tehet, ami veleszületett.

A toleráns közhangulat kialakulását nyilván nem segíti, ha a felelős politikusok az elfogadás gesztusai helyett szándékosan hergelik a társadalmat. Ha Budapest polgármestere visszataszítónak nevezi a melegfesztivált, ha a miniszterelnöknek viccelni támad kedve a téma hallatán, vagy ha Kerényi Imre buzilobbiról, Semjén Zsolt aberrációról hadovál.

Persze tudjuk, honnan fúj a szél. Egy olyan szegény, félperifériás országban, ahol a kilátástalanság, a nyomor és az emiatti frusztráció jut millióknak osztályrészül, sokkal könnyebb dolog a gyűlölet parazsát felszítani honfitársaink lelkében, mint tiszteletre és elfogadásra bírni őket. Minthogy a melegeket következmények nélkül lehet gyalázni (nem fognak visszaütni, de általában visszaszólni sem), így aztán különösen „ízléses” és „bátor” cselekedet pofozóbábuként használni őket.

A politika jobboldali fertálya ezeket az alantas állampolgári igényeket igyekszik kiszolgálni a rendre visszatérő sunyi kiszólásokkal. A Fideszben és a Jobbikban úgy vélik: túl sokan vannak a homofóbok ahhoz, hogy lemondjanak róluk, mint potenciális szavazókról, ezért inkább teljes gőzzel ráálltak a megdolgozásukra.

Akinek nincs más büszkesége az életben, mint hogy magyar heteroszexuálisnak született, az könnyebben válik meleggyűlölővé. Hiszen akkor máris felsőbbrendűnek érezheti magát valami olyan tulajdonsága miatt, amiért a kisujját nem kellett megmozdítania. Nem kell erőfeszítéseket tenni, nem kell jól teljesíteni iskolában és munkahelyen, elég annyit mondani: heteroszexuális magyar vagyok, különb mindenkinél, aki más, mint én. Ez az az ingyenbüszkeség, amelynek csábítása könnyen elragadja azokat, akik képtelenek felmutatni egyéni sikereket.

Egy kiegyensúlyozott ember, aki békében él önmagával és a világgal, nem leli örömét abban, hogy nálánál védtelenebb társadalmi csoportokat gyalázzon. Akinek a buzizás a hobbija, annak az életében jó eséllyel valami más gond is van. A sötét homofóbia a sikertelen emberek szegénységi bizonyítványa.

Támogasd a Nyugati Fényt - hogy legyen egy valódi ellenzéki médiád!

Sokakat meglepett, amikor Gyurcsány Ferenc a hétvégén azt mondta: Horn Gyula, ha élne, a DK tagja lenne. Kíváncsiak voltunk, mire gondolhatott, ezért kicsit belelapoztunk Horn Gyula életművébe.

Hátborzongató volt olvasni Horn 15-20 évvel ezelőtti mondatait, lévén azok ma is tökéletesen aktuálisak és megállják a helyüket.

Egy olyan kormányfő képe rajzolódik ki belőle,

• Aki pontosan értette, hogy Magyarország egyetlen tisztességes fejlődési útja Nyugat-Európa felé vezet.
• Aki őszinte és mély híve volt a NATO-nak és az Európai Uniónak.
• Aki nem egy populista haszonleső volt, hanem a hosszú távú jólét érdekében elfogadta a gazdasági racionalitást (Bokros-csomag).
• Aki munkáscsaládból jött és tudta, mi az a keményen dolgozó kisember – ellentétben a Habony-Rogán-Szijjártó bagázzsal, akik csak ócska szlogenként dobálóznak vele.

Úgy gondoltuk, nem lenne haszontalan megosztani Horn Gyula gondolatait, melyek ma is releváns üzenettel bírnak.

1. Lehajtott fejjel nem lehet messzire nézni.

2. A szomszédokkal nem pereskedni, hanem kereskedni kell.

3. Olyan Európát, olyan világot kell teremtenünk, ahol nemcsak születni és meghalni lehet, hanem élni is érdemes. Ha ezt az esélyt elmulasztjuk, soha nem bocsáthatjuk meg magunknak és nem lesz, aki megbocsáthat majd nekünk.

4. Nem szabad urizálni egy parlamentnek és egy kormánynak abban az országban, ahol a lakosság többsége rossz körülmények között él.

5. Nemzeti ügynek tekintjük, hogy gyerekek ne éhezzenek az iskolákban - de azt is, hogy tehetséges fiatalok, tudósok itthon is megtalálhassák boldogulásukat. Becsüljük meg az írókat, művészeket, a pedagógusokat, a művelődés valamennyi közalkalmazottját és vállalkozóját!

6. Az a politikus, aki csak a másról szóló humort tudja elviselni, aligha tud szót érteni az emberekkel.

7. Magyarország modernizációja, fejlődése és biztonsága szempontjából elengedhetetlen, hogy mielőbb és a legkedvezőbb feltételekkel csatlakozzunk az Európai Unióhoz. 

8. Aki támogatja az uniós csatlakozást, az gyermekei, unokái jövőjét akarja szolgálni, jelentette ki Horn. Véleménye szerint a Fidesz a csatlakozás kérdésében kétszínű, mert megnyilatkozásaival kétségeket kelt. A szocialista exminiszterelnök szerint Orbán Viktor a saját rossz hangulatát keveri össze a lakosságéval.

9. Döbbenetes, hogy néhány demagóg frázissal, szakmailag jelentéktelen, üres jelszóval milyen sikeresen tudták a jobboldaliak manipulálni a falvakat. [...] A választások után sokszor töprengtem azon, hogy milyen könnyű a kóklereknek becsapni az embereket. Keserves lesz a kiábrándulás, nagy árat kell fizetni az elszalasztott lehetőségekért.

10. Európa nem csak egy földrajzi fogalom, hanem egy magatartásforma; a humanizmus, a felvilágosodás, a reneszánsz, a szabadság, az emberi jogok összessége is. Számunkra Európa egy kulcsszó, és az egyetlen lehetőség, hogy nemzetünket is felemeljük.

Hogy Horn melyik pártnak lenne ma a tagja, az már egy történelmietlen kérdés - így nem is foglalnánk benne állást.

De egy biztos: nincs szégyenkeznivalója annak, aki ma felvállalja Horn Gyula értékrendjét és örökségét.

Támogasd a Nyugati Fényt - hogy legyen egy valódi ellenzéki médiád!

Tegnap elzavarták Tóbiás Józsefet. Elfogyott a türelem a teljesen dilettáns pártelnökkel szemben, aki a Kétfarkú Kutya Párt szintjére juttatta az MSZP-t.

A gerinctelen dunaújvárosi taktikázás után (ami a szocialisták csúnya felsülésével zárult) végleg bebizonyosodott, hogy Tóbiás „politizálása” a megsemmisülésbe vezet.

A tegnapi kongresszuson 4 jelölt versengett az MSZP elnöki székéért. A küldöttek józanságát dicséri, hogy az elsők között szórták ki a bohóc Szanyit, a tapasztalatlan Harangozót, és Tóbiás is ment a levesbe velük.

Nyert az egyetlen komolyan vehető jelölt: Molnár Gyula, akivel az ellenzék kapott egy utolsó esélyt, hogy véget vessen a fideszes országrombolásnak.

Szintén jó hír, hogy elbukott az MSZP alelnöki székéért folytatott harcban Lukács Zoltán, aki egy ritka arrogáns és felfuvalkodott figurája volt a pártnak – miközben egész lényével úgy taszította a választókat, mint kacsa tolla a vizet.

Szomorú viszont, hogy kigolyózták Botka Lászlót, aki a választmányi elnöki pozícióra pályázott, és aki így már örökre beváltatlan ígéret marad. Helyette beültették azt a Hiller Istvánt, aki egy ideje már a Fidesznek gazsulál és fideszes újságok címlapján dicséri Orbán politikáját.

De ne legyünk ünneprontók, vissza Molnár Gyulához, aki a megválasztása után arról beszélt: a jelenleginél nyitottabbá kell tenni az MSZP-t, mert szerinte „a demokratikus oldal egyetlen kihívóval győzheti le a Fidesz-rezsimet”.

Üdítően normális szavak – különösen, ha szembeállítjuk Tóbiás és a mögötte álló érdekcsoportok kudarcos önzőségével.

Molnár Gyula megtanulta az elmúlt évek leckéjét: ott tudott időközi választást nyerni a baloldal, ahol annak két számottevő pártja, az MSZP és a DK meg tudott egyezni egy közös jelöltben.

Ez történt Újpesten, Veszprémben vagy Salgótarjánban. És emiatt úszott el Dunaújváros. 

Szándékosan gonosznak vagy menthetetlenül hülyének kell lenni ahhoz, hogy az ember ne lássa az ellenzéki választók egyértelmű akaratát: széthúzás helyett összefogást akarnak látni, és körzetenként egy darab erős demokratikus jelöltet, aki meg tudja verni a Fideszt.

Molnár Gyula ennek az összefogásnak a létrehozásában lehet partner – és az utolsó pillanatban jött, hogy legyen ideje végigcsinálni ezt a munkát.

Jó lenne, ha az MSZP meglévő politikusai ezután színt vallanának: hajlandóak-e részt venni ennek az Orbán-váltó összefogásnak a kidolgozásában, vagy a fideszes stílusú, debil gyurcsányozást akarják folytatni, mert akkor mehetnek Szili Katalin után, nyíltan is a Fidesznek dolgozni.

Nincs több idő a balfaszkodásra: másfél éve van a demokratikus oldalnak, hogy összekalapáljon egy ütőképes szövetséget, amit a választáson szembeállíthat a fideszes gőzhengerrel.

Lássunk tisztán:

1. A DK elnöke kinyilvánította, hogy összefogást akar.

2. Az MSZP új elnöke kinyilvánította, hogy összefogást akar.

3. A baloldali választók számtalan időközin megmutatták, hogy összefogást akarnak.

Aki innentől ennek az összefogásnak a bomlasztójaként lép fel, az szándékos kártevő és a Fidesz hatalmon maradásának ügynöke. 

Támogasd a Nyugati Fényt – hogy legyen egy valódi ellenzéki médiád!

Belebukott az Unió-ellenes pávatáncba David Cameron. A brit miniszterelnök egy éve azzal az ígérettel nyerte meg a választásokat, hogy ő majd „visszaadja az emberek kezébe a döntést”, és népszavazást rendez az ország uniós tagságáról.

Két oldalról szorongatták az ellenfelei, szüksége volt egy erős kampánytémára, az Európa-ellenes hergelés pedig olcsó és veszélytelen népszerűségnek tűnt akkor.

Cameron egy évvel később belebukott az általa kierőszakolt referendum „sikerébe”.

Felelősség dolgában Cameron nem különbözött attól az apukától, aki éles lőszerrel töltött fegyvert adott a gyereke kezébe játszani, majd mosta a kezeit, miután megtörtént a tragédia.

Visszájára sült el az a zseniálisnak hitt taktika, hogy szélsőjobb szövegekkel próbálta meg kifogni a szelet a tőle is jobbra álló vetélytársai (a helyi Morvai Krisztinák és Novák Elődök) vitorlájából.

A népszavazáson (ha kis fölénnyel is, és ha csak a vidéki, idős szavazók „jóvoltából” is), de győztek az Unió-ellenes szavazatok, és velük győzött a gőgös nacionalizmus, a nagybirodalmi nosztalgia, és az önsorsrontó debilitás.

És vele jön majd a fekete leves: az évekig elhúzódó káosz, válság és recesszió. Egyelőre nem tudjuk, mi lesz a sorsa annak a több százezer magyarnak, aki jelenleg kint dolgozik. Nem tudjuk, mi lesz azokkal, akik kint tanulnak és akiket most vettek fel egyetemre. Nem tudjuk, mi lesz azokkal, akik most terveznek kint munkát vállalni, lakást venni, családot alapítani.

Ám a britek hülyesége és felelőtlensége más tanulságokkal is jár: a fekete csütörtök után Orbán sem folytathatja tovább büntetlenül azt a pávatáncot, amit hat éve játszik az Unióval. Nem lehet tovább pénzkiadó automatának nézni az Uniót, felmarkolni a sokmilliárdos támogatásokat, és közben Putyin ügynökeként a legaljasabb módon bomlasztani Európát.

Az uniós bürokrácia kétségkívül lomha és nehézkes, de ne tévedjünk: az EU a britek kilépése után is magára fog találni. És ha van egy kis eszük, a megújulást a potyautas bomlasztók szankcionálásával fogják kezdeni.

Ezért fontos világosan látni, hogy Orbán Viktor egy felelőtlen politikai szélhámos, akit meg kell állítanunk, mert már gyermekeink jövője és jóléte a tét.

Európa vagy putyinizmus - erről fog szólni minden választás Magyarországon, amíg el nem takarítottuk a fideszes rezsimet a hatalomból.

Támogasd a Nyugati Fényt - a valódi ellenzéki médiát!

Kovács-Tóth Noémi, a Nyugati Fény állandó vendégszerzője két hete életet adott első gyermekének. Elmeséli, miért nem szégyell segítséget kérni, hogyan változtatta meg az anyaság, és miért nem lesz belőle "mártír anya".

 A gyermekágyi időszakban polipba oltott Sívaként tanultam meg mindent egyszerre és félkézzel megcsinálni, miközben hálát adok a sorsnak, hogy manapság már nem szégyen bevonni az apát a baba körüli teendőkbe.

Sokat tapasztalt nagyanyám mindig azt mondogatta, hogy „gyereke a nőnek van”, ami abból a szempontból racionális meglátás, hogy valóban nem ruházható át a terhesség, a szülés és a szoptatás (egyenként sem egyszerű) feladatköre.

Ez azonban nem azért van, mert a férfiak disznók, és szándékosan kihúzzák magukat az érdemi munka alól, egyszerűen így működik a természet. Igaz, a leglényegesebb és egyben legkellemesebb szerepvállalásuk nélkül – nevezzük termékenységi testmozgásnak – nem lenne ugyebár gyerek sem, de párunk nem csupán tenyészbikaként vesz részt a családépítésben.

Nagymamáink korában zömmel nem tudták vagy akarták kiosztani a ház urának a baba és a háztartás körül felmerülő feladatok egy részét. Én azonban örülök, hogy abban a században élek, amelyikben természetessé vált az apákat bevonni az összes gyermekvállalás körüli folyamatba: velünk zihálnak öt lépésben a szülésfelkészítőn, rombolják le a vagina és az erotika összefüggését a gátmasszázsolajjal, tehetetlen frusztrációval toporognak mellettünk a vajúdásnál és szülésnél, majd aggódnak a köldökcsonk leeséséért és bújják az apakönyveket, hogy hány fokot kell levonni, ha a végbélben mérünk lázat.

Amint megszületett a kislányunk, Kinga, rájöttem, hogy nem szégyen segítséget kérni, sőt, egyenesen elengedhetetlen, ha nem akarom testi és lelki roncsként végezni egy halom pelenka tetején, mártíráldozatként.

A Nyugati Fény vendégszerzője, Kovács-Tóth Noémi és a büszke apuka az első gyermekükkel

Mert bár ölnék a gyerekemért – imádom mindenét a pihe hajszálaitól a lehetetlenül apró lábujjakig, és fogatlan vigyorától könnybe lábadok –, bevallom, mint minden friss anyuka, éles váltásként és kőkemény időszakként élem meg a gyermekágyi időszakot. Az anyává válás azonban minden mezei nőneműből előcsalogatja a találékony Marvel-szuperhőst.

Olyan különös képességek birtokába kerültem, mint például a hangeffekt-szenzor, aminek révén meg tudom különböztetni a rottyantós pukit a peluscserét jelentő valódi bekakilástól, amire különösen nagy szükség mutatkozik, hiszen gyönyörű kisbabám egy igazán betojásos személyiség.

Mindig erős, önálló nőként tekintettem magamra, de most kíváncsian nézném végig egy csecsemővel eltöltött napját azoknak, akik fennhangon és büszkén hirdetik, hogy mindent egyedül csinálnak. Én bizony áldom a szerencsémet, hogy a férjem szívvel-lélekkel, lelkesen kiveszi a részét mindenből, amire fizikailag képes. Hiszen kettőnkből hoztuk létre ezt a kis csodát, mert úgy éreztük, szívesen lennénk felelősek nem csupán egymásért, hanem még valakiért, még ha ez ijesztő is.

Érdekelne egy olyan nő beszámolója, aki azután is ragaszkodna ahhoz, hogy a férfiak nem szükségesek a boldogulásához, miután konstans sikítva sírás közepette fenyegetően kerítik be a mosatlan ruhák, edények, sterilizálásra váró mellszívók, a babatörlőkendők pedig Moebius-szalagként tekerednek körbe. Nem mellesleg fáj az agyoncsócsált mellbimbójuk, valamint a gát- vagy császársebük. Persze, az ember lánya sok mindenre képes, de minek, ha nem muszáj?

A szexuális szabadság, az önzésre ösztönző fogyasztói társadalom hozománya, hogy mindenki a saját igényeire fókuszál, számomra viszont nincsen szebb érzés, mint hogy számíthatok valakire és számítok valakinek. Amikor ránézek a kislányomra, csak annyit tudok biztosan, hogy megéri minden perc, és ennek van értelme az életben.

Kövesd a Nyugati Fényt a Facebookon, hogy ne maradj le semmiről!