Portik Tamás tegnap elmesélte az emlékeit arról, a fideszes maffia hogyan rabolta le szisztematikusan a belvárosi ingatlanvagyont.

A módszerek ismerősek lehetnek mindenkinek, aki az elmúlt időben figyelemmel kísérte Juhász Péter kutatómunkáját az ügyben.

Ám Portik vallomása több színes részlettel is gazdagította a tudásunkat - elég legyen a Fidesz-irodában átadott zacskónyi euróra gondolni, amit még biztos sokat fogunk emlegetni a választásokig.

Hogy Rogán egy velejéig romlott, elvtelen, anyagias gazember, az a Holdról is bűzlött eddig is.

Aki nem reménytelenül hülye, eddig is sejthette, hogy Rogánnak valamiből finanszírozni kellett a hányingerkeltő újgazdag rongyrázást, az önmutogató kivagyiságot, a Louis Vuitton táskákat, Hublot karórákat, a luxuséttermeket, Cilike gyémántjait és ruhakölteményeit, a hetente táguló pasaparki lakásokat.

És Rogán nem volt válogatós: letelepedési kötvénybiznisz offshore-cégekkel, Város szíve-program uniós támogatásokkal, és persze a belvárosi ingatlanmutyi - minden érdekelte, ahonnan tudott harácsolni a közvagyonból.

Fontos látni, hogy a Rogán-sztori nem valamiféle csúnya kirívó példa, egyéni túlkapás a Fideszen belül, hanem maga a fideszizmus esszenciája.

A százalékok változnak, de ugyanezt csinálja Kósa, Lázár, Matolcsy, meg a komplett Orbán-família a polipszerű stróman-hálózatával. Hiszen ennyi a Fidesz-uralom lényege:

1.)  Minél több közpénzt ellopni, amíg kormányon vannak.

2.)  Mindenáron megtartani a hatalmat, hogy mindezt folytathassák.

Minden más csak parasztvakítás, cirkusz a szájtáti népnek.

Bayer Zsolt-szintű romlott gazembernek kell lenni ahhoz, hogy valakinek legyen bőr a képén a fideszes tolvajtempót mentegetni, magyarázni.

Ezért mi nem is kívánunk mást, mint száz Rogán-botrányt a választásokig, ezret! Bele a választók képébe!

Nincs más kiút ebből a pokolból, feszítsék csak a végletekig a húrt – aztán egyszer úgyis berobban az egész. Pedagógiailag indokolt megvárni, amíg ez a bamba nép is besokall tőlük és a sarkára áll.

Amíg rájönnek a magyarok, hogy az Orbán-Matolcsy rendszer a legrosszabb hatásfokú újraosztás, amit valaha kitaláltak. Sokszor annyi megy a disznófejű oligarchák hizlalására, mint amennyit ingyensörben szétosztanak az alattvalóknak.

Addig folytatódjon csak a tébolyult országdúlás, jöjjenek a Nemzeti Italboltok, épüljön minden kisvárosban három giccsstadion, hosszabbítsák meg a felcsúti kisvasutat a budai várig, írassák a hoteleket Orbán Ráhel nevére, rohadjanak tovább az iskolák és a kórházak, a közvagyont meg egyszerűen dobják szét Andy Vajna, Mészáros Lőrinc, és a Matolcsy-rokonok között.

Ha majd az ország meggyőző többsége torkig lesz a rezsim minden segédpondrójával, ha a kollektív tudásunk evidens részévé válik, hogy Fidesz-kormányzás = totális megszállás, eszelős korrupció és gazdasági csőd, na akkor nyílhat esély a valódi katarzisra.

Egyszer minden inga visszaleng, egyszer minden repülő lejön. Egyszer kell bukniuk, de akkor nagyon.

Kövess minket a Facebookon!

Támogasd a Nyugati Fényt - a valódi ellenzéki médiát!

A magyar csapat győzelme Ausztria fölött normális körülmények között egy örömteli sportsiker lenne. Egy sportsiker, aminek rossz szájíz nélkül örülhet bárki, akinek épp az a hobbija, hogy túlfizetett szórakoztatóipari munkásoknak drukkol szabadidejében.

De ebben az országban már régóta nincsenek normális körülmények. Nálunk a miniszterelnök sok év kitartó munkájával a futballt kőkemény politikai üggyé tette és önmagával azonosította.

Ő az, aki a kertje végébe stadiont építtetett közpénzből, ő az, aki két évtizede futball-metaforákban beszél a népéhez, és ő az, aki az emberek megkérdezése nélkül üresen kongó stadionok tucatjait építette fel az országban – összesen több pénzből, mint az állami kórházaink teljes adósságállománya.

Orbán mindent a focira tett fel, így annak minden eredménye az ő politikáját igazolja – visszamenőlegesen is. Lehet efölött siránkozni vagy lelkendezni, de ezek a tények – a tényeket figyelmen kívül hagyni pedig körülbelül annyira eszes dolog, mint figyelmen kívül hagyni a piros lámpát.

Orbán és talpnyalói a magyar válogatott sikerét a saját politikájuk sikereként fogják magyarázni. Annak a perverz kormányzásnak az igazolására, ahol nem robottechnológiába, nem oktatásba, nem kutatás-fejlesztésbe öntik a pénzeket, hanem bőrlabdát kergető félanalfabétákba meg csiricsáré vidéki stadionokba.

Nem számít, hogy az iskolákban nem volt fűtés télen, nem számít, hogy rohadnak a kórházak és moslékot kapnak enni a betegek, nem számít hogy az elmúlt hat évben a szegények még szegényebbek lettek, nem számít, hogy az Orbán-família maffiamódszerekkel lopta szét az országot, nem számít, hogy félmillió magyar menekült nyugatra az elmúlt 6 évben. Az számít, hogy 2:0-ra megvertük az osztrák csapatot, folytassa Orbán, épüljenek tovább a stadionok, hej!

Nem véletlenül a diktatúrák szokása, hogy saját zsarnokságukat csillogó sportsikerekkel legitimálják. Minél nagyobb a szabadság és a jólét egy országban, annál kevésbé szükséges, hogy az állam sikerélmény-pótlékokkal szúrja ki az állampolgárai szemét.

A másik oldalon ott van Kína, Szovjetunió, NDK, akik sportnagyhatalmak voltak, de 100 lakosukból 99 bármikor cserélt volna egy dán állampolgárral. Előbbiek hozták az aranyakat, az utóbbiban meg volt mit enni. Hölgyeim és uraim, kenyerünk az nincs, de nálunk lesz a legnagyobb cirkusz - ha beledöglünk is.

Tudásalapú társadalom, ugyan már, nyugati métely. Oszt mire mennek vele a vékony keretes szemüveges, raccsoló okostojások? Mi bármikor leverjük őket fociban. Vagy az utcán, höhö. Nem kell ide változás, csak dagadjon a kebel a büszkeségtől, a kutyaúristenit neki, há futballnemzet vagyunk, há nem? 

Dőljünk hátra a vietnámi papucsban, hálós atlétában, Sárkány sörrel a kézben, a hitelre vásárolt plazmatévé előtt, és hessegessük el a gondolatot, hogy szánalmas galacsintúrók vagyunk, akik gyávák ahhoz, hogy elkergessék a nyakukról a zsarnokot - inkább megfürdőznek vele a hamis fényben. Megérdemeljük Orbánt életünk végéig.

Kövess minket a Facebookon!

Támogasd a Nyugati Fényt - a hiánypótló ellenzéki gerillamédiát!

Rácáfolva a vészmadarakra, nagy és erős tüntetést tartottak a tanárok szombaton.

Több ezren vonultak át a városon, hogy megmutassák a kormánynak: nem fáradtak el, és fenntartják követeléseiket egy jobb oktatásért.

Senkit ne tévesszen meg, hogy a tanárok nem értek el konkrét eredményeket Orbánékkal szemben. Az eredményeket itt hosszú távon mérik.

Mindenki tudja, aki nem reménytelenül naiv, hogy európai szintű, modern oktatást várni a Fidesz-KDNP-től olyan, mint az almafa alatt gubbasztani, hogy körtét teremjen.

Ennek az országnak versenyképes oktatása akkor lesz, ha egy felvilágosult, nyugatos értékrendű kormány váltja le a Fideszt.

Ebben viszont van szerepe a tüntetéseknek. A vízcsepp kivájja a sziklát – nem erejével, hanem gyakori esésével. Az ismétlődő, kitartó tüntetések igenis képesek amortizálni egy kormányt.

Ha azt látja sokmillió állampolgár a tévében, interneten, hogy a legkülönbözőbb társadalmi csoportok tiltakoznak az őket megnyomorító kormány ellen, az nem marad nyom nélkül. Ha egymásba érnének a tiltakozások, a tüntetések, a sztrájkok, az igenis összeadódik az emberek fejében, és kialakul bennük az „ez már tűrhetetlen”-érzés.

Márpedig megnyomorított társadalmi réteg annyi van Magyarországon, mint égen a csillag. Orbánék immár nyíltan a felső-középosztály és a pártközeli kaszt hizlalására használják a hatalmukat. Egymillió kiváltságos érdekében kormányoznak - a többséget durván kizsigerelve.

Tiltakozni millióknak lenne oka ebben az országban. Ápolók, nővérek, közszolgálati dolgozók, vasutasok, nyugdíjasok, diákok, buszvezetők, gazdálkodók, deviza-és Quaestor-károsultak, mentősök, tűzoltók.. és jövő hét szerdáig folytathatnánk a sort.

Nem lehet megspórolni az önszerveződéssel járó munkát és bátorságot. Van felelőssége az ellenzéki politikusoknak, de semmi nem übereli annak a hitelességét és erejét, ha maguk az érintettek mutatják meg, hogy torkig vannak és nem tűrnek tovább szótlanul.

Tessék mindenkinek példát venni a tanárokról: megszerveződni, érthetően megfogalmazni a sérelmeket, kitalálni a menetrendet, kiválasztani a szószólókat. Forró őszre készülhetnek a hatalom bitorlói, ha minden megnyomorított csoport elvégzi ezt a munkát és beleáll a harcba.

A Nyugati Fény – az egyik legnépszerűbb ellenzéki oldalként – minden segítséget és nyilvánosságot megad hozzá.

Kövess minket a Facebookon!

Rajtad is múlik – támogasd a Nyugati Fényt – az ország valódi ellenzéki gerillamédiáját!

Kétségbeejtő szellemi állapotban, belharcoktól terhelten várja a demokratikus ellenzék az alig 2 év múlva esedékes választásokat.

Félidő van, ne áltassuk magunkat: mostanra lényegében eldőlt, hogy a lila reményekkel induló ellenzéki pártok közül melyik tudta megvetni a lábát a politikai placcon, és melyik nem találkozott a választói igényekkel és megy a levesbe.

A Nyugati Fény drámai, de realisztikus ellenzéki körképe félidőben.

MSZP

A retro baloldali párt hosszú évek óta gúzsba kötve vegetál. A bázisát egyetlen árva lélekkel nem tudta növelni. Hogy még életben van, azt leginkább a Horn Gyula óta megszokásból az MSZP-re szavazó kemény magnak köszönheti.

Ez a bázis a biológia vastörvényei miatt egyre csak apad, bővülésre pedig a jelenlegi arcokkal semmi esély. Az MSZP stílusa, víziótlansága, dögunalmas hivatalnoknyelve úgy taszítja a fiatalokat, mint kacsa tolla a vizet. Tegye fel a kezét, aki Tóbiás József vagy Lukács Zoltán láttán ellenállhatatlan vágyat kezd érezni, hogy rohanjon az MSZP-re szavazni. Na ugye.

Az elmúlt két évben az MSZP egyetlen ügyben bírt olyan tevékenységet produkálni, ami legalább nyomokban emlékeztet valamiféle ellenzéki politizálásra. Ez volt a vasárnapi boltbezárás körüli hajcihő. Ezt a sámlit Orbán kirúgta a lábuk alól, azóta visszasüppedtek a méla nihilbe.

A dunaújvárosi lebőgéssel Tóbiás végleg megbukott vezetőként és stratégaként - már a szoci szimpatizánsok szemében is.

Együtt

A Bajnai Gordonnal valaha nagy reményekkel indult Együttből egy hatalmas csalódás lett mára. A 2014-es bukta után Bajnai faképnél hagyta a sajátjait, azóta Szigetvári Viktor vezeti a pártot – az enyészetbe. Az Együtt nevű pártocska egyetlen megkülönböztető jele mára az lett, hogy mindenkitől KÜLÖN áll.

Szigetváriék ráadásul az SZDSZ legrosszabb hagyományait követve, minél kisebbek és kudarcosabbak, annál arrogánsabbak és pökhendibbek. Ennek hátterében forrásaink szerint az áll, hogy az amerikai szponzorok ultimátumot adtak a pártvezetésnek: vagy év végére tartósan 5% fölött produkál a párt, vagy kiszállnak az Együtt támogatásából. Szigetváriék ezért egyre elkeseredettebben ütik a konkurenciát, hiszen csak tőlük remélik pótolni a hiányzó százalékokat. Az Istennek nem bírnak rájönni, hogy kisebb arccal, nagyobb szerénységgel többre mentek volna - de vélhetően ez a vonat már elment.

Párbeszéd Magyarországért

A PM az egyetlen párt (a Kétfarkú Kutya mellett), amelyik egy ideje munkamentes ingyenpénzzel kampányol, de így sem bírnak mérhető tartományba emelkedni. Úgy látszik, besokalltak már a választók az émelyítő demagógiából. Vagy csak nem hiszik el egy tartósan 0 százalékos pártnak, hogy valaha érdemi befolyása lesz több ezer milliárdos költségvetési tételek átalakításához. Nagy meglepetésre már nem számíthatnak Szabó Tímeáék - ez a párt bizony megy a levesbe.

Liberálisok

A Liberálisok nevű képződményből sem lett semmi. A szorgalom terén kihívásokkal küszködő Fodor Gábor vezetésével eleve halálra ítélt vállalkozás volt bármilyen pártot alapítani. Hiába az egyébként ügyes és sokat dolgozó ügyvivő Bősz Anett, egymaga ő sem képes csodákra. A pártocska még 2 évig eléldegél az állami támogatásból, utána vége a dalnak.

LMP

Nincs könnyű helyzetben az LMP sem, amelyet ciklusfelezőnél hagyott ott társelnöke, Schiffer András. A párt eddig abból épített magának arculatot, hogy kínosan félútra helyezkedett a Fidesz és annak demokratikus ellenzéke között. Ez az erőltetett pozíció azonban az Orbán-rezsim hetedik évében már teljességgel tarthatatlanná vált.

A Schiffer nélküli LMP most útelágazódáshoz érkezett. Vagy megpróbálnak tevékeny részesei lenni az orbáni diktatórikus rezsim lebontásának, vagy a biztos jelentéktelenségbe süllyednek. Ugyanazt a lemezt nem fogják tudni harmadszor is újdonságként eladni a választóknak. Már 2014-ben is cipőkanállal kerültek be a Parlamentbe, ezen az úton továbbmenve a bukás vár rájuk.

Demokratikus Koalíció

Gyurcsány Ferenc pártja lassan, stabilan bővül, minden közvélemény-kutatónál átugorja a parlamenti küszöböt. Ha sikerül az Orbán-rezsim legádázabb, kompromisszummentes ellenfeleként pozicionálnia magát, középtávon átveheti a vezetést az ellenzéki oldalon.

Hátránya, hogy a párt túlzottan egy ember politikusi képességeire épít, és nincs ütőképes második vonala.

További kritikaként felróhatjuk, hogy az 5 éve létező párt le van maradva arculatépítésben. A választók többsége számára nem sikerült elmagyarázni, miért kellett kiválni az MSZP-ből és új pártot alapítani. Nem sikerült elmagyarázni a pártfinanszírozás mocskos világát. Nem sikerült elmagyarázni, hogy amíg az MSZP mögött álló gazdasági maffiát nem söpörjük el a Fidesszel együtt, addig ugyanannak a kígyónak a két fejére szavazunk. Nem sikerült elmagyarázni, hogy a Puchokkal, Bajákkal, Boldvaikkal miért nem lehet soha egy tisztességes országot építeni.

Szintén nem játszik Gyurcsány kezére, hogy a ballib megmondóemberek egy része gyávaságból, fantáziátlanságból, a közhangulatnak való kényszerű megfelelésből átvette a szíjjártópéteri papagájkommandó Gyurcsány-ellenes szólamait, és a mai napig azokat büfizi vissza. Ők felvilágosító munka helyett inkább sötétségben és fóbiák hálójában tartják az embereket. Nyilván nem érdekük, hogy a velejéig korrupt Fidesz-MSZP rendszer megbukjon, hisz annak haszonélvezői.

Kövess minket a Facebookon!

Támogasd a Nyugati Fényt - a legütőképesebb ellenzéki gerillamédiát!

Hatalmas pofont kevertek le a választók az MSZP-nek: 9 százalékot kapott a jelöltjük Dunaújvárosban.

A szocialisták ocsmányul felrúgták az ellenzéki megállapodást: külön embert indítottak a DK-val szemben, pedig ebben a körzetben a DK joga lett volna adni a közös jelöltet.

Újpesten és Salgótarjánban a DK állt be az MSZP embere mögé, és közösen meg tudták verni a Fideszt. Most először a szociknak kellett volna a DK jelöltjét támogatni, de képtelenek voltak egyszer az életben korrekt módon viselkedni.

Ezzel a húzással Tóbiásék nagyon sok választó szemében örökre elásták magukat. Ők brutálisan megbüntették azt a pártot, amelyiknél sunyiságot, aljasságot láttak, és amelyik az összefogás kerékkötője volt. MSZP 9%, DK 23% - egyértelmű az üzenet.

Nem lehet a választókat hülyének nézni, nem lehet tovább a két pártot összemosni, nem lehet álszentül sopánkodva mindkettőt egyformán hibáztatni. Egyértelmű volt, ki a hunyó, és ezt az emberek is pontosan érzékelték.

Rögzítsük még egyszer, az összefogás-ellenes megmondóemberek kedvéért.

1. A választók összefogást akarnak, és lassan bárhol megverik a Fideszt, ha egy darab demokratikus ellenzéki jelölt van. Erről szólt a veszprémi, újpesti, salgótarjáni ellenzéki győzelem.

2. A választók durván büntetik azt, aki botot dug az összefogás küllői közé. Erről szólt Dunaújvárosban az MSZP ocsmány lebőgése. Egyértelmű üzenet - nincs az a Hont András vagy Ceglédi Zoltán, aki képes legyen félremagyarázni.

Fontos megjegyezni: pusztán ettől a választástól a DK még nem előzte meg országosan az MSZP-t, de simán benne van a pakliban, hogy ilyen tempóval egy éven belül a vezető ellenzéki erővé válik.

Egyre szembetűnőbb ugyanis a különbség a két párt között. Politikai kultúrában, lendületben, ambícióban, Fideszhez való viszonyban. Jelenleg nem látszik korlátja a DK növekedésének, és pláne nem olyan alacsonyan, ahogy azt korábban az „elemzők”, megmondóemberek sulykolták. Ha Gyurcsányék képes lesznek bizonyítani, hogy ők a legádázabb ellenfelei az Orbán-rezsimnek, bőven van még kifutása a pártjuknak.

Ami a rommá vert MSZP-t illeti: Tóbiás Józsefnek egy tisztességes országban még ma be kellene fejezni a kudarcos politizálást és valami civil állás után nézni. Ha Tóbiás szándékosan a Fidesz kezére játszott, akkor azért kell mennie, mert elárulta az ellenzéki választókat. Ha Tóbiás összefogást akart, de a helyi MSZP lenyomta rajta az akaratát, akkor azért kell mennie, mert egy erőtlen, pancser vezető. Akárhogy is: nem megy, Józsi, nem kell erőltetni.

A választóknak súlyos tanulság, hogy a sunyi, kollaboráns MSZP-t érdemes-e még valaha bármiben is támogatni. Egy pártot, amelyik igazán sem kormányváltást, sem elszámoltatást nem akar – és trafikokért, tyúkszaros kis helyi pozíciókért összejátszik a narancsmaffiával.

A „szomorú vasárnap” után egyre többeknek világos, hogy Tóbiásék nem a megoldás, hanem a probléma részei. Minden tisztességes ember ennek tudatában készüljön 2018-ra!

Támogasd a hiánypótló Nyugati Fényt - a legütőképesebb ellenzéki gerillamédiát!

Önt is dühíti, hogy a Fidesz-szóvivők mesterségesen kreált szószörnyetegekkel beszélnek lyukat a hasába?

A Nyugati Fény most megalkotta a fidesz-magyar kéziszótárat, amelyben a szokásos Fidesz-dumákat lefordítottunk tiszta érthető magyar nyelvre. Vastaggal a fideszes hazugság, utána pedig a valódi jelentése.

Kényszerbetelepítés – 1300 szerencsétlen sorsú menekültnek kellene ideiglenesen segítenünk. De mi inkább világraszóló műbalhét dagasztunk belőle, hogy addig se a fideszes korrupció legyen a téma.

Megvédjük a nyugdíjak vásárlóértékét – A nyugdíjasoknak a legolcsóbb lecsókolbászra és „Tesco gazdaságos” termékekre futja. A gyógyszerekkel mindig sakkozni kell, mert sosincs pénz kiváltani az összeset. 0,9 százalékos emeléssel kiszúrjuk a szemüket.

A polgári kormány értékrendjébe nem férnek bele a kaszinók – Előbb hazug érvekkel tönkreteszünk egy komplett iparágat, majd újraosztjuk a koncessziókat Andy Vajnának és más fideszes geciknek. Nekik milliárdos adókedvezményeket adunk. Ugyanezt lásd a trafikok esetében is.

Rezsicsökkentés – Ezer forintokért megvásároljuk a szájtáti nép szavazatát, hogy utána 4 éven át százmilliárdokat lophassunk. Ha jól csináljuk, a végén még nekünk fognak kezet csókolni érte.

Senkit nem hagyunk az út szélén – 4 millió emberről teljesen lemondunk, őket hagyjuk a létminimum alatt vergődni. Az újfideszes arisztokrácia hizlalására koncentrálunk, a többi hulljon.

Segítjük a magyar vállalkozókat – A fideszes oligarchák és strómanok nyernek minden zsíros pályázatot, a többit agyonadóztatjuk és tönkrevágjuk. Ha jól tejelő biznisze van, akkor államosítjuk és újraosztjuk.

Megmentjük a devizahiteleseket – Matolcsy legyengíti a forintot, a 260 forintos euróból 320-asat csinál. Gennyesre keressük magunkat a szerencsétleneken, a képződött nyereséget szétdobjuk.

A magyaroknak joguk van eldönteni, kikkel akarnak együtt élni – Aki Rogán Tóni offshore cégének fizet, az letelepedési kötvényt kap, a többi dögöljön meg.

Egymillió új munkahelyet teremtünk – Közmunka címszóval az árkot kapirgáltatjuk félmillió emberrel, hogy papíron feljavítsuk a statisztikát.

Első a család! – A Matolcsy-famíliába milliárdokat pumpálunk a Nemzeti Bank alapítványain keresztül. Egy unokatestvér sem maradhat ki a közpénz-esőből! A Tiborcz-fiúból multimilliárdost csinálunk 30 éves korára, Ráhelnek szállodákat veszünk. Szőlők, bányák, földek, svájci bankszámlák kerülnek minden Orbán-rokon nevére.

Gyurcsány-Bajnai korszak – A korszak, amikor nem üresen kongó stadionokra költötték a pénzt, hanem szociális juttatásokra és munkahelyteremtésre. Ekkor jött Magyarországra a Hankook gyár és a Mercedes gyár.

Hanyatló Nyugat – Hozzánk képest a földi Kánaán. A hely, ahová az elmúlt 7 évben félmillió magyar menekült el az Orbán-rezsim nyomora és kilátástalansága miatt. A Rasi is ott tanult évi 12 millióért.

Európai Unió – Vékony keretes szemüveges, raccsoló úriemberek társasága. Felmarkoljuk tőlük az eurómilliárdokat, majd teli torokból gyalázzuk, anyázzuk őket. Ők meg bambán tűrik.

Kövess minket a Facebookon!

Támogasd a Nyugati Fényt - az ország legütősebb ellenzéki gerillamédiáját!

A Jobbik körül mostanában sűrűsödő események minden "elvi" fedőszöveg ellenére színtiszta hatalomtechnikáról szólnak.

Vona megmutatta: ő Orbán Viktor legjobb tanítványa - és ez nem dicséret. Miközben megjátszott vehemenciával kritizálta Orbánt a felszínen, valójában figyelt és tanult tőle.

Mostanra mindent lekoppintott tőle: a hatalom központosításától, a kritikusok háttérbe szorításán át, a médiapolitikáig bezárólag. (Az milyen, hogy a kongresszusról kizárólag a Jobbik-közeli Alfahír tudósíthatott, minden más médiát kizártak?)

A néppártosodásról szóló nagyívű szövegek: üres dumák csupán. Az új alelnökök semmivel sem vállalhatóbb arcok, mint Novák Elődék voltak. Senki nem gondolhatja józan ésszel, hogy Torockai László (a 2006-os zavargások egyik főkolomposa), vagy Sneider Tamás (volt egri szkinhedvezér) az európai értelemben vett mérsékelt politizálás letéteményesei lennének.

A francokat. Egy dologban különböznek ők Novák Elődtől: lojálisak Vona Gáborhoz, és nem képeznek párton belüli ellenpólust, belső konkurenciát.

Vona Gábor legkésőbb mostanra mindenki előtt világossá tette: nincsenek elvei, csak érdekei. Ha úgy véli: középre beszéléssel, megjátszott mérséklődéssel tudja bővíteni a táborát, akkor abban fog utazni. Vona fideszes mintára nem pártot, hanem pártnak álcázott gazdasági vállalkozást kíván működtetni.

Akik ebben vele tartanak, azok számára nyitott a karrier a Jobbikban. Vagy beállsz a sorba, vagy fel is út, le is út – honnan is olyan ismerős ez?

Vona egyelőre nyerésre áll: sikerült kierőszakolnia a látszategységet. Hegedűs Lórántné az utolsó pillanatban visszavonulót fújt, ahogy Novák Előd is „méltósággal elfogadta”, hogy nem lesz többet alelnök.

A kierőszakolt egység mögött viszont már most is elképesztő törésvonalak húzódnak. Vona Gábor pártelnökségét a küldöttek egyötöde nem szavazta meg, pedig nem volt más jelölt.

A Jobbik törzsbázisa hónapok óta lázong. Számukra Vona lepaktálása Simicskával árulás, a cukisodás gyávaság, Novák Előd kiszorítása pedig egyenesen skandalum.  

Elég megnézni egy átlagos Jobbik-szavazó Facebook-profilját, kiírásait, kommentjeit, hogy lássuk, mennyire lehetetlen vállalkozás a Jobbik konszolidálása - ha egy pillanatra komolyan vesszük, hogy tényleg ez a cél.

A törzsbázis számára a Jobbik „szexepiljét” pont hogy a vérbő cigányozás, zsidózás, buzizás, simonpereszezés, holokamuzás jelenti. Az ő adrenalin-szintjüket a „nemzeti öntudat” szítása és a gyűlölhető ellenségkép mindennapos megnevezése stimulálja. Az ő szemükben a Jobbik felpuhulása minimum töketlen nyálaskodás, de még inkább az "izraeli-amerikai lobbinak" való behódolás.

A kurucinfó által tíz éve szisztematikusan hergelt törzsközönség nem fog bekajálni egy kiherélt „nemzeti radikalizmust”. Egy zsidózás-cigányozás-buzizás nélküli Jobbik körülbelül olyan, mint egy Tankcsapda-koncert az Ez az a ház vagy a Mennyország Tourist nélkül. Fellázad miatta a rajongótábor.

Ahogy József Attila írja: nem foghat a macska egyszerre kint s bent egeret. Nem lehetsz egyszerre rabló és pandúr. Nem lehetsz egyszerre a zsidótörvényeket követelők ikonja és a „vadhajtásokat visszametsző” úri kertész. Nem lehetsz egyszerre a libikóka mindkét végén a magasban.

Ha Vona tényleg megpróbálja kés-villával evő európai politikusnak átpozicionálni magát, a saját radikális törzstábora fogja őt felzabálni.

Kövess minket a Facebookon!

Támogasd a Nyugati Fényt - a legütőképesebb ellenzéki gerillamédiát!

Orbán bejelentette: ha Soros kéri, az összes fideszesnek vissza kell fizetnie a tőle kapott ösztöndíjat.

Csakhogy van itt néhány probléma, amivel érdemes számolnia a haza nagy vezetőjének. Mindenekelőtt azzal, hogy Soros nem fog visszakérni semmit, azon egyszerű oknál fogva, minthogy Orbánnal ellentétben ő nem tahó és nem kofa a felcsúti kirakodóvásáron.

Vagyis Orbán simlisnek tűnő, de módfelett átlátszó blöffje után abba is lehetne hagyni ezt az egészet, ám menjünk csak tovább. Orbán - mélyen jellemző - az egykori ösztöndíjban csak a pénzt hajlandó meglátni, semmi egyebet. Pedig Soros nem pénzt adott neki és cimboráinak, nem egy dollárokkal teli bugyellárist, vagy egy rózsaszín műanyag spórkassza disznót.

Hanem példátlan lehetőséget a tanulásra, a tudásra, a tájékozódásra, nemzetközi kapcsolatokra, a szabad világgal való ismerkedésre, nyelvtanulásra, nyugati egyetemek szellemiségének és oktatóinak megismerésére stb. Ha valamit, ezt kellene most visszaperkálniuk a fiúknak, de a stekszre, a korpára, a nagy bulikra csavarodott agyvelejükkel ezt fel sem fogják.

Aztán akad itt más probléma is. Visszafizetni? Hogyan képzelitek ezt, jogi diplomával a zsebetekben? Milyen pénzügyi tranzakció keretében? Mert csak szólok: ez nem fog úgy menni, ahogy a felcsúti dísztribünön Lőrinc zsebébe szokta nyomni, néhány szem szotyolával összekeveredve, a nagyfőnök a lét.

Soros nem magánszemélyként, hanem alapítványán keresztül adta a támogatást. Mindenekelőtt: létezik-e még az a jogi személy, avagy jogutód nélkül megszűnt? Ha létezik és a bankszámlájára kívánják utalni az összegeket, vajon mi kerül a közlemény rovatba? Milyen jogcímen történik az utalás? Vajon ÁFA köteles? Kell-e utána TB járulékot fizetni? Terheli-e bármilyen adó a befizetett összeget, s ha igen, ki fogja azt megfizetni? Ki allapítja meg az eltelt időszakra vonatkozó kamatot? Az egész ügyletre az akkori hatályos jogrend vagy a mai jogszabályok alkalmazandók?

Végezetül: fél év oxfordi tartózkodás, tokkal-vonóval, meglehetősen húzós. Hogyan lesz képes ezt Orbán visszafizetni, hiszen szerény vagyonnyilatkozatát ismerjük, s tudjuk, mert megmondták és ő is megmondta, ő, aki még sohasem hazudott, hogy az megfelel a valóságnak. Orbán nem vagyonos ember, nem tudom elképzelni, hogy ezt az összeget csak úgy lazán kiperkálja. Javaslom, kérjen egy újabb Soros támogatást, amiből rendezheti az egykori Soros-ösztöndíjának költségeit.

írta: Gábor György

Kövess minket a Facebookon!

Támogasd a Nyugati Fényt - a legütősebb ellenzéki gerillamédiát!

Újabb „világmegváltó” recept kering a médiában: osztogassunk mindenkinek munkamentes alapfizetést, bárminemű feltétel és elvárás nélkül.

A magyar verzió szerint minden gyereknek 25 ezer, minden felnőttnek 50 ezer, minden terhes anyának 75 ezer forintot kellene adni puszira, alanyi jogon.

A pártok közül egyelőre a 0%-os PM kampányol a bombasztikus ötlettel, de erősen agitálnak mellette szélsőbalos blogok, woodoo-közgazdászok, és persze az ingyenpénzre ácsingózó, feltüzelt kommentelők is.

Mivel lassan a csapból is az ingyenpénz propagandája folyik, a racionalitás pártján álló blogként összegyűjtöttük 10 legsúlyosabb érvünket a munkamentes alapfizetés ellen.

1. Pusztítja a motivációt, passzivitásra csábít.

Adjunk minden diáknak automatikusan hármast az iskolában, és nézzük meg, pár hét múlva kinek fog akarózni tanulni! Ha elvárások nélküli ingyenpénzt osztogatunk, az inaktívaknak nulla motivációjuk lesz arra, hogy változtassanak a szokásaikon és tegyenek önmagukért. A munkamentes alapfizetés azt a perverz szemléletet emeli normává, hogy a megélhetés alanyi jogon jár: munka nélkül, tanulás nélkül, bármilyen személyes fejlődés és erőfeszítés nélkül.

2. Rombolja az önbecsülést.

Akit az ingyenpénzzel kivonunk az értéktermelés folyamatából, az soha nem fogja a társadalom hasznos tagjának érezni magát. Minden szociológiai kutatás szerint a dologtalanság, a céltalanság a legfőbb melegágya a deviáns magatartásformáknak.

3. Az egyéni felelősség helyett államfüggőségre szoktat.

Egy sikeres társadalom alapja a munka, a felelősségvállalás és az a polgári öntudat, amellyel elutasítjuk az állami eltartottságot. A munkamentes ingyenpénz mögött húzódó szemlélet elképesztően romboló és káros, mert öngondoskodás helyett az államfüggőségre szocializál. Így soha nem kászálódunk ki a húgymeleg kádári tudatlanságból.

4. Rombolja a közmorált, sérti az emberek igazságérzetét.

Az egészséges emberi igazságérzet szerint mindenkinek meg kell tenni annyi erőfeszítést a saját boldogulása érdekében, amennyi a szabadidejéből és az életerejéből kitelik. Akinek van két keze, két lába, és napi 24 órája, az ne otthon üljön és várja az SMS-t a banktól, hogy mikor jött meg az alapjövedelem.

5. Állandó feszültséget szít eltartók és eltartottak között.

A munkamentes ingyenpénz állandó feszültséget szítana az eltartott rétegek és az országot már így is vérrel-verítékkel a hátukon cipelő adófizető munkavállalók között. Nincs az az Isten, hogy a minimálbérért robotoló munkás majd bekajálja, hogy a szomszédja fenékvakarásért megkapja annak a pénznek a 60-80%-át, amiért ő havi 200 órát dolgozik. Ez súlyosan sérti a dolgozók önbecsülését, igazságérzetét, és az államba vetett bizalmát.

6. Elüldözi a maradék értéktermelőt is az országból.

Magyarországnak már így is az a problémája, hogy túl kevesen húzzák a szekeret és túl sokan ülnek rajta. A velünk azonos méretű Csehországnak 1 millióval több munkavállalója és érdemi adófizetője van! Ha megvalósulna a PM-es rémálom, az hatékonyan üldözné el az országból a még megmaradt 3 millió értéktermelő adófizetőt is. Hiszen senki nem akar majd a balek vágómarha szerepére jelentkezni.

7. Nem megoldja, hanem bebetonozza a szegénység újratermelődését.

A munkamentes alapfizetés nem megoldja, hanem pont hogy bebetonozza azokat a rossz társadalmi viszonyokat, amelyek újratermelik a szegénységet. Az egyenlőtlenség gyökere ugyanis az, hogy több millió honfitársunk él versenyképes kompetenciák nélkül, 21. századi tudás nélkül, a hosszú távú tervezés képessége nélkül.

Ingyen hal helyett ezért halászhálóra, ingyensör helyett tehetséggondozásra, képzésre, felzárkóztatásra van szükség. Már a gyerekkorban megtanítani a leendő szülőket a felelősségre, az előre tervezésre. Minden erőforrást a kompetenciák fejlesztésére fordítani, hogy minél szélesebb rétegek tudjanak részt venni a társadalmi értéktermelésben.

8. Káros mintát ad a felnövekvő nemzedéknek.

Már így is komplett generációk nőttek fel olyan környezetben, hogy sosem látták a szüleiket reggel felkelni és dolgozni menni. Ahol gyerekek százezreinek az a minta, hogy anyuka a kapuban bagózik, apuka meg lehúzott redőny mögött karatefilmet néz egész nap. Nem lehet egészséges, életerős fiatalembereket arra biztatni, hogy mindörökké segélyesek/alapjövedelmesek legyenek, akiket a dolgozó réteg majd élethosszig finanszíroz – mert az hosszú távon mindenkinek rossz lesz.

9. Kiszolgáltatná a szülőképes lányokat.

Egy 5 gyerekes család a várandós anyukával, ahol egyik szülő sem dolgozik, 250 ezer forint nettót (125 + 50 + 75) húzna a közösből. Azoknál a lecsúszott családoknál, ahol kicsi a társadalmi kontroll, viszont nagy a családfő tekintélye, könnyen elképzelhető, hogy 9 havonkénti szülésre lennének kényszerítve a lányok (akár 14-15 éves koruktól), mert „pénzt kell hozni a házhoz” és mert a várandós anya kapja a legtöbbet.

10. Fokozza a követelőzés kultúráját, tönkrevágja a reformlehetőségeket.

Ha bevezetnénk a munkamentes alapfizetést, az az ingyenpénz további emelését ígérő populista pártok uralmát betonozná be - örökre megakadályozva minden felelős reformot az országban. Állandó kampánytéma lenne a növelése, és az nyerne, aki több ingyenpénzt ígér.

A munkamentes alapfizetés a mai magyar viszonyok (társadalom szerkezete, munkakultúra, adózás morál, stb.) között nem más, mint egy romboló szélhámosság, amit felelőtlen politikai kalandorok használnak szavazatvásárlásra.

Kövess minket a Facebookon, hogy ne maradj le semmiről!

Szégyen, hogy Lánczi András a fideszes tolvajtempó legfőbb ideológusává "emelkedett". Gábor György reagál a Corvinus egyetem rektorának Figyelő-interjújára.

A héten a legújabb, nagyjából ötvenharmadik interjújában Lánczi András – egyebek mellett – az alábbiakat mondja:

1. „A Századvég Alapítvány elnöke vagyok, és eddig minden költségemet a saját keresetemből fizettem. A Századvégen belül mindvégig azt képviseltem, hogy amit én nem csinálok, elvárom, hogy más se csinálja.” 

Ez a klasszikusan szép ad hominem érv tehát az emberi szellem csúcsteljesítményei közé emeli azokat az elemzéseket, amelyek a Wikipédia oldalaiból merítkeztek, amelyek korábbi tanulmányok újrahasznosításából vagy átszerkesztéséből keletkeztek, vagy amelyek a miniszteriális előhangok elhagyásával váltak merően újszerűvé – s akkor még a tartalmi magaslatokról szó se essék. Ezek tehát bizton megértek 4 milliárdot, még ha nem is Lánczi, de a köz „fizetéséből”.

2. Kiáll Matolcsyék mellett: "Az ellenzék szerint a jegybank az alapítványi pénzeket olyan dolgokra használja, amelyek nem tartoznak az MNB feladatai közé. De az sincs leírva, hogy ne tehetné ezeket. Hogy közpénz-e? Igen, az.”

Igaza van Lánczinak. Tényleg sehol sincs leírva, hogy a közpénzeket ne fordíthatnák azokra a célokra, amelyeket az ellenzék kifogásol. Mert hol áll az, hogy ne vehetnének közpénzből mondjuk teméntelen mennyiségű kézi hajtányt, ipari méreteket öltő golyóscsapágyat vagy medvehagymát, hogy ne tartsanak fenn belőle 24 órás, telefonos Leo Strauss-szaktanácsadást, s legalább tizenötezerhatszázkilencvenhárom darab felhúzható, zenélő, brummogó, gondolázó porcelán medvét mondjuk Habony anyósának előszobájába?

És ha nincs leírva, hogy unokatestvérekre nem lehet költeni, akkor miért ne költhetnének belőle Matolcsy rokonságára, úgyhogy az unokatesók után következnek a nagymamák, a nagypapák, nagynénik, nagybácsik, vejek és menyek, anyósok és apósok, ipam és napam. Mert ez sincs leírva. És csak előre szólok: nincs leírva a Nárcisz kutya sem, meg a Béla nevű mangalica hízó sem.

3. A komcsik – mondja Lánczi – az államosítással „történelmi dimenziójú” lopást hajtottak végre. „De ideológiailag és erkölcsileg annak is megvolt a maga talapzata az irányítóik saját filozófiája és elképzelései szerint”, miként a mostani „politikának is megvan a maga filozófiája, az a különbség, hogy ez itt zajlik a szemünk előtt.”

Vagyis a kommunisták lopása és a mostaniak lopása között az a különbség, hogy utóbbi a szemünk előtt zajlik. Illetve van még egy: az eltérő filozófiai alapvetés. De akár így, akár úgy, a filozófia – s ebben Lánczi érdemei elvitathatatlanok – mint alkalmazott tudomány a lopás történelmi korokban eltérő gyakorlatának eszmei-elméleti-metafizikai-ontológiai-ismeretelméleti-jog- és politikafilozófiai-etikai alapjait szolgáltatja, s biztosítja a kontinentális vagy analitikus lopásra készek azonnali triumfálását.

4. Végül megismerkedhetünk a jeles politikafilozófus legfontosabb tézisével: „Az én felfogásom szerint a politika alapvetően morális kérdésekről szól… A politika lényege az emberek közötti viszony. A bizalmon alapszik." 

Hát, így. Ellopjuk és jól megfilozofáljuk, ez maga a politika. A többi moralitás.

Ami - meg van mondva - a bizalmon alapszik. Na de azon aztán irtózatosan. 

írta: Gábor György

Kövess minket a Facebookon!

Támogasd a Nyugati Fényt - az ország legütősebb ellenzéki gerillamédiáját!