Szégyen, hogy Lánczi András a fideszes tolvajtempó legfőbb ideológusává "emelkedett". Gábor György reagál a Corvinus egyetem rektorának Figyelő-interjújára.
A héten a legújabb, nagyjából ötvenharmadik interjújában Lánczi András – egyebek mellett – az alábbiakat mondja:
1. „A Századvég Alapítvány elnöke vagyok, és eddig minden költségemet a saját keresetemből fizettem. A Századvégen belül mindvégig azt képviseltem, hogy amit én nem csinálok, elvárom, hogy más se csinálja.”
Ez a klasszikusan szép ad hominem érv tehát az emberi szellem csúcsteljesítményei közé emeli azokat az elemzéseket, amelyek a Wikipédia oldalaiból merítkeztek, amelyek korábbi tanulmányok újrahasznosításából vagy átszerkesztéséből keletkeztek, vagy amelyek a miniszteriális előhangok elhagyásával váltak merően újszerűvé – s akkor még a tartalmi magaslatokról szó se essék. Ezek tehát bizton megértek 4 milliárdot, még ha nem is Lánczi, de a köz „fizetéséből”.
2. Kiáll Matolcsyék mellett: "Az ellenzék szerint a jegybank az alapítványi pénzeket olyan dolgokra használja, amelyek nem tartoznak az MNB feladatai közé. De az sincs leírva, hogy ne tehetné ezeket. Hogy közpénz-e? Igen, az.”
Igaza van Lánczinak. Tényleg sehol sincs leírva, hogy a közpénzeket ne fordíthatnák azokra a célokra, amelyeket az ellenzék kifogásol. Mert hol áll az, hogy ne vehetnének közpénzből mondjuk teméntelen mennyiségű kézi hajtányt, ipari méreteket öltő golyóscsapágyat vagy medvehagymát, hogy ne tartsanak fenn belőle 24 órás, telefonos Leo Strauss-szaktanácsadást, s legalább tizenötezerhatszázkilencvenhárom darab felhúzható, zenélő, brummogó, gondolázó porcelán medvét mondjuk Habony anyósának előszobájába?
És ha nincs leírva, hogy unokatestvérekre nem lehet költeni, akkor miért ne költhetnének belőle Matolcsy rokonságára, úgyhogy az unokatesók után következnek a nagymamák, a nagypapák, nagynénik, nagybácsik, vejek és menyek, anyósok és apósok, ipam és napam. Mert ez sincs leírva. És csak előre szólok: nincs leírva a Nárcisz kutya sem, meg a Béla nevű mangalica hízó sem.
3. A komcsik – mondja Lánczi – az államosítással „történelmi dimenziójú” lopást hajtottak végre. „De ideológiailag és erkölcsileg annak is megvolt a maga talapzata az irányítóik saját filozófiája és elképzelései szerint”, miként a mostani „politikának is megvan a maga filozófiája, az a különbség, hogy ez itt zajlik a szemünk előtt.”
Vagyis a kommunisták lopása és a mostaniak lopása között az a különbség, hogy utóbbi a szemünk előtt zajlik. Illetve van még egy: az eltérő filozófiai alapvetés. De akár így, akár úgy, a filozófia – s ebben Lánczi érdemei elvitathatatlanok – mint alkalmazott tudomány a lopás történelmi korokban eltérő gyakorlatának eszmei-elméleti-metafizikai-ontológiai-ismeretelméleti-jog- és politikafilozófiai-etikai alapjait szolgáltatja, s biztosítja a kontinentális vagy analitikus lopásra készek azonnali triumfálását.
4. Végül megismerkedhetünk a jeles politikafilozófus legfontosabb tézisével: „Az én felfogásom szerint a politika alapvetően morális kérdésekről szól… A politika lényege az emberek közötti viszony. A bizalmon alapszik."
Hát, így. Ellopjuk és jól megfilozofáljuk, ez maga a politika. A többi moralitás.
Ami - meg van mondva - a bizalmon alapszik. Na de azon aztán irtózatosan.
írta: Gábor György
Támogasd a Nyugati Fényt - az ország legütősebb ellenzéki gerillamédiáját!
