Vágó Gábor (jelenleg magánszemély) népszavazást kezdeményezett egy csokor kérdésben, melyek közül a választási bizottság egy darabot engedett át: az állami cégvezetők fizetésének maximalizálásáról szólót.
Sajnos az egész egy hatalmas blődli, egy ostoba pótcselekvés: gyakorlatilag elköltünk több milliárd forintot arra, hogy Vágó Gábor futtathassa a saját nevét. Miért?
fotó: azonnali.hu
Már ott gyanús kellett volna legyen a dolog, amikor a fideszes választási bizottság csont nélkül átengedte a kérdést, de nézzük a szikár érveket, az egyszerűség kedvéért pontokba szedve:
1. Ahogy arra az Index felhívta a figyelmet: ha minden hatóság kihasználja a törvény adta határidőket, akkor ez a népszavazás már csak az országgyűlési választások UTÁN valósulhat meg. A kezdeményezőknek 120 napjuk van arra, hogy 200 ezer érvényes aláírást összegyűjtsenek. Innentől az NVI-nek 60 napja van, hogy az aláírásokat hitelesítse. Ha ez is megvan, az NVI elnöke tájékoztatja a parlament elnökét, és a parlamentnek engedélyeznie kell a népszavazást. Ezután az államfő kitűzi a népszavazást a parlamenti döntéstől számított 70-90 napon belül egy vasárnapi napra. Csakhogy a népszavazási törvény értelmében a parlamenti választások előtt és után 41 nappal nem tűzhető ki népszavazás. Így, ha meg is valósulna az egész, szinte biztosan a jövő nyárra csúszna. "Kormánybuktató" népszavazás a parlamenti választások után? Nooormális?
Így az egész népszavazósdi komikus módon azt sugallja az ellenzékről: mi biztosan nem fogjuk megnyerni ezt a választást. Hiszen ha megnyernénk, akkor a kormányalakítás után olyan törvényt hozunk az állami tisztségviselők fizetéséről, amilyet csak akarunk, nincs szükség népszavazásra.
2. Ebben az országban nem az a probléma, hogy állami cégvezetők legálisan mennyit keresnek (európai viszonylatban nincsenek magas fizetések), hanem az, hogy
- kik kerülnek és milyen alapon (nem szakmai, hanem haveri alapon) pozícióba.
- a fizetésük mellett mennyit lopnak ezek az emberek, törvényesítve vagy törvénytelenül.
Valójában ezt a két dolgot kellene megoldani: hogy végre szakmai alapon kerüljenek pozícióba emberek és hogy a fizetésük mellett ne tudjanak lopikázni. Ehelyett a fizetésükről népszavaztatni ostoba pótcselekvés.
3. Vágó Gáborék agyrémével tulajdonképpen azt iktatnánk törvénybe, hogy ezentúl csak degeneráltak vezethetnek állami cégeket. Hiszen akinek van használható tudása, az le fog lépni a versenyszférába, ahol a topmenedzserek több milliós fizetéseket keresnek.
Vagy a másik oldalról nézve: ha egy kormányváltás után akarok hívni egy szakembert, hogy rázza gatyába a MÁV-ot, rázza gatyába a Magyar Postát, akkor honnan szerzek? Miért menne el bárki plafon alatti fizetésért az állami szektorba dolgozni, ha a versenyszférában a többszörösét kapja pénzben és még a köpködéseket sem kell állnia? Populista frázisok szajkózása helyett ezen tessék egy kicsit elgondolkodni.
4. Hab a tortán, hogy egy érvényes népszavazáshoz 4 millió állampolgár részvételére van szükség. Ha a kormánynak tavaly egy csillagászati összegű, több hónapos propagandakampánnyal (teljes állami médiaarzenállal, tévéhirdetésekkel, plakáterdővel) 3 millió embert sikerült mozgósítani a migránsok ellen, akkor Vágó Gábor egy szimatszatyorral az oldalán hogy akar elvinni 4 milliót? Fölösleges pénz- és energiapocsékolás az egész, amikor máshová kellene koncentrálni az erőket.
Végül idéznénk a kedvenc kommentünket az ügyben, ráadásul Vágó Gábor oldaláról:
Olyan jó lett volna nem valami demagóg üggyel "népfrontot" toborozni próbálni :( (ráadásul ez igazi mszp-s - fideszes fogás: a széles (szegényebb, iskolázatlanabb, az adott kérdést át nem látó) tömegek készséggel uszulnak az ilyen "monnyonle" "fizessneekagazdagok" "nehogymáannyit keressenek"-típusú ügyekben.. melyeken belül ez pl. az adott melók meg a munkaerőpiac megfelelő szegmensének mélyebb ismeretét kívánja (ld. pl. mit jelent egy bazinagy állami vállalatot vezetni, felelősségben, szaktudásban, személyes kockázatban).
Zárásul: dicséretet érdemel a Momentum, a DK és a Bokros-féle Moma, amiért a racionalitás talaján állva, ebből az ostoba blődliből ki bírtak maradni.
