Dacára a 15 milliárd forintos agymosásnak, a rengeteg aljasságnak és hazugságnak, masszív vereséget szenvedett Orbán népszavazása a (nem létező) kötelező kvótáról.
Stratégiai hibát vétett Orbán, amikor elhitte magáról, hogy képes a vízen járni és meg tud nyerni egy olyan népszavazást, ahol az általa szigorított szabályok szerint 4,1 millió résztvevő kell az érvényességéhez.
Mindent egy lapra tett fel és csúfos kudarcot szenvedett: majdnem egymillió szavazó hiányzott az érvényességhez! Nem hogy az Orbán által áhított 100 százaléktól, de az érvényességhez szükséges 50 százaléktól is olyan messze voltak, mint Schmitt Pál a doktori címtől.
Persze mindent meg lehet magyarázni és a narancsos barátaink világelsők a félremagyarázásban, csúsztatásban.
Egyszerre szánalmas és bicskanyitogató, ahogy a bukás után kiálltak, és elmondták konkrétan ugyanazt a beszédet, mintha győztek volna. Csókolom, akkor minek van az érvényességi küszöb, ha maguk anélkül is győznek?
Képzeljük el, hogy az ellenzék népszavaztatott volna az olimpiáról vagy a stadionépítésekről. Vajon hogy söpörte volna le őket a Fidesz, ha 900 ezerrel az érvényességi küszöb alatt végeznek?
Mondhatta volna nekik Molnár Gyula, hogy milyen „elsöprő siker” a 3 millió szavazat, körberöhögték volna és az érvényességre mutogattak volna. Hát úgy kell most is az ellenzéknek az érvényességre hivatkozni, az első perctől kezdve, kíméletlenül. Nem engedni a Fidesznek elhazudni úgy, mint a 2006-os eseményeket.
Olyan a világon nincs, hogy elindulok egy versenyszámban, előre ismertek a szabályok, majd miután nem teljesítettem a feltételeket, utólag átírom a játékszabályokat. Érvényes lett, uram? Nem, 900 ezer szavazat hiányzott. Akkor viszon’látásra!
Nem lehet ágybavizelő analfabétáknak tekinteni a magyar állampolgárokat, akikhez háromszavas primitív szlogenekben kell gügyögni és akikkel bármilyen ormótlan hazugsággal korlátlanul meg lehet etetni. Ez is bizonyosságot nyert tegnap.
Szégyen lett volna, ha az ország többsége a nevét adja ahhoz a mocsokhoz, ami itt az elmúlt hónapokban folyt. De a Fideszék olyan valószínűtlenül túltolták az uszítást és az agymosást, hogy a legegyszerűbb választó is gyanút fogott: itt valami nem kóser.
Még vért izzadva próbálkoznak a kármentéssel, még eljátsszák a hős győztest, beleírják a vécépapír szilárdságú alaptörvényükbe, hogy ide senkit nem lehet betelepíteni, leszámítva ha fizet 300 ezer eurót a Rogán Antinak. (Akkor hozhatja a családját is.)
A népszavazás két relatív győztese a DK és a Kétfarkú Kutya Párt: eleve Gyurcsányék találták ki még februárban a bojkottot, az utolsó hetekben pedig a lehetőségeikhez mérten nagyon megtolták a bojkottkampányt: 500 óriásplakátról, félmillió szórólapról, 1700 kitelepülésről, 100 lakossági fórumról írnak az összesítőjükben. Következetesen képviselték a bojkottot és a több ellenzéki párt is besorolt mögéjük.
Kétfarkúék pedig (más civil szervezetekkel) az érvénytelen szavazásra buzdítottak, és most kiderült: ennek is van tábora, kétszázezren ezzel a módszerrel mutattak fityiszt a hatalomnak.
A százszoros túlerőben harsogó propaganda ellenére az emberek megértették az ellenzék üzeneteit és érvénytelenítették Orbán méregdrága játékszerét.
Bárhogy csűrik-csavarják, a helyzet mégiscsak az, hogy 10 év után a Fidesz megkapta az első országos pofonját. Rengeteg ellenzéki munka innentől, hogy ebből tendencia legyen, de a remény tegnap megmutatta magát: Orbán megverhető.
Az utolsó 100 komment: