Tegnap elzavarták Tóbiás Józsefet. Elfogyott a türelem a teljesen dilettáns pártelnökkel szemben, aki a Kétfarkú Kutya Párt szintjére juttatta az MSZP-t.
A gerinctelen dunaújvárosi taktikázás után (ami a szocialisták csúnya felsülésével zárult) végleg bebizonyosodott, hogy Tóbiás „politizálása” a megsemmisülésbe vezet.
A tegnapi kongresszuson 4 jelölt versengett az MSZP elnöki székéért. A küldöttek józanságát dicséri, hogy az elsők között szórták ki a bohóc Szanyit, a tapasztalatlan Harangozót, és Tóbiás is ment a levesbe velük.
Nyert az egyetlen komolyan vehető jelölt: Molnár Gyula, akivel az ellenzék kapott egy utolsó esélyt, hogy véget vessen a fideszes országrombolásnak.
Szintén jó hír, hogy elbukott az MSZP alelnöki székéért folytatott harcban Lukács Zoltán, aki egy ritka arrogáns és felfuvalkodott figurája volt a pártnak – miközben egész lényével úgy taszította a választókat, mint kacsa tolla a vizet.
Szomorú viszont, hogy kigolyózták Botka Lászlót, aki a választmányi elnöki pozícióra pályázott, és aki így már örökre beváltatlan ígéret marad. Helyette beültették azt a Hiller Istvánt, aki egy ideje már a Fidesznek gazsulál és fideszes újságok címlapján dicséri Orbán politikáját.
De ne legyünk ünneprontók, vissza Molnár Gyulához, aki a megválasztása után arról beszélt: a jelenleginél nyitottabbá kell tenni az MSZP-t, mert szerinte „a demokratikus oldal egyetlen kihívóval győzheti le a Fidesz-rezsimet”.
Üdítően normális szavak – különösen, ha szembeállítjuk Tóbiás és a mögötte álló érdekcsoportok kudarcos önzőségével.
Molnár Gyula megtanulta az elmúlt évek leckéjét: ott tudott időközi választást nyerni a baloldal, ahol annak két számottevő pártja, az MSZP és a DK meg tudott egyezni egy közös jelöltben.
Ez történt Újpesten, Veszprémben vagy Salgótarjánban. És emiatt úszott el Dunaújváros.
Szándékosan gonosznak vagy menthetetlenül hülyének kell lenni ahhoz, hogy az ember ne lássa az ellenzéki választók egyértelmű akaratát: széthúzás helyett összefogást akarnak látni, és körzetenként egy darab erős demokratikus jelöltet, aki meg tudja verni a Fideszt.
Molnár Gyula ennek az összefogásnak a létrehozásában lehet partner – és az utolsó pillanatban jött, hogy legyen ideje végigcsinálni ezt a munkát.
Jó lenne, ha az MSZP meglévő politikusai ezután színt vallanának: hajlandóak-e részt venni ennek az Orbán-váltó összefogásnak a kidolgozásában, vagy a fideszes stílusú, debil gyurcsányozást akarják folytatni, mert akkor mehetnek Szili Katalin után, nyíltan is a Fidesznek dolgozni.
Nincs több idő a balfaszkodásra: másfél éve van a demokratikus oldalnak, hogy összekalapáljon egy ütőképes szövetséget, amit a választáson szembeállíthat a fideszes gőzhengerrel.
Lássunk tisztán:
1. A DK elnöke kinyilvánította, hogy összefogást akar.
2. Az MSZP új elnöke kinyilvánította, hogy összefogást akar.
3. A baloldali választók számtalan időközin megmutatták, hogy összefogást akarnak.
Aki innentől ennek az összefogásnak a bomlasztójaként lép fel, az szándékos kártevő és a Fidesz hatalmon maradásának ügynöke.
