Átverték hát a nyomorult plakáttörvényüket is. Erőből, ahogy szokták. Nem bírták nézni az óriáslepedőkön az igazságot: hogy egy korrupt maffia irányítja az országot.
Első körben nem lett meg a kétharmad, hiába rángatták be a halálos ágyáról Rubovszky Györgyöt. (Mellékszál: Nem ismernek sem irgalmat, sem emberséget, ha a hatalomról van szó. Ezek keresztények? Ezek demokraták? Ha így bánnak a sajátjaikkal, akkor mit gondolhatnak rólunk? Zárójel bezárva.)
Másodszor már biztosra mentek: beleerőszakolták az egészet a városképvédelmi (!) törvénybe és feles többséggel megszavazták. Leszarták, hogy az egész úgy alkotmányellenes, ahogy van.
Közben minden droidjuk, akinek aznap mikrofont dugtak az orra alá, arról dadogott, hogy "pártműködés" meg "pártfinanszírozás" meg "kampány".
Aprócska probléma, hogy az Alkotmány VIII. cikkelyének 4. bekezdése szerint a pártok gazdálkodására vonatkozó szabályozáson csak kétharmaddal lehet változtatni, feles többséggel nem. Ott van benne a ti gránitszilárdságú Tákolmányotokban, nem mi találtuk ki.
Persze mindennél fontosabb volt most az ellenzék kampánylehetőségeinek szűkítése. A pofátlanság csimborasszója, hogy eközben van képük átláthatóságról hadoválni. Nem kell a duma: féltek, reszkettek a hatalom elvesztésétől. Mi lesz, ha egyszer bedől a Fidesz nevű piramisjáték, és jön egy valódi elszámoltatás? Nincs annyi évetek hátra az életből, amennyit rács mögött kell majd tölteni.
A lényeg most: megnyerni a pillanatot. Ha esetleg az Alkotmánybíróság hosszas tötyörészés után el is kaszálja az egészet, már rég 2018-ban vagyunk. A törvénytelenül hozott törvényt viszont addig is be kell tartani, magyarul ott tartunk, hogy háromnegyed évvel a választások előtt a Fidesz alkotmányellenesen korlátozza az ellenzéki pártok működését.
Ez az a pont, ahonnan az ellenzéki pártoknak nincs értelme tovább asszisztálni a parlamenti színjátékhoz. Orbánék azt tesznek, amit csak elbír a narancsbőrük. A gyalázatos plakáttörvény megmutatta: a saját alkotmányukat is megpuccsolják, ha úgy kívánja a hatalmi érdek.
Ez már nyomokban sem demokrácia, és nem hazudhatjuk magunknak tovább azt, hogy mégis. Az egész álparlamenti bohózatot bojkottálni kell - ez most az erkölcsileg elvárható minimum minden ellenzéki párt részéről.
Ne hazudhassa magát demokratikus miniszterelnöknek az az ember, akinek a rezsimjét a fehérorosz meg az azeri diktátor is áhítattal tanulmányozza.
Egy totális ellenzéki bojkottnak szimbolikus jelentősége van. Felhívja a nemzetközi közvélemény figyelmét, és azt üzeni: önkényuralomnak tartjuk az orbáni rezsimet és nem közösködünk velük semmiben.
Az ellenzéki pártok most megmutathatják: kinek fontos az ország jövője és kinek a tyúkszaros kis költségtérítés; a meghunyászkodás, a betagozódás Orbán rendszerébe.
Középszerű percemberkéből általában sok van, gerinces ellenzékiből kevés. Most valóban útelágazódáshoz érkeztünk és tanulságos lesz figyelni a szereplőket.
Ellenzék, nyomás ki a Parlamentből!
Oszd meg cikkünket, ha egyetértesz!
Támogasd a Nyugati Fényt - a valódi ellenzéki médiát!
