Vendégszerzőnk: Sebestyén Eszter

civil jogvédő, aktivista, Ligetvédők társalapító

A rendőri önkényről, a maffia (-állam) törvényszerűségeiről, a papírosjogról. Újra. Ezennel nem elméleti síkon, hanem gyakorlatiasan. Saját tapasztalatból. Na, ezek után kritizáljanak a gyakorlatban dolgozó ’társak azzal, hogy elméleti szakember vagyok!

Megvédtek az önállóságomtól

A kormányzati kommunikáció szintjén megvédeni annyit tesz, hogy elvesznek tőled, azaz amikor azt mondják, megvédenek, pestisen szólva lopnak és/vagy elfednek valami disznóságot. Miért jár ez az önállóságod korlátozásával? Azért, mert még azt is elhitetik mindeközben veled, hogy ez téged szolgál és szabadabb vagy, mint valaha (Bővebben itt).

Én is állati szabadnak éreztem magam, amikor az egyikük három percig (ez ebben az esetben sok idő) úgy feszítette a kezemet, hogy már abba majd’ beletört, majd erre a feszítésre csavart egyet a másik. (Az eredetileg a NOL.hu-n megjelenő videó a valódi és teljes erőszakot csak a családom legfiatalabb és legidősebb tagjai miatt nem ábrázolja.) Azt, hogy erről, hogyan, és végül miért döntöttem, majd egy másik cikkben. Mindenesetre gondosan tárolom.

Igazságtalannak – de finom szó – pedig pusztán a kettő egy ellent érzem. Nem, nem érzek olyat, hogy ők férfiak (hiszen nem azok), és nem érzek olyat se, hogy ők megtehetik, mert ők a karhatalom egy és két ezüst csillagos pondrói, én pedig állampolgár vagyok. Csak azt érzem, hogy – írói fantáziám által elnevezett – Szőke Dániel (egy ezüst csillag) és – írói fantáziám által elnevezett – Balogh Tibor (két ezüst csillag) egyszer álljanak szemben velem civilként, fegyvertelenül, puszta kézzel – ha meggyógyultam. Erre a rendezvényre szívesen meghívom valamelyik tévécsatornát is. Ennyit a sportszerűtlenségről.

És akkor mindez, hogy néz ki politikailag? (a fenti videó megtekintése nélkül ez a szakasz értelmezhetetlen lesz) A hosszas feszítés utáni – csavarás általi – csontreccsenés akkor keletkezett, amikor a „polgári” szó kiejtésével más kontextusba helyeztem a történéseket. Addig sem értették, mi az a szólásszabadság, addig se értették, mi a gyülekezési jog, de még a köz- és magánterület közt se tudtak különbséget tenni a joggyakorlás közben. A „polgári” szó, csak hab volt a tortán. Ez a cikk pedig – reményeim szerint -  a málnaszem.

Nem ellenük, hanem azért a társadalomért, amelynek tagjai úgy akarják nevelni a gyermekeiket, hogy ha látják a mutogatós bácsit, akkor a rendőr bácsihoz merjenek fordulni. Mert ez így lenne normális, mivel a rendőrség az állam szolgáltatása. Értünk, és nem ellenünk való. Elvileg. Erre a minimumra egyre inkább egy elérhetetlen, ábrándos maximumként tekintek.

Hogy is volt? Kijöttek a fiúk, mert bántalmazáshoz hívták őket. Ezek után leszarják a bántalmazottat, majd még atrocitálni is kezdik. Elébb csak verbálisan. Mit keresett ott? (Részletek itt.) Ez pont olyan, mint a miniszoknyás nőt, akit megerőszakoltak arról faggatni, hogy miért volt miniszoknyában. Én spec. farmerben voltam és tornacipőben. De a hozzáállás itt a lényeg. Az erőszakot elszenvedő van kikérdezve, még egyszer atrocitálva, majd előállítva. Amúgy csak az Alaptörvény által biztosított szabadságával élt. Ez én lennék.

Ezek után a közel nyolc órás előállításom során sem fogdán sem meghallgatva nem voltam. Minek vittek be?! Ezt szabályozza valamilyen törvény? Én nem tudom, csak kérdezem. A nyolc óra egyébként lehetett volna tizenkettő is? Azt már nem merték megreszkírozni. Pedig. A történtek ( itt és itt ) elbírták volna ezt is. Igazán. Miért nem voltak kíváncsiak arra, hogy mit mondok, ha sem a helyszínen, sem később nem hallgattak meg? (Helyszíni jegyzőkönyv és kihallgatási jegyzőkönyv nem készült.) Pont.

Már ahogy kezdődött, az is hrabali volt. Kijönnek a kisfiúk, úgy köszönnek, mint a nagyok, ezt még megtanulták az orbán-kormány (igen, kis betű) által bevezetett egyéves gyorstalpalón (egy cukrász és egy dadus is min. két évig tanul), azt már nem – mint fentebb is említettem -, hogy meg tudjanak különböztetni egy magánterületet egy közterülettől. De mondok mást is! Az igazoltatás is a western filmek útszéli rablóinak a stílusában történt. Kábé így: - személyi van? Elővettük. Majd udvariatlanul zsebre vágták. 

Lehet, hogy túl sok olyan krimit néztem, ami jogállamban készült. Az is lehet, hogy nem laktam (eleget) a nyóckerbe’, de valahogy én azt gondoltam, a filmekben és az utcákon látottak alapján, hogy az igazoltatásnak van valami „protokollja” – a tévedés jogát fenntartom.

Közhely, hogy minden állampolgárnak tudomásul kell vennie azt, hogy nem mentesül a Justitia mérlegétől, csak azért, mert nem tudja, mik vannak a serpenyőkben. Még az útlevelünkben is benne van: „A külföldön tartózkodó magyar állampolgár köteles mind a fogadó állam, mind a Magyar KÖZTÁRSASÁG* jogszabályait tiszteletben tartani.” (*Igen, KÖZTÁRSASÁG.) Na, már most: az tényleg komoly, hogy tíz millió embernek – kivéve, ha rendvédelmis – be kell tartania, még külföldön is a norma- és szabályrendszert (értsd: törvények)? Éppen a joggyakorlóra nem vonatkozik, hogy meg kell tudnia különböztetni egy közterületet a magánterülettől? Hogy van ez?!

Esetemben azért érdekes ez az apróság, hogy köz- vagy magánterület, mivel a rongálásnak van szabálysértési alakzata is, nem csak bcs-s. Azaz ez egy ún. minősítő körülmény. Még egyszerűbben: miért is lettem bűncselekmény alapos gyanúja okán stigmatizáva? Mert egy két ezüstcsillagos macskajancsi nem tudott különbséget tenni a köz- és magánterület közt. Ja, meg azért, mert van az a bizonyos Gyuri (részletek lásd fentebb linkelt Magyar Narancs cikk), akiről még mindig fogalmam sincs kicsoda, ugyanakkor biztos vagyok benne, hogy az éjjeliszekrényén tartott könyve a Waffen-SS egyik alapműve. Gyuri – bár nem ismerem – biztos álmában és éberen is azon kattog, hogyan lehetne még alázatosabb és szervilisebb. Gyurit nem zavarja elég sok minden, pl. az sem, hogy nem működik a TÜK…

Az zavarja-e Gyurit, hogy alattvalói annyira amatőrök, hogy feleslegesen mímeltek (a hamisítás szót véletlenül se írnám le) aláírást? Mivel olyan papírokra applikálták azt, amin se pecsét, se iktató szám (iktsz). Ennél nagyobb amatőrséget el se tudok képzelni! Mert nyomtatási „sorszám” azonban van rajtuk. Értitek, ugye? A nyomtatási sorszám miatt, bekerült a rendszerbe, de csak annyira, hogy nem hitelesen (a pecsét és az iktsz. hiányában). Erre BÁRMIT, de főleg aláírást fabrikálni, nem is hrabali, hanem kész cabaret! Ti tényleg ennyire hülyék vagytok? Ja! Mert, ha igen, mi a fenét csodálkozom azon, hogy nem tudtok megkülönböztetni egy magánterületet egy közterülettől? Meg a szólásszabadságot a rongálástól? És a többi.

A papíros jog működik, ha profi, de…

Ezen a ponton kell megjegyezni, hogy az orbán-kormány (még mindig kis betű) virtuális, a hatalmának bemutatott reklám- és pr-hadjárat még inkább virtuális. Mindezt vesd össze fentiekkel, különösen arra a szakaszra, hogy pecsét és iktsz. nélküli „iratot” firkáltak össze kisgyerekek aláírással. Igen, kedves olvasóm, ők hivatottak megvédeni a gyerekeidet, a nyaralódat, a biciklidet, vagy a lakásodat és az autódat. Mégis mire számítasz rendőrség fogalom alatt? Állami szolgáltatásra vagy Waffen-SS kadétokra?

Szolgálunk és félünk

Ez a reklám:

Ez a valóság:

„Bazmeg, mikor fogtok intézkedni, geciláda?!” – mondja egy Técsé nevű a KÖZTÁRSASÁG tisztjének

Azt hiszem, ezt nem kell részletezni vagy fejtegetni…

A VI. kerület, rendőri szempontból, ahol engem szólásszabadság gyakorlása közben „tettenértek”, egy elég guzmis kerület. Van ott ugye, a Nagymező utca, ami a budapesti Soho rosszabbik vége, de van ott még egy darab Liget is. Ami fás-bokros, ezért hernyóznak és rabolnak, meg nemi erőszakot követnek el rendszeresen éjszaka.

Van egy dolog, amire kurvára kíváncsi lennék. Aznap, amikor nyolc órán át velem voltak elfoglalva, abban az időintervallumban: hány embert ért erőszakos lopás, nemi erőszak, vagy egy AIDS-es tű. Én pedig nem szólásszabadságot, mint alapjogot gyakoroltam, hanem rongáltam. Ahogy Fősándor megtisztelt szavaival, személy szerint engem az egyik sajtótájékoztatóján: „a 40 éves nő szándékos bűncselekményt követett el.” Kerestem sokáig a 2012. évi C.-ben (BTK), hogy hol van benne olyan, hogy a szólásszabadságot büntetnék, de nem találtam.

Aztán eszembe jutott, hogy van Alaptörvény, amely garantálja ezt, ezért nem kerestem tovább. Fősándor szavaiban amúgy nem az volt a legbántóbb, hogy lebűnözőzött, hanem az, hogy néhai fegyvereshez méltatlanul lenegyvenévesezett. Mert – ha még be sem töltöttem – a szerint a szabályrendszer szerint, bizony 41 vagyok. Most Fősándorunk elfelejtette volna, hogy hogyan is számoljuk (évkezdettől) vagy csak demens? Ha utóbbi, akkor sürgősen vonuljon vissza, mert azt mégsem írhatom, hogy menjen nyugdíjba.

Csak egy fontos: a Kocsis ne legyen (ha Fősándor valóban lelép). A magyar rendőrség és következésképpen a teljes társadalom végső fasizálódásának záloga, ha valóban MIÉP-Máté lesz a belügyminiszter. Ez nem fordulat elő.

 Sebestyén Eszter

civil jogvédő, aktivista, Ligetvédők társalapító

(fotó: Járdány Bence)