A Nyugati Fénynek adta első interjúját Zsófi Claudia egyetemista, akire a hétfői várbeli tüntetésen figyelt fel az ország. Debütálásként rögtön Gyurcsány Ferenccel és Sándor Máriával állt közös színpadra.

Életedben először mondtál beszédet nagyközönség előtt, mégis rutinosnak tűntél.

Tényleg? Köszönöm! Jól éreztem magam a színpadon. 10 évig néptáncoltam profi szinten, közel áll hozzám a szereplés. De politikai szónoklatot most tartottam először, és nem számítottam ekkora ovációra.

Sokat gyakoroltál?

Alapos ember vagyok: eldöntöttem, mit akarok mondani, megírtam a beszédemet, majd begyakoroltam. Nem szeretem azokat, akik az elsőtől az utolsó betűig papírról olvasnak mindent a színpadon.

Ma, amikor a politikusok presztízse a pedikűrösök és a kutyakozmetikusok között tanyázik, mi vesz rá egy fiatal, értelmes lányt, hogy a közéletben exponálja magát?

Nagyon egyszerű: figyelem az engem körülvevő világot, látom a bajokat és változtatni akarok. Kitől várjam, hogy kiálljon értem, ha magam nem teszek semmit? 22 éves vagyok, tenni akarok a saját országomért. És nem majd valamikor, valahol. Hanem itt és most.

Ritka százalékába tartozol a saját korosztályodnak. Honnan a közéleti érdeklődés?

Értelmiségi családból származom, kaptam egy szellemi útravalót otthonról. Ahogy Geszti Péter mondta: nem mindegy, hogy a gyereknek egy könyv esik a fejére otthon, vagy egy sörösüveg.

Az én barátaim többsége egyébként érdeklődik a közügyek iránt, de látom azt a hatalmas tömeget is, amelyik nem. Mert elkeseredett, mert nem hisz a változásban, vagy mert elhiszi a buta kocsmafilozófiát, hogy egyik kutya, másik eb. Őket akarom megszólítani.

Ambiciózus vállalás. Mi ad hozzá reményt?

Az oktatásban végre elkezdődött valami mozgolódás. Büszke vagyok rá, hogy ez pont Miskolcról indult, ahonnan származom. Ha a közös akaratú, közös érdekű emberek egymásra találnak, akkor összefogva nagyon komoly eredményeket érhetnek el. Ez történt a netadó és a boltbezárás esetében, remélhetőleg ez lesz az oktatásban, egészségügyben is.

(fotók: Tóth János Ferenc, Szántai-Kis Gergő)

Apropó, összefogás. Mi a véleményed az összefogás-ellenes fanyalgókról?

Az élet már megcáfolta őket. Újpesten, Tapolcán, Salgótarjánban a szavazók beálltak a közös jelölt mögé, aki képes volt megverni a Fideszt. A mai választási rendszer összefogásra szólítja a demokratikus pártokat, különben a kicsik szavazata a kukába megy – ennek belátásához nem kell matematikusnak lenni.

Csak politikusnak...

Sokat kell dolgozni a változásért, de érzek magamban elszántságot, hogy részese legyek ennek a munkának. Fontos, hogy példát mutassak a hezitálóknak is: merjenek kiállni, mert senki nem fog helyettük. Pedig véget kell vetni ennek a rémálomnak!

A politikához elképesztő ütésállóság kell. Hinni az igazadban és menni előre, miközben lepereg rólad a semmittevő kritizálók köpködése. Elég erős vagy ehhez?

Van egy erős értékrendem, van egy erős igazságérzetem. Hiszek az igazamban, és nem tántorít el az sem, ha adott helyzetben kisebbségbe kerülök vele.

Nagyon elszántnak, mégis racionálisnak tűnsz.

Igen, mert a politika nem szerelem, hanem ésszerűség dolga. Nem vezéreket kell vakon követni, hanem végiggondolni, hogy milyen országban szeretnénk élni. Megnézni, hogy ahhoz az elképzeléshez melyik párt programja áll a legközelebb, majd azt támogatni. Amit biztosra ígérhetek: nem bámészkodni és panaszkodni fogok, hanem dolgozni. Jobbá akarom tenni ezt az országot.

Kövess minket a Facebookon!

Támogasd a Nyugati Fényt - az ország cselekvő ellenzéki gerillamédiáját!