Most, hogy megvan a trafikmutyi első tragikus áldozata, sokan követelik, hogy a kormány szedesse le a sötétítő fóliát a dohányboltokról, mert a betekintés nélküli, homályos trafikok úgy vonzzák a rablókat, mint darazsat a cukros víz.
Jogos a tüneti kezelés, de 25 évvel a rendszerváltás után ideje lenne azon is elgondolkodni: hogyan akadályozzuk meg, hogy még egyszer egy olyan országrontó rezsim kerüljön hatalomra, amelyik üveggyöngyökért felvásárolja a naiv állampolgárok szavazatát, hogy aztán zavartalanul elzabráljon mindent: földeket, trafikokat, kaszinókat, magánnyugdíjat, a szabadidőnket és a boldogságunkat.
illusztráció: varanus.blog.hu
Le kell szedni a sötétítő fóliát az emberek szeméről: felnőtt állampolgárokká kell válnunk, akiket soha többé nem rángathatnak politikai szélhámosok és manipulátorok. Az öt éve dúló totális Orbán-rezsim tökéletes tanulóterep ehhez: a fiúk minden aljasságot elkövetnek, ami gyorsíthatja az ország ébredését. Nézzük csak:
- Puritán kormányzást ígértek, ehhez képest soha ennyi államtitkárt és helyettes államtitkárt nem kellett még eltartania a magyar népnek. A kormányzó nagyurak hivalkodó rongyrázása pedig már józanabb jobbosoknak is csípi a szemét.
- Radikális adócsökkentést ígértek, de a csipsztől a bankoláson át a telefonálásig mindent megadóztattak. Brutális jövedéki adókat szednek a benzinen, cigarettán, és egész Európa legmagasabb, 27 százalékos áfáját fizettetik a bérből és fizetésből élőkkel.
- Azt ígérték, hogy senkit nem hagynak az út szélén, de a felső középosztályt pénzelő politikájuk négymillió szegény embert eredményezett.
- Azt hazudták magukról, hogy ők a szeretet és az összefogás pártja, most mégis aljas gyűlöletkampányt folytatnak a háború elől menekülő, szerencsétlen sorsú embertársaink ellen.
- Egymillió új munkahelyet ígértek, de még a vasárnapi munkahelyeket is megszüntették.
És a sor hosszan folytatható.
Eljött az ideje, hogy végleg kiábránduljunk a könnyű álmot ígérő politikai szerencsevadászokból. A sikerhez nem visz fel lift, gyalog kell felmennünk a lépcsőn.
Aki 14. havi nyugdíjat ígér a népnek – mint tette Orbán - , azt nyugaton szélsőséges populistának bélyegzik és az életben nem veszik többet komolyan. Nálunk kétszer egymás után miniszterelnöknek választják.
Semmi jóra nem számíthatunk, amíg nem kerülünk tisztába a költségvetési egyszereggyel, az állam működésének alapjaival, és elsősorban: szavazó és politikus viszonyának lényegével. Milyen döbbenetes szereptévesztésben van az az ország, ahol kétmillió ember Orbán Viktortól tudja meg a saját véleményét?
Feje tetejéről a talpára kell állítani a logikánkat. Nem politikusokat kell vakon követni, hanem végiggondolni, milyen országban szeretnénk élni, majd (fenntartásokkal és kritikával!) támogatni azt a politikai szereplőt, amelyik a legközelebb áll az elképzelésünkhöz.
A drukkermentalitást tartogassuk a sportpályára – az ország sorsáról racionális döntést kell hoznunk. Különben mindörökké szélhámosok hálójában maradunk és soha nem vergődünk ki ebből az átkozott kelet-európai posványból.
