Egy szavukat se higgyük most azoknak, akik megpróbálják bagatellizálni a vasárnapi időközi választás jelentőségét. A helyzet az, hogy a tét magas, a fideszes fiúk pedig valósággal remegnek attól, hogy Újpest és Veszprém után Tapolcán is vereséget mér rájuk a baloldal.

Pontosan tudják, milyen érzékeny csapás lenne a zsinórban harmadik bukás az ezer sebből vérző zsarnokságukra és a megmaradt rajongótáboruk lelkiállapotára. Tavaly ősz óta a kormányzó nagyurak gyakorlatilag fordított Midász királyként működnek: amihez csak nyúlnak – arany helyett ürülékké válik a kezeik között.

Gránitszilárdságúnak hazudták, harminc éves bebetonozásáról ábrándoztak, ehhez képest röpke egy év alatt szétrohadt a fideszes maffiaállam és kihátrált mögüle a magyarok meggyőző többsége. A valaha volt 3 millió Fidesz-szimpatizáns már örökre a múlté, 2015 tavaszára talán ha 1,7-1,8 millió embernek maradt még gusztusa éljenezni Rogánt, Lázárt, Szijjártót, Semjént, Orbánt.

A csalással szerzett kétharmaduk már odaveszett, a demokratikus oldalnak most jól felfogott érdeke tovább amortizálni a tolvajkormány legitimitását és a hívők önbizalmát. Induljon be a végső rothadás, marják csak egymást tovább a koncért, és a közelgő bukás miatti morális pánik hozza ki a legrosszabbat belőlük. Hadd tanulja meg a bús magyar nép egy életre, mi is az a Fidesz valójában, és miért nem szabad többé a hatalom közelébe sem engedni ezeket a címeres gazembereket.

Óriási luxus lenne most hagyni nyerni a Fideszt, és ezzel engedni kikecmeregni őket a meredeken lefelé tartó spirálból. Rájuk kell mérni a harmadik csapást is, mert könnyen lehet, hogy ez lesz az utolsó csepp a pohárban, amitől a kormányváltás eddigi szerény óhajtása fenyegető paranccsá emelkedik.

Az elmúlt hónapok tanulsága, hogy a két jelentős baloldali párt (az MSZP és a DK) összefogása (esetlegesen kiegészülve a kicsikkel) már elegendő erőt képvisel a gyengélkedő Fidesz legyőzéséhez. Méretes pofon ez a baloldali összefogás fanyalgó kritikusainak is. Rávilágít az evidenciára, hogy szétaprózódott baloldallal nem lehet nyerni, de azt is bizonyítja, hogy az összefogás mint aktus igenis szimpatikus a választók szemében. A vacilláló, de Fidesz-ellenes érzelmű választók hajlandók leszavazni, ha van a porondon egy erős és esélyes jelölt, aki mögött összbaloldali összefogás van.

Ha Újpest és Veszprém után Tapolcát is megnyeri a demokratikus oldal jelöltje, az már egy önmagáért beszélő, világos tendenciát rajzol ki. Annak elhazudásához talán már egy G. Fodor Gábor vagy Lánczi Tamás-kaliberű politológusgenyónak sem lenne elég vastag bőr az arcán.

A tapolcai győzelem reményt és önbizalmat adna mindazoknak a tömegeknek, akik a pokolba kívánják már az életüket megnyomorító Fidesz-KDNP-bagázst. Akik végre nyugalmat, jobb életet és demokratikus viszonyokat akarnak az orbáni-semjéni téboly és a szervezett közpénzlopás helyett. Egyúttal letörölné az önelégült vigyort a fideszes főpojácák képéről és apasztaná a rajongótábor túlméretes egóját.

Újpest, Veszprém, Tapolca: ez a három pofon közelebb hozhatja a narancsmaffia bukását és egy emberibb világ eljövetelét.

Kövesd a Nyugati Fényt a Facebookon, hogy ne maradj le a frissítésekről!