Időközi választást tartottak vasárnap a debreceni 6. számú választókörben. A Fidesz nyert, de a további eredmények tartogatnak meglepetést:
Választópolgárok száma: 7536
A választáson megjelentek száma: 1594 (21,15%)
Érvényes szavazat: 1590 (99,75%)
Ebből:
– Türk László (Fidesz-KDNP): 926 szavazat, 58,24%
– Keresztesy Gergő (Jobbik): 259 szavazat, 16,29%
– Vaszkó Imre (DK): 149 szavazat, 9,37%
– Pásztor Patrik (MSZP): 79 szavazat, 4,97%
– Bircze István (Civil Fórum Debrecen Egyesület): 65 szavazat, 4,09%
– Orosz Géza Tamás (Együtt): 52 szavazat, 3,27%
– Tóth Tamás (LMP): 46 szavazat, 2,89%
– Dobány László (Magyar Munkáspárt): 14 szavazat, 0,88%
Olcsó poén lenne azt mondanunk, hogy Botka László vonuljon vissza, mert kiderült, hogy többet visz, mint hoz. (Eddig ugye ő revolverezte ugyanezzel a baloldali konkurenciáját.)
Bár nem sok büszkeségre ad okot, hogy az állítólag legnagyobb és állítólag kormányváltásra készülő ellenzéki párt a parlamenti küszöböt jelentő 5 százalékot nem bírta elérni.
Nem is nagyon büszkélkednek vele a szocik, cikkünk megjelenéséig a párt Facebook-oldalán egy árva kukkot nem találtunk az időközi eredményéről, az mszp.hu-n egy semmitmondó kétsoros árválkodik, a párt nagyhangú megmondóembereinek Facebookján szintén egy büdös szó nem esik róla. Sunnyognak az elvtársak, na.
Ennél legalább egy fokkal viccesebb az Együtt párt sikerjelentése, amelyben hatalmas diadalként ünneplik a 3 százalékos eredményüket. Itt van, olvassátok el, nem fogtok hinni a szemeteknek.
A DK szintén nem késlekedett a maga közleményével. Bár valóban szép eredmény, hogy egy vérjobboldali körzetben 10 százalékot tudtak szerezni a DK-sok, azért szeretnénk emlékeztetni őket, hogy ez mégiscsak egy olyan sportág, ahol a győzelem számít, nem pedig a helytállás.
A győzelem pedig egyedül nem megy a Fidesszel szemben. Senkinek. Ezt bebizonyították az elmúlt évek időközijei.
A választók megbüntetik, ha egymás ellen indulnak az ellenzéki pártok, és mindig azon verik el a port, akit az összefogás kerékkötőjének érzékelnek. Így történt Dunaújvárosban is, ahol a gyilkossággal vádolt Gál Roland helyére választottak új képviselőt tavaly júniusban.
Az MSZP önkényesen felrúgta a korábbi megállapodást (mely szerint ebben a körzetben a DK-nak lett volna joga adni a közös jelöltet), a választók pedig csúnyán megbüntették a szocikat: a DK 21 százalékot kapott, az MSZP 8-at. (bővebben az Index cikkében)
Ahol viszont a mérhető ellenzéki pártok képesek voltak megállapodni egy alkalmas jelöltben, és tiszta szívvel kampányoltak is mellette, ott simán el tudták páholni a Fideszt. A veszprémi Kész Zoltán vagy a zuglói Bitskey Bence példája azt mutatja, hogy sokkal törékenyebb már a fideszes hatalom, mint amilyennek mutatja magát, és csak a kormányváltó erők ügyességén, becsületességén, akaratán múlik, hogy meg tudják-e verni őket.
Épp ezért hatalmas most az MSZP felelőssége. A 2018-as választás minden híresztelés ellenére egyáltalán nincs lefutva. Nyerni lehet és nyerni is kell, az elmúlt negyedszázad legkorruptabb gazembereivel szemben.
Az időközi választások megmutatták a siker és a kudarc receptjét is. A Botka-féle kirekesztő tempó helyett egyenrangú együttműködés kell. Sok-sok Veszprém és Zugló kell, szemben a kicsinyes dunaújvárosi és debreceni önzéssel.
Az MSZP pedig már nem egyeduralkodó ellenzéki párt, hanem egy a sokból. Ezt jó lenne tudatosítani. A szociknak nincsenek már előjogaik, csak baromi nagy felelősségük, hogy megállapodás szülessen.
Úgyhogy kedves Botka László, erőszakos diktátumok helyett: kisebb arccal, nyomás vissza a tárgyalóasztalhoz!
