A Fideszhez dörgölőznek az MSZP árulói. Az agresszorral való azonosulás régóta ismert jelensége a pszichológiának (lásd: Stockholm-szindróma). A jellemgyenge emberek hajlamosak az ellenfélhez csapódni, ha ott erőt tapasztalnak, a maguk harcát pedig fárasztónak és reménytelennek érzik velük szemben.
Magyarországon 2010 után felbomlott a politikának az a kétosztatú struktúrája, amelyben két, nagyjából azonos méretű blokk állt egymással szemben, és az ő vetélkedésükből került ki a győztes.
A Fidesz nyomasztó túlsúlyra tett szert, a semmiből középpárttá hízott a Jobbik, a baloldal pedig képtelennek bizonyult kilábalni saját válságából és tartósan alul maradt a lelkekért folytatott küzdelemben.
Ellenállás nélkül tarol tehát a fideszes gőzhenger. A kormánypárt diktálja a tempót, a témákat, ő adja az értelmezési kereteket és a valóságmagyarázatokat.
Bár a politikában fél év alatt is megfordulhat a világ, egyelőre úgy tűnik: a Fidesz magabiztosan őrzi a pozícióját és még sokáig a felkapaszkodott kollégista fiúbrancson fog múlni minden pénz és pozíció ebben az országban.
Valóban útelágazódáshoz érkeztünk. Most derül ki, hányan gondolják komolyan, hogy csak a fideszes maffiatempó legyőzésével lehet itt egy jobb országot teremteni, és hányan vannak, akik megtörnek a feladat súlya alatt és átsunnyognak az ellenfél soraiba.
Gerinctelen megélhetési politikusok egész sora igazolt át az „erős fiú” Fideszhez, és továbbra is folyamatos a tolongás a damaszkuszi úton. Orbán Viktor ülepe körül szorgoskodik már Szűrös Mátyás és Pozsgay Imre, a fideszes propagandamédiát tolja Csintalan Sándor, havi egymillióért Orbánnak dolgozik Szili Katalin és legújabban Medgyessy Péter gazsulált az őt hivatali ideje alatt ordenáré módon gyalázó Szijjártó Péterrel.
Szánalmas az is, ahogy a fideszesek lelkendeznek minden egyes megnyert baloldali áruló miatt. Átigazolják a leghitványabb embereket, majd rögtön univerzális tekintélyként hivatkoznak rájuk, minden meg van bocsátva. Az embernek az az érzése, ha Sztálin elvtárs feltámadna a sírjából, és mondana két rossz mondatot Gyurcsányra, a Fidesz őt is rögtön a keblére ölelné.
Az erős Fideszhez való szoci dörgölőzés rövid távon vonzó lehet: elvégre a nagy narancsos testvér rendelkezik minden pénz, megbízás, műsoridő, és kiosztható felügyelőbizottsági tagság fölött.
Ellenállni az uralkodó széljárásnak, nem megalkudni az ötödik percben: komoly szellemi és lelki erőfeszítés. Bátorság kell hozzá, emellett vízió, belső hit, és persze gerinc. És hát szocialistáink finoman szólva sosem voltak azok a tipikus jellembajnokok.
Behódolni a Fidesz-maffiának azonban hosszútávon végzetes károkkal jár: szétrohasztja az országot, perverz módon megerősíti a tolvajokat abban, hogy mindent jól csinálnak és folytathatják a végtelenségig, emellett ellopja az emberek hitét abban, hogy bármi megváltoztatható ebben az országban.
Vajon hány medgyessy és szilikatalin lapul még az MSZP soraiban?
Oszd meg cikkünket, hogy másokhoz is eljusson!
Lájkold a hiánypótló Nyugati Fény blogot a Facebookon is, hogy ne maradj le friss tartalmainkról!
