Simicskából a sértettség beszél – nagyjából ennyit bírt a miniszterelnök hozzáfűzni ahhoz, hogy 30 éven keresztüli puszipajtása, üzlet- és bűntársa tegnap este azzal állt elő: Orbán Viktor jelentett róla a kommunista rendszer titkosszolgálatának.

Csakhogy ez nem válasz. Egy ekkora súlyú ügyet ilyen nyegle reakcióval bagatellizálni – önmagában is gyanút ébreszt a külső szemlélőben. Ha ilyen vád ér egy engem közelről ismerő ember részéről, az első dolgom, hogy tényszerűen cáfolom az állítását. Magamat tisztázom – és nem az illető személy sértettségéről elmélkedek.

Egyelőre nekünk is nehéz elhinni, hogy Orbán Viktor tényleg a titkosszolgálat beszervezett ügynöke lett volna. Ugyanakkor végigtekintve pártja hozzáállásán az ügynökkérdéshez, mégiscsak az az érzület erősödik meg az emberben: a Fidesznek vaj van a füle mögött. Vagy mondjuk úgy: Orbán Viktor korábbi és mostani viselkedése nem segít eloszlatni Simicska vádjait.

A Fidesz mindvégig makacs következetességgel ellenezte az ügynökakták megnyitását. Pedig próbálkozás volt szép számmal: az ügynöklisták teljes nyilvánosságát szerette volna elérni anno az SZDSZ, a Gyurcsány Ferenc vezette MSZP, majd a Jobbik és az LMP is. Egyedül a Fidesz talált kifogást rá mindig, miért ne támogassa a múlt megismerhetőségét. Így lett Magyarország szégyenszemre az egyetlen olyan posztkommunista ország, ahol nem rendezték valamilyen módon az ügynökkérdést.

2010-es hatalomra kerülésük óta új Alaptörvényt írtak, ellopták a magánnyugdíjakat, megadóztatták a bankokat, újraosztották a trafikokat, kaszinókat, letörték a rezsit… - a politika minden területén mindenható és totális hatalomként léptek fel. Egyedül az ügynökkérdéshez nem nyúltak a kisujjukkal sem. Miért? Pedig már a konszenzus kényszerére sem tudnak hivatkozni, hát hiszen kétharmaduk volt. Valamiért – mint akik rejtegetnek valamit – mégis a kerékkötői voltak.

Medgyessy Péter a miniszterelnöki székben ülve élte túl, amikor nyilvánosságot látott kémelhárító múltja (egyébként – figyeljünk a párhuzamokra!- szintén Simicska Lajosnak és a Magyar Nemzetnek köszönhetően) Későbbi népszerűségvesztését sem ez, hanem az osztogatások fenntarthatatlansága okozta. Az emberek, miután értesültek a D-209-es ügyről, vállunkat rándították: „ugyan, nem is vártunk mást egy komcsitól”, és vigyázó tekintetüket az 50 százalékos közalkalmazotti béremelés meg a 13. havi nyugdíj felé vetették.

Orbán Viktort azonban a diktatúra elleni kiállása tette naggyá. Az ő szexepilje a ’89-es beszéd, a harcos antikommunizmus. Ez volt az az érdeme, amit többé-kevésbé még bírálói is elismertek vele kapcsolatban. Hiszen az már az elmúlt években kiderült, hogy nem polgári, nem plebejus, nem demokrata, nem píszí, nem ortodox, nem liberális és nem érintetlen a korrupcióban.

Közeli barátjának megdöbbentő vallomása most ezt a legutolsó tabut, az Orbán-imidzs utolsó szilánkját törheti össze.