A hétvégén meghalt a Nógrád megyei Rimóc polgármestere. Az RTL Híradó megtudta: kocsijával egy előtte kacsázó, részeg biciklist akart kikerülni, amikor összeütközött egy szemből érkező autóval. Beszkid Andor olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy életét már nem tudták megmenteni.
A biciklis megállás nélkül tovább ment. A férfi az RTL Híradónak azt mondta: egy csörrenést hallott, de nem foglalkozott vele. A rendőrség eljárást indított ellene. A rimóci polgármester halála mindenkit megdöbbentett.
A tragédia miatt mindenki a biciklist okolja, pedig van itt egy szinttel magasabb felelősség is, amiről eddig senki nem beszélt.
Két éve úgy módosították a KRESZ-t: ezentúl szabadon lehet ittasan kerékpározni. A szabályozás miatt akkor rengetegen tiltakoztak: civil szervezetek, újságírók, valamint a Lánglovagok Egyesület és a Magyar Kerékpárosklub is. Szinte mindenki megjegyezte: fogalmuk sincs, kinek az ötlete volt a rendeletmódosítás és hogyan lehetséges, hogy mindenfajta egyeztetés nélkül átverték azt.
A Hír24 nyomozta ki: az ötlet személyesen Orbán Viktor szívügye volt. A miniszterelnök a TV2 Naplójának 2011. november 13-ai adásában nyilatkozta Dorogi Gabriellának:
„Én most éppen a piás biciklisekért harcolok. Valaki azt találta ki még valamikor régebben, ha biciklin az ember iszik, akkor megbüntetik. Szerintem ez a magyar valóság ismeretének teljes hiánya alapján született.”
A mondat az alábbi videóban 4:30-nál található.
A Kormányzati Információs Központ 2014-ben azzal a blőd indoklással magyarázta a KRESZ enyhítését: az ittas kerékpárosok csak önmagukra veszélyesek, másokra nem.
A rimóci polgármester tragikus halála után nincs több helye a félrebeszélésnek. Orbán rögeszméje már emberéleteket követel.
Az eszelős szabályozást vissza kell vonni, az ittas biciklizést ugyanúgy tiltani kell, mint az ittas autóvezetést!
Oszd meg cikkünket, hogy másokhoz is eljusson!
A Nyugati Fény az ország egyik legolvasottabb tényfeltáró és véleményblogja.
Függetlenek vagyunk a pártoktól, de határozott értékrenddel bírunk: a demokratikus jogállamban, a nyugatos értékekben hiszünk.
Egy öntudatos társadalomért dolgozunk, amelyik jól tájékozott a tényekről és átlátja az összefüggéseket.
Oldalunkat nem támogatják sem pártok, sem oligarchák. Kizárólag becsületbeli "előfizetőink" adományaiból működünk.
Van itt ez a csúnya sztori: az LMP úgy döntött, hogy lepaktál Orbánnal és közösen megszavazzák a fideszes Alkotmánybíróság tagjait.
Az LMP most kipótolja azt a parlamenti kétharmadot, amit egyszer már sikerült kicsavarni a Fidesz kezéből az időközi választásokon.
Szél Bettiék húzása teljesen megmagyarázhatatlan – nem csoda, hogy az MSZP, a DK és az ellenzéki közvélemény árulónak tartja miatta az LMP-t.
Szél társelnökasszony nem is állt ki megvédeni a mocskos munkát, ehelyett beküldték az ATV-be szegény Hadházy Ákost, aki bár nem a szavak embere, de még mindig a párt legvállalhatóbb arca, aki a Korrupcióinfókkal szerzett magának némi népszerűséget.
Hadházy a vitában két dolgot bírt ismételgetni: hogy néha meg kell hozni népszerűtlen lépéseket „az ország érdekében”, valamint hogy a 4 új alkotmánybíró szerinte majd megakadályozza a fideszes disznóságokat.
A leglogikusabb kérdést a műsorvezető is elfelejtette feltenni:
Ugyan miért szavazna meg a Fidesz olyan jelölteket, akik nem 100 százalékosan az ő kesztyűbábjai? (A vita megtekinthető itt.)
Eközben Hadházy vitapartnere, Molnár Csaba kíméletlenül sorolta az ellenérveket. Csak vázlatosan:
1. Az egyik LMP-s jelölt, Schanda Balázs annyira független, hogy a Fidesz-kormányban dolgozott, a Fidesz-kormánytól kitüntetést kapott, valamint a Fidesz-kormány jelölte őt a strasbourgi bíróságba.
2. A másik LMP-s jelölt, Horváth Attila a Morvai Krisztina-féle heccbizottságban dolgozott és arra kapott pénzt az Orbán-kormánytól, hogy megpróbáljon bebörtönözni ellenzéki politikusokat. Független az az ember, aki le akarja csukatni az ellenzéket?
3. Az Alkotmánybíróság teljesen eljátszotta a hitelét: hagyta, hogy elvegyék a magánnyugdíj-vagyont, hagyta a titoktörvényt, és megakadályozta, hogy a Londonban élő magyarok ugyanúgy levélben szavazhassanak, mint az erdélyiek.
4. A négy új fideszes ember újabb 12 évig (!) fog segédkezni az önkény fenntartásában, és a korábbi tagok miatt 2023-ig esély sincs rá, hogy tisztességes alkotmánybíráskodás legyen.
5. Az LMP húzása csak arra jó, hogy Orbán Viktor el tudja játszani kifelé a világnak, hogy ugyan kérem, nincs itt semmiféle önkény, nincs itt egypárti Alkotmánybíróság, hiszen egy ellenzéki párt is megszavazta a bírákat.
Az egész vita roppant kínos volt: Hadházyn kilométerekről látszott, hogy kényelmetlenül érzi magát, és a pokolba kívánja a helyzetet, hogy vérfideszes jelöltek „függetlensége” mellett kell érvelnie.
Nem is tudta hitelesen eljátszani a szerepét. „Érvelése” azokkal a nyakatekert dumákkal volt egy szinten, amikor Fodor magyarázta, miért kell besegíteni Orbánnak a népszavazás érvényességében.
Hadházy metakommunikációja elárulta a valódi érzéseit. Végig kerülte a szemkontaktust, tekergett jobbra-balra, a kezeit tördelte, és állandóan kifelé sandított.
Az érvek csatáját is csúfosan elvesztette: kiderült, halvány gőze nincs azokról a jelöltekről, akiket megszavaz majd a Fidesznek.
Ákos! Szerintünk te egy jóravaló ember vagy. Nem is passzol neked az áruló szerep, feszengsz benne nagyon. Ehhez olyan gátlástalan taposógépek kellenek, mint a főkolompos párttársaid. Ne hagyd, hogy Schiffer és Szél lehúzzon téged a posványba!
Mert a becsületet kivívni évekbe telik, de eljátszani elég egy pillanat. Ákos, még időben szólunk: fordulj vissza, ne légy áruló!
Lepaktált a kormánnyal az LMP. Szél Bettiék megegyeztek Orbánnal, hogy kipótolják neki az elveszített parlamenti kétharmadot, így a Fidesz-KDNP-LMP-trió a jövő héten megválaszthatja az Alkotmánybíróság új elnökét és tagjait.
(fotó: 24.hu)
A fideszes maffiarezsim hetedik éve rombolja a jogállamot és a demokráciát – az LMP pedig most besegít nekik, hogy minden olajozottan menjen tovább. Miközben minden ellenzéki párt próbálja magát elhatárolni ettől a bűnbandától: az MSZP-sek Kubatov kopaszaival hadakoznak, a DK kivonult az álparlamentből, és még a Jobbiknak is sikerült ellenzékként viselkednie a hazug alaptörvény-módosítás ügyében. Eközben az LMP gyakorlatilag felajánlja szolgálatait Orbánnak és a többiek háta mögött kiegyezik vele.
Vegyük észre: az LMP egész eddigi pályafutása arról szól, hogyan tudnak kívülről hozzájárulni Orbán sikeréhez.
Kezdődött azzal az ócska hecckampánnyal, amikor Schiffer 2009-ben feljelentette a Gyurcsány-kormányt Sukoró-ügyben, majd hetente rohangált a tévéstúdiókba, hogy sulykolja a rágalmait. Császy Zsoltot és Tátrai Miklóst épp a napokban mentette fel a bíróság, de a 7 éves koncepciós per során tönkretették az életüket, az okozott szellemi-erkölcsi kár helyrehozhatatlan.
Folytatódott azzal, ahogy Schiffer András éveken át szó szerint ordibálva, kocsmai színvonalon gyalázta az ellenzéki pártokat a Parlamentben: álbaloldaliaknak, Amerika-bérenceknek, szemkilövetőknek és Isten tudja micsodáknak elhordva őket, ami épp a Fidesz narratívája volt. Az LMP-nek tevékeny szerepe volt benne, hogy beleverte az emberek fejébe a fideszes hazugságot a 2006-os őszi eseményekről.
Szél Bernadett elment Tusványosra Kósa Lajossal konferenciázni, a népszavazási kampányban pedig előbb a Fidesz álláspontját osztották, majd inkább próbálták elsunnyogni az egészet.
A Nyugati Fény kapott hideget-meleget, amikor az elmúlt években folyamatosan felhívtuk a figyelmet az LMP kétszínűségére. Vagy amikor interjút készítettünk Schiffer Annával, aki felháborodva közölte, hogy unokaöccse szégyent hoz a Schiffer névre.
Az LMP legújabb, alkotmánybírósági összejátszásával utólag is igazolva látjuk: minden kritikánk helytálló volt a méregzöld párttal kapcsolatban.
Az LMP már 2014-ben is csak cipőkanállal jutott be a parlamentbe, de harmadszor garantáltan nem fogják beadni ugyanazt a mesét az embereknek. Elpárolgott a párt kezdeti varázsa, és ez a sunyi viselkedés másfél év múlva garantáltan kevés lesz a jól fizető parlamenti helyekhez.
Ne hülyítsük egymást tovább: az LMP nem más, mint a Fidesz segédcsapata, és ezzel minden ellenzéki érzelmű honfitársunknak számolnia kell.
Exkluzív interjút adott a Nyugati Fénynek a magyar liberális ikon, az SZDSZ és a Fodor-féle MLP alapító tagja, aki 30 éve küzd az elvszerű liberalizmusért Magyarországon. Puza László kipakol arról, milyen bolsevista módszerekkel, sötét pénzügyi érdekek mentén működik a Fodor-párt, amelyik immár nyíltan a Fidesz érdekében dolgozik és bomlasztja az ellenzéket. Interjúalanyunk lerántja a leplet Fodor Gábor "analfabétizmusáról", kötelező Facebook-lájkolásokról, és előre lezsírozott ócska manipulációkról is.
Ön együtt alapította Fodor Gáborral a Magyar Liberális Pártot?
Nem volt alapítás, a Liberális Párt egy hazugságon alapszik. Amikor 2009-ben már látszott, hogy az SZDSZ a haláltusáját vívja, néhányan úgy gondolták, hogy megmentik az SZDSZ-t. Titokban létrehoztak egy fantompártot Demokratikus Centrum Unió névvel. (Ezen a néven indult volna 2010-ben az MDF-SZDSZ szövetség.) Összejöttek a kispesti SZDSZ-iroda kertjében, megírtak egy alapszabályt, lepapírozták, bejegyeztették, és aztán altatták ezt a pártot. Én sem tudtam róla akkor, jóval később tudtam meg. Ebből lett később a Liberális Párt.
Hogyan?
Egyszer csak kaptunk egy értesítést, hogy a Sas utcában pártalapítás lesz. Na most, ismereteim szerint egy pártot úgy alapítanak, hogy összehívják a leendő alapítókat, megvitatják a párt alapszabályát, demokratikus procedúrák szerint. Ehelyett a Sas utcában a Fodor odaállított 5 embert, hogy ők lesznek a párt vezetői. Korábban ezeket az embereket nem is láttam, leszámítva a Bősz Anettet. Kiállt velük a Fodor, és a törzsliberálisok csak néztek, hogy mi van itt.
Ön is gyanakodott?
Rögtön láttam, hogy itt valami nem stimmel. Beszéltem az esemény után Boruzs Andrással, aki azt mondta: ne aggódjak, ez nem érdekes, ez csak egy formaság. Ha megalakulunk és a bíróság bejegyez minket, utána kinyitjuk a belépési lehetőséget, új alapszabály lesz, teljes tisztújítás. Ez volt az ígéret. Ehelyett utána úgy kezdték el reklámozni ezt az 5 embert, mint a párt alapítói.
Gyakran előforduló nevek az interjúban:
Boruzs András - A Liberálisok pártigazgatója, korábban az SZDSZ budapesti elnöke
Szabadai Viktor - A Liberálisok budapesti elnöke, korábban az SZDSZ utolsó ügyvezetője
Bodnár Zoltán - Bankár, 2014-ben a liberálisok főpolgármesterjelöltje
Ott helyben belépett a pártba?
Igen. Emlékszem, olyan emblémás papírral lehetett belépni, hogy a Magyar Liberális Párt. Csakhogy ekkor a Magyar Liberális Párt még nem létezett. Valójában a DCU-ba léptünk be. Később volt egy küldöttgyűlés, amelyik határozott a párt nevéről. Akkor adták be a névmódosítási kérelmet, így lett a Magyar Liberális Párt. A küldöttek nem valós küldöttek voltak, hanem kijelölt emberek. Előre kijelölt küldöttek választották meg Fodor Gábort elnöknek, Bősz Anettet és Popper Gábort ügyvivőnek. Én konkrétan az újságból tudtam meg, hogy „küldöttgyűlése” volt az MLP-nek.
Később is ez a vezetési stílus jellemezte a pártot?
Születtek a pártban a politikai döntések, de nem lehetett tudni, hogy honnan, kik által, milyen érdekek szerint. A Boruzsnak az volt a feladata, hogy a tagság torkán lenyomja ezeket a döntéseket. A tagságnak elege lett és föllázadt. Létrehoztunk egy munkacsoportot, nagyjából 15-en. Az alapszabály megengedte, úgyhogy nem tudtak ellene mit tenni. Ebben a munkacsoportban benne volt a párt krémje. Rendszeresen összejöttünk, határozatokat hoztunk, de soha nem vették figyelembe.
Nem tetszett nekik, hogy van egy másik erőcsoport a pártban, ezért létrehoztak további csoportokat a párton belül, a koordinálásukra pedig kijelölték Bodnár Zoltánt. A legtipikusabb bolsevista trükk: amit nem tudsz megszüntetni, azt tedd hivatalossá, és tedd rá a kezed.
Ki vezeti valójában a Liberális Pártot?
Nekem az az érzésem, hogy a Fodort nem is érdekli a párt. A párt anyagi részét Boruzs András és Szabadai Viktor vezetik. A párthoz kötődő alapítványok mindegyikében kuratóriumi tagok vagy elnökök. A párt mögötti pénzügyi manipulációk az ő kezükben vannak.
Szerintem Magyarországon nincs olyan párt, amelyiknek az egy tagra vetített anyagi helyzete ilyen jó lenne. Gyakorlatilag van 50 tagja a pártnak, ehhez van egy nagy apparátus, van egy belvárosi félemeletnyi iroda, van ki tudja hány fizetett alkalmazott, és van három alapítvány mögötte. És eközben nem lehet belelátni, hogy a politikai döntések hol születnek.
2014-ben a Liberálisok ellenjelöltet indítottak Bokros Lajossal szemben a főpolgármesteri posztra. Bokros annak összefogásnak a közös jelöltje volt, aminek a hátán Fodor bemászott a Parlamentbe pár hónappal korábban. Miért kellett ellenjelölttel gyengíteni az ellenzék esélyeit?
A legnagyobb marhaság volt, ahogy az MLP beszállt az önkormányzati választásokba. Bármifajta eredmény lehetősége nélkül, tudatosan gyengítve az ellenzéki jelöltet. Én jóval előtte figyelmeztettem a Boruzst, hogy égés lesz belőle. Azt javasoltam, hogy csak helybeli jelölteket indítsunk, és a kampányt a párt bázisának szélesítésére használjuk, ezt durván lesöpörték. Konkrét bizonyítékot nem láttam, de tartja magát a fáma, hogy minden egyes polgármester és helyi képviselő indítása után fejpénzt kapott a párt. Hogy honnan, nem tudni, de a politikában nincs olyan, ami mögött ne lenne valami érdek. Valakinek komoly érdeke fűződik hozzá, hogy töredezett legyen az ellenzék.
Igaz, hogy 2014-ben Fodorék 30 milliós OTP-hitelt vettek fel, hogy Bokros ellenjelöltjének, Bodnár Zoltánnak kampányoljanak?
Ezt mondják, igen, de Fodorék nem engednek belelátást a pénzügyekbe. Volt egy pénzügyi ellenőrző bizottság, aminek Rózsa Misi volt az egyik tagja és nagyon kutakodott. De ez egy végtelenül centralizált párt, még a helyi kampányokat is Szabadaiék tartották a kezükben.
Bodnár Zoltánnak milyen ambíciói vannak a pártban?
Bodnár Zoltán egy érdekes ember, az egyetlen pozitív figurája a pártnak jelenleg. Beszéltem régi liberálisokkal, akik azt mondták: másképp állnának az MLP-hez, ha Bodnár lenne az elnöke.
De ezt Fodor nyilván nem hagyja.
A Boruzs meg a Szabadai nem hagyják, mert nekik fontos, hogy Fodor legyen a párt elnöke. Az alapítványokat ők tartják a kezükben, a kassza kulcsa náluk van. Amíg Fodor az elnök, nincs veszélyben a párt fő célja: a megszerzett anyagiak minél szűkebb körben való elosztása. Ez egy átkozott bizniszpárt!
Van 10-15 százalék liberális beállítottságú ember az országban, ehhez képest az egyetlen liberális párt egy százalékot nem bír felmutatni évek óta. Ilyenkor nem vetődik fel Fodor Gábor totális alkalmatlansága? Vagy itt is úgy van, mint a Thürmernél meg a Csurkánál, hogy örökös pártelnök van és nincs semmilyen teljesítményhez kötve a pozíciója?
Pontosan ugyanezt írtam én is. Thürmernek semmilyen médiatámogatása nincs, Fodorék agyon vannak szerepeltetve, járnak stúdiókba, vannak sajtótájékoztatók, satöbbi. A Thürmer azért ér el 1 százalékot, mert van mögötte egy eszmerendszer. Pocsék eszmerendszer, de mégiscsak valami. Az MLP lassan negyedik éve nem tud letenni egy identitás-alapot, nem tudja elmagyarázni, mit ért liberalizmus alatt. Nincs ideológus a párt mellett.
Nincsenek belső lázongások Fodor sikertelensége miatt?
Már nincsenek. Akik háborogtak, azok már kiléptek vagy kiutálták őket. Most az van a párton belül, hogy mindenkinek lájkolni kell a Facebookon a párttagok hozzászólásait és pozitív kommentet kell adni rá. Ez eszméletlen, amikor olvastam, nem akartam elhinni. Hogy a Facebook tetszési algoritmusához kell igazítani egy párt belső működését, ez elképesztő.
Miért kellett a népszavazási kampányban besegíteni Orbánnak az érvényességben?
Az IGEN-re való buzdítás eredetileg az én ötletem volt. De később változott a politikai környezet és a kampányban már a bojkottot szorgalmaztam.
Tudni kell, hogy amikor kiderült, hogy lesz ez a kvótás népszavazás, a pártvezetés még amellett érvelt, hogy szó sem lehet róla, hogy ebben részt vegyünk, ez egy idétlenség. Szabályosan nekem támadtak miatta. Aztán egyszer csak volt egy összejövetel, ahol bejelentették, hogy a párt hivatalos álláspontja az „IGEN”, emellett fogunk kampányolni.
Nocsak.
Nekem rögtön gyanús volt ez a pálfordulás. Minden előzmény nélkül, miden vita nélkül beálltak az „IGEN” mellé. Nem vagyok olyan népszerű a pártban, hogy az én ötletemet felkarolják.
Mi volt vele a baja mégis?
Időközben megváltozott a politikai környezet, Orbán ekkor váltott taktikát. Az elején még azzal számolt, hogy érvénytelen a népszavazás. Az egészet csak azért írta ki, hogy a saját bázisát összetartsa. Aztán Orbán vérszemet kapott: egyre növekedett a szavazni akarók aránya, és úgy látta, hogy el tudja érni az 50 százalékot. De ehhez kellett neki, hogy az ellenzék is beszálljon. Úgyis tudta, hogy az igenek nem tudnak nyerni, viszont az érvényesség elérhető közelségbe került.
Aztán jöttek a hírek, hogy a Kósa Lajos fölajánlott pénzt, ha az ellenzék a részvételre buzdít. Bodnár is írt egy posztot, hogy újra kellene gondolni ezt az „igenek” melletti kampányolást, mert nagyon veszélyes. Képzeljük el, ha pár ezer szavazattal érvényes a népszavazás, akkor senki nem mossa le a pártról, hogy trónra emelte Orbán Viktort.
Akkor ön már a bojkott mellett érvelt a végén?
Igen, azt mondtam, hogy nem szabad ebben részt venni, mert ha érvényes lesz, az a párt halálát jelenti. Teljesen világos volt, hogy nem a migrációról szólt a dolog, hanem Orbán Viktor politikai kommunikációjáról.
Végül érvénytelen lett a népszavazás, és Fodor az elsők között üdvözölte ezt.
Láttam, ez volt talán élete legbutább nyilatkozata Fodornak. Azt mondta, szerencsére érvénytelen lett a népszavazás. Tehát ő megtett mindent, hogy érvényes legyen, de örül neki, hogy az ellenzék bojkottálta és érvénytelen lett. Ez egy politikai analfabétizmus, ilyen marhaságot rutinos politikus nem nyilatkozik.
Megmenthető a Liberális Párt?
Úgy gondolom, hogy igen. Az országnak szüksége van egy valóban karakteres liberális pártra. Új pártot alapítani reménytelen, az MLP-t kell megreformálni. Ehhez új alapszabály kell, amit a tagság elfogad. Meg kell határozni egy liberális krédót, és minél hamarabb teljes körű tisztújításra van szükség.
Milyen jövőt jósol a Liberális Pártnak, ha Fodor marad az élen?
Ha tényleg a Fidesz kesztyűbábjaként működik a pártvezetés, akkor nem fogják feladni. A Fidesz szinte korlátlan anyagi és médialehetőséget tud biztosítani bárkinek, amíg érdeke fűződik hozzá. Elképzelhető, hogy Fodorék további kispártokat, "civil" szervezeteket behálózva bomlasztják majd az ellenzéket, hiszen ez a Fidesz érdeke.
Hanyatt vágódott a saját banánhéján a miniszterelnök: az általa benyújtott alaptörvény-módosítást leszavazta a Parlament. Több mint 6 éve nem történt ilyen: Orbán nem tudta átvinni az akaratát a törvényhozáson.
A Jobbiknak sikerült ellenzékként viselkednie, és az MSZP-ben sem akadt két áruló a szavazáshoz. A csúfosan elbukott népszavazás után ez a második pofonja a miniszterelnöknek, rövid időn belül.
Az orrvérzésig tolt gyűlöletkampánnyal több tízmilliárd forintot égettek el – nem soroljuk fel, ebből a pénzből milyen létszükségletű eszközöket kaphattak volna a kórházak, hány rászorulónak jutott volna meleg étel, tüzelő.
Ma kiderült: Orbán számára a nemzeti sorskérdésnek hazudott (egyébként teljesen értelmetlen) alkotmánymódosítás nem volt annyira fontos, hogy elengedje miatta a zsíros letelepedésikötvény-bizniszt.
A mai napon végleg eldőlt: a menekültellenes kampány kifújt, túltolták, visszaütött. Nem fogják vele kihúzni a választásokig. Nem lehet a végtelenségig hülyíteni az embereket, nem lehet a valós problémákat agymosó propagandával túlharsogni éveken át.
Pláne ha egy átlagos magyar ember gyakrabban találkozik ufóval, mint menekülttel. A lerohadt kórházakkal, az életveszélyes hármas metróval, a szegénységgel, nélkülözéssel viszont annál gyakrabban.
Említsük meg, mert fontos: a mai helyzet azért állhatott elő, mert két időközi választáson az ellenzék már megverte a Fideszt, így megszűnt Orbánék kétharmados többsége a Parlamentben.
Két ekkora vereség után a kormány súlyosabb negatív spirálba kerülhet, mint 2014 őszén. Csak egy szervezett és kitartó ellenzék kell hozzá, és az örvény kitarthat a választásokig. Orbán varázstalanodott, megverhető. A hatalma sokkal törékenyebb, mint amilyennek tűnik.
Bűn lenne elbénázni a most kialakult lehetőséget.
Ki kell verni a kezükből a kezdeményező szerepet, védekezésbe kell kényszeríteni őket. Muníció akad bőven. A választásokig hátralévő időnek a nyomorult magyar valóságról és az elmúlt évek köztörvényes bűneiről kell szólnia.
Hetedik évét szenvedjük a fideszes országdúlásnak. Az állami iskolák és kórházak romokban, félmillió tehetséges magyar nyugatra menekült, három millió honfitársunk tengődik a létminimum alatt, vagy kapirgálja az árkot ötvenezerért.
A Fidesz mindent ellopott, ami nem volt lebetonozva, komplett iparágakat nyúltak le és játszottak át a strómanjaiknak. Hetente pattannak ki olyan kaliberű botrányok, amelyekbe civilizált országokban azonnal belebuknak a kormányok.
Eközben Orbánék vezetik a népszerűségi listákat és „most vasárnap” talán újra megszavazná őket a nagyérdemű. Persze nem Orbán rajongói vannak olyan sokan (2010-hez képest csak amortizálódik a fideszes rajongótábor). A hiba a baloldali készülékben van.
Az ellenzéki szimpatizánsok hosszú évek óta passzivitásba burkolóztak és életvitelszerűen a csodavárásra rendezkedtek be. Várják, csak várják a herceget a fehér lovon, akinek letaglózó víziója van, aki perfektül kommunikál, akinek támadhatatlan a múltja, és persze csak arra vár, hogy beszálljon a politikába és lekardozza Orbánt.
A rosszkedvet csak tovább gerjesztik a főállású fikázóemberek, akik „összefogós demokratákként” és Isten tudja miként gúnyolják azokat a bátor embereket, akik a mai viszonyok között még felvállalják ellenzéki szimpátiájukat - pedig tudják, hogy a gyermekük, unokájuk állami munkahelyét kockáztatják vele.
A helyzet úgy áll, hogy a Titanicon veszteglünk, túl vagyunk a jégheggyel való ütközésen, már süllyed a hajónk, és egyesek még mindig azon hisztiznek, hogy nem hajlandók átszállni a kék vagy a lila mentőcsónakba, mert utálják azt a színt.
Igen, lehet, hogy ütött-kopott az a csónak, de jelenleg ez az egyetlen esélyünk, hogy kievickéljünk a partra és ne vesszünk bele a tengerbe.
Nőjünk ki végre az ábrándozások korából. Nem egy elképzelt istencsászárra kell várni, aki soha nem jön el, hanem minél hamarabb megállapodni a teendőkben és összekalapálni egy ütőképes szövetséget a végrehajtására.
Vissza kell állítani a jogállamot, helyre kell állítani a választási törvényt, el kell zavarni a független közintézmények éléről a fideszes pártkatonákat, meg kell indítani a jogszerű elszámoltatásokat, vissza kell állítani a partneri viszonyunkat az Európai Unióval.
Ez a nemzeti minimum – ebben kell sürgősen megállapodni, az erre vállalkozó erőket pedig támogatni.
A messiásváró hangulat gerjesztőit vissza kell hozni a földre, a csodavárásból közösen ki kell gyógyulni. Különben életünk végéig a nyakunkon marad a Fidesz, mi pedig ábrándozhatunk tovább - amíg meg nem halunk egy kórházi fertőzésben valamelyik állami kórházban.
Másfél év van a választásokig. Az ellenzéknek záros határidőn belül meg kell állapodnia az együttműködésről.
A hótiszta, érintetlen messiás nem jött el a fehér lovon, úgyhogy abból kell főzni, ami van. Mindenkire szükség van - azaz mindenkire, aki a tetteivel bizonyította, hogy valódi ellenzéke a mai rezsimnek.
Nincs helye a tötyörészésnek, mihamarabb ütőképes ERŐT kell összekalapálni és szembeszegezni a Fidesszel. Már persze, ha nem akarjuk életünk végéig a narancsos gazemberek és a harácsoló pereputty önelégült képét nézni, miközben Azerbajdzsán-alsót csinálnak az országból.
Orbánék kisöprűzése a hatalomból egyáltalán nem olyan lehetetlen, mint ahogy pár fanyalgó megmondóember sulykolja.
Az időközi választások: Újpest, Veszprém vagy Salgótarján sikere azt mutatták meg, hogy nem szabad elhinni a fideszes közvéleménykutatók hazudozásait. A Fidesz hatalma sokkal törékenyebb, mint amilyennek tűnik.
És tegyük hozzá: a megfélemlítések miatt rengeteg a rejtőzködő ellenzéki szavazó. Aki a telefonba a kérdezőbiztosnak nem meri megmondani, hogy a pokolba kívánja a fideszes rezsimet, mert félti a saját, vagy a gyermeke, unokája munkahelyét. Különösen, ha állami alkalmazott.
A „kutatások” jóval alulmérik az ellenzéket - ezt mindig tartsuk észben, amikor különböző színes grafikonokkal szórakoztatnak minket a „politológusok” „elemzők”.
Az MSZP-sek hozták a tipikus maszatolós szoci tempót: csak dünnyögtek és bólogattak, így jelezve, hogy ők tulajdonképpen egyetértenek a többiekkel. De egyikük sem mert gerincesen felállni és számon kérni Fodorékon az elmúlt évek sunyiságait.
Gyurcsány és Bokros voltak azok, akik kimondták: azzal, hogy a „Liberálisok” Orbán kamunépszavazására agitáltak, szándékosan az ellenzéki bojkottot gyengítették, eljátszották a maradék bizalmat.
És akkor még úriemberek voltak, mert nem kérték számon: hogy is volt az, amikor Kósa Lajos pénzt ígért cserébe a részvételre buzdításért, vagy miért kellett a 2014-es önkormányzati választáson ellenjelöltet állítaniuk a főpolgármesteri posztra, vagy hogyan lett meg a fóti Varga Nórának több száz kopogtatócédulája az utolsó napon. És lehetne folytatni…
A helyzet az, hogy Fodor Gábor kitartó bomlasztó tevékenységével önmaga iratkozott ki abból a klubból, hogy a Fidesz leváltására szövetkező erők komolyan számoljanak vele.
Még ha el is tekintünk a sunyi összejátszásaitól, Fodor saját jogon is a sikertelenség és a csőd szinonimája a politikában. Három éve alapított pártja ugyanúgy a kutyának nem kell, nincs működő tagság, nincs 5 főnél nagyobb csoport, a nagykörúton kívül végképp nem létezik a párt.
Az országban minden felmérés szerint van 10-15 százaléknyi liberális beállítottságú ember, eközben az egyetlen "liberális" párt három év alatt egy árva százalékot nem tud felmutatni! Mi ez, ha nem a totális csőd és az alkalmatlanság bizonyítéka?
Fodor Gábor nem fogja másodszor eljátszani a szent szüzet, nem fog még egyszer a nagyok hátán bemászni a parlamentbe. A legjobb talán az lenne, ha önmaga kérné a visszavételét a Fideszbe. Akkor legalább nyíltan a Fidesztől kapná a fizetését, és nem lenne szükség erre az ócska színjátékra.
Magyarországon évente többen halnak meg kihűlésben, mint ahányan terrorizmus miatt egész Európában.
A Magyar Szociális Fórum összesíti a kihűléses haláleseteket, a szám 100 és 250 között alakul minden évben. A közhiedelemmel ellentétben a legtöbben nem is az utcán fagynak meg, hanem otthon, a saját fűtetlen lakásaikban.
2011-ben például 230-an fagytak meg, ebből 43 eset történt az utcán, 132 ember pedig a lakásában hűlt ki. 55-en a kórházba szállítás közben vagy a kórházban vesztették életüket.
A tényleges szám ennél is magasabb lehet. Mivel a halál oka sokszor nem kizárólag a kihűlés, hanem egy másik, ezzel gyakran összefüggő betegség, például tüdőgyulladás, így nehéz megállapítani, hogy az illető pontosan miben halt meg.
Kétszáz teljes értelmetlen halál - ami nem végzetszerű, ami elkerülhető lett volna.
A másfél éve tartó menekültellenes hisztériában Orbánék egyik fő érve az, hogy meg kell védenünk a magyar kultúrát, a magyar civilizációt. De civilizáltnak mondhatja-e magát az a társadalom, amelyik hagyja a saját tagjait éhen halni vagy megfagyni?
Ha olyan hajléktalan embert látsz, aki alatt nincs megfelelő szigetelés, akit a fagyhalál fenyeget, hívd a Menhely Alapítványt: 06-1/338-41-86 Figyeljünk oda jobban egymásra!
Azt az átkozott alkotmánymódosítást, amit most terveznek meglépni, nyugodtan megcsinálhatták volna fél éve, vagy egy éve is. Nulla forintért. Nem kellett volna hozzá gyilkos indulatokat szítani, nem kellett volna 15 milliárdot elszórni népszavaztatásra és ócska gyűlöletkampányra.
Abból a 15 milliárd (hahó, 15000 millió!) forintból megszámlálhatatlanul sok évig rendbe lehetett volna tenni a hajléktalan-ellátást, ételt és lakhatást biztosítva a szerencsétleneknek, illetve fűtőanyagot adni azoknak, akik lakással még igen, de fűtéssel már nem rendelkeznek.
Megőrizhettük volna az emberségünket, méltóságunkat, büszkék lehettünk volna a szolidáris országukra. Ehelyett a pénz elszórva, a gyűlölet felszítva, a rászorulók pedig segítség helyett vegzálással találkoznak.
Lélekölően nyomasztó egy olyan országban élni, ahol az ember minden nap azzal a tudattal ébred, hogy elég egy betegség, egy váratlan kirúgás, egy lerokkanás, egy rossz válás, és hirtelen ott találhatja magát, ahol semmi segítség, sőt kifejezetten a megaláztatás jut osztályrészül.
Nem állítjuk, hogy az elmúlt 7 évben vált ilyenné ez az ország, de azt igen, hogy a mai uralkodók azzal az ígérettel nyerték meg a választást, hogy ők majd jobban csinálnak mindent.
Ehelyett létrehozták az elmúlt negyedszázad legkorruptabb és legembertelenebb rendszerét. Ahol a csúcson ülő pár ezer kiváltságos szétlopja a közvagyon javát, a hozzájuk dorgölőző pár százezer megkapja a földet, trafikot és az állami állásokat, a többi pedig boldoguljon, ahogy tud.
A legalul lévők pedig a konkrét éhhalál és fagyhalál szélén tengetik a mindennapjaikat. Hogy aztán egy napon rideg statisztikai adatként végezzék. A halál oka: hypothermia, végtagok elfagyása. Plusz egy strigula.
A Szegedi Ítélőtábla bűncselekmény hiányában felmentette Császy Zsoltot és Tátrai Miklóst, az MNV két korábbi vezetőjét. Ellenük még az előző kormány idején indult koncepciós eljárás, melynek végső célja Gyurcsány Ferenc kriminalizálása volt.
A tegnapi ítélet másodfokú, de még nem jogerős, hátra van a Kúria.
A két szakember meghurcoltatása hetedik éve tart: megjárták a börtönt, normális családi életük régóta nincs és dolgozni sem tudnak. Minden pátosz nélkül mondhatjuk: tönkretették az életüket, senki nem fogja visszaadni nekik ezeket az éveket.
A politikai célú hecckampány 2009 októberében indult, amikor Schiffer „hivatali visszaélés” miatt feljelentette Gyurcsány Ferencet, majd hetente rohangált be a tévéstúdiókba, hogy elültesse az emberek fejében a rágalmat.
A gyűlöletkampány két szempontból sikeres volt: Schifferék 2010-ben bejutottak a Parlamentbe, az ügyészség pedig később meggyanúsította Gyurcsányt hivatali visszaéléssel. Ebből végül nem lett semmi, Gyurcsányt csak tanúként hallgatták meg. Császyt és Tátrait viszont első fokon 3 és fél illetve 4 év börtönre ítélték. Több mint három hónapot előzetesben is töltöttek a semmiért.
Császy könyvet írt a meghurcoltatásáról, amelyben világosan kifejti: politikai koncepciós per áldozata lett, és amennyiben hajlandó lett volna alaptalanul megvádolni Gyurcsány Ferencet, ejtették volna ellene a mondvacsinált vádakat. Értjük ezt? Mindez nem Észak-Koreában vagy Fehéroroszországban történik, hanem Magyarországon a 2010-es években.
Tátrai ugyanerről a mocskos befolyásolási kísérletről beszélt többször, sőt tegnap Kálmán Olgánál azt is elmondta: az elsőfokú bíróság olyan durván megmásította a tanúk vallomását, hogy 4 helyen konkrétan az ellenkezője szerepel az ítélet indoklásában, mint ami a tanúvallomás hangfelvételén szerepel. Ismét csak hangsúlyozzuk: nem Észak-Koreában vagy Fehéroroszországban vagyunk, hanem Magyarországon a 2010-es években!
A tegnapi ítélettel végleg kifújni látszik a politikai hecckampány. Ennyi volt a sztoriban, a másodfok bűncselekmény hiányában felmentette a vádlottakat. Hét évvel a rágalomkampány kezdete után. Az időközben okozott szellemi-erkölcsi kár helyrehozhatatlan.
Sikerült elképesztő gyűlöletet generálni a társadalomban, sikerült tönkretenni tisztességes emberek életét, sikerült tovább rohasztani a magyar igazságszolgáltatásba vetett bizalmat.
Mikor fog mindezekért bocsánatot kérni Polt Péter, Schiffer András, vagy utóbbi jogutódja: Szél Bernadett? És mi, választók, mikor vonjuk le a megfelelő konzekvenciákat?
Erőszakos cirkuszba torkollt az '56-os évforduló. Füttyögés, köpködés, verekedés képei járták be a hazai- és világsajtót a nemzeti ünnepen.
A főkolompos a szereplési mániás, túlmozgásos Juhász Péter, aki azzal próbált népszerűséget csiholni, hogy fütyülős balhét szervezett a központi megemlékezésre.
Pontosabban még az ötlet sem a sajátja, csak rászervezett a Tuareg nevű főállású szélhámos azonos akciójára. A fejlemények ismertek: a felheccelt Fidesz-rajongók rátámadtak az őket provokáló fütyülő csapatra, a szégyenteljes videók bejárták a világsajtót, Magyarország nagyobb dicsőségére.
A Fidesz-rajongók nyilván azért mentek ki a Kossuth térre, hogy meghallgassák kedvenc popsztárjuk, Orbán Viktor koncertjét. Teljesen biztos volt, hogy ha valaki őket ebben az „élvezetükben” durván megzavarja, például 120 decibellel a fülükbe sípol, akkor ütni fognak. Ezzel Juhásznak is számolnia kellett. A provokáció „sikeres” volt: pár arc- és orrcsont megrepedt; isteni szerencse, hogy nagyobb baj nem történt. Felelőtlen szélhámos, aki ilyen balhéba rángatja a követőit.
Emlékezhetünk a Gyurcsány-kormány idejéből, hogy a Fidesz rendszeresen oda szervezte a fütyülő-rendzavaró bandáját, ahol a miniszterelnök beszélt. Nem örültünk neki és tisztességtelen politikai akciónak gondoltuk. Ugyanígy van most is. Ez az ő eszközük, az ő stílusuk, nem lenne szabad lezülleni a szintjükre.
Abból, ami tegnap történt, egyik fél sem tud jól kijönni. Méltatlan heccelőnek és hecceltnek egyaránt, de méltatlan az illető rokonainak, gyerekeinek is, ha anyját-apját nyilvánosan leköpik, megráncigálják, fejbe vágják.
Az utcai balhézás egy olyan hitvány politikai kultúra része, ami eddig a jobboldal sajátja volt Magyarországon. A demokratikus balközép távol tartotta magát tőle, mert tudta: disznóval soha ne birkózz, mert mind a ketten szarosak lesztek.
Fidesz-rajongó keménymagot ne heccelj, ne provokálj, mert utcai közelharc lesz belőle, és abból te sem jössz ki nyertesen.
Elgondolkodott-e bárki azon, hogy mindaz a cirkusz, ami tegnap történt, közelebb vitt-e minket a kormányváltáshoz? Hogy Juhász füttyösbrigádja szimpatikussá tette-e az ellenzéket azon bizonytalan milliók szemében, akik a híradókból követték az eseményeket?
Merthogy őket kellene meggyőzni, csókolom, nem pedig pár ezer embernek egymást hergelni az őrületig.
Juhászék balhézása szerintünk gettóba zárja az ellenzéket, és többet visz, mint hoz. Lehet mindez kedves egy szűk szubkultúrának, de ellenszenves a középen álló józan tömegeknek. Őket kellene valami vonzó programmal megnyerni, nem pedig csürhe viselkedéssel elvadítani.
Juhász Péter egy hatéves óvodás exhibicionizmusával próbál a figyelem középpontjába tolakodni. Az sem érdekli, hogy eközben szétveri az ellenzék maradék méltóságát és esélyét a kormányváltásra.
