Beléptünk a választási kampány hardcore fázisába: a rezsim turbófokozatra kapcsolta az ellenzék kriminalizálását, a kormányzati terrort és megfélemlítést.
Rövid időn belül letöltendő börtönre ítélték Császy Zsoltot és Tátrai Miklóst egy olyan koholt bűnügyben, ahol semmiféle tényleges károkozás nem történt, majd két nappal az esküvője előtt vezetőszáron elrángatták és előzetesbe vágták Czeglédy Csabát, az MSZP szombathelyi politikusát - mellesleg sikeres ügyvédet, aki sorra nyerte a pereket a Fidesz ellen, és aki épp most akart leleplezni egy másfél milliárdos szombathelyi korrupciós botrányt.
A cél nyilvánvalóan az, hogy megpróbálják elhitetni a társadalommal - vagy legalábbis annak Fidesz-médiából "tájékozódó" részével - hogy a bűnözők márpedig az ellenzéki oldalon vannak. Hogy miközben a Fidesznél hemzsegnek az olyan kaliberű gazemberek, akiknek nincs annyi évük hátra az életükből, amennyit börtöncellák hűvösében kellene tölteniük, eközben mégis pár, jól megkomponált ellenzéki műbalhén csámcsogjon a nagyérdemű.
Alávaló, mocskos munka ebben a gépezetben - bármilyen beosztásban, főügyésztől mezei Origo-hírszerkesztőig - részt venni.
Itt jegyezzük meg: Sukoró- és Czeglédy-ügyben az ellenzéki pártok is levizsgáztak. Nettó gyalázat, ahogy Szél Bernadett arról riposztozott, hogy Császy Zsolték még "keveset is kaptak" - miközben épp ártatlan emberek soha vissza nem adható magánéletét, szakmai karrierjét teszik tönkre a szemünk előtt, aljas politikai célokból.
De legalább ennyire baljós az MSZP sunnyogása is: ahogy sem Molnár Gyula, sem Botka László nem bírtak gerincesen kiállni és megvédeni a saját emberüket. Inkább próbálnak óvatoskodva egyensúlyozni a semmi határán, miközben három karakán mondatra lett volna szükség.
A most megkezdett bebörtönzési hullámmal az Orbán-rezsim túllépett egy határt, ami még keményen vissza fog ütni rájuk. Eddig szűk 30 évig egy olyan politikai kultúrában éltünk, amelyről sok rosszat el lehet mondani, de amelyre egyvalami nem volt jellemző: a politikai ellenfelek koholt vádak alapján történő, tömeges bebörtönzése.
Ezt az utolsó tabut, ezt a civilizációs normát dönti most le az Orbán-rezsim, a hatalom és vele a lopás lehetőségének megtartásáért.
Csakhogy ezzel olyan precedenst teremtenek, hogy ha ebben az országban egyszer megváltozik a széljárás (márpedig minden inga visszaleng), akkor nincs az az Isten, hogy a fideszes brancs megússza a cellát. Épp most teremtik meg a lelki alapjait, hogy a társadalom jogosnak fogja érezni a bebörtönzésüket.
Mert azt pár százezer menthetetlen Orbán-rajongón kívül senki nem hiszi ebben az országban, hogy Császy Zsolt, Tátrai Miklós és Czeglédy Csaba követték itt el a legnagyobb bűnöket. Épp ellenkezőleg: ha őket be lehetett csukni a semmiért, akkor mit érdemelnek a fideszes maffia klántagjai, az égig érő bűnlajstromukkal?
Ha Császyékat börtönbe lehetett zárni, akkor mit érdemel Rogán Antal a belvárosi ingatlanvagyon szétlopásáért, az államot megkárosító letelepedési kötvényért? Mit érdemel Matolcsy György a családtagoknak szétszórt alapítványi milliárdokért? Mit érdemel Farkas Flórián a több évtizeden át tartó hűtlen kezelésért, költségvetési csalásért? Mit érdemel Orbán Viktor a strómanhálózatért, amin keresztül kiszipolyozza a saját nemzetét? Mit érdemel azért, hogy évente 32.000 magyar hal meg a szétrohasztott egészségügyben, mert a befizetett adóból üresen kongó stadionokat épít, miközben a kórházakban fertőtlenítőszerre nincs pénz?
Lehet olyan kultúrát teremteni, ahol a politikai ellenfelek bebörtönzése mindennapos gyakorlat. De az Úristen mentsen meg titeket attól, hogy egyszer itt politikai váltás legyen, mert az életfogytiglan lesz a legkevesebb, amit több százezres tömeg fog követelni nektek az utcákon.
Kövess minket a Facebookon, hogy ne maradj le semmiről!
