Szerzőnk: Sebestyén Eszter (civil aktivista, Ligetvédők-alapító)
Előző rész: Így találkoztam az észak-koreai rendőrséggel Orbán Magyarországán
Törvénytelen adatgyűjtés és maradandó fogyatékosság
A rendőrség szerint van egy férjem, akiről nem tudják, hogy a kiértesített, vagy aki bejött érdeklődni, mindenesetre szerencsére egy másik rendőrségi papír arról árulkodik, hogy hajadon vagyok és egy gyereket egyedül nevelek mindössze 120.000 forintból.
Egyszer nagyon szeretném megtudni, hogyan gyűjtötték be ezeket az információkat, egész pontosan adatokat, amikből következtetés útján információkat gyártottak.
És itt szinte mindegy is, hogy valósak vagy sem, mivel ha az egyik valós, a másik nem lehet az, vagy egyik sem az. Mert itt a lényeg: az adatszerzés módja.
Ez az a pont, ami miatt egészen biztos, hogy van ügyemben politikai szál, noha megjegyzem, ahogy a cikket kezdtem, rengeteg balfaszság, szakértetlenség, együgyűség van a történetben. A kettő együtt igazán gyönyörű, mi több, lelkesítő és paradicsomi.
A másik, ami politikai szálra utal, hogy amikor állítólag bűncselekményt követtem el, az oda kiérkező rendőrök főnöke (hivatalosan: szolgálatirányító parancsnok) telefonos segítséget kért az ő főnökeitől, kettőtől is (ez még a szokásos rutin*), és a szembesítési jegyzőkönyvek szerint beszámolt arról, hogy ez politikai véleménynyilvánítás. (* Azért tartom megjegyzendőnek, hogy ez egy rutin, mert az elmúlt 6 évben a mozgalmakban rengeteg olyan konteót hallottam, hogy rendőröket telefonon utasítják, pl. minisztériumokból.)
A harmadik, ami politikai szálra utal, hogy miután őszintén, precízen és mindenre kiterjedően elmondtam, hogy mit keresünk a Liget Projekt irodaháza előtt,
egyik pillanatról a másikra a békés beszélgetés akciófilmbe illő jelenetbe csapott át,
nem megfogják a kezemet, hanem azonnal kifeszítik, megtaszítanak egy zebrán, majd a rendőrautó nyitott ajtajának basznak hozzá. Mindez a semmiből. Miért érdekes még ez?
Az ezen a napon készült jelentésben le van írva, hogy nem álltam ellen. A jelentést az a három rendőr jegyzi, akik kint voltak a helyszínen, és akikkel szembesítettek is, és azt írják, nem volt ellenszegülés (az csak kiabálásban merült ki). Ehhez képest, a szembesítésen mind azt állította, ellenszegültem és ezt a nyilvánosságra került videóra alapozták.
Mikor hazudtak?
A videófelvételt nagynak nevezhető mintán ellenőriztem: 38 rendőrtől kértem, hogy nézze meg és elemezze.
Egyöntetű volt az a szakvélemény, hogy kétséget kizáróan fizikai erő által zuhantam az ajtónak.
A részeredmények eltérőek voltak, már csak azért is, mert volt, akinek meg mertem mutatni nem csak a nyilvánosságra hozottat. Így például, volt, aki azt mondta, hogy a csípőm és a felsőtestem által bezárt szög utal fizikai erőszakra, volt, aki szerint, a felsőtestem és lábaim tartásának nem egyezősége bizonyítja ezt stb. Mivel a szembesítésen az egyik – aki szintén leírta aznapi jelentésében, hogy nem szegültem ellen – odáig merészkedett, hogy azt is mondta, mivel kapaszkodtam az ajtóba, az már ellenszegülés. Csakhogy: túl azon, hogy ők löktek oda, egy még nem nyilvánosságra hozott képen egyértelműen látszik, hogy egy pontos „koreográfia” alapján egyszerre, egy jó határozott mozdulattal, karjaimat (kb. hónalj táján) oda rakták.
Csak a vájt fülűek kedvéért jegyzem meg, hogy a 38 alanyomból az egyik, azt is mondta, aki a nyilvános, rövidített verziót látta, hogy
nagy szerencse, hogy „eltaláltam” a zuhanás közben az ajtó fémből készült keretét, különben aznap nem a traumatológián, hanem a sebészeten kötök ki,
és az empátiával is rendelkezőknek: az üveg a mellkas és emlőtájamon volt. Ennyit a srác jegyzőkönyvi állításáról, hogy mire volt jó az, hogy kb. 1 másodpercre megfogtam az ajtó keretét.
Na, ennyit fasizálódó országunk, Néró által keltett politikai gyűlöletében felnövő generációjáról, és teljes szakmai generációjáról.
És itt most mindegy is, hogy a gyűlölet táptalaján cseperedő rendőrökről van szó, mert lehetnének pedagógusok, orvosok is, akik az állami szolgáltatás szektorában dolgoznak. Ez esetben pedig, ha a rendőrséget mint az állam szolgáltatását nézed, át ne menj a piros lámpán, mert megtalál a fakabát, és a végén még felszabdalja – szakszerűtlen intézkedés okán – a testedet, ami esetleg a külső nemi szerved, ugyanakkor ne engedd el péntek este bulizni a felnőtté váló, de még annál fiatalabb gyerekedet, mert senki nem fogja megvédeni!
A technikások nem készítettek jelentést, mivel nem történt bűncselekmény. Így nyoma sincs. Hamis a tanú.
Az általam kezdeményezett eljárás eddig úgy áll, hogy nincs olyan állításom az ügy kezdeményezésében és a későbbi szembesítési jegyzőkönyvekben sem, amit minimum egy rendőr, vagy egy közokirat ne támasztana alá.
Várom az általam kifogásolt, hiányzó papírokat, majd a határozatot.
A rendőrség pedig várja tőlem a teljes videó felvételt, csak éppenséggel, most, hogy végeztem egy négyfejű táblázattal, amiben összesítettem az összes irat alapján, hogy ki mit mondott, és egyértelműen kiderült:
nincs alátámasztatlan állításom, azt gondolom, hogy ebből korrekt határozatot lehet hozni.
Meg amúgy is: az iratok közt szerepel egy Hivatalos feljegyzés nevű irat, ami a velem szemben elkövetett durva erőszakot mutatja be, ennek dacára a feljegyzést készítő előadó 2 flekken keresztül ír arról, hogyan – idézem – kiabálok. Nos,
- a felvételen kiabálás nincs
- a felvételen annak hangos követelése hangzik el, hogy mondják meg, mit követtem el
- ha például ugyanis igazoltattak volna (mint ahogy nem tették), ki tudtam volna következtetni, de:
- amikor telefonáltam, az egyik rendőr rám szólt, hogy ne tegyem, mert eljárás alá vagyok vonva (ez szabálysértő magatartásra vonatkozik, nem bűncselekményre)
- ezt a telefonálás közbeni rám szólásból tudtam meg, addig ezt se tudtam
- nulla jogi aktus volt a helyszínen (még csak nem is igazoltattak)
- hirtelen rám vetették magukat (a semmiből), így:
- akárha kiabáltam volna, még érthető is lenne, hiszen:
- az agresszióra – természetszerűleg – reagál impulzívan az ember
- a feljegyzés előadója – szemben azzal, hogy én nem kiabáltam – bizonyára kiabálna, ha az éjszakában két ember vetné rá magát a semmiből, bizonyára magából indult ki, amikor a feljegyzést készítette
Nos, mivel a papírok egyértelműen mellettem szólnak, a csatolt tárgyi bizonyítékot pedig az eljárásban ellenem forgatták, azaz annak „elemző” hivatalos feljegyzésén kívül semmi nem szól ellenem, átadjam-e a további tárgyi bizonyítékot az eljáró hatóságnak? Azt hiszem, hülye lennék megtenni.
Kérem ugyanakkor eljáró hatóságtól (jogosan, okiraton keresztül, nem csak e hasábokon) az alábbi papírokat:
- a technikások (hivatalosan BTCS) helyszínen készített dokumentumát
- a diszpécsereknél (hivatalosan TIK) keletkeztetett adatot, amely szerint sértettként, én hívtam ki a rendőrséget
- az igazoltatás elmaradásáról szóló „igazolást”, ami egy rendszerből kiszűrhető (hivatalosan KÖNYIR)
- az engem kihallgató készenlétes nyomozó szolgálati idejét 2016. június 27. napról
- a szabadon bocsátásomról szóló, azonos ügy- és iktatószámon keletkezett hiányzó 4 iratot, amelyek a kihallgatási jegyzőkönyv előtt, a szabadon bocsátó papír után keletkeztek (már csak azért is, mert rohadtul kíváncsi lennék rá, hogy ha a sorrendiség az, hogy előbb elengednek, aztán kihallgatnak és a két papír közt születik még 4, és mindez az elengedésem után, akkor vajon, mik lehetnek azok?)
- az aznap esti főnök (szolgálatirányító parancsnok) főnökének (a már Magyar Narancsban említett biz. Gyuri) bármilyen megnyilvánulását, hogy miért jelentett fel ellenszegülésért egy olyan jelentés alapján, amiben az van leírva, nem szegültem ellen
- a tárgyi bizonyítékként benyújtott videó hiteles, valóságnak megfelelő leiratát
Nem kérem, mert – tudomásom szerint jelen eljárásban – nem tehetem meg, csak megjegyzem. Hogyan lehetséges az, hogy
az ügy (itt most a büntető ügyről van szó, miszerint én bűncselekményt követtem el)
tanúja éppen az a biztonsági őr, akire én hívtam ki rendőröket, mert fizikailag bántalmazott?
Nem kell hozzá Poirot-nak lenni ugyanis. A számomra, az általam kezdeményezett eljárásban hivatalosan átadott iratokból és egy 6.-7. kerületi ügyészségtől számomra megküldött irat összevetéséből simán kiderül ez a szabálytalanság is. Világos, ugye?
Bántalmaznak fizikailag, majd az ellenkező állítás alátámasztására éppen a bántalmazó a tanú. Őrület!
Zárójeles, kisbetűs rész:
1. egyrészt meglátásom szerint az a hatóság, amelynél betekinthettem az iratokba, még mindig nem bocsátotta rendelkezésemre az ellenmondások feloldáshoz szükséges iratok összességét;
2. a 6.-7. kerületi ügyészség levele (postabélyegző és tértivevény nélkül) szeptember 9-én 10.00 és 12.00 óra közt landolt a postaládámban, de az irat augusztus 15-én kelt. Hm. Teljesen történelmietlen, de mi van akkor, ha úgy alakul az általam indított eljárás, ha az augusztus 15-ei levél tartalmáról az elvárható időben, pld. 17-én értesülök, és így tekintek be az iratokba és így történnek a szembesítések?
Csatolom cserébe, az elfogásom napján készült röntgent – mivel az aktában eddig csak egy semmit nem bizonyító ambuláns lap van. Ami nem bizonyíték, mert
a bizonyíték a látlelet, íme:
Zöld vonal jelzi, ahonnan láthatóan letört a pirossal szegélyezett csontdarab
Az ambuláns lap szövege, ugye azzal indokolja, hogy a csont fragmentum (letört csont darab) „feltételezhetően” nem friss, hogy kerek. Hát, amint látható, egészen fordított Magyarország alakú (recés, érdes, mint egy Gillette), ill. hiányzik a közepéből egy kis háromszög. Ez még a Balesetiben (hivatalosan Orsz. Baleseti és Sürgősségi Int.) készült 2016. június 27-én.
A felkarcsontnak a rá merőleges csontba való beletolulása
Azóta azonban van egy MRI-m is, aminél precízebb képalkotó eljárás jelenleg a világon sehol nincs (ha nem az agyról, azaz fejtől lefelé lévő testrészekről van szó).
Ez a közelmúltban készült a Honvédban (hivatalosan Magyar Honvédség–EK), amely szerint ínszakadás, porctörés és a felkarcsont rá merőleges csontba történő „beleszaladásáról” van szó. Úgy mellesleg. Egészségügyi szakjogász nyelvre fordítva:
súlyos egészségrombolás és maradandó fogyatékosság.
Mindezt egyrészt alkotmányos alapjogom gyakorlása közben szereztem – és szerény meglátásom szerint ez polgárháborús körülményeket idézhet bárki lelki szemei elé. Másrészt sosem tartottam magam távol a sportoktól és az egészen vagány dolgoktól se, és soha semmilyen maradandó sérülést nem szereztem, pl. még csak el se tört soha semmim.
G'bye!
Konteómentes kisokos
Alábbiakban tisztázok néhány, az elmúlt hetekben kialakult félreértést, ami szerkesztési műveletből vagy a social media általi hálózatos terjedés okán félreértéseket okozott. A teljesség igénye nélkül.
Bordó sapkás vs. kék sapkás: nekik nem a „rangjuk” más, hanem egyszerűen más (teljesen más) munkahelyen dolgoznak.
A térfigyelő rendőr nem egy monitor mögött ül, és járókelőket figyel, hanem járőr.
A vállapon lévő szimbólumok a szervezeti hierachiában elfoglalt pozíciót jelölik, nem pedig azt, hogy mennyire szereti őket a főnökük. (Bocs, a konteó vagy inkább butaság terjesztőtől, ezt most leegyszerűsítettem.)
A minősítő körülmény nem azt jelenti, hogy az intézkedő joggyakorló minősít valakit, ez egy jogi terminus, ami jellemzi, meghatározza a cselekményeket. (Ha olvassa jogász és van kedve kommentelni és tud jópofán és egyszerűen írni, kérem a segítségét e magyarázathoz, mert meghaladta magyarázó képességemet.)
Magyarországon nincs katonai bíróság.
Az ügyszám nem azonos az iktatószámmal, de az ügyszámnak része az iktatószám. Az ügyszámból pedig azért deríthető ki az iratok keletkezésének sorrendje, mert az ügyszám magában foglalja az iktsz-t.
Szinyei Merse nem rendőr (hanem festő és csak volt), de a 6. kerületi rendőrség ebben az utcában van.
A kapitányságvezető azt jelenti, hogy egy kerületet felügyelő főrendőr, nem pedig azt, hogy a legfőbb rendőr és/vagy politikai hatalom.
A tiszt nem rendfokozat (köznyelven: rang), hanem némely rendfokozatok összesítő csoportneve.
A gyanúsítás egy jogi eljárási folyamat, nem az intézkedés része. (Ha olvassa jogász és van kedve kommentelni és tud jópofán és egyszerűen írni, kérem a segítségét e magyarázathoz, mert meghaladta magyarázó képességemet.)
A személyazonosító okmány nem feltétlenül a személyi igazolvány
Disclaimer: amennyiben fentiek összessége a valósággal bárminemű hasonlóságot tartalmaz, az a véletlen szüleménye.
Írta: Sebestyén Eszter
