Két tanulságos történet az elmúlt napokból, amelyek lézersugárként világítanak rá, miért vagyunk siralmasan elmaradva a világ civilizált felétől.
Az első: Svédországban lemondott az oktatási miniszter, mert egy üzleti vacsorán megivott két pohár bort, majd egy közúti ellenőrzésen 0,2 ezrelék mg/l alkoholt mértek nála.
A lemondott miniszter történetesen egy 29 éves hölgy volt, aki 27 évesen lett a svéd kormány tagja. Aida Hadzialic egyébként Boszniában született, menekültként érkezett Svédországba. Innen küzdötte fel magát a legfelső szintre, pártja nagy reménységének tartották.
Aida a két pohár bor elfogyasztását élete legnagyobb hibájának nevezte és másnap reggel benyújtotta lemondását a svéd kormányfőnek.
(képen balra: Aida Hadzialic, jobbra: Prague Pride)
Egy magyar agy számára teljesen szürreális a történet.
Hogy lesz egy menekült lányból miniszter, ráadásul 27 éves korára? A politika nem csak a farzsebükben nyeles fésűt hordó, szenilis hímsoviniszták kiváltsága? Csupán a teljesítményével bejuthat valaki közéjük ekkora hátrányból indulva?
Továbbá: mi az, hogy következménye van valaminek? Pláne két pohár bornak? Mi az, hogy nem kezd el rögtön hadoválni, mesélni, visszamutogatni, hanem benyújta a lemondását? Nálunk egy politikus százmilliárdokat lapátolhat ki a nemzeti bankból, komplett kerületet kótyavetyélhet el negyedáron a haverjainak, villákat írathat a hároméves kisfia nevére, a haja szála sem fog görbülni.
Ez meg két pohár bor miatt bocsánatot kér és azonnal lemond?
A másik hír a hétvégéről: húszezer ember vonult fel a legnagyobb békében és vidámságban a prágai Pride-on. A menetet karneváli hangulat, sok zene, tánc kísérte. Atrocitás nem történt.
Szolidaritása jeléül a menetben jelen volt Karla Slechtová fejlesztési miniszter és Adriana Krnácová, Prága főpolgármestere is. Az egész rendezvényért Jirí Dienstbier cseh emberi jogi miniszter vállalt védnökséget.
És akkor megint vegyünk egy nagy levegőt. Azért is, mert itt nem Nyugat-Európáról, hanem egy velünk egyidőben rendszert váltott, posztkommunista országról beszélünk.
El tudjuk képzelni, hogy nálunk Balog Zoltán és Tarlós Istvánnal együtt vonuljon a melegek egyenlő jogaiért? Hogy Semjén Zsolt nem hadovál aberrációról, Kerényi Imre buzilobbiról, hogy Tarlós nem nevezi visszataszítónak a melegfesztivált?
El tudjuk képzelni, hogy olyan vezetői lesznek egyszer az országnak, akik a hergelés, a gyűlölet szítása helyett az elfogadás gesztusait gyakorolják?
Svédországban két pohár bor miatt lemond a miniszter, Prágában a polgármester kiáll a melegek egyenlő jogaiért.
Csak két hírecske az elmúlt napokból, az embernek mégis sírni támad kedve, ha belegondol: mikor leszünk a politikai kultúrának és a közerkölcsnek ezen a szintjén.
