Zokon vették a Quimby rajongói, hogy kedvenc együttesük elment Orbán házi fesztiváljára, Tusnádfürdőre. A Quimby Facebook-oldalán nem csitulnak a kedélyek, a kommentelők változatos érzelmi skálán csalódottságuknak vagy felháborodásuknak adnak hangot.
Hab a tortán, hogy mindez másfél hónappal azután történik, hogy az együttes tagjai egy interjúban deklarálták: nem vesznek részt politikai rendezvényen.
Akkor tisztázzuk a tényeket. Aki az elmúlt 20 évét nem egy sötét pincébe bezárva töltötte, az pontosan tudja: Tusnádfürdő régóta a legkirekesztőbb fideszes mentalitás szimbóluma.
Orbán évről évre itt adja elő a legmocskosabb dumáit arról, hogy a baloldal „genetikai alapon” hazaáruló, ráront a nemzetére, idegenszívű, stb. A miniszterelnök idén épp a teljes Európai Uniónak üzent hadat a nevünkben, valamint beállt a populista szélhámos Donald Trump mögé, akit eddig csak olyan politikusok dicsértek, mint Vojislav Seselj, szerb háborús bűnös.
Ezen kívül volt még az idei Tusványoson vérbő kommunistázás, buzizás, migráncsozás, az előadók közös nyilatkozatban agitáltak Orbán népszavazása mellett, valamint fellépett a szellemi nehéztüzérség Rogán Cecília is. Az egész dzsemborit állami milliókkal tömte ki a hatalom.
Mindez régóta tudható – nem tavaly óta zajlik ebben a szellemiségben a hírhedt fideszes buli.
A rajongók joggal érzik szembeköpve magukat, hiszen a Quimby az eddigi pályafutása során mégiscsak felépített valamit. Olyan dalokat írtak, amelyekben kiálltak a szabadság és a demokrácia mellett, tiltakoztak az elnyomás és a kirekesztés ellen.
A rajongók pedig azért (is) lettek rajongók, mert úgy érezték: a Quimby róluk, nekik szól. Megvolt a közös alap értékrendben, nyelvben, gondolkodásmódban. Ez a közönség most becsapva érzi magát, és érzésekkel nem szokás vitatkozni.
Az együttesnek sikerült újabb kanna olajat önteni a tűzre azzal, hogy egy szerény „Bocs, elcsesztük” helyett világrekord hosszúságú, kacifántos magyarázkodást raktak ki a Facebookra.
Ez végképp betette a kaput a közönségnél, azóta tucatjával születnek az efféle kommentek:
„Tudtátok hová mentek, tudtátok mihez adtátok a neveteket. Csak a felháborodás hatására adtátok ki ezt a nyilatkozatot.”
„Kifogás, mosakodás. Baszki, be kell vállalni, pénzt akartatok keresni, elmentetek a Fidesz rendezvényre. A magyar emberek adóforintjait kaptátok gázsinak, miközben ott bohóckodtatok Orbánék oldalán.”
„Egy kérdés: ha "a tolerancia, igazságosság, nemi- vallási- és faji előítéletektől mentes nyitott világ az, ami számára elfogadható", akkor miért megy oda zenélni azok megbízására, akik ezeket az elveket agyontapossák?”
„Kell egy pont, amin túl már nem lehet némának maradni. Pláne, ha fiatalok tízezrei mennek utánatok. Mert az ember akaratlan is cinkossá válik. Egy ilyenfajta bojkottnak pedig lett volna üzenete. Száz ilyen bojkottnak pedig értelme.”
És így tovább, kommentek százain keresztül. És nem igazán lehet belekötni a hozzászólók érveibe. Igazuk van.
A Quimby kapott egy méretes pofont a saját közönségétől, a hangsúly most már a hogyantovábbon van. Hogy flegmába csapnak-e át, vagy kellő alázattal belátják: egy politikai rendezvényen való részvételnek óhatatlanul szimbolikus üzenete van. Hogy nem lehet egyszerre szűznek és kurvának lenni.
Hogy Orbánék mindenkit lehúznak a posványba, aki közel kerül hozzájuk, ezért tisztességes ember semmilyen közösséget nem vállal velük.
Kövess minket a Facebookon is!
