2015 sem csak a beteljesült álmokról szólt: nagy lebukásokban és látványos önégetésekben is bővelkedett ez az év.
Számos celebünk döntött úgy, hogy – amolyan önmagát legombolyító kötött mackóként - saját mítoszát még életében lerombolja. Hogy ha él még róla valami kellemes emlék az emberekben, azt is lecserélje az arcpirító szégyenre.
Lássuk, kik voltak a 2015-ös év legnagyobb vesztesei!
Nógrádi György
Az ufó-, chemtrail-, és összeesküvés-hívő szubkultúra kedvenc megmondóemberének nimbusza jócskán megkopott az idén. „Gyuri bácsi” számos címéről és tisztségéről ugyanis kiderült: azokat csak úgy belekamuzta az önéletrajzaiba, a valóságban nem léteznek.
Az Index derítette ki azt is: a magát biztonságpolitikai szakértőnek kiadó idős úr úgynevezett idézettségi szintje nulla. Ez a mérőszám a szakemberek összes tudományos közleményének és alkotásainak független idézettségét méri. Ez az adat árulkodik arról, hogy egy szakértő mennyire elismert hazai és nemzetközi szinten. Nógrádinál ez a szám egészen pontosan NULLA. Tudományos munkássága nincs, a szakmán belül nem tartják számon.
Nógrádi a tudományos munkát médiaszerepléssel cseréli fel: amolyan celeb-megmondóemberként haknizza a szennymédiát a Blikktől az állami propagandatévén át a holdkóros konteósok gyűjtőhelyéig: az Echo TV-ig.
Nógrádi legendás előadói technikájának része, hogy gyorsan hadarva összefüggéstelenül beszél, így a felszínes szemlélőben a hozzáértés látszatát kelti.
Az idei tapasztalatok birtokában lassan megegyezhetünk abban: akit Magyarországon nyilvánosan „Tanár úrnak” szólítanak, az minden esetben egy kerülendő szélhámos.
Kovács Ákos
A sznobok és félműveltek kedvenc dalnoka is megdöntötte a 100 méteres ámokfutás rekordját idén. A középsúlyos istenszindrómában szenvedő popsztár eddig is hajlamos volt rá, hogy úgy ossza a megfellebbezhetetlen kinyilatkoztatásokat, mintha az ő seggéből világítana a napsugár.
Most azonban egy 50 milliós nagyságrendű szponzorációs szerződést sikerült elbuknia, miután a Telekom vállalhatatlannak ítélte azt a sok középkori sötét suttyóságot, amit Széles Gábor tévéjében bírt összehordani (reakciónk itt és itt olvasható).
Az önimádó pojáca ettől még nyilván saját fanatikusainak kedvence marad, hiszen az ő rajongásuk tárgya pont az a bicskanyitogató küldetéstudattal előadott konyhabölcsesség-mitológia, pont az a magasztosságnak álcázott pátoszos semmitmondás, ami miatt minden szellemileg igényes embert a jéghideg borzongás fog el Ákostól.
Vona Gábor
Finoman szólva nem a radikális párt elnökének éve volt az idei.
A Jobbik 2015 elején már a Fidesz nyakában lihegett, alig pár százalékkal lemaradva a nagy testvér mögött. Aztán jött a szíriai menekültválság, amit a Fidesz olyan profin aknázott ki, hogy Vonáéknak sem témája, sem mondanivalója nem maradt Orbán mellett.
Hisztéria- és gyűlöletkeltésben rápakolni a Fidesz-kommunikációra szinte lehetetlenségnek tűnik, a Jobbik pedig „jó ütemérzékkel” pont erre az évre hirdette volna meg a megszelídülés és a középre tartás politikáját. Ezt teljes egészében elsöpörte a menekülthullám.
Vona most két tűz között van: a radikális kemény mag hónapok óta lázong, mert puhánynak ítéli a cukiskodó Jobbik-irányvonalat, Vona viszont úgy számol: ha nagyon bemegy jobbszélre, azzal középről veszít szavazatokat és saját néppárti álmait teszi kockára. Így marad az állandó kétszínűség, a pávatánc: a konszolidálódni igyekvő központi politika és a másod-harmadvonalbeli jobbikosok rendre napvilágot látó ordenáréságainak kibékíthetetlen ellentéte.
Tóbiás József
A valaha volt legnagyobb pártból kikoptak a „nagy öregek”, a helyükre pedig szellemileg pehelysúlyú figurák nyomultak, akik egy szánalmas viccpárttá tették az MSZP-t.
Lám, még Mesterházy „Bikicsunáj” Attila után is bírt jönni egy Tóbiás József, akire tényleg egy lakótelepi szoláriumszalon vezetését nem bízná az ember, nem hogy az országot. Már fel sem tűnne, ha a következő MSZP-elnököt Alekosznak, Beleznay Endrének vagy Bunyós Pityunak hívnák.
Könyörgöm, mutasson bárki egyetlen élő embert az országban, aki egy Tóbiás-interjú után ellenállhatatlan vágyat kezd érezni, hogy az MSZP-re bízza az országot! Ebben az emberben annyi hitelesség és karizma van, mint egy marék szárított molylepkében.
Tóbiás végleg a sírba tette az MSZP-t: a „vezetése” alatt a párt a teljes szellemi kiüresedés, a kapkodó ötlettelenség és a közhangulathoz való gyáva igazodás háromszögében vergődik, miközben lassan de biztosan olvad az 5 százalékos parlamenti küszöb alá.
Most pedig szavazásra fel!
Oszd meg cikkünket, hogy másokhoz is eljusson!
