Nyomasztó túlsúllyal uralja a magyar belpolitikát a Fidesz. A kormánypárt diktálja a tempót, a témákat, ő adja az értelmezési kereteket és a valóságmagyarázatokat.

Ellenállás nélkül tarol a fideszes gőzhenger. Nincs az a tébolyult ötlet, közpénzpazarló agyrém, amit a kormányzó nagyurak ne valósítanának meg, ha épp olyan lábbal keltek ki az ágyukból.

Még egy stadion valamelyik NB III-as vidéki focicsapatnak? Miért is ne? Bezárjuk a TESCO-t vasárnap, hogy jobban menjen a CBA-nak? Mekkora ötlet! Propagandatévé 80 milliárdból? Simán! Kerítés a szerb határra? Persze, imádni fogják! Budapesti olimpia? Mit nekünk az az 5000 milliárd, hát világnemzet vagyunk! Orosz metróroncsok felújítása? Ha többet lehet lopni vele, mint az újakkal, akkor naná! Osszuk újra a dohánypiacot a haverok között? Te egy zseni vagy, Janikám!

Nincs az a tébolyult ötlet, ami a megrémálmodásától számított két héten belül ne kötne ki (pályázat nélkül) valamelyik fideszes strómannál. Ha kell, holnap becikkelyezik a vécépapír szilárdságú alkotmányukba, hogy kenyeret sütni és árulni ezentúl csak Orbán Viktor legfeljebb unokatestvéri közelségű rokonának lehet.

NA ÉS?! Legfeljebb kiáll Tóbiás Jóska az MSZP-től és megmondja, hogy ejnyebejnye, és ők legalább másodunokatestvéri szintig engedélyeznék a dolgot, de most már ne viszálykodjuk és fogjunk össze.

Az országot uraló felkapaszkodott kollégista fiúbanda csak az erőből ért, azzal pedig a lehető legritkábban találták szembe magukat az elmúlt 5 évben.

Mondjuk ki: az úgynevezett ellenzék jelentős része (agykapacitás, kreativitás, bátorság és gerinc hiányában) teljesen becsicskult a Fidesznek.

A Jobbik és a Fidesz eleve egylényegűek, legfeljebb stílusbeli különbségek adódnak. Mindketten ellenségei a szabad világnak, ellenségei az európai értékrendnek, viszont nagy hívei a nacionalista gőgnek és a kijelölt ellenségképek elleni uszításnak. Nem csoda, hogy komoly nézetkülönbségeik nincsenek is, vagy ahogy Vona Gábor mondta: Orbán Viktor is jobbikos, csak még nem tud róla.

Aztán ott van még a puhatestű MSZP, amelynek szánalmas gyávasága, szellemi sivársága már tényleg csak a méla undort képes kiváltani az emberből. Megszavazzák a metrómutyit, támogatják az olimpiai agyrémet, és persze nem bolygatják a Fidesz ezernyi piszkos ügyét. A szemünket kilophatják fényes nappal, az MSZP legfeljebb ír róla másnap egy sajtóközleményt. Ha rajtuk múlik, itt 2034-ig nem lesz kormányváltás, az hétszentség.

Az agresszorral való azonosulás régóta ismert jelensége a pszichológiának (lásd: Stockholm-szindróma). Az erős Fideszhez való szoci dörgölőzés rövid távon vonzó lehet: elvégre a nagy narancsos testvér rendelkezik minden pénz, megbízás, műsoridő, és kiosztható felügyelőbizottsági tagság fölött.

Ellenállni az uralkodó széljárásnak, nem megalkudni az ötödik percben: komoly szellemi és lelki erőfeszítés. Bátorság kell hozzá, emellett vízió, ambíció, belső hit, és persze gerinc. És hát szocialistáink finoman szólva sosem voltak azok a tipikus jellembajnokok.

Behódolni a Fidesz-maffiának azonban hosszútávon végzetes károkkal jár: szétrohasztja az országot, perverz módon megerősíti a tolvajokat abban, hogy mindent jól csinálnak és folytathatják a végtelenségig, emellett ellopja az emberek hitét abban, hogy bármi megváltoztatható ebben az országban.

A baloldal az elmúlt években többosztatúvá vált, így méginkább látható lett a különbség a valódi ellenzékiség és a korrupt színjáték között. Innentől a választópolgárok felelőssége, hogy egymás mellé tegyék a magukat ellenzékinek valló szereplőket és megmérjék: ki tett többet a Orbán-kormány leleplezéséért és megbuktatásáért.

Ha egyszer az életben még valódi változást akarunk ebben a bús országban, akkor a sunyi kollaboránsokat a Fidesszel együtt kell megérdemelt helyükre: a szemétdombra hajítani.

Oszd meg cikkünket, hogy másokhoz is eljusson!

Kövesd a hiánypótló Nyugati Fényt a Facebookon, hogy ne maradj le semmiről!