Beleállt a munkamentes alapfizetés ígéretébe a Kétfarkú Kuty… akarjuk mondani: Párbeszéd Magyarországért nevű viccpárt. A Kálmán Olga lélegeztetőgépén tartott formációnak a legnagyobb politikarajongók sem tudnának Karácsony Gergőn és Szabó Tímeán kívül egyetlen emlékezetes arcát sem felidézni.

Mit is mond ilyen esetben a Cinikus Politikusok Kézikönyve? Ha egy támogatottság és tagság nélküli párt vagy, de mégis „uralni akarod a pillanatot” és megnyerni a hírversenyt, akkora blődlit kell bedobnod, amekkorához senki másnak nincs mersze a konkurenciából.

A munkamentes alapfizetés kétségkívül egy ilyen atombomba. Tudjuk, hogy populista szédelgés, tudjuk, hogy veszélyes szélhámosság, mégis foglalkoznunk kell vele, mert egy posztkommunista országban még mindig sokak fülének kedves húrokat penget a feltétel nélküli ingyenpénz.

Szabó Timiék beígérték, hogy hatalomra kerülésük esetén (kitörő kuncogás a hátsó sorokban) minden felnőttnek 50 ezer, minden várandós anyukának 75 ezer forintos alapfizetést osztanának bármiféle elvárás nélkül, alanyi jogon. Huszonöt évvel a szocializmus bukása után a legvidámabb barakk még mindig visszafelé halad az úton.

Néhány cinikus politikus puszira osztogatott ingyenpénzzel remél szavazatokat vásárolni magának, miközben teljes generációk nőnek fel olyan környezetben, ahol sosem látták a szüleiket reggel felkelni és dolgozni menni. Ahol gyerekek százezreinek az a minta, hogy anyuka a kapuban bagózik, apuka meg lehúzott redőny mögött karatefilmet néz egész nap.

Ébresztő! A feltétel nélküli alapjövedelem nem megoldja, hanem pont hogy bebetonozza azokat a rossz társadalmi viszonyokat, amelyek újratermelik a szegénységet. Az egyenlőtlenség gyökere ugyanis az, hogy többmillió honfitársunk él versenyképes kompetenciák nélkül, 21. századi tudás nélkül, a hosszú távú tervezés képessége nélkül.

Márpedig ha elvárások nélküli ingyenpénzt osztogatunk, akkor garantáltan nulla motivációjuk lesz arra, hogy változtassanak a szokásaikon és tegyenek saját magukért. A munka nélküli alapfizetés azt a perverz szemléletet emeli normává, hogy a megélhetés alanyi jogon jár: munka nélkül, tanulás nélkül, bármilyen személyes fejlődés és erőfeszítés nélkül.

Ingyensör helyett tehetséggondozásra, felzárkóztatásra van szükség. Már a gyerekkorban megtanítani a leendő szülőket a felelősségre, az előre tervezésre. Minden erőforrást a kompetenciák fejlesztésre kell fordítani, hogy mind szélesebb rétegek legyenek képesek a társadalmi értéktermelésben való részvételre.

A munkamentes alapfizetés mögött húzódó szemlélet elképesztően romboló és káros, mert öngondoskodás helyett az államfüggőségre, a további követelőzésre szoktat és egy életre kivonja az inaktív rétegeket az értéktermelés folyamatából.

Márpedig egészséges társadalom és hosszú távú béke csak ott lesz, ahol mindenki megtesz annyi erőfeszítést a saját boldogulása érdekében, amennyi az életerejéből és a szabadidejéből kitelik. Nem lehet egészséges, életerős embereket arra biztatni, hogy mindörökké segélyesek/alapjövedelmesek legyenek, akiket a dolgozó réteg majd élethosszig finanszírozni fog.

Arról nem beszélve, hogy ha tovább erősítjük a követelőzés kultúráját, akkor hol lesz az egésznek a teteje? Ha bevezetnék a munka nélküli alapfizetést, az a járadékok további emelését ígérő populista pártok uralmát betonozná be, örökre megakadályozva minden felelős reformot az országban.

Minél többet akar szétosztani a politika az inaktívaknak, annál hatékonyabban üldözi el az országból azt a megmaradt 2-3 millió értéktermelőt, akinek az adóbefizetéseiből menne az egész buli. Márpedig egyre kevesebb pénzből egyre többet szétosztani nem lehet, mert annak eladósodás és államcsőd a vége.

A munka nélküli alapfizetés propagálói felelőtlen kalandorok, akik politikai haszonszerzésből egy beteg és torz társadalmat építenének Magyarországon.

Független. Kritikus. Aktuális. - Kövesd a hiánypótló Nyugati Fényt a Facebookon, hogy ne maradj le a frissítésekről!