Nem akarunk többet dolgozni, de bármi áron szeretnénk jobban élni – ezt üzeni a görög választások eredménye, ahol a szélsőbalosokból, anarchistákból, ortodox kommunistákból álló Sziriza (magyarul: Radikális Baloldali Koalíció) kapta a legtöbb szavazatot.
A görögök aránytalan választási rendszere eleve plusz 50 parlamenti hellyel jutalmazza a győztes pártot, a szélbalnak ezzel együtt sincs meg a többsége, így a széljobb Független Görögök pártjával szövetkeznek a hatalomért, lásd még összenő, ami összetartozik.
A feketeöves demagóg Sziriza nyíltan azzal kampányolt, hogy nem akarja teljesíteni a nyugati mentőcsomagok feltételeként vállalt takarékossági intézkedéseket és újra elengedné a gyeplőt, például 750 euróra emelné a minimálbért. Tehát még egyszer: negyedmillió forintos minimálbért ígér egy olyan országban, ahol épp egy picivel magasabb az egy főre jutó termelés, mint Szlovákiában! (GDP Szlovákia: 17 ezer $, Görögország: 22 ezer $)
A volt svéd miniszterelnök máris úgy reagált az eredményekre: „A Sziriza azzal az ígérettel nyerte meg a görög választásokat, hogy még több pénzt fognak kapni más euróországok adófizetőitől. Elég merész.”
A pénzügyi elemzők szerint nőtt a görög csőd esélye, a választási eredmény pedig más uniós országokban is veszélyezteti a reformok sikerét és a szélsőségek erősödéséhez vezethet. Ami teljesen logikus: a Sziriza villámkarrierjén felbuzdulva könnyen vérszemet kaphatnak a szintén csődközeli, nem éppen németes munkakultúrájú déli államok.
Márpedig ennek dominószerű összeomlás lehet a következménye, hiszen a természet törvényeivel nem lehet huzamosan dacolni. Nem lehet büntetlenül több pénzt elkölteni, mint amennyit megkerestünk. Csőd esetén pedig a fegyelmezetten dolgozó és adózó északi/nyugati állampolgárokkal fizettetni ki a cechet, immár sokadszor.
Az idő szorít: a görögöknél februárig tart ki az utolsó nyugati hitel, így Cipraszéknak legfeljebb egy hónapjuk van kitalálni, honnan szereznek pénzt az ország finanszírozására. Ha tényleg felrúgják a vállalt megállapodásokat, az EU nem fogja tovább feneketlen zsákba önteni az uniós adófizetők pénzét.
Akárhogy is lesz, a tanulságok túlmutatnak majd Görögországon. A többi déli és keleti ország számára sem kerülhető meg az alapvetés: vagy radikálisan javítják a munkakultúrát és az adózási morált, vagy visszavesznek a fedezetlen költekezésből. Görög teljesítményért cserébe nem jár német életszínvonal. Más ember munkájának a gyümölcsére pedig senkinek nincs joga hosszú távon igényt formálni.
Keserves lecke jön Európának és csak remélhetjük, hogy a józan belátás győz a gátlástalan hordószónokok fölött, akik az üdvösségig bezárólag bármit megígérnek a szavazatunkért.
Magyarországon is ránk férne, hogy szellemileg nagykorúvá váljunk és elkezdjük megvetni azokat a politikusokat, akik fogalmatlan infantilisként kezelnek minket. Akik fűt-fát ígérnek és végül mindig -MINDIG- nagyobb bajt hoznak a fejünkre, mint amiben voltunk.
A langymeleg tudatlanság 40 éves korszaka elmúlt és nem kívánjuk vissza. Mert a szocializmus mindig csak addig tart, amíg elfogy a mások pénze. Utána jön az özönvíz.
