Tizenharmadik alkalommal értékelte az évet Gyurcsány Ferenc. Ez önmagában is teljesítmény: 13 év a magyar politika élvonalában (főleg a baloldalon!) átkozottul nagy idő.
Az "évértékelő" persze csak a nevében évértékelő - hiszen a politikában nem visszafelé, hanem előre kell nézni. Gyurcsány sem vesztegetett sok szót a 2016-os év boncolgatására, helyette az ország gondjairól, a hatalom bűneiről beszélt, majd igyekezett erőt és kompetenciát sugározni.
Azt mutatta: ő érti az emberek problémáit, ő néven nevezi a bűnösöket, ő elég erős és elszánt, hogy megharcoljon Orbánnal. Nehéz másként értelmezni, mint hogy Gyurcsány a tegnapi beszédével bejelentkezett a baloldal vezető szerepére.
(fotó: nyugat.hu)
A kezére játszik, hogy az ellenzéki térfélen továbbra is kongó hiány mutatkozik karakteres politikusokból. Az MSZP forgószínpadán 2-3 évente cserélődnek a középszürke, fékezett habzású pártvezetők, a többi baloldali formáció meg jobbára az ingerküszöb megugrására is képtelen. Még Juhász Péterék úgy-ahogy befütyülik magukat párszor a híradókba, de a többieknél bágyadt nihil honol. Ki nem ásít előre, ha Szél Bernadettet vagy Molnár Gyulát fogja hallani?
Márpedig a XXI. századra a modern politika végletesen perszonalizálódott, azaz személyközpontúvá vált. A választók 99 százaléka nem eszmékre vagy pártprogramokra szavaz, hanem személyekre és a személyek által kiváltott érzésekre. Lehet ezen bánkódni vagy örömködni, de a legokosabb egyszerűen elfogadni, mint tényt.
Az emberek a szubjektív benyomásaik alapján döntik el, melyik politikussal szimpatizálnak. Előnyben van, aki markáns személyiség, akinek van sztorija a világról. Akinek a mondandóját hitelesíti a személyes meggyőződés tüze.
Gyurcsány hosszú távon is kemény diónak bizonyult, nem bírta kinyírni a Fidesz. A vetélytársai is kikoptak mellőle az évek során: Medgyessy a süllyesztőben, Szili Katalin havi egymillióért Orbánnak dolgozik, Bajnai Franciaországba emigrált, Fodor Gáborra már a távoli rokonok se szavaznak.
Jellemző, hogy aki a saját függetlenségét akarja kényszeresen bizonygatni, általában azt mondja: „nem szeretem se Orbánt, se Gyurcsányt”. A humoristák a Bagi-Nacsa párostól a dumaszínházasokig a mai napig leginkább ezzel a két politikussal foglalkoznak, ügyet sem vetve az MSZP vagy a többi kispárt aktuális első emberére. Tapintható tehát, hogy sokan még mindig Gyurcsányt tartják Orbán Viktor baloldali ellenfelének.
Gyurcsány évek óta tudatosan az Orbán-rezsim legádázabb ellenfeleként politizál. Többször hangsúlyozta: nem csak a Fidesszel, de a Fidesszel háttérben lemutyizós puchlászlós világgal is szemben áll. Tegnap azt mondta: tolvajokkal nincs kompromisszum, ők Magyarország ellenségei. Ez a hozzáállás szintén jelenthet még pluszpontokat abban a közegben, ahol az úgynevezett ellenzék jelentős része (agykapacitás, kreativitás és gerinc hiányában) becsicskult a Fidesznek.
Azt nagyjából mindenki látja, hogy Orbánék a végsőkig ragaszkodni fognak a hatalomhoz, és vele az ezermilliárdos lopási lehetőségeikhez. Fenékvakarással, tutyimutyi pancserkedéssel nem lehet őket jobb belátásra bírni. Ahogy a legfrissebb román példa mutatja, a korrupt politikusok csak az erőből értenek.
Kemény harc áll előttünk és jobb ha tudjuk: ilyen sötét felhők nem fognak vihar nélkül megtisztulni.
Becsületbeli előfizetőket keresünk!
Támogasd a Nyugati Fényt - hogy legyen egy valódi ellenzéki újságod!
