Zseniális stratéga a szocik új reménysége. Nehéz eldönteni: sírjunk vagy nevessünk.

Botka László két hónapja úgy jelentette be igényét a miniszerelnöki székre, hogy egyetlen szövetségest sem sikerült találnia az ellenzéki oldalon. Mereven elzárkózik a személyétől az Együtt, a DK, a Moma, a Párbeszéd és az LMP is.

Az LMP kikosarazta, az Együtt leszögezte: külön indul tőle, a Párbeszéd megvádolta, hogy lenyúlta a programját, a Moma őt okolja az ellenzéki tárgyalások lenullázásáért, a DK-nak pedig maga a szegedi polgármester ment neki szokatlanul durva stílusban.

fotó: Index.hu

Botka az évértékelőjében (haha, a tízmillió évértékelő országa vagyunk, komolyan már csak özvegy Szabóné Marika értékelőjét várom a második emelet 6/B-ből), szóval abban a beszédében Botka úgy gyalázta Gyurcsányt ("emberek szemébe hazudott", "múlt embere", "tűnjön el", stb.) hogy Szijjártó Péter leckét vehetett volna tőle karaktergyilkosságból.

És hogy mire ment vele? Ma jött ki a Závecz Research legújabb felmérése, amely szerint a DK-nak 1 százalékkal emelkedett a népszerűsége az elmúlt hónapban (miközben a Jobbik csökkent, a több ellenzéki párt pedig stagnált).

Mindezt úgy érte el Gyurcsány pártja, hogy valljuk be, semmi emlékezeteset nem csináltak az elmúlt hónapban. 

A két legfontosabb hír velük kapcsolatban az volt, hogy Lengyel László megpróbálta Gyurcsány ellen fordítani a DK alelnökét, valamint hogy Botka elkezdte hazugozni és lemondásra szólítani a DK elnökét.

Tanulság? Az ellenzéki oldalon nem hülyék a választók, és megbüntetik azt, amikor valaki a legótvarabb fideszes dumákkal akarja kinyírni a baloldali riválisát. Szijjártó és Rogán szövegeit nem akarják viszonthallani sem Szili Katalin, sem Botka László szájából. Érzik, hogy ez gyáva, sunyi, tisztességtelen tempó. 

A számok azt mutatják, hogy Botka felsült a gyurcsányozással, de (mint a viccben), biztos lenne még pár ragyogó ötlete. Mondanánk, hogy várjuk a Botka-bohózat újabb felvonásait, mit szerencsétlenkedik még össze, de valójában csöppet sem tudunk szórakozni rajta, mert a mi bőrünkre megy a játék.

A fideszes bűnszervezetnek legkésőbb 2018 áprilisában távoznia kell a hatalomból. A jogállamot helyre kell állítani, az elszámoltatásokat el kell indítani, az országot vissza kell állítani egy nyugatos, fejlődő pályára.

Ez lenne a cél, és Botka berobbanása óta sajnos csak távolabb kerültünk tőle.

Kövess minket a Facebookon is, hogy ne maradj le semmiről!

Nehéz már elhinni, hogy nem szándékosan Orbán kezére játszanak a szocialisták. Az MSZP egyszerűen semmiből nem tanul, pedig a közelmúlt párszor beleverte már az orrukat a saját hibáikba.

Tegnap látott napvilágot a MoMa elnökségi tagjának levele, amelyben Kajdi József leírja: Botka váratlan debütálása hogyan nullázta le a hónapok óta tartó ellenzéki tárgyalások eredményeit. 

A szegedi polgármester januárban olyan feltételekkel lépett a színre, ami minden ellenzéki párt számára egységesen elfogadhatatlan, így Botkát a mérhető pártok (DK, Együtt, Párbeszéd, LMP) EGYIKE SEM támogatja. A szocialisták azonban tűzzel-vassal erőltetik és nyomják őt, fejjel a falnak. És közben egy árva szót nem értenek meg az ellenzéki kritikákból, amivel Botka személyét vagy feltételeit illetik.

Kísértetiesen emlékeztet a szituáció a 2005-ös köztársaságielnök-választásra, amikor az SZDSZ jó előre közölte: elfogadhatatlan számára Szili Katalin személye (utólag látjuk csak: mennyire igazuk volt), de a szocik vakon-süketen tolták a bele a szakadékba az akkori "erős emberüket". (Nehéz elhinni, de tény: Szili Katalin 2005-ben a népszerűségi listák élbolyában volt!)

Most épp 2005-öt készülnek újrajátszani a derék szocialisták. Botka mögé egyetlen ellenzéki párt támogatását sem sikerült begyűjteniük, az ellenzéki tárgyalóasztalt 2 hónap színjáték után felrúgták, majd közölték: ha cigánygyerekek potyognak az égből, ők akkor is Botkával vágnak neki 2018-nak. 

Hallani sem akarnak róla, hogy a többi párttal közösen találjanak egy olyan független jelöltet, aki mindenkinek elfogadható, aki mögé a teljes ellenzéki paletta jó szívvel fel tudnak sorakozni. 

Botkát belehergelték a baloldali Messiás-szerepbe, ő pedig tegnap elmondott egy olyan militáns beszédet, amivel egy árva plusz szavazót nem szerzett, de bizonyosan több százezret elriasztott magától. 

Vegyük sorba:

1. Több százezer szimpatizánst vesztett a DK oldaláról azzal, hogy nekiállt fideszes stílusban gyalázni Gyurcsányt, mondván "tűnjön el a közéletből az, aki a választók szemébe hazudott”. (Most azt hagyjuk is, hogy mennyire demokrata az, aki úgy akar győzni, hogy másokat kiiktat a versenyből és elvitatja a jogukat a politizálástól) Maradjunk annyiban, hogy Botka ezután a húzása után a DK 400 ezer szavazóját nyugodtan elfelejtheti.

2. De több százezer szavazót veszíthetett középről is azzal a dumával, amivel egy kalap alá vonta a 2010 előtti és a 2010 utáni világot. (Egyébként a 2010 előttinek ugyanúgy a része ő maga is, ott ült a Parlamentben, megszavazott mindent). A baloldali emberek nem ostobák, nem veszik be a demagóg szólamokat, amelyek összemosnak mindent mindennel, tettest az áldozattal, parlamentáris demokráciát a totális orbáni önkénnyel. Azt pedig különösen nem szeretik, ha valaki, aki szerves része az elmúlt 20 évnek, azt akarja eljátszani nekik, hogy ő ott sem volt.

Ha a szocialisták tovább erőltetik a minden ellenzéki párt által elutasított Botka személyét, azzal sajnos Orbán hatalmon maradását erősítik. Hogy mindezt pancserségből, dacból, vagy cinikus számításból teszik, azt mindenki döntse el maga. 

Na jó, segítségképpen itt van ez a 4 perces videó, ami a tegnapi pártrendezvény után készült:

Oszd meg cikkünket, hogy másokhoz is eljusson!

Kövess minket a Facebookon, hogy ne maradj le semmiről!

Feladta a Párbeszéd: nem küzdenek tovább, hogy demokratikus előválasztás döntsön az ellenzéki oldalon Orbán Viktor kihívójáról.

A baloldali kispárt az elmúlt fél évét erre a koncepcióra tette rá, Szabó Tímea nem is tudta leplezni a csalódottságát: leginkább Botka Lászlót és az MSZP-t hibáztatta, amiért megfeneklett az ügy.

Az MSZP hozta a szokásos sunyi tempót, ami miatt minden ép érzékű ember hidegrázást kap a szocialistáktól. Az MSZP ugyanis előbb szavakban elkötelezte magát a demokratikus előválasztás mellett, majd miután Botka decemberben ukmukfuk bedobta a saját önjelöltségét, gond nélkül besoroltak mögé. Mintha nem pont az ellenkezőjében állapodtak volna meg előtte.

Botka ráadásul feltételeket szabott, amelyek közül - a tudomány mai állása szerint - egy darab sem fog teljesülni. Két hónappal Botka viharos bejelentkezése után távolabb vagyunk a kormányváltástól, mint annak előtte.

Öt pontban, hogy a porcelánbolti elefántként viselkedő szegedi polgármesternek mit sikerült elbénáznia eddig:

1) Botka első feltétele, a közös lista szinte biztosan nem fog teljesülni. A nagyobb ellenzéki pártok ugyanis tanultak a 2014-es vereségből, és nem akarnak már közös listát. Azzal senki nem tudja megmutatni az igazi karakterét és maximálni a szavazatokat. A közös lista csak a mikropártoknak jó, hogy a nagyok hátán bemásszanak a Parlamentbe, és szerezzenek pár megúszós kamuhelyet. Hogy ez hova vezet, arról elég legyen két szót mondani: Fodor Gábor. Ellenzéki politológusok korábban már sok helyen szenvedélyesen szétszedték a közös listát, érveikkel javarészt egyetértve annyit mondhatunk: Botka megbukott a közös lista ötletével.

2.) Botka egy másik feltétele, hogy Gyurcsány Ferenc vonuljon vissza 2018-ban, szintén aligha fog teljesülni. Gyurcsány az elmúlt évtizedben komoly erőfeszítéseket tett, hogy függetlenítse magát az MSZP piszkos gazdasági hátországától, a puchlászlók, bajaferencek, boldvailászlók világától. Létrehozott egy pártot, amit tartósan 5 százalék fölött mérnek, amivel saját jogon tényezője a magyar politikának. Nehezen képzelhető el, hogy majd az MSZP önjelöltjének parancsára fogja sutba dobni az eddigi munkáját. (Bónusz: pont amelyik pártnak a mocskos gazdasági ügyei miatt hozta létre a saját formációját)

3.) Az előválasztás kudarcáról már szóltunk a bevezetőben, ez szintén Botka miatt feneklett meg. Botka szembemenve az MSZP korábbi ígéretével, közölte: hallani sem akar demokratikus előválasztásról. Elvárja, hogy mindenki álljon be mögé és punktum. Mert ő úgy kelt fel, hogy közös miniszterelnök-jelölt akar lenni. (Ilyen alapon kár is demokratikus oldalnak hívni a Fidesszel szemben álló tömböt.)

4.) Fél nap alatt kudarcot vallott Botka legújabb taktikázása is. Hétfőn ugyanis azt jelentette be: az LMP-vel kezd tárgyalásokat az összefogásról. Schifferék viszont pár órán belül keményen visszaüzentek, és gyakorlatilag kikosarazták. Ungár Péter a HírTV-ben közölte: Az LMP határozottan visszautasította a baloldali összefogás(-szerűség) és Botka László szocialista miniszterelnökjelölt közeledését. Kijelentette: Az LMP mandátumokról semmiképp sem egyezkedik majd Botkával.

5.) Bónuszként Botka miatt komplett lejáratódott a Bitó-szalon, de ezért a legkisebb kár. A királycsináló ellenzéki kör régóta próbálja a háttérben osztani a kártyákat. Lengyel László, aki minden erős emberbe volt már szerelmes politikailag (hogy aztán pár év múlva látványosan kiábránduljon belőlük) most épp Botka Lászlónak nyújtja halálos ölelését. Lengyel ezúttal a DK alelnökét akarta Gyurcsány ellen fordítani, hogy mindenki felsorakozzon új kedvence, Botka mögé. Kavarása azonban gyorsan lelepleződött, így a lejárt szavatosságú óbalos értelmiségiek a maradék tekintélyüket is elveszítették.

Hát ennyit sikerült eddig elérnie az önjelölt messiásnak, de láthatóan kell még neki pár hét, hogy rájöjjön: ha belegebed, sem lesz belőle összellenzéki jelölt. 

Feltételei buták és teljesíthetetlenek, lassan minden ellenzéki párt kikosarazta, de az MSZP csak tolja őt izomból, mint anno Szili Katalint Sólyommal szemben. Rossz vége lesz.

Kövess minket a Facebookon, hogy ne maradj le semmiről!

Tizenharmadik alkalommal értékelte az évet Gyurcsány Ferenc. Ez önmagában is teljesítmény: 13 év a magyar politika élvonalában (főleg a baloldalon!) átkozottul nagy idő.

Az "évértékelő" persze csak a nevében évértékelő - hiszen a politikában nem visszafelé, hanem előre kell nézni. Gyurcsány sem vesztegetett sok szót a 2016-os év boncolgatására, helyette az ország gondjairól, a hatalom bűneiről beszélt, majd igyekezett erőt és kompetenciát sugározni.

Azt mutatta: ő érti az emberek problémáit, ő néven nevezi a bűnösöket, ő elég erős és elszánt, hogy megharcoljon Orbánnal. Nehéz másként értelmezni, mint hogy Gyurcsány a tegnapi beszédével bejelentkezett a baloldal vezető szerepére.

(fotó: nyugat.hu)

A kezére játszik, hogy az ellenzéki térfélen továbbra is kongó hiány mutatkozik karakteres politikusokból. Az MSZP forgószínpadán 2-3 évente cserélődnek a középszürke, fékezett habzású pártvezetők, a többi baloldali formáció meg jobbára az ingerküszöb megugrására is képtelen. Még Juhász Péterék úgy-ahogy befütyülik magukat párszor a híradókba, de a többieknél bágyadt nihil honol. Ki nem ásít előre, ha Szél Bernadettet vagy Molnár Gyulát fogja hallani?

Márpedig a XXI. századra a modern politika végletesen perszonalizálódott, azaz személyközpontúvá vált. A választók 99 százaléka nem eszmékre vagy pártprogramokra szavaz, hanem személyekre és a személyek által kiváltott érzésekre. Lehet ezen bánkódni vagy örömködni, de a legokosabb egyszerűen elfogadni, mint tényt.

Az emberek a szubjektív benyomásaik alapján döntik el, melyik politikussal szimpatizálnak. Előnyben van, aki markáns személyiség, akinek van sztorija a világról. Akinek a mondandóját hitelesíti a személyes meggyőződés tüze.

Gyurcsány hosszú távon is kemény diónak bizonyult, nem bírta kinyírni a Fidesz. A vetélytársai is kikoptak mellőle az évek során: Medgyessy a süllyesztőben, Szili Katalin havi egymillióért Orbánnak dolgozik, Bajnai Franciaországba emigrált, Fodor Gáborra már a távoli rokonok se szavaznak.

Jellemző, hogy aki a saját függetlenségét akarja kényszeresen bizonygatni, általában azt mondja: „nem szeretem se Orbánt, se Gyurcsányt”. A humoristák a Bagi-Nacsa párostól a dumaszínházasokig a mai napig leginkább ezzel a két politikussal foglalkoznak, ügyet sem vetve az MSZP vagy a többi kispárt aktuális első emberére. Tapintható tehát, hogy sokan még mindig Gyurcsányt tartják Orbán Viktor baloldali ellenfelének.

Gyurcsány évek óta tudatosan az Orbán-rezsim legádázabb ellenfeleként politizál. Többször hangsúlyozta: nem csak a Fidesszel, de a Fidesszel háttérben lemutyizós puchlászlós világgal is szemben áll. Tegnap azt mondta: tolvajokkal nincs kompromisszum, ők Magyarország ellenségei. Ez a hozzáállás szintén jelenthet még pluszpontokat abban a közegben, ahol az úgynevezett ellenzék jelentős része (agykapacitás, kreativitás és gerinc hiányában) becsicskult a Fidesznek.

Azt nagyjából mindenki látja, hogy Orbánék a végsőkig ragaszkodni fognak a hatalomhoz, és vele az ezermilliárdos lopási lehetőségeikhez. Fenékvakarással, tutyimutyi pancserkedéssel nem lehet őket jobb belátásra bírni. Ahogy a legfrissebb román példa mutatja, a korrupt politikusok csak az erőből értenek.

Kemény harc áll előttünk és jobb ha tudjuk: ilyen sötét felhők nem fognak vihar nélkül megtisztulni.

Kövess minket a Facebookon!

Becsületbeli előfizetőket keresünk!

Támogasd a Nyugati Fényt - hogy legyen egy valódi ellenzéki újságod!

Kedves DK, nem kell mindenre azonnal reflexből rányomulni. A kevesebb több.

Helyi érdekű botrányt okozott a magyar sajtóban, hogy a DK külön-aláírásgyűjtést indított a budapesti olimpia ellen. Az ellenzéki párt ugyanazt a kérdést tette fel az online felületén, amit a választási bizottság a momentumosoknak átengedett, így bizony vastagon megtévesztő volt az akció.

A DK egyébként azzal indokolta a saját aláírásgyűjtését, hogy a vidéki lakosság figyelmét akarták felhívni az olimpia kockázataira. (A vidékiek ugyanis - mivel budapesti népszavazásról van szó - a jogszabályok szerint nem írhatják alá a civilek budapesti ívét, miközben az ő adóforintjaikat is felhasználnák a beruházáshoz.)

A probléma viszont az, hogy egy kevésbé tájékozott budapesti választópolgár is könnyen azt hihette, az online ív aláírásával letudta ellenzéki "kötelességét". Pedig azzal még egy lépéssel nem került közelebb a népszavazás kiírásához, ahhoz a momentumosok utcai ívét kell szignózni.

És akkor még nem beszéltünk arról, mennyire elegáns valakinek az ügyére így rárabolni. Régóta publikáló naiv idealistaként ismerem az érzést, amikor forrásmegjelölés nélkül ellopják az ember cikkét, ötletét, gondolatmenetét vagy akár csak egy frappáns szófordulatát, majd privát népszerűség-hajhászásra használják azt. Bár annyi ezresem lenne, ahányszor ez megtörtént az elmúlt években - Csányi Sándort megvehetném kilóra.

Szóval tök jogos volt a kiakadás a DK húzása láttán. Ilyet úriember nem csinál.

Az egyetlen biztató motívum, hogy a DK egy nap alatt korrigált és visszavonta a hibás kezdeményezést. Ez ritka, mondhatni tájidegen elem a magyar politikai kultúrában. Itt inkább az dívik, hogy ha támadnak valamit, akkor csakazértis meghosszabbítják Bicskéig.

Ennél már csak az lett volna üdvösebb, ha el sem indítják a félrevezető akciót.

Egyébként meggyőződésem, hogy a Momentum az egyik legjobb dolog, ami a magyar politikában az elmúlt években történt. Tudniillik ez a sztori végre arról szól, hogy süssünk nagyobb ellenzéki tortát, és nem arról, hogy a meglévőt hogyan szeletelgessük tovább.

Ezek a srácok-lányok a maguk habitusával olyan új rétegeket tudnak bevonzani, akik még az életben nem szavaztak sehová, vagy pedig 6-8-10 éve nem találják a pártjukat.

A Momentum érdemben nem veszélyezteti az MSZP és a DK hagyományos baloldali szavazóbázisát, mert máshová játszanak. Konkrétan azoknak, akiket a középutas kispártok (LMP, Párbeszéd, Moma, Együtt, Liberálisok) évek óta sikertelenül próbálnak megszólítani. Sokkal inkább nekik van félnivalójuk a Momentumtól.

Ezért is érthetetlen az az ordenáré támadás-cunami, amit az MSZP-s Velez Árpád-közeli Civilhetes és a szintén MSZP-közeli Wirth Zoltán Sztárklikk nevű fikaoldala indított a Momentum ellen.

Ezzel szemben mi a Nyugati Fény hírportálon az alábbi cikkekben foglalkoztunk a Momentummal, népszerűsítettük akciójukat, illetve védtük meg őket a fideszes segglyukmédia nemtelen támadásaitól:

Ennyi volt a mai tanmesénk a tisztességről, a tanulságok levonását rátok bízzuk.

Ja és hajrá Momentum, a szerkesztőségünk két tagja már aláírt, tegyétek meg Ti is!

Mandula Viktor

alapító-főszerkesztő, Nyugati Fény

Kövess minket a Facebookon!

Tarlós két éve még az olimpia ellen volt, Kunhalmiék viszont harcosan mellette. Mostanra pont megfordultak a vélemények. Az archívum nem felejt.

Szinte a semmiből bukkant elő a Momentum mozgalom és az elmúlt héten le is tarolta a politikai napirendet. A szimpatikus ifjak a budapesti olimpiai pénzherdálás és gigakorrupció ellen gyűjtenek aláírásokat.

Az ellenzéki pártok (a Jobbik kivételével) sietve közölték is: egyetértenek a mozgalommal, az ország jelen állapotában felelőtlen szélhámosság olimpiára elszórni 3000 milliárdot.

Ám az archívum nem felejt. Az Index cikke így foglalta össze az MSZP álláspontját az olimpiáról:

A legharcosabban a kuncogáskirálynő Kunhalmi Ágnes és az általa "vezetett" budapesti MSZP állt ki az olimpia mellett. Ahogy az Index cikke írja:

"Kunhalmi szerint az olimpia számtalan előnnyel jár, az MSZP nem engedheti át a témát a Fidesznek"

továbbá:

"A vitában Botka László szegedi polgármester, választmányi elnök a budapestiek mellé állt, mert szerinte sem szabad az olimpia ellen fordulni."

Innen jutottunk el oda, hogy mára a szocik is a momentumos civilek oldalán tündökölnek.

Fordított utat járt be Tarlós István, aki két és fél éve még arról beszélt:

sportbarát embernek tartja magát, de "csodálkozik" a budapesti olimpia felvetésén, és nem tartja életszerűnek azt.

Ehhez képest Tarlós pár napja már a momentumosokat leprázta, mondván "sunyik és alamusziak", és aki szereti Budapestet, az támogatja az olimpiát.

Na ja, végül is csak az ökör következetes.

És akkor még egy kis valóság. 2015. június 23-án, amikor a Fővárosi Közgyűlés döntött a budapesti olimpiáról, egyhangúan IGENNEL szavaztak a Fidesz, a Jobbik, az MSZP és a PM képviselői.

Csak Gy. Németh Erzsébet (DK) és Csárdi Antal (LMP) voltak hajlandóak szembemenni a többséggel. Előbbi tartózkodott, utóbbi nemmel szavazott.

Ez a két párt azóta is következetesen kitart olimpia-ellenes álláspontja mellett.

Ahogy a Nyugati Fény is. Másfél éve lehoztunk egy 85 ezres nézettségű, döbbenetes fotósorozatot az athéni olimpia romjain maradt szellemvárosról, most pedig szerkesztőségünk két tagja is aláírta a momentumos civilek kezdeményezését.

Csak a jegyzőkönyv kedvéért :)

Kövess minket a Facebookon!

Az MSZP szerdán beállt Botka László mögé, ő lesz a szocialisták miniszterelnök-jelöltje.

Mivel az MSZP korábban jelezte, hogy az előválasztás pártján van, ezért Botkát nyilván csak a saját jelöltjüknek szánják, és nem akarják rögtön a teljes ellenzékre ráerőszakolni.

Hátra van még a demokratikus megmérettetés, vagyis az előválasztás.

Eljátszottunk a gondolattal, ha az előválasztáson a többi résztvevő mind a saját elnökét indítja, vajon kinek lehet a legnagyobb esélye? (Az Együtt jelezte: Szigetvári helyett Juhász Pétert tolják az előtérbe, ő lesz a párt elnöke is, így ott vele számoltunk)

Mivel a pártok még sokáig eltötyörésznek az előválasztással, a Nyugati Fény most virtuálisan előre hozza a voksolást. Kérdezzük tehát olvasóinkat:

Önök szerint ki lesz képes elzavarni Orbánt?

Szavazzanak!

A magyar politika olyan, hogy kábé félévente felbukkan valami megváltónak kikiáltott szervezet, romlatlan civil vezető. Az életciklusuk is nagyon hasonló: az ellenzéki médiában gyorsan felfutnak, a nagyérdemű már-már bennük látja az új messiást, Orbán lekardozóját, majd pár hónap múlva ötlet/erő/szervezettség híján kihuny a szalmaláng.

Egészen sok jóravaló, jó szándékú civil szerveződés ment már a levesbe így. Emlékszik még valaki Várady Zsoltra és a MostMi mozgalomra? Vajda Zoltán "rendszerbontó népszavazására"? Pukli Istvánra? A DEKA vagy a Kard mozgalmakra?

A hatalmas ambíció a legritkább esetben járt együtt azzal a szervezetépítő és programadó tehetséggel, ami kell a hosszú távú működéshez. Maradtak a rissz-rossz pártok, akik mégiscsak professzionálisan (értsd: hivatásszerűen) művelik a közéletet.

Fekete-Győr András és Orosz Anna az ATV-ben

A legújabb romlatlan civil szervezet Momentum néven debütált és a budapesti olimpia ellen gyűjtenek aláírást. A cél nemes és fontos. Elsők között pont a Nyugati Fény hívta fel a figyelmet (másfél évvel ezelőtt!), hogy az athéni olimpia csődbe vitte Görögországot, az olimpiai létesítményeket benőtte a gaz, nyomasztó szellemvárossá vált az egész helyszín. Azt a cikkünket több mint 84 ezren olvasták és 15 ezren lájkolták. Azóta ezeket a képeket már a fél ország ismeri.

A Momentum mozgalom azonban rögtön magas lóról kezdi: első nyilatkozataikban nagy garral elítélik az "elmúlt 27 évet", összemosva tettest és áldozatot, mindenkit mindenkivel, majd közlik, hogy az egész politikai garnitúrát akarják kisöpörni. Ekézik a meglévő pártokat, majd két mondattal később közlik, hogy várják a támogatásukat az aláírásgyűjtéshez.

Figyeljetek srácok-lányok! Szimpatikus fiatalok vagytok, de a "mindenki hülye, csak én vagyok helikopter" című alapállásból csak bukni lehet.

A Momentum mozgalomnak első blikkre igenis volna helye a magyar közéletben. Nyelveket beszélő, jól képzett fiatalok alkotják, akik tenni akarnak a hazájukért. Egy ilyen mozgalom új szavazókat tudna megnyerni. Olyanokat, akik még sosem szavaztak senkire, vagy már 4-6-8 éve nem találják a pártjukat.

Szükség van az új arcokra és ötletekre, szükség van az ellenzéki torta növelésére. Úgyhogy kedves Momentum mozgalom, nagy a felelősségetek. Ha a nagy csinnadtratta után ti is elszúrjátok, az tovább növelné az ellenzéki tábor csalódottságát és depresszióját.

Több alázattal és több együttműködési készséggel messzebbre jutunk. Mindannyian. Mi veletek vagyunk, légyszi ne rontsátok el!

Kövess minket a Facebookon!

A Társaság a Szabadságjogokért százszor hasznosabb az országnak, mint Németh Szilárd és a többi élősködő fideszes valaha is lesz.

Pár éve történt Budapesten, hogy egy külvárosi kerület úgy döntött, minek fenntartani a kerület óvodáinak-iskoláinak külön konyhát, szerencsésebb odaadni egy olyan vállalkozásnak, amelyik nyilván sokkal jobban ért ehhez.

Meg is hirdették szépen a közbeszerzést, amire valahogy csak egyetlen cég jelentkezett, egy MSZP-vel és 2010 óta a Fidesszel is baráti viszonyban álló vállalkozás, ami biztos nem azért volt, mert a politikával összefonódott nagy közétkeztető cégek leosztották egymás között a piacot.

A vállalkozás meg is kapta iziben a kerület összes iskolája, óvodája ellátásának jogát, méghozzá kapásból tíz évre. Ráadásul a szerződésből valahogy azt is kifelejtette a nagylelkű önkormányzat, hogy rossz minőségű teljesítés esetén hogy lehet felbontani ezt a szerződést. Például sehogy.

A cég köszönte szépen a figyelmességet, majd ezután gyakran pocsék, ehetetlen ételt szállított ki a gyerekeknek. Sőt, nemcsak rossz ízű, állagú volt az étel, de előfordult olyan is, hogy zöld színű, penészes virslit adtak a gyerekeknek.

Az óvónők hiába szóltak a feletteseiknek, hogy a kiszállított étel szörnyű, azok inkább elnéztek a dolog felett, sőt volt hogy az egyik óvoda vezetője megtagadta az erről szóló jegyzőkönyv aláírását is.

Végül néhány szülő figyelt fel arra, a gyerekeik éhesen támolyognak haza az óvodából-iskolából.

Ezt követően a szülők mérgükben a Facebookon kezdték megosztani a tapasztalataikat, lefotózták az undorító ételeket, majd tüntetéseket szerveztek, hogy az önkormányzat bontson szerződést a szolgáltatóval.

fotó: illusztráció, Index/Velvet

Bár történet az országos médiába is bekerült, az önkormányzatnak valahogy az Istenért sem akarózott megszabadulni a tíz éves szerződéssel bebetonozott cégtől. Inkább altatták az ügyet, tessék-lássék csináltak néhány egyeztető fórumot, ahol a cég persze megígérte, hogy a jövőben jobban odafigyel a minőségre.

A cég ugyanakkor fennen hangoztatta, hogy a tüntető szülők csak "álcivilek" voltak, akik le akarták járatni a cég jó hírét, az önkormányzatnak pedig esze ágában nem volt, hogy fellépjen a polgárait érő, teljesen nyilvánvaló rágalmazással szemben.

Miután a médiabotrány elcsitult, a közétkeztető cég hozzálátott, hogy bosszút álljon és örökre befogja a száját a tiltakozóknak.

A szülőkhöz elkezdtek szállingózni a kártérítési keresetek. A cég szép komótosan elkezdett végigperelni mindenkit, aki kifogásolta a főztjüket. A kereseteket egy ismert fideszes ügyvéd jegyezte és hát nem igazán fogta vissza magát. Előfordult, hogy egyetlen Facebook-posztra hivatkozva 40 milliós (!) kártérítési keresetet nyújtottak be egy anyuka ellen.

Az önkormányzatnak természetesen esze ágában sem volt jogi segítséget nyújtani a szülőknek. És pláne nem gyakorolt nyomást a szolgáltatóra, hogy az álljon el a szülőkkel szembeni bosszúhadjárattól.

Hasonlóképpen nem segített a szülőknek az ügyben korábban nagy elánnal vizsgálatot kezdeményező ombudsman sem. (Ő később szép csöndben le is állította a vizsgálatát a remek politikai kapcsolatokkal rendelkező céggel szemben.)

Szóval a perek el sem kezdődtek, a magyar állam és az önkormányzat ilyen-olyan szintű képviselői tökéletesen magukra hagyták a szülőket a befolyásos, milliárdos forgalmú céggel szemben.

Akinek volt már ilyen kártérítési ügye, az tudja, hogy mit jelentett volna ez a szülőknek: heteken-hónapokon át ügyvédhez járni, konzultációkra, százezreket kifizetni ügyvédi munkadíjra és közben remegő gyomorral várni a bírósági tárgyalást.

Akinek pedig nincs pénze ügyvédre, már kezdhet is gondolkodni, hogy miből fogja kifizetni a súlyos kártérítést - esetünkben azért, hogy nyilvánosan felemelték a szavukat a gyerekeiken nyerészkedő céggel szemben.

Az egyetlen, pokoli nagy szerencséje az volt a jogi eljárásokban járatlan, laikus szülőknek, hogy a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) ingyen és bérmentve elvállalta a védelmüket. A TASZ rövid úton, röhögve lesöpörte a bosszúálló cég légből kapott kereseteit.

A szülők megmenekültek. Ahogy megmenekült az az újságíró is, aki írt az ügyről és emiatt rágalmazással vádolták meg, ami akár letöltendő börtönbüntetéssel is végződhetett volna. A TASZ megvédte azt a lapot és főszerkesztőjét is, amelyik közzétette a cikket. Mindezekért a TASZ nem várt el semmilyen köszönetet, csak tette a dolgát, ahogy ezer más hasonló esetben is.

A mese tanulsága pedig az, kedves fideszesek, jobbikosok és "nemzeti érzelmű" honfitársaink, hogy ha hagyjátok, hogy Németh Szilárd és a többi narancsos zsírbunkó a nevetekben "kitakarítsa" az országból civil jogvédőket, mint amilyen a TASZ is, úgy jobb ha tudjátok: egy nap a ti gyereketekkel is moslékot etethet valaki.

Sőt, mivel az orbáni Magyarországon a közétkeztetési szerződések is részei a mindent elárasztó korrupciónak, így szinte törvényszerű, hogy egy napon a ti gyerekeitekkel is moslékot fognak etetni. És akkor tökmindegy lesz, hogy milyen a pártállásotok, vagy "nemzeti érzésetek". A mosléknak ugyanis nincs pártállása. Csak szaga.
És akkor a politikai elittel összefonódott, korrupt vállalkozással szemben már csak abban bízhattok, hogy Németh Szilárd segít majd nektek. Biztos ezt akarjátok?

Batka Zoltán

Kövess minket a Facebookon!

Van itt nekünk egy régóta gennyező kelésünk. Fideszes barátainkat lázálmok kínozzák. A páciens félrebeszél, hogyaszongya: ő lenne itten a nemzeti oldal.

Legutóbb az ördögi vigyorú Lázár János bírta belemondani a kamerába, hogy több empátiát (!) kér a civileket kinyírással fenyegető "nemzeti oldal" politikusainak. Nemzeti oldal alatt értve a kollégista fiúbrancsot és tettestársaikat, valamint rajongóikat és szavazóikat.

Amiből a formállogika szabályai szerint az következik, hogy mindenki, aki kívül van ezen a körön: nem része a nemzetnek. Olykor ki is mondják: idegenszívűnek, hazaárulónak tartják azt, kinek szíve nem Orbán Viktorért dobog.

De mi a búbánatos pitykétől lenne magyarabb, nemzetibb az, aki lelkesen tapsol a fideszes strómanok zsebébe lapátolt milliárdokhoz, mint én, aki gátlástalan szélhámosok gyülekezetének tartom a Fideszt?

Az aljasságcunamit Csurka István indította, amikor elkezdte sulykolni az „Aki magyar, velünk tart!” – szlogent és a hozzá tartozó gondolkodásmódot. A MIÉP-nek a legjobb időszakában 250 ezer szavazója volt, Csurka szerint tehát nyilván nem volt magyar az a 9 750 000 ember, aki „nem tartott velük”.

Csurka legjobb tanítványa valójában Orbán Viktor volt. Az évek során figyelt és tanult tőle, majd tökélyre csiszolta a nemzeti kirekesztés beszédmódját. A polgárháború 2002-ben kezdődött, amikor az elbukott választás után Orbán azzal hergelte híveit: „A haza nem lehet ellenzékben!”

Ez a rendszerváltás utáni időszak legnagyobb privatizációs botránya: jön egy politikai szélhámos, kisajátítja a nemzetfogalmat és úgy dönt, hogy ő mostantól belépti díjat szed a magyarságba. És mert senki nem koppint az orrára időben, még jobban elpofátlanodik.

Orbánék másfél évtizede játsszák az önkéntes ítélőbírót magyarság ügyében és rajongóik csodálatosan lemajmolták tőlük a gecizmust. A nemzetből való kirekesztés tömegsport lett: fideszes honfitársaink (ki tudja milyen alapon) feljogosítva érzik magukat, hogy eldöntsék, ki a jó magyar és ki nem az. Ki lehet része a nemzetnek és ki nem.

Egy komplett generációt sikerült egymás torkának ugrasztani a „nemzeti oldal” sunyi hazugságával, és senki nem parancsolt még megálljt a tébolynak.

A saját gyávaságába belehülyült baloldal nem kérte ki magának, nem mutatott rá a fideszes farizeusságra: Könyörgöm, 15 millió magyarra hivatkoznak álszent pofával, de a meglévő 10 millióból is megfojtanák egy kanál vízben azt a nyolcat, aki nincs velük! Akkor miről beszélünk?

Leszegett fejből, behúzott nyakból még nem született kormányváltás sehol. Úgy nem lehet magabiztos közösséget építeni, hogy ötpercenként elnézést kérünk, amiért más véleményen vagyunk, mint a szellemi kútmérgezők.

Nincs bocsánat arra a kártételre, amit a kollégista fiúbrancs okozott az emberek lelkében 2002 óta. A fideszes szellemiség írmagját is ki kell takarítanunk a közéletből, mert addig sem fejlődés, sem béke nem lesz ebben az országban.

Kövess minket a Facebookon!