A zavartalan lopás luxusába belepofátlanodott Fidesz-kormány ellen az elmúlt évek legreménytelibb akciósorozata indult meg ősszel.

A „három győztes választás” a maradék gátlását is elvette a fiúknak, akik tébolyult ötletcunamival rontottak rá a nemzetre. Internetadó, kötelező vizeletminta, vasárnapi zárva tartás, fizetős autóutak – súlyosbítva a NAV korrupciós botrányával és a segédhernyók ormótlan rongyrázásával: ennyi agyrém már a békésen tűrő magyaroknak is sok volt.

Októberben Gulyás Balázs robbantotta a demonstrációbombát és két olyan tömegtüntetést szervezett az internetadó ellen, hogy Orbán Viktor lányos zavarában kénytelen volt visszatáncolni saját ostoba ötletéből. („Kármentés” gyanánt azért még megbízta a sosem drogozó Deutsch Tamást egy parasztvakító konzultációval.) A netadó a korlátolt és sötét hatalomgyakorlás szimbóluma lett, a világító telefonokkal demonstráló magyarok fotója bejárta a nemzetközi sajtót.

Akik kint voltak az októberi tüntetéseken, megízlelhették: annyi magukba nyelt keserűség után milyen felemelő érzés tízezrekkel mozdulni együtt közös célokért. Ez az élmény korábban a jobboldal kiváltsága volt.

Már az elején kiderült: a netadó csak az utolsó csepp volt egy régóta gyűlő pohárban. Az utcákon-hidakon hömpölygő tömeg egymás után skandálta a rigmusokat Vida Ildikóról, Simicskáról, stadionokról, trafikokról, földekről, Felcsútról, Putyinról meg a lopott vagyonnal kérkedő újfideszes gazemberekről.

Világossá vált, hogy itt már az egész rendszerrel van torkig egy növekvő sokaság. Közösen akarják keresni a kiutat, addig pedig tiszta erőből kifejezni indulataikat az életüket nyomorító Fidesz-KDNP-vel szemben.