Nem futotta egy árva húsvéti üdvözletre sem a legtöbb politikustól idén. Tavaly ilyenkor – ki tudja miért – még mindegyikük fontosnak tartotta, hogy kellemes ünnepeket kívánjon a választóinak. Ja igen: 2014-ben pont a választási kampány hajrájára esett a Húsvét. Számító politikusaink már az őszinteség látszatára sem adnak.
Orbán Viktor Facebook-oldalára az utolsó bejegyzés április 3-án került fel. Ez nem volt más, mint egy propagandisztikusra vágott imidzs-videó a miniszterelnök kazahsztáni látogatásáról. Azóta nincs frissebb bejegyzés, ünnepi üzenetnek pedig nyoma sincs.
Orbán tavaly még egy gigaméretű házi sonkával kívánt boldog húsvétot facebookos követőinek.
Mesterházy Attila szintén április 3-án posztolt utoljára. Az Index -egyébként remek- cikkét osztotta meg, amelyben a Fidesz elmúlt időszakának legbénább húzására lehet szavazni. Azóta semmi, húsvéti üdvözletnek nyoma sincs a szocialista politikus oldalán.
Schiffer András az utolsó facebookos posztjában a Margit-szigeten kártyázó nagymamájáról tett fel egy gyerekkori fotót. Húsvéti üdvözletre viszont neki sem futotta az idejéből.
Vona Gábor egy bibliai idézetet posztolt az ünnep alkalmából, de külön húsvéti üdvözlettel nem köszöntötte oldalának követőit.
Gyurcsány Ferenc egy dékás színekre festett tojással kívánt kellemes húsvéti ünnepeket facebookos követőinek. Egy újabb posztjában pedig üdvözölte, hogy 70 éve ért véget a II. világháború és kifejtette óhaját, hogy soha többé ne legyen diktatúra az országban.
Bajnai Gordon Facebook-oldala hónapok óta nem frissült érdemi tartalommal, így természetesen az ünnepi alkalomra sem készült semmivel az egykori kormányfő. Bajnai tavaly ilyenkor még 7800 lájkot gyűjtött be a húsvéti üdvözletével.
Nem tudjuk, hogy orbitális önfricskának szánta-e, de Bajnai címlapképén „A Te Magyarországod. Tegyél érte!” felirat szerepel. Mint ismeretes, Bajnai Gordon tavaly ősz óta otthagyta a politikát és egy francia alapkezelő vállalat ügyvezetőjeként dolgozik. Ő így tesz a hazájáért...
Új erőviszonyok alakulnak az ellenzéki térfél baloldalán. A lomha és impotens MSZP vezető pozíciója megdőlt, a „kis pártok” evolúciójából pedig egyre világosabban látszik: melyikük lesz hosszú távon is életképes és melyikük marad örökre beteljesületlen ígéret.
A Nézőpont legfrissebb mérése szerint a biztos választók 44%-a szavazna a Fideszre, 23%-ot kapna a Jobbik, 12%-on áll a Demokratikus Koalíció, 10%-on az MSZP. Az LMP 7, az Együtt 3, a PM pedig 1 százalékos támogatottságot élvez. Bokros Lajos MoMa-ja és a Fodor Gábor „fémjelezte” Liberálisok továbbra is szavazótábor nélküli fantompártok.
A számokból rikít, hogy elkopott az MSZP hegemóniája a baloldali térfélen. Megszűnőben van az az automatizmus, hogy a Fidesz-ellenes baloldali választók szinte „reflexből”, gondolkodás nélkül a szocialista pártra adják a voksukat - függetlenül attól, hogy az mennyire dolgozott meg érte.
Már van választék, minek nyomán a szavazók eleinte tétován, majd egyre magabiztosabban elszakadnak az anyapárttól és megkeresik maguknak azt a formációt, amelyik megfelel az értékrendjüknek, habitusuknak.
Kialakul egy egészséges verseny, ami üdvös, mert a teljesítménynek kedvez – szemben a választék nélküliséggel, ami a kontraszelekció melegágya.
A szavazók pedig végül oda húznak majd, ahol dinamizmust, erőt és cselekvést látnak. Elválik az ocsú a búzától. Az ellenzéki politizálás bizony olyan műfaj, ahol fenékvakarásért nem osztanak pontot.
Egyre többeknek szúr szemet, hogy az MSZP impotenciája már nem magyarázható bénasággal. A számtalanszor leleplezett gazdasági összefonódások és háttéralkuk, a sunyi összejátszás a kormánypárttal, a heti két sajtóközleményben kiélt kamuellenzékiség nagyon nem jön be azoknak a tömegeknek, akik torkig vannak már a Fideszmaffiával és nem szeretnék némán meghunyászkodva végignézni, hogyan lopja el a gyerekeik és unokáik jövőjét egy gátlásait vesztett bűnszervezet.
A választók szépen egymás mellé teszik a magukat ellenzékinek valló szereplőket és megnézik, ki mennyit dolgozott azért, hogy leleplezze-megbuktassa a tolvajkormányt és életképes alternatívát nyújtson helyette. A Tóbiás Józsefek, Szili Katalinok nagyon nem fognak jól állni egy ilyen végelszámolásnál. Már a Holdról is látszik a különbség a valódi ellenzékiség és a korrupt színjáték között.
A Fidesz-zsarnokság talán egyetlen érdeme, hogy világos útválasztónak bizonyul: nyílt színvallásra késztet, ezzel megtisztítja az ellenzéki placcot. A sunyi kollaboránsok és a kamuellenzéki blöffpártok kipörögnek a porondról és maradnak azok, akik komolyan gondolják és hajlandók is keményen dolgozni egy jobb világért.
Senkit nem érdekelnek a lejárt szavatosságú sztorik a múltból. A jövőm érdekel és a Fidesz azt lopja el.
A frusztrált Fidesz az ellenzéki évei alatt nem ismert mértéket Medgyessy, Gyurcsány és Bajnai kritizálásában. Úgy viselkedtek, mint a zsémbes anyós, aki a legkisebb porszem láttán is azt rikácsolja, hogy koszfészek az egész lakás. Már Medgyessyről is úgy beszéltek, mint egy állatról, de igazán Gyurcsány idején pörgették csúcsra a karaktergyilkos kommandót.
2004 után a feltörekvő ifjak harci kutyaként uszultak rá a friss miniszterelnökre. A Répássy-Rogán-Szijjártó trió nullahuszonnégyben darálta a Fidesz-művek mesterségesen kreált szókapcsolatait Gyurcsány ellen. Orrvérzésig sulykolt szövegeiket a parlamenti jeltolmácsok már fejből elmutogatták. Éllovasból sereghajtó, bukott miniszterelnök, luxusbaloldal, beteges hazudozó, szemkilövető Gyurcsány…
Ilyen az, mikor az aljasság szorgalommal párosul: a fideszes papagájkommandó szisztematikus munkával mérgezte meg a lelkeket. Nem csak a társadalom itta magába szivacsként a gyűlölet igéjét, de fantáziátlanságból, megalkuvásból a ballib megmondóemberek zöme is igazodott a közhangulathoz és csont nélkül átvette a Habony-szótár primitív dumáit.
(A fideszes vádak megalapozottságáról mindent elmond, hogy a saját kormányzásuk és a Polt Péter vezette ügyészség öt éve alatt nem bírták egy gyorshajtásért sem elítélni a „főgonoszt”).
Azóta sok víz lefolyt a Dunán, ám a Fidesz és maradék rajongótábora benne ragadt saját mesterséges rémálmában. A világ komplett megváltozott körülöttünk, de „jobboldali” ismerőseink és a fideszes kommentelők 2015-ben is rendületlenül gyurcsányoznak, bajnaiznak tovább. Mintha nem is a totális Fidesz-uralom ötödik évét taposnánk.
Haver! A Fidesz-KDNP jelen időben, az orrod előtt lopja szét az országot és te 8-10 éves történetekkel fárasztasz? Hát normális vagy te?
Tízmilliárd forintot szórunk el stadionépítésre, 80 milliárdot koreai szintű kormánypropagandára és téged nem zavar, hogy közben négymillióan nyomorognak az országban?
Orbán a veje nevére íratja a fél Balatont, Rogán lerabolja a belvárosi ingatlanvagyont, a fideszes oligarchák meg hazaviszik a fél költségvetést közbeszerzésnek álcázva és te annyit bírsz mondani, hogy bezzeg a Gyurcsány?
Mészáros „Stróman” Lőrincnek milliárdok esnek ki az ingujjából és te még mindig a hatalom nélküli ellenzéken köszörülöd a nyelvedet?
Kaszinós Vajna naponta három cuslágnyi pénzt vág zsebre és te Sukoróról hadoválsz nekem?
Kedvenc kormányod nyakig sáros az évszázad brókerbotrányában és te Bajnai libáira vagy ráizgulva? Nem érzed magad végtelenül szánalmasnak?
Senkit nem érdekelnek a lejárt szavatosságú sztorik a múltból. A jövőm érdekel és a Fidesz azt lopja el.
A totális Fidesz-uralom ötödik évében nincsen több visszamutogatás. Orbán a hibás.
Most már csak drukkoljunk nekik: hadd feszítsék a végsőkig a húrt. Gyűlöltessék csak meg magukat minden létező társadalmi csoporttal.
Sokan nemzeti katasztrófaként élték meg, hogy a Fidesz tavaly (trükkök százaival) újabb teljhatalmat szerzett az országban. Ma már egyre világosabban látszik: nagyon kellett ez a második ciklus ahhoz, hogy a kormányzó nagyurak végleg elveszítsék gátlásaikat és a pofátlanság olyan szintjére jussanak, ami a végső bukásba taszítja őket.
A hatalom torzítja a jellemet - a teljhatalom teljesen eltorzítja azt. Az elbizakodott fideszes pasák belebetegedtek a túlnyert 2014-es évbe – mint mohó kisember az 50 fogásos lakodalmi menübe. Tavaly október óta drámai mértékben elveszítették kapcsolatukat a valósággal és bezárkóztak egyre szűkülő belső világukba. Abba a világba, ahol a zsákmányszerzés (= a hatalom egyetlen célja) minden szabályt felülír és ahol az egyszerű állampolgár legfeljebb mint Kubatov-listázott droid vagy marketingcéllal sulykolt szlogen jelenik meg.
Tavaly ősz óta hetente robbannak ki az olyan kaliberű botrányok, amelyekbe bárhol a civilizált világban kérdés nélkül buknának bele az érintettek. Fel sem fogjuk az ezermilliárdos ÁFA-csalást, máris a belvárosi ingatlanmaffia borzolja a kedélyeket. Ki sem dühöngjük magunkat az MTVA-nak nevezett közpénzfaló hírhamisítókon, máris a nyakunkon az évszázad fideszes brókerbotránya. Közben pár hónap alatt cirka egymilliót zuhan a Fidesz rajongótábora. Vesszőfutásukat elégedett mosollyal nyugtázhatná minden igazságszerető ember – ha nem a mi bőrünkre menne a játék. De hát omlásában súlyos a légvár, ugyebár.
A jó hír, hogy a közérdek - ha kerülőúton is - de végül mégiscsak érvényre jut. Hála Istennek, hogy győztek tavaly, így újabb 4 évig az ő öntelt ábrázatukat nézheti a nép. Az ő dermesztő arroganciájukat, az ő szélhámos kormányzásukat, az ő pofátlan gazdagodásukat.
Nagyon kellett ez a második ciklus ahhoz, hogy végleg torkig legyünk a Szijjártókkal, Rogánokkal, Lázárokkal. Kellett, hogy a pokolba kívánjuk az életünket megnyomorító gazembereket, az ájtatoskodó műkeresztényeket, a fácánvadászokat, az asszonyverőket, a strómanokat, a boltbezárókat, a kivagyi rongyrázókat, a Putyinnal haverkodókat.
Kellett még 4 év belőlük, hogy a közös tudásunk részévé váljon: a Fidesz-kormányzás egyenlő a totális közigazgatási megszállással, a kulturális és oktatási tébollyal, a keleti diktatúrák felé sodródással, az eszelős lopással.
Nyolc, az már fagyiból is sok – hát még ilyen évből. Nyolc év teljhatalom után már nincsen visszamutogatás. Orbán a hibás.
Most már csak drukkoljunk nekik: hadd feszítsék a végsőkig a húrt. Gyűlöltessék csak meg magukat minden létező társadalmi csoporttal.
Legyen most már minél nagyobb a katarzis, hogy egy életre megtanulja az ország: a Fidesz nevű bűnszervezet a leggátlástalanabb, legkorruptabb és legkártékonyabb brancs 1989 óta. Hogy meg kell szabadulnunk tőlük, különben nem lesz haladás és nem lesz béke ebben az országban.
Ilyen sötét felhők nem fognak vihar nélkül megtisztulni.
A Fidesz nyakában liheg a Jobbik. Friss felmérések szerint immár másfélmillió honfitársunk szavazna Vona Gáborék formációjára.
Mint forró kés a vajon, úgy hatolt át társadalmunk szellemi immunrendszerén a Jobbik az elmúlt években. A 2010-es választásokon 860 ezer, 2014-ben már kerek egymillió szavazójuk volt - és nem látszik plafonja a növekedésnek: az Ipsos januárban 1,3 millió, márciusban már 1,5 millió Jobbik-szimpatizánst regisztrált az országban.
Csak a legjobb memóriájúak emlékezhetnek rá, hogy 2009-2010 táján a Fidesz (még ellenzékből) lépten-nyomon azt ígérgette, hogy a szélsőjobb ellenszere „egy jó jobbközép kormányzás” lesz. Az majd „megszünteti a radikális erőket felhajtó energiákat”.
Nos, remekül teljesült ez a Fidesz-ígéret is - pont úgy, mint a nyugdíjak megvédése, a két hét alatt rend, meg az egymillió új munkahely.
A fenomenálisan jó Fidesz-kormányzás 5 éve alatt 860 ezresről másfél milliósra hízott a Jobbik tábora és benne van, hogy nevető harmadikként lassan mindent visznek. Országot, hatalmat, az emberek lelkét és persze sok-sok pénzt. Mindezt úgy, hogy programjukat mindeddig semmilyen érdemi kontrollal nem kellett szembesíteniük, nyílt vitában megvédeniük.
A Nyugati Fény hétszeres, határozott nemet mond a Jobbikra. Nem zsigerből, nem hisztériából, hanem kizárólag azért, amit mondanak és tesznek megalakulásuk óta.
1. Nemet mondunk, mert a Jobbik a magyar politika báránybőrbe bújt farkasa. Hiába igyekszik magát cuki néppártként eladni, elég csak a felszínét megkaparni és tucatszám botlunk az olyan gazemberekbe, akik emlékműveket gyaláznak, zsidókat listáznak, erőszakkal fenyegetnek vagy Hitler művének befejezetlensége fölött siránkoznak.
2. Nemet mondunk, mert ha egy kicsit is komolyan vesszük, hogy valami nyugati típusú demokráciát építünk itt, akkor senkit nem érhet hátrány olyan adottsága miatt, amiről nem tehet, ami veleszületett. A Jobbik ezzel szemben a vallási, etnikai és nemi alapú gyűlöletkeltés pártja. Politikusai és médiája nyíltan uszít cigányok, zsidók, melegek és általában a tőlük eltérően gondolkodók ellen.
3. Nemet mondunk, mert a Jobbiknak nincsenek komolyan vehető szakembereik. Akik pedig vannak, elképesztő szellemi színvonalon delirálnak háttérhatalmakról, világ-összeesküvésekről. A Jobbik fog majd hatástanulmányokat végezni, szakmai koncepciókat kidolgozni? Akik szerint a szakértelem bolsevik trükk?
4. Nemet mondunk, mert a Jobbik nem garanciája a kormányváltásnak. Egy patthelyzet esetén a Fidesz és a Jobbik három perc alatt megegyezne a koalícióról. Emlékezzünk: Orbán Viktor 1998-ban azt is kijelentette, hogy egyetlen párt van, amelyikkel semmi szín alatt nem hajlandó koalícióra lépni: a Független Kisgazdapárt. Aztán természetesen lepaktáltak és Orbán-Torgyán kormány alakult.
5. Nemet mondunk, mert a Jobbik az államcsőd garanciája. Egy szélsőjobb kormány veszélybe sodorná az európai uniós tagságunkat, a milliárdos fejlesztési pénzeket és a keleti érdekzónába erőszakolná az országunkat. Háborús viszonyt szítanának a környező magyarlakta országokkal, a többszázezer embernek munkát adó nemzetközi vállalatokkal: a befektetők menekülnének, az ország pedig hónapokon belül fizetésképtelenné válna.
6. Nemet mondunk, mert a Jobbik alig leplezett módon Oroszország ügynöke. A párt a mai napig nem tisztázta Kovács Béla szerepét, akivel szemben megalapozott kémvádak láttak napvilágot. Vona Gábor és társai folyamatosan az Európai Unió ellen beszélnek, miközben a mai Oroszországot dicsőítik. Azt a putyini diktatúrát, ahol súlyosan csorbulnak az emberi szabadságjogok, ahol nincsenek szabad választások, ahol politikai üldözések, koncepciós perek zajlanak és ahol ellenzéki újságírók halnak meg rejtélyes körülmények között.
7. Nemet mondunk, mert a Jobbik az ellensége a szabad világnak és mindannak, amit európai értékrendnek szokás nevezni. Ellensége az egyenlőségnek, ellensége a méltányosságnak, ellensége az „élni és élni hagyni” filozófiájának. Mi egy olyan országot képzelünk el, ahol mindenki szabadon dönt arról, mivel, kivel és hogyan érzi jól magát. Ahol az állam nem szólhat bele az egyén szabadidejébe, magánéletébe, boldogságába. A mi ideálunk egy olyan demokrácia, ahol a polgárok ellenőrzik a politikát. A Jobbiké egy csendőrállam, ahol a politika ellenőrzi a polgárokat.
Mindezek miatt hétszeres, határozott NEMet mondunk a Jobbikra.
Beiktatása után máris egyezkedik Kész Zoltán. A baloldali pártok támogatásával a Parlamentbe jutott politikus tegnap minden médiában sietett elmondani: Fodor Gáborral kíván együttműködési szerződést kötni - bármit is jelentsen ez.
Kész Zoltán mellett a kampány idején több alkalommalkiállt a Nyugati Fény is, mint egy olyan ellenzéki jelölt mellett, aki a piacgazdaság híve és nem a fedezet nélküli osztogatások posztkommunista mocsarában kíván dagonyázni.
Kész emellett élvezte az MSZP, a DK, az Együtt, a PM, az MLP és a Moma támogatását is. Az említett pártok szimpatizánsai elmentek és példás fegyelmezettséggel leszavaztak rá, mint a közös ellenzéki jelöltre. Az ő támogatásuk nélkül most sok helyen lehetne Kész Zoltán, de valahol biztosan nem: a magyar Parlamentben, sokszázezres képviselői fizetésért.
Kész Zoltán tegnap óta mégis úgy beszél, mint ha Fodor és fantompártjának nem létező szimpatizánsai ültették volna be őt a tutiba, nekik tartozna hálával. Még egyszer: a Magyar Liberális Pártnak, amelynek összes tagja elfér egy nagyobb ebédlőasztalnál. Hallod elefánt, hogy dübörgünk?
Úgy tűnik tehát: Kész Zoltán rögtön feladja az egyenlő távolságot az őt támogató pártoktól és valamiféle különalkut kíván tető alá hozni Fodor Gáborral.
Azzal a Fodor Gáborral, aki 25 éve a kudarc és a sikertelenség szinonimája a magyar politikában.
Azzal a Fodor Gáborral, aki sokak szerint politikai potyautasként maga is érdemtelenül ül a Parlamentben egy tavalyi rossz alku következtében.
Azzal a Fodor Gáborral, akinek elnöksége idején semmisült meg végleg az SZDSZ a katasztrofális 2009-es EP-szerepléssel.
Azzal a Fodor Gáborral, aki ma egy mérhetetlen támogatottságú párt élén trónol, és akinek a személye önmagában a kerékkötője a hazai liberalizmus sikerének.
Azzal a Fodor Gáborral, aki az októberi önkormányzati választások másnapján Kósa „miszter 20 százalék” Lajossal vacsorázott a Déryné Étteremben és aki köztudomásúan jóbaráti viszonyt ápol a mai fideszes maffiakormány szinte összes tagjával.
Kedves Zoltán!
Arra kérünk: ne áruld el az ellenzéki szavazókat! Ne köss rosszízű különalkukat és paktumokat Fodor Gáborral! Nem ezért helyezték beléd a bizalmukat a reménykedő emberek!
Az már csak hab a tortán, hogy magadnak is ártasz, ha lepaktálsz. Nehéz elképzelni rosszabb debütálást a magyar politikában, mint a teljesítmény nélküli, mindenre alkalmatlan Fodor Gábor mutyipartnereként indítani a pályádat.
Határozottan kérünk: maradj az, amire esküt tettél! Ne Fodor Gábor homályos érdekeit, hanem a téged megválasztó emberek akaratát képviseld a Parlamentben!
Új szlogent talált magának az országot lerabló fideszes maffiabrigád. A Habony-művek legújabb politikai terméke a „keményen dolgozó kisemberek”-szöveg lett. Évértékelő mesedélutánján maga a Vezér vetette népe elé a friss gumicsontot, azóta pedig a segédhernyók rágják, csócsálják és köpik a szánkba az új mantrát.
A fideszes papagájkommandó a teleshopos recept szerint üzemel: orrvérzésig szajkózzák az ügyeletes propagandát, amíg meg nem ragad az emberek fejében a sulykolt üzenet. A dumák valóságtartalma természetesen nulla: maga a főgenyó G. Fodor Gábor dicsekedett el vele, hogy a fideszes szövegek valójában marketinges blöffök, melyeket úgy adnak el a gyanútlan népnek, mint a mosóport a tévében. Közben meg teli szájjal röhögnek saját szerencsétlen rajongóikon, akik komolyan veszik az aktuális hablatyot és vérre menő harcot vívnak érte a rokonokkal-ismerősökkel.
Gátlástalanul és nyíltan debilnek néznek minket és meg is érdemeljük, amíg egyetlen sunyi mondatukat is elhisszük, ahelyett hogy elküldenénk a vérbe az egész kompániát. Legutóbbi interjújában Rogán tízszer bírta megismételni a „keményen dolgozó kisemberek”-mantrát Baló Györgynél - és nem szakadt rá egy jupiterlámpa az RTL stúdiójában.
Érzik, hogy minden nappal közelebb van a bukásuk. Tudják, hogy átverték és kifosztották a sokat emlegetett „magyar embereket”. Tudják, hogy minden átkozott döntésükkel a fideszes arisztokráciát gazdagították és a „kisembereket” nyomorították meg. Tudják, hogy ép bőrrel nem úszhatják meg a közvagyon szétrablását, de már képtelenek az önkorrekcióra. Már nem futja tőlük másra, mint újabb blöffökre, újabb szlogenekre és újabb ellenségekre.
Kommunikációs trükkökkel terelnék el a figyelmet az égig érő lopásokról és nem látják, hogy egy körömnyi méretű sebtapaszt ragasztgatnak az ezer sebből vérző Fidesz-szörny csúf testére.
Fiúk! Kár a gőzért! Előre szólunk: nem fog menni.
Nem tudtok már újat mutatni, kiismertük minden ócska trükkötöket. Szavaitok üresen zörgő mákgubók az őszi szélben. Nincs olyan eszmény, amit ne árultatok volna el az elmúlt 25 évben. Polgár, nemzet, kisember - minden szó, amit a szátokra vesztek, trágyává válik.
Nem érdekelnek már a kamu szövegeitek. Bármilyen lelkesen fogják magyarázni a törökgáborok, mekkora zseniális stratégák vagytok.
Hiába udvaroltok a bérből és fizetésből élőknek, nem feledjük az ellopott kikötőket, földeket, trafikokat, kaszinókat, meg a kisgyerek nevére íratott luxusvillákat.
Hiába nyomjátok közpénzből a propagandát, hiába listáztok, hiába telefonáltok, hiába tiltjátok be a ’stadion’ meg a ’szegény’ szavakat, hiába uszítotok a koszovói kisgyerekek ellen. Elviselhetetlen, cinikus gazemberek vagytok. Tisztességes ember gyomra felfordul tőletek.
De a zsarnokság napjai meg vannak számlálva: ha elhisszük, hogy lesz még igazságtétel ebben a bús országban, akkor nem várhat rátok más, mint egy hűvös magáncella, teljes vagyonelkobzással.
És akkor majd mindegyikőtöknek pontosan annyija lesz, amennyit ér…
A régóta zajló Szanyi-Ujhelyi konfliktus újabb epizódjáról szerzett tudomást szocialista forrásokból a Nyugati Fény blog. A MSZP-DK közös európai delegációját vezető Ujhelyi István durvát lépett: letiltotta Szanyi Tibor és asszisztense aláírási jogát a delegáció költéseit érintő kérdésekben. A döntés értelmében Szanyinak ezentúl a legkisebb költségvetési tételt sincs joga önállóan elszámoltatni a kinti delegáció nevében.
Szanyi Tibor és Ujhelyi István konfliktusa akkoriban mérgesedett el véglegesen, amikor kiderült, hogy Szanyi egy „kocsmai fogadás” következtében megvendégelte a magukat Gój Motorosoknak nevező társaság 12 tagját az Európai Parlamentben. Az eset nagy felháborodást keltett a baloldalon: a botrány miatt Szanyit októberben leváltották az MSZP és a DK közös EP-delegációjának éléről. A tisztséget a parlamenti ciklus közepéig Ujhelyi tölti be.
Ám Szanyi képtelen volt megbékélni a helyzettel. Kitalálta, hogy a négyfős MSZP + DK delegáció (melynek tagjai: Ujhelyi István, Szanyi Tibor, Molnár Csaba, Niedermüller Péter) mellett úgymond létezik egy külön mszp-s delegáció is, melynek vezetője továbbra is ő lenne. (Így természetesen továbbra is az ő joga lenne diszponálni a delegáció rá eső több tízezer eurós költségvetése fölött.)
Ujhelyi az MSZP elnöksége elé vitte az ügyet, az elnökség pedig Ujhelyinek adott igazat és kimondta: nincsen külön mszp-s delegáció az európai parlamentben, tehát Szanyi nem is vezetheti azt. Az MSZP erről hivatalos levelet is küldött az európai parlament S&D frakciónak, így Szanyi Brüsszelben is megszégyenült a saját frakciója előtt.
Szanyi nem akarta tudomásul venni a döntést, ezért Ujhelyi úgy döntött: letiltja Szanyi Tibor és asszisztense, Gúr Roland aláírási jogát. Erről tájékoztatták az S&D (Szocialisták és Demokraták) frakciót is. A döntés értelmében Szanyi a legkisebb költségvetési tételeket sem számoltathatja el önállóan a kinti delegáció nevében, mindenről Ujhelyi embere dönt ezentúl.
A konfliktus mögött a Mesterházy-Tóbiás párharcot találjuk. Ahogy a Nyugati Fény korábban is megírta: a Tóbiás József pártelnöki munkájával elégedetlen szocialisták elkezdték előkészíteni Mesterházy Attila visszatérését a párt élére. A szocialista belharcban Ujhelyi a jelenlegi pártvezetés mellett, míg Szanyi Mesterházy mellett áll. Megbízható információink szerint Szanyi hetek óta lázasan szervez egy presztízsnövelő európai körutat Mesterházynak, amelyre információnk szerint március végén kerülhet sor - amennyiben Szanyinak sikerül elég nagy neveket megnyerni hozzá.
Simicskából a sértettség beszél – nagyjából ennyit bírt a miniszterelnök hozzáfűzni ahhoz, hogy 30 éven keresztüli puszipajtása, üzlet- és bűntársa tegnap este azzal állt elő: Orbán Viktor jelentett róla a kommunista rendszer titkosszolgálatának.
Csakhogy ez nem válasz. Egy ekkora súlyú ügyet ilyen nyegle reakcióval bagatellizálni – önmagában is gyanút ébreszt a külső szemlélőben. Ha ilyen vád ér egy engem közelről ismerő ember részéről, az első dolgom, hogy tényszerűen cáfolom az állítását. Magamat tisztázom – és nem az illető személy sértettségéről elmélkedek.
Egyelőre nekünk is nehéz elhinni, hogy Orbán Viktor tényleg a titkosszolgálat beszervezett ügynöke lett volna. Ugyanakkor végigtekintve pártja hozzáállásán az ügynökkérdéshez, mégiscsak az az érzület erősödik meg az emberben: a Fidesznek vaj van a füle mögött. Vagy mondjuk úgy: Orbán Viktor korábbi és mostani viselkedése nem segít eloszlatni Simicska vádjait.
A Fidesz mindvégig makacs következetességgel ellenezte az ügynökakták megnyitását. Pedig próbálkozás volt szép számmal: az ügynöklisták teljes nyilvánosságát szerette volna elérni anno az SZDSZ, a Gyurcsány Ferenc vezette MSZP, majd a Jobbik és az LMP is. Egyedül a Fidesz talált kifogást rá mindig, miért ne támogassa a múlt megismerhetőségét. Így lett Magyarország szégyenszemre az egyetlen olyan posztkommunista ország, ahol nem rendezték valamilyen módon az ügynökkérdést.
2010-es hatalomra kerülésük óta új Alaptörvényt írtak, ellopták a magánnyugdíjakat, megadóztatták a bankokat, újraosztották a trafikokat, kaszinókat, letörték a rezsit… - a politika minden területén mindenható és totális hatalomként léptek fel. Egyedül az ügynökkérdéshez nem nyúltak a kisujjukkal sem. Miért? Pedig már a konszenzus kényszerére sem tudnak hivatkozni, hát hiszen kétharmaduk volt. Valamiért – mint akik rejtegetnek valamit – mégis a kerékkötői voltak.
Medgyessy Péter a miniszterelnöki székben ülve élte túl, amikor nyilvánosságot látott kémelhárító múltja (egyébként – figyeljünk a párhuzamokra!- szintén Simicska Lajosnak és a Magyar Nemzetnek köszönhetően) Későbbi népszerűségvesztését sem ez, hanem az osztogatások fenntarthatatlansága okozta. Az emberek, miután értesültek a D-209-es ügyről, vállunkat rándították: „ugyan, nem is vártunk mást egy komcsitól”, és vigyázó tekintetüket az 50 százalékos közalkalmazotti béremelés meg a 13. havi nyugdíj felé vetették.
Orbán Viktort azonban a diktatúra elleni kiállása tette naggyá. Az ő szexepilje a ’89-es beszéd, a harcos antikommunizmus. Ez volt az az érdeme, amit többé-kevésbé még bírálói is elismertek vele kapcsolatban. Hiszen az már az elmúlt években kiderült, hogy nem polgári, nem plebejus, nem demokrata, nem píszí, nem ortodox, nem liberális és nem érintetlen a korrupcióban.
Közeli barátjának megdöbbentő vallomása most ezt a legutolsó tabut, az Orbán-imidzs utolsó szilánkját törheti össze.
A legelvakultabb rajongóit leszámítva mindenki előtt világos: Orbán Viktor egy valódi politikai kaméleon. Mást mond a páros heteken és mást a páratlanokon. Aki fázik, arra meleget lehel; akinek melege van, arra hideget fú. Csokorba szedtük a pávatáncos miniszterelnök legnagyobb önmeghazudtolásait.
1. Gigantikus seggszáj a paksi korrupció titkosításáról
„Nem lehet az oroszokkal olyan megállapodást kötni, vagy olyan szerződést aláírni, amelyet tíz évre titkosítanak” - mondta 2008-ban. Ehhez képest a Parlament fideszes többsége a tegnapi gyalázatos napon szavazta meg, hogy az Orbán-Putyin-paktum részleteit még 30 évig nem ismerheti meg a közvélemény.
2008-ban azt is mondta: „aki elveszi tőlünk és a választott képviselőktől a valóság megismerésének jogát, az valójában puccsot hajt végre az egész magyar néppel szemben”. A Fidesz-KDNP tehát megpuccsolta a magyar népet azzal, hogy megszavazták az országot évtizedekre eladósító, több mint 3000 milliárd forintos paksi mutyi titkosítását.
2. Kelet vagy Nyugat
“Nem azért mutattunk ajtót bizonyos dolgoknak, hogy most meg visszajöjjenek az ablakon. Tehát, mi az ajtót a nyugatnak kinyitottuk, az oroszoknak, a Szovjetuniónak, meg a kommunizmusnak ajtót mutattunk. És azt üzenjük a jövőnek, ne engedjék, hogy mindez visszamásszon az ablakon” – mondta 2007-ben, a Fidesz 19. születésnapján.
Ehhez képest újbóli hatalomra kerülése óta Orbán szemérmetlenül keleti diktatúrákkal flörtöl: kiadta Aliyevnek az azeri baltás gyilkost, beszédeiben „a kínai modellt” dicsőíti, a paksi atomerőmű második blokkját pedig az uniós átláthatósági kritériumokat megkerülve az oroszokkal építteti, 30 évre eladósítva az országot. A Putyinnal való haverkodása miatt elveszítettük utolsó európai szövetségesünk, Lengyelország szimpátiáját is.
3. Független média vagy cselédsajtó
„A magyar médiának számos problémája létezik. Ebből az egyik probléma az, hogy túlságosan erősen kötődik a politikához. Elveszíti a függetlenségét, önállóságát és hajlamos arra, hogy ezért kiszolgáljon pártpolitikai igényeket. Nagyobb távolság, higgadtabb viszony, kritikusabb kapcsolatrendszer lenne szükséges a média szereplői és a politikai élet szereplői között" – mondta 2004. október 24-én Clevelandben.
Ehhez képest az évente 80 milliárd forint közpénzből működő MTVA sztálini módszerekkel hamisít és manipulál: akad, hogy a tüntetés helyett üres utcaszakaszokat mutogatnak, máskor beépített médiásokat szólaltatnak meg az „utca embereként”. A híradók műsorvezetői személyes kommentárokat fűznek a hírekhez és az egész közmédiából dől a Fidesz kritikátlan ajnározása és a Fidesz ellenfeleinek mocskolása.
Március 15-től pedig jön a kormány még több közpénzbe kerülő szócsöve, a kizárólag hírműsorokat sugárzó M1-es kanális. Egy titkos találkozón a vs.hu információi szerint„Orbán Viktor arról beszélt, hogy a jövőben a közmédiát tekinti a legfontosabb csatornának a kormány és a Fidesz üzeneteinek közvetítésére”
4. Erős forint vagy gyenge forint
"A gyengébb forint egyértelműen ellentétes az emberek érdekeivel, a gyengébb forint gyengébb államot jelent, és gyenge forintot csak gyenge emberek akarhatnak" - mondta a HírTV-nek 2004. november 8-án. A műsorban hosszasan fejtegette, hogy a forint gyengítésével tulajdonképpen "ellopják a pénzt az emberek zsebéből", mivel a bérből, fizetésből és egyéb járulékokból élők gyengébb forint esetén kevesebb árut tudnak megvásárolni a boltokban, a nyugdíjasok juttatása is kevesebbet ér.
Hatalomra kerülve – úgy tűnik – Orbán „megkedvelte” a gyenge forintot, sőt maga a kormányzati szándék is ez lett. A miniszterelnök több megszólalásában a gyenge árfolyamot vetítette előre. Ténykérdés az is: az euró árfolyama 2010 májusában, a kormányváltás előtt 275 volt, most 307. A svájci frank 2010-ben 193, most 286. Köszi, Orbán!
5. A szegény gyerekek is eljuthassanak egyetemre – vagy mégsem?
"Magyarországon minden szegény sorba született, tehetséges gyermek eljuthasson egyetemre. (...) Magyarország jövője sokkal inkább függ a tudástól, mint a pénztől" – mondta 2008. január 18-án a Szólás szabadsága című műsorában.
Ehhez képest évek óta brutális a forráskivonás az oktatásból, a kormánynak pedig deklarált célja, hogy a jelenlegi 128 ezerről durván a felére csökkentse a gimnáziumban tanulók számát és a szakmunkásképzés felé terelje a fiatalokat. Persze a közmunkához elég a 8 általános is, Orbán Rasi pedig továbbra is félévente 15 millió forintért tanulhat Svájcban…
6. Egykulcsos kontra többkulcsos adó
„Sehol nem mondtam azt, hogy az egykulcsos adó híve vagyok, az ellenkezőjét mondtam” - kérte ki magának önérzetesen a 2005-ös Gyurcsány-Orbán vitában. A TV2-nek 2010-ben pedig azt mondta: „Ha az adórendszer nem veszi figyelembe, hogy a megkeresett összegből hányan élnek, hány embert tartanak el, akkor az sohasem lesz igazságos. Ebből következik, hogy nem lehet egy kulcs, több kategóriának kell lennie”. Maga az interjú is „Többkulcsos adórendszerre van szükség” címmel van fent a miniszterelnok.hu-n.
Ehhez képest hatalomra kerülve eltörölték a gazdagok magasabb adókulcsát, évi 400 milliárdot hagyva a tehetősek zsebében, egyúttal 400 milliárdos lyukat vágva a költségvetésben. A gazdagok támogatása mögötti filozófia a már ezerszer megcáfolt „lecsorgási elmélet” volt, vagyis "ha a lovakat etetik, akkor majd jut a verebeknek is". Ehhez képest az egykulcsos adó nem pörgette fel a gazdaságot, viszont 4 millió szegényt eredményezett, akik közül egymillióan munkával keresnek kevesebbet, mint a létminimum.
Belegondolni is szédítő, hogy Orbán Viktor rajongói és a körülötte sertepertélő lakájértelmiség hogyan magyarázza meg magának és a környezetének ezeket a pálfordulásokat. Nem okoz bennük skizofréniát ennyi ellentétes állítást befogadni, megtanulni, majd saját gondolatként tovább-büfizni? Nem forog a gyomruk, amikor azt hallják, hogy a vezér komplett az ellenkezőjét mondja, mint az előző évben? Hol van a fideszeseknél az őrület határa?
