Új erőviszonyok alakulnak az ellenzéki térfél baloldalán. A lomha és impotens MSZP vezető pozíciója megdőlt, a „kis pártok” evolúciójából pedig egyre világosabban látszik: melyikük lesz hosszú távon is életképes és melyikük marad örökre beteljesületlen ígéret.
A Nézőpont legfrissebb mérése szerint a biztos választók 44%-a szavazna a Fideszre, 23%-ot kapna a Jobbik, 12%-on áll a Demokratikus Koalíció, 10%-on az MSZP. Az LMP 7, az Együtt 3, a PM pedig 1 százalékos támogatottságot élvez. Bokros Lajos MoMa-ja és a Fodor Gábor „fémjelezte” Liberálisok továbbra is szavazótábor nélküli fantompártok.
A számokból rikít, hogy elkopott az MSZP hegemóniája a baloldali térfélen. Megszűnőben van az az automatizmus, hogy a Fidesz-ellenes baloldali választók szinte „reflexből”, gondolkodás nélkül a szocialista pártra adják a voksukat - függetlenül attól, hogy az mennyire dolgozott meg érte.
Már van választék, minek nyomán a szavazók eleinte tétován, majd egyre magabiztosabban elszakadnak az anyapárttól és megkeresik maguknak azt a formációt, amelyik megfelel az értékrendjüknek, habitusuknak.
Kialakul egy egészséges verseny, ami üdvös, mert a teljesítménynek kedvez – szemben a választék nélküliséggel, ami a kontraszelekció melegágya.
A szavazók pedig végül oda húznak majd, ahol dinamizmust, erőt és cselekvést látnak. Elválik az ocsú a búzától. Az ellenzéki politizálás bizony olyan műfaj, ahol fenékvakarásért nem osztanak pontot.
Egyre többeknek szúr szemet, hogy az MSZP impotenciája már nem magyarázható bénasággal. A számtalanszor leleplezett gazdasági összefonódások és háttéralkuk, a sunyi összejátszás a kormánypárttal, a heti két sajtóközleményben kiélt kamuellenzékiség nagyon nem jön be azoknak a tömegeknek, akik torkig vannak már a Fideszmaffiával és nem szeretnék némán meghunyászkodva végignézni, hogyan lopja el a gyerekeik és unokáik jövőjét egy gátlásait vesztett bűnszervezet.
A választók szépen egymás mellé teszik a magukat ellenzékinek valló szereplőket és megnézik, ki mennyit dolgozott azért, hogy leleplezze-megbuktassa a tolvajkormányt és életképes alternatívát nyújtson helyette. A Tóbiás Józsefek, Szili Katalinok nagyon nem fognak jól állni egy ilyen végelszámolásnál. Már a Holdról is látszik a különbség a valódi ellenzékiség és a korrupt színjáték között.
A Fidesz-zsarnokság talán egyetlen érdeme, hogy világos útválasztónak bizonyul: nyílt színvallásra késztet, ezzel megtisztítja az ellenzéki placcot. A sunyi kollaboránsok és a kamuellenzéki blöffpártok kipörögnek a porondról és maradnak azok, akik komolyan gondolják és hajlandók is keményen dolgozni egy jobb világért.
Figyeljünk, figyelmeztessünk és emlékezzünk!
