Irányítottnak tűnik az Arton-betörés kommunikációja. A három hónappal ezelőtti betörés a minap hirtelen hír lett, majd patikamérlegen méricskélve adagolják az újabb dez- és információkat.
Az ügy úgy robbant, hogy egy újságíró véletlenül arra járt, jelenleg pedig ott tart - a kiszivárogtató gépezet szerint -, hogy szintén véletlenül egy izraeli hírszerző is arra járt. Sebestyén Eszter cikke a Nyugati Fényen.
fotó: Hírpress
Véletlenek vannak, ha ugyanis nem lennének, nem lenne rá szó, ugyanakkor az is biztos, hogy ahol pusztán – akárcsak a médiában – felmerül a titkosszolgálatok és az aktuálpolitika összefüggése, ott nem beszélhetünk véletlenszerűségről.
Véletlen vs véletlenszerűség
A magyar nyelvben a véletlenszerűséget nevezzük véletlennek, noha a kettő nem ugyanaz. A véletlen a vél/gondol tőszó fosztóképzős alakja, így azt jelenti, hogy akaratlan, öntudatlan, nem szándékos, míg a véletlenszerűség, ok nélküliséget, okozati összefüggés nélküliséget jelent.
Önbetörés vs titkosszolgálati akció
Az Arton-betörésben – eddig – nem biztos, hogy volt titkosszolgálati szál, a médiában megjelenő szakértői nyilatkozatok, nevüket felvállaló kiugrott vagy nyugdíjas szakemberek kommentjeinek tömkelege megoszlik abban, hogy önbetörés vagy külföldi titkosszolgálati művelet egy része volt. Akik utóbbi mellett érvelnek, a nyom nélküliséget emlegetik elsősorban, amire a másik csoporthoz tartozók azt mondják, hogy nem lehet tudni, hogy volt-e nyom, hiszen három hónap alatt mindent el lehetett takarítani, és ez vonatozik a papírmunkára is.
Visszatekintés
Március 21-én a polgári elhárítás volt műveleti vezetője vihart kavaró interjút ad az Indexnek, ami speciális/réteg témájának ellenére sokáig tematizálta a közvéleményt. A cikk hosszú utóélete általánosságban szólt az orosz befolyásról, ugyanakkor nem nagyon esett szó az interjú fő üzenetéről, miközben az a dátumokból könnyen összeolvasható.
Katrein Ferenc az interjúban csak annyit árul el leszerelésének okáról, hogy „már nem tudott azonosulni a vezetéssel”, s noha tesz megjegyzéseket a cigány-sorozatgyilkosságok kapcsán elkövetett hibákra, a bőnyi rendőrgyilkosság kapcsán az orosz szálról, hibáztatja a 2006-os politikai vezetést is, hogy lehetősége lett volna leszámolni a szélsőjobbos alakulatokkal, és nem tették, satöbbi, de mégsem ezeknél az eseteknél búcsúzott el hivatásától, hanem
2012. év végén, amikor a letelepedési kötvény-üzletet lehetővé tevő törvénymódosító hatályba lépett.
Amikor pedig az újságíró azt firtatja, hogy a polgári elhárítást felügyelő miniszternek komoly vitái vannak Rogánnal a kötvény-biznisz miatt, akkor arra úgy felel, hogy
„Nagyon komoly kockázat, ha ilyen tömegben engedünk be embereket az EU-ba.”
Komoly kockázat alatt azt érti, hogy az illegális hírszerző-tevékenység (amely nem hivatalosat jelent, hanem ún. mélyfedést) melegágya a letelepedési kötvény, hiszen nem kell nagy árat fizetni az oroszoknak azért, hogy egy hírszerző ne hagyományos fedésben, pl. diplomataként érkezzen, ráadásul az illegális hírszerzők a legértékesebb kapcsolatok, mivel nem vonzzák be automatikusan a célország elhárítását.
Gyorskronológia
Március 21-én Katrein Ferenc belekiabál a világba. Fő üzenetének fontossága, miszerint az orosz illegális hírszerzés fenyegeti az EU sorsát, mindez súlyozva: a volt munkahelyével és az ott betöltött vezető beosztásával adja, hogy a diplomáciai csatornákon végigcsurogjon a téma.
Április 7-én, két hét múlva betörnek az orosz és kínai kötvényeket forgalmazó Arton Capital irodájába.
Június 27-én az SZRV (orosz hírszerzés) igazgatója örömhírként jelenti be a TASZSZ-nak (állami hírügynökség) adott interjújában, hogy jobban teljesítenek az illegális hírszerzésben, hozzáteszi azt is, hogy nem minden ország engedheti meg magának e speciális hírszerzési formát, bezzeg ők igen.
Június 27-én kiszivárog az első hír a 444-hez, hogy betörtek a letelepedési kötvényforgalmazó céghez. Ebben a cikkben még köztörvényes bűncselekményről és a Rogán köreihez köthető politikai szálról van szó.
Június 28-án az Index már úgy folytatja a történetet, hogy rakat rendőrségi információjuk van, és kitérnek egy fontos momentumra, a megszerzett adatmennyiségre, és implikálják az esetleges titkosszolgálati szálat. Megjegyzendő: a temérdek információ tálalása az, hogy az Index egyik újságírója véletlenül arra járt, ezért őt is kihallgatták másik 1300 ember közt.
Június 30-án az Átlátszó leszűkíti - és egyben értelmezi - a témát, miszerint önbetörés vagy titkosszolgálati akció történhetett. Megjegyzendő, hogy a webkettes közegben (újságok és közösségi oldalak kommentjeiben) is ezek az uralkodó vélemények.
Július 4-én a Magyar Nemzet hozza, hogy a BMH (bevándorlási hiv.) adatai és az Arton hivatalos beszámolója nem stimmel, azaz a cég kevesebb, mint nyolc százalékát vallotta be a nyereségnek.
Ugyanebben a cikkben megjelenik az is, hogy a lap információi szerint „az Izraeli Nagykövetség egyik diplomatája is a közelben volt, a rendőrök tanúként hallgatták volna ki, de az illető elzárkózott ettől. Igaz, hogy hasonló ügyekben, vagyis amikor a nyomozó hatóságok „vakon” keresik az elkövetőket, és cellainformáció alapján igyekeznek adatokat begyűjteni, a követségi munkatársak nem szoktak idézésekre megjelenni.”
Mit tudunk még a körülményekről?
Internetes WOM-ban (jelentése itt), és az annak elődjének tekinthető suttogó propagandában is megjelenik, hogy Rogánt kihallgatták, némely helyen a giga hosszú időtartam is megjelenik.
Az Indexhez (június 28.) túl gyorsan, túl sok információ érkezett, és egy nap alatt fel is dolgozták. (Senkit nem megbántva írom: a magyar újságírás ezekben a témákban igencsak gyerekcipőben jár, ezért nehezen tartom elképzelhetőnek, hogy egy nap alatt információhoz is jutottak egy szerencsés véletlen folytán, és fel is dolgozták azt. A magyar újságírás még sajnos sokszor az olyan egyszerű fogalmakat is keveri, mint gyanú és vád. Nem is szólva arról, ha komplikáltabb ügyről, esetleg titkosszolgálatokról van szó. A körúti robbantó esetében, például volt egy olyan dezinfó, hogy diverzáns katona lehetett az elkövető, és ekkor pár óra alatt szinonima lett a diverzáns és a katona. Gondoltam is magamban, hogy Ádám és Éva legnagyobb igyekezete ellenére kipusztult volna már az emberiség, ha ez szinonim fogalom lenne, de mindegy is…)
Erőltetett a cikkekben a diplomáciai szál. Már a kezdő 444 cikkben is felesleges és nem oda illő (bár logikai értelemben itt még simul), de a Nemzet (július 4.) – amúgy egy-tematikájú, alapvetően pénzügyi csalásról szóló cikkébe szembetűnően nem oda való a hírszerzési szál.
A rendőrség túlfeszítetten kompenzál és papírt gyárt (vagy csak ez a „hír”).
Az izraeli hírszerző (nyilván nem karrierdiplomatára utal a cikk) tervezett kihallgatásáról pedig csak egy helyen lehet papír – ha van –, mivel nem történt meg, így jegyzőkönyv nincs, és nehezen elképzelhető a rezidenciára kiküldött idéző végzés. Ezen a ponton szinte szánalmas már, hogy ha azt akarja a szivárogtató implikálni, hogy az izraeli titkosszolgálatnak volt az akcióhoz köze, akkor érdemes tudni, hogy az efféle akciókban nem a lábszárközépig érő zoknis és selyem nyakkendős hírszerzők szoktak részt venni.
Az az igaznak tűnő, ami nem igaz
Szerény, és/de nem kevés tapasztalatom szerint: amikor a titkosszolgálatok találkoznak az aktuálpolitikával (még ha a valóságban nem is, de a médiakommunikációban igen), akkor az az „igaz”, ami nem igaz, és fordítva. Ráadásul jelen esetben a cikkek esetlenül vagy összefüggéstelenül említenek titkosszolgálati (pl. diplomáciai) szálat, és így építik lassan, de biztosnak tűnően a történet végkifejletét, éppen ezért nagy valószínűséggel, éppen az ellenkezője az igaz.
A dolog jelen állása szerint ezért inkább az önbetörés a nagyobb valószínűségű. Ráadásul végiggondolandó az is, hogy
- a két lábon járó nemzetbiztonsági kockázatot jelentő kötvény-üzletemberek, akik egyben politikusok is, tökéletesen felmérték a helyzetet, hogy a volt AH-s műveleti igazgató (Katrein) megnyilatkozása beizzítja a diplomácia csatornákat,
- és így hamarosan egy titkosszolgálati akció martalékává válhatnak, vagy esetleg tisztában voltak (pozícióik vagy egy figyelmeztetés, esetleg burkolt/nyílt zsarolás okán), hogy folyamatban van olyan művelet, amelynek a része lehet olyan akció, amelyben érintettek lehetnek, és
- nem mellékes az sem, hogy az érintett üzleti kör két főszereplője a kormányzati gépezet kommunikációs guruja.
Ezért aztán megcsinálták maguk az „akciót”, később hozzá varrták a showt (3 hónap után), és gondosan törődnek még az ún. követő/follow up kommunikációval is, amelyben igyekeznek elhitetni – ahogy a politikai és a titkosszolgálatok közös érintettségét ismerjük – ellenkezőjét annak, ami történt.
Szép PR-munka volt, fiúk! Csak annyi lenne a kérésem, hogy ha ti vagytok azokért a plakátokért is felelősek (márpedig igen!), amelyeken az áll, hogy
„A magyarok 99 százaléka elutasítja az illegális bevándorlást”,
akkor legyetek szívesek a magyarok valódi üzenetét is közvetíteni:
A magyarok 100 százaléka elutasítja a letelepedési kötvényeken bekúszó orosz ügynökök beszivárgását, mert hazánk felhasználásával roppanhat meg az EU gerince, és NATO-tagállam vagyunk!
Sebestyén Eszter
