Az újév első napján arról kérdeztük szerzőinket, mit várnak 2017-től. Elsőként Gábor György vallásfilozófus, egyetemi tanár gondolatai következnek.
Mit várok 2017-től? Arisztotelész óta tudjuk, hogy a jövő idejű kijelentések igazságértéke a jelenben nem, csak a jövőben dönthető el. Például egy tengeri csata bekövetkezhet, vagy nem következhet be, de nem szükségszerű sem az, hogy bekövetkezik, sem az, hogy nem következik be, noha szükségszerű, hogy a két lehetőség közül az egyik bekövetkezzen.
Szóval mit várok 2017-től? Ha a 2016-os év egyik utolsó, szép és paradigmatikus mondatának szimbolikus szavára gondolok, arra, amikor a legfőbb hatalom által kirendelt, amúgy spontán, társadalmi munkában összeverődő sajtó-népbíróság, Orbán Viktor, Áder János és Kövér László gusztán bekeretezett portréja alatt, közvetlenül Rákosi Mátyás és Péter Gábor szótárából kölcsönzött kifejezéssel, azaz szabotázzsal vádol meg minden arra járó, sötétben bujkáló, rémhírt (valójában végre igazságot) terjesztő tollforgatót, akkor 2017-ben várom a házam előtt lefékező fekete Pobedát, a két markos bőrkabátossal, amint lesöprik a padlást, s kisöprik computerem merevlemezét.
Mit várok 2017-től? Ha a szétlopott közpénzek után azt látom (és egyre többen látjuk ugyanezt), hogy Orbán Viktor, Rogán Antal, Tiborcz István és Mészáros Lőrinc immár a hálószobánkban, a szobainasra, a vállfára vagy a szék támlájára helyezett zakónk belső zsebében turkászik, Orbán Viktor profetikus jövendölése nyomán magam is végre a lázadás évét várom: kiegyenesített kaszákat, elvezető pórázokat, s egy tisztességes választórendszer megalkotását.
Ha viszont lelki szemeim előtt megjelenik a halálfélelmét újra és újra legyűrő engedelmes állampolgár, aki gondolatban naponta kétszer, oda-vissza, elbúcsúzik a családjától, de azért rendületlenül felszáll a 3-as metrónak becézett szellemvasútra, lesz, ami lesz, mert utazni kell; vagy felsejlik az a honpolgár, aki példásan domesztikált módon viszi be magával a kórházba a gyógyszert, a hőmérőt, az ágytálat, a kacsát (eme két utóbbi alkalmatosságot a látogató rokonság ürítgeti majd), a szikét (csináld magad alapon), s az emeleti wc-t jólnevelten, leszegett fejjel és feszülő hólyaggal kerüli el, nehogy már a reggeli parizer előtt egy ötnapos hullával induljon a napja;
S képbe kerül az a honpolgár, aki hejőszalontai ablakán kipillantva, a túlsó sarkon egy 150.000 néző befogadására alkalmas stadiont pillantván meg, nem azt mondja, hogy a jó kurva anyátokat, hanem büszkén dagadó kebellel küldi el az iskolába a gyermekét, hogy az istenadta a nulladik órában, a hideg folyosón abszolválhassa a kötelező testnevelést; továbbá, ha tekintetem előtt változatlanul ugyanazok az arcok jelennek meg, akik már 10-15-20-25 évvel ezelőtt is hiteltelenek voltak, inkompetensek, felkészületlenek, szellemileg alultápláltak és kínosan koncepciótlanok, ám akik ma is rendületlenül a tuti parlamenti helyükért vívott harcuk során egyik pillanatban összefogásról delirálnak, a másik pillanatban az összefogásra kész bajtársaik édesanyjának ősi mesterségét emlegetik fel, nos, akkor 2017-ben - lásd mint fent - Orbán Viktort, Rogán Antalt, Mészáros Lőrincet és Tiborcz Istvánt várom a hálószobámba, akik viszont már nem csupán kotorászni fognak a zakómban - lásd mint fent -, hanem az első éjszaka jogával is élni kívánnak.
Mit várok 2017-től? A NER nagy szabotőreként természetesen várom a látogatóimat a beszélőn.
írta: Gábor György
Előfizetőket keresünk!
A Nyugati Fény az ország egyik legolvasottabb tényfeltáró és véleményblogja.
Függetlenek vagyunk a pártoktól, de határozott értékrenddel bírunk: a demokratikus jogállamban, a nyugatos értékekben hiszünk.
Egy öntudatos társadalomért dolgozunk, amelyik jól tájékozott a tényekről és átlátja az összefüggéseket.
Oldalunkat nem támogatják sem pártok, sem oligarchák. Kizárólag becsületbeli "előfizetőink" adományaiból működünk.
