Gerincet villantott Friderikusz Sándor! - írhatnánk divatos sajtószlenggel. A veterán tévés az Indexnek adott hiánypótló interjút.
Friderikusz kiteregette a TV2 és az ATV szennyesét. Elmesélte, miért hagyta ott Vajna, majd a Hit Gyülekezete csatornáját, hogyan tehénkedett rá a Fidesz a befolyásos médiumokra.
De kiosztotta a megalkuvó médiamunkásokat is, akiknek a gyávasága, elvtelensége tartja életben az Orbán-rezsimet. Elárulta, magánbeszélgetésekben Tilla és Hajós hogyan szidják a „Fidesz-fészek” TV2-t, aztán hogy maradnak mégis ott a milliós gázsiért, legitimálni a vállalhatatlant.
Mondhatjuk erre, hogy könnyű Friderikusznak elvhűnek lenni dúsgazdagként.
De egyrészt az illető uraknak sem kenyérre kell Vajna pénze. Másrészt aki felelős értelmiséginek tartja magát, az meg kell húzzon egy határt, amin túl nem adja a nevét. Amikor túl fel kell állni és azt mondani: ELÉG!
Az a tévé, ahol a Rogán Cilike szelfipartnereként és propaganda-ponyvák szerzőjeként ismert Szalai Vivien a hírigazgató, ahol Juhász Pétert a 200 ezres albérlete miatt hetekig üldözik, de a 200 milliárdos korrupcióról tilos beszélni, ahol ufómagazinos néphülyítés folyik az illuminátusokról, ahol a népszavazás 40 százalékát 98 százaléknak hazudják, az nem tévé, hanem egy fideszes ganédomb, amit tisztességes ember számára erkölcsi kötelesség bojkottálni.
Nincs az az egzisztenciális ok, amiért ehhez a mocsokhoz a nevét adhatja felelős értelmiségi.
Jól látja Friderikusz, hogy nem a tehetségtelen, szürke talpnyalók megléte az igazi tragédia (az ilyenekből sosem fogunk kifogyni), hanem amikor a jó képességű, elismert írástudók kezdik el megmagyarázni, hogy miért legitimálnak egy köztörvényes bűnbandát. Amikor tőlük jönnek az önfelmentő dumák, hogy fizetni kell a számlákat, új autó kell, el akarunk utazni Korfura a családdal.
Lélekcserélő időket élünk. Ebben az országban gerinces médiamunkásoknak régóta nem terem sok babér. Demoralizáló látni, hogy botcsinálta firkászok, ötvenszavas szókincsű, de szorgos nyelvű nímandok a többszörösét viszik haza annak, mint amit a tisztességes ellenzéki kollégák kapnak.
Mégsincs okunk behódolni, meghunyászkodni. Amikor az elvtelen helyezkedésnek van konjunktúrája, olyankor forradalmi tett megőrizni az önbecsülésünket, tisztességünket.
Ahogy minden inga visszaleng, a percemberkék dáridója is véget ér majd egyszer.
Sokan fognak tolongani a damaszkuszi úton, de becsülete csak annak lesz, aki az ínséges időkben is megőrizte azt.
Lájkolj minket a Facebookon is!
