Tíz éves az őszödi beszéd. A zártkörű szónoklat első értelmezését elvégezte a vágóasztal. A 25 perces szövegből pár kiragadott részletet darált orrvérzésig a média.
Azt a pár, szándékosan túlzó és trágár mondatot, amellyel ki tudták provokálni a képmutató társadalom műfelháborodását - hiszen ez utóbbinál semmit nem imádunk jobban mi magyarok.
Azt a 3 félmondatot szajkózza az őszödi beszédből azóta is a fideszes papagájkommandó, a magukat függetlennek lódító megmondóemberek, és mindenki, aki gyávaságból, fantáziátlanságból kényszeresen behódolt a manipulált közhangulatnak.
Akik szándékosan egy mukkot nem akarnak felfogni a 25 perces beszéd üzenetéből. Akik önérzetesen játsszák a hülyét, és még büszkék is rá.
Gyurcsány beszéde arról szólt, hogy itt vagyunk 2006-ban egy megnyert választás után, és történelmi lehetőségünk van rá, hogy kirángassuk az országot a gyáva semmittevés és a mocskos korrupció posványából.
Arról szólt, hogy Gyurcsány gyakorlatilag megfenyegette a párttársait, hogy vagy szakítanak a Puch Lászlók, Baja Ferencek, Boldvai Lászlók velejéig rohadt, köztörvényes világával, vagy ugyanennek a mocsoknak a folytatásában őrá ne számítsanak. („Ahhoz másik madám kell.”)
Ami a direkt túlzó, önostorozó részeket illeti: bevett retorikai eszköz, hogy ha valami radikális fordulatot akarunk kikényszeríteni, akkor szándékosan sötétebbre festjük a múltat, hogy ezzel is sürgessük a változást.
Utólag elmondhatjuk: Gyurcsány vereséget szenvedett abban, hogy megtörje az MSZP erős embereinek (vagy inkább: gazembereinek) uralmát a párton belül. Hogy átlátható pártfinanszírozást teremtsen, hogy felszámolja a Fidesszel lepacsizós mutyitempót.
Látszólag ő szenvedett vereséget, de valójában a társadalom veszített azzal, hogy a szocialisták elszabotálták a megtisztulást és a reformokat. Rohadtul nem itt tartana az ország, ha annak idején megvalósulnak az őszödi beszéd reformjai.
Az elkövetkező hetekben sokat fogunk hallani a 2006-os őszi eseményekről. Ám szinte mindegy, hogy jobbos, balos vagy független médiát nézünk: mindenhonnan ugyanaz a manipulált értelmezés fog az arcunkba dőlni (tisztelet a csekély számú kivételnek).
A Fidesz elképesztő nyomulással és kíméletlenséggel áterőszakolta az országon a saját hazug hisztériáját 2006-ról.
Kutatások vannak róla, hogy 2006 őszén a lakosság többsége még a rendőrökkel szimpatizált és a törő-zúzó csőcseléket ítélte el. Hiszen látta a képsorokat, ahol az önmagukból kivetkőzött zavargók autókat gyújtogattak, Molotov-koktélokat hajigáltak, és az élet kioltására alkalmas vascsövekkel, betondarabokkal, utcakövekkel dobálták a rendőröket.
Azóta erről egy büdös szó nem esik, viszont köszönhetően a fideszes papagájkommandónak, kiegészülve a Morvai-Schiffer-segédcsapattal, már mindenki „szemkilövető” Gyurcsányról halandzsázik.
Pedig a kettő között nem történt semmi, csak lezajlott a narratívák háborúja. A Fidesz kíméletlen erőszakossággal végigverte a saját hazug értelmezését az országon. Identitást és legendát épített abból, hogy a „diktátor” Gyurcsány „megverette” a saját népét, kilövette a szemüket.
És itt nem számít, hogy gumilövedékkel nem lehet távolra célzott lövést leadni; nem számít, hogy a rendőrségnek nyugaton is joga van nem csak gumilövedéket, de akár éles lőszert is használni a zavargások megfékezésére.
Nem számít az sem, hogy semmilyen bizonyíték nincs (mert nem is lehet) arra, hogy Gyurcsány szemek kilövését kérte volna a rendőrségtől. Micsoda őrült feltételezés, majd pont ez hiányzott neki, nem volt elég baja enélkül is.
De a pszichózisban nem számítanak a tények: csak az, hogy kinek erősebb az elbeszélése. Idővel a legblődebb mese is valósággá nemesedik, ha sokszor és kellő átéléssel ismételgetik.
Mert aki uralja a nyelvet, az uralja az emberek gondolkodását és az uralja az országot.
Ezt kell megtanulnia az ellenzéknek, ha még valaha ebben az életben le akarja győzni a Fideszt.
