Egy napra felragyogott a fény e sivár honban. Egy napra úgy érezhettük: mégsem csak a gyáva helyezkedők és elvtelen talpnyalók országa vagyunk. A büszkeségünk okát Hosszú Katinkának hívják.
Az ötszörös világ- és kilencszeres Európa-bajnok úszónő, aki egyszemélyben maga a világszínvonal, megmutatta: milyen az, amikor valakiben van erkölcsi tartás és nem lehet a hazánkban bevett módszerekkel korrumpálni.
Hosszú Katinka karácsony előtt egyszer már kiállt a nyilvánosság elé, és komoly vádakat és kéréseket fogalmazott meg a Magyar Úszó Szövetség felé. Elmondta: három éve harcol a szövetséggel, akik elvárják tőle a világszínvonalat, de közel sem biztosítják hozzá az elméleti és technikai feltételeket.
Válaszul Gyárfásék a legtipikusabb magyar módszerrel reagáltak: megpróbálták elhallgattatni, megvesztegetni a kibeszélő úszónőt. Már másnap egy 12 milliós „karácsonyi ajándékkal” keresték meg Hosszút, amelynek egyedüli feltételeként azt szabták: szerepelnie kell a 2017-es vizes vb promóciójában.
A schmittpálok, szilikatalinok, jakupcsekgabriellák országában teljesen logikus lépésnek tűnt a korrumpálás, Gyárfásék azonban elfelejtettek valamit: Katinka egy szabad és anyagi értelemben is független ember, akiben nagyobb igazságérzet lakozik, mint hat autóbusznyi békemenetesben.
„Sokan mondták, hogy ne álljak ki másodszor is, mert ezzel öngyilkosságot
követek el. Sokkal többet veszíthetek, mint amit nyerhetek. Én viszont
bátran kiállok amellett, amiben hiszek. Felnyílt a szemem: a rendszer nem működik.”
– mondta tegnap karakánul.
Hosszú Katinka kilószám hordja haza az aranyakat, és jelen idő szerint az egyik legnagyobb nemzeti büszkeségünknek számít. És tegnap bebizonyította: van akkora jellem, hogy nem fogadja el a „hallgatási pénzt” hétpróbás gazemberektől. Ezzel példaképpé is emelkedett.
Aki régóta él ebben a velejéig rohadt magyar valóságban, hajlamos normálisnak elfogadni az abnormalitást. Katinka azonban az ideje nagy részét külföldön tölti, van perspektívája és összehasonlítási alapja. Látja, hogyan működik nyugaton a rendszer, milyen a sikeres sportfinanszírozás, ezért nem hajlandó belenyugodni a hazai viszonyokba.
Valószínűleg látja azt is, hogy a magyar sportban (de mondhatnánk a gazdaságot, tudományt, kultúrát is) nem a teljesítményelv uralkodik, hanem egyetlen hóbortos ember megalomániája. Hiába teljesítünk például úszásban világszínvonalon, az eszelős miniszterelnök falábú focistákra és üresen kongó stadionokra szórja az adófizetők milliárdjait.
Hosszú Katinka egy napra reményt adott, hogy kellő bátorsággal átszakítható a hazai rendszer korrupcióból szőtt hálója. Tavaly hasonló hősies tettet vitt végbe a fekete ruhás nővérként elhíresült Sándor Mária is. Egyelőre elszigetelt esetekről beszélünk, de az elégedetlenség és a düh bármikor átlépheti a kritikus tömeget.
Ha mostantól az egyes szakmák képviselői, akikben ott szunnyadnak az eddig keserűen lenyelt sérelmek, hasonlóképpen kiállnának, megszerveznék magukat, akkor pár év múlva biztosan nem a felfuvalkodott, rongyrázó fideszes tolvajok országában kellene élnünk. És nem ezt a trágyadombot hagynánk örökül a gyermekeinknek sem.
Mindenki felelős az ország elmaradottságáért, szegénységéért, élhetetlenségéért, aki aktív részvételével vagy gyáva hallgatásával életben tartja ezt a rezsimet.
Oszd meg cikkünket, hogy másokhoz is eljusson!
Kövesd a Nyugati Fényt a Facebookon, hogy ne maradj le semmiről!
