Beketintést engedett egyre szűkülő belső világába a miniszterelnök. Orbán Viktornak régi szokása, hogy tusnádfürdői látogatásai alkalmával mintegy táltosi szerepbe helyezkedik, bölcs orákulumként világpolitikai kérdésekről elmélkedik, kinyilatkoztat és irányt mutat.
Itt szokott hadoválni a "hanyatló" Nyugatról, itt szokta a legdurvábban szidalmazni a hazánkat eurómilliárdokkal támogató Európai Uniót, és itt szokta ajnározni a legsötétebb keleti diktatúrákat, amelyeket követendő példaként állít Magyarország elé.
Idén azonban szokatlanul laposra sikerült az orbáni produkció: a "spirituális vezető" a szellemi kiégés jeleit mutatja. Mindent egyetlen témának, a menekültügyi hisztériának rendelt alá. Felmondta a habonyi-finkeltseini gyűlöletgyár szokásos paneleit, de egyetlen mukkot nem szólt a migráció valódi kiváltó okairól, az iraki és afganisztáni helyzetről, és annak lehetséges megoldásairól. Kizárólag hazabeszélt, ellenfeleit sározta, önmagát pedig a hős nemzetmentő szerepébe hazudta.
Nem is foglalkoznánk ezért különösképpen a beszéddel, majd az okos öltönyös megmondók szétcsócsálják a nagy büdös semmit a tévéstúdiókban. Egyetlen orbáni böffentésre térnénk most ki, arra is csak azért, hogy eloszlassunk vele egy népszerű tévhitet. Orbán azt bírta mondani a szájával: a baloldal nem szereti a magyarokat, és azért nem szereti őket, mert magyarok.
És akkor most azokhoz a magukat függetlennek valló, "egyformán utálom Orbánt és Gyurcsányt" - típusú emberekhez szólnánk, akik imádnak mindenféle hazug szimmetriákat erőltetni, csak azért, hogy ők maguk az elfogulatlan középen álló szerepében tündökölhessenek. Az ő kedvükért nyomatékosítjuk: ezt az országot igenis a Fidesz szakította szét, most is ők uszítanak magyart a magyar ellen. Vaskos hazugság, hogy mindkét oldal egyformán sáros lenne benne.
A jobboldal rekeszti ki folyamatosan a baloldalt a magyarságból és nem fordítva. Az ősbűnt Kövér László követte el, amikor 1999-ben "idegenszerűnek" bélyegezte a Fidesz ellenzékét. Majd a bukás után jött "a haza nem lehet ellenzékben", meg "a baloldal genetikai alapon ráront a nemzetére" ocsmány tételei, na meg a folyamatosan színen tartott "nemzeti oldal" sunyi hazugsága.
A nemzetből való kirekesztést ők tették tömegsporttá, és jelen állás szerint egy teljes generációt sikerült egymás torkának ugrasztani vele. A Fidesz (Isten tudja milyen alapon) felhatalmazva érzi magát, hogy eldöntse, ki a jó magyar és ki nem az. Ki lehet része a nemzetnek és ki nem. Az egy percig is tűrhetetlen, mégis legalább másfél évtizede sulykolt aljasság nyomán pedig már jobboldali honfitársaink zöme is úgy érzi: joga van önkéntes ítélőbírót játszani magyarság ügyében.
Nekik és a nagyon "független", nagyon középen álló finnyás értelmiségnek üzenjük: nem lesz béke, amíg a fideszesek szerint mindenki hazaáruló, akinek a szíve nem Orbán Viktorért dobog. Nem lesz béke, amíg csak az lehet igaz magyar, aki ujjongva tapsol a fideszes strómanok zsebébe lapátolt milliárdokhoz. Mert a békéhez mindig két fél kell, de a háborúhoz elég egy is.
Nem igaz, hogy egyik kutya, másik eb. Nem igaz, hogy mindkét oldal egyformán bűnös a polgárháborús állapotok kialakulásában. Ezt az országot a Fidesz szakította szét.
