Két kézzel lapátolja a szenet a gyűlöletvonat kazánjába a kormány. Miután a nemzeti konzultáció fantázianevű parasztvakítás megbukott, a Fidesz újabb fegyvereket állított hadrendbe.
A keményen dolgozó kisemberek adóforintjait Orbánék most éppen alpári stílusú plakátokba és hirdetésekbe forgatják. A „szeretet ésösszefogás pártja” mindenáron belénk akarja plántálni a gyűlölet kultúráját. A cél immár sokadszor, hogy ne a korrupt gazemberekben, hanem a korrupt gazemberek által kijelölt, szerencsétlen sorsú csoportban lássuk a saját ellenségeinket.
Hogy elhiggyük: nem azért nyomorgunk négymillióan, mert üresen kongó stadionokra szórják a közpénzt, nem azért, mert az egykulcsos adóval évi 440 milliárdot hagynak a legpénzesebbek zsebében, és nem azért, mert a fideszes nagyurak úgy lopnak, mintha a lopás lenne a fő tevékenységük. Hanem mert a minimális emberiesség jegyében be kellene fogadnunk pár száz menekültet, akiknek az ellátását javarészt amúgy is az EU fizeti.
A gátlástalan habonyizmusra hamar megszületett az ellenreakció: jóérzésű honfitársaink csoportosan szakítják le és festik át a plakátokat, hogy ne látszódjék a gyalázat. Úgynevezett polgári engedetlenség; az egykori kordonbontó bandának igazán nincs joga reklamálni miatta.
És már úton van az eggyel szellemesebb válasz is: Kétfarkú Kutyáék is offenzívába kezdenek, és ellenplakátokon fogják bemutatni: mi mindenről szeretné elterelni a figyelmet a fideszes genyókommunikáció. A viccpárt, amelynek idáig inkább lájkvalutában fizettek az emberek, már húszmilliós nagyságrendű összeget kalapozott össze a nemes célra.
Az emberek pedig drukkolnak, támogatnak, lelkesen osztják az átfestett plakátok fotóit meg az újabb ötleteket, miközben mélyen megvetik a Fideszt, amelyik egymás torkának akarta ugrasztani őket.
Az Orbán-rezsim állandóan válaszút elé állítja az állampolgárait. Soha nincsen nyugalom, soha nincsen konszolidáció, soha nincsen béke, mert a fideszes kormányzás lényege a permanens háború.
Újabb és újabb társadalmi csoportokat pécéznek ki, és mint a pitbull: harapják, tépik, egy percig nem engedik. Nekünk pedig lépten-nyomon választanunk kell, hogy elfogadjuk-e a finkelsteini-habonyi gyűlöletgépezet aktuális „politikai termékét”, vagy mégiscsak a bennünk pislákoló emberség, irgalom, szolidaritás kerekedik felül. Jellempróbáló idők.
Hajléktalanok, diákok, melegek, civilek, tüntetők, rokkantak, szegények, és legújabban a menekültek ügye - a Fidesz minden egyes kérdésben jéghideg precizitással az embertelenség oldalán állt. Hiába, senki nem adhat mást, csak mi lényege.
A gátlástalan Fidesz-uralom azonban minden rémsége mellett egy hatalmas lehetőség is, hogy élményközösséggé kovácsolja az ellenzéket: a kormány ugyanis akarva-akaratlanul a jó oldalra sodorja a vele szemben állókat.
Eljutottunk oda, hogy önmagában markáns identitásképző tényezőnek számít, ha valaki szemben áll a Fidesz-kormánnyal. Értékválasztás a civilizáció, a szolidaritás, a humánum, a méltányosság és Európa mellett.
Éppen ezért az ellenzéki érzelmű honfitársainknak semmi okuk rá, hogy elbizonytalanodjanak, meghunyászkodjanak. Vállalják csak bátran a szembenállásukat ezzel az embertelen rezsimmel! Büszkeségüknek kifogyhatatlan erkölcsi alapja van:
Ők állnak a jó oldalon.
Kövesd a Nyugati Fényt a Facebookon, hogy ne maradj le a frissítéseinkről!
