Ha bárkinek kétségei lettek volna afelől, hogy katasztrófa szélén áll a magyar egészségügy, az mostanság csattanós választ kaphatott a valóságtól.

A szociális dolgozók legutóbb egy tízezres tüntetéssel, azóta pedig egy  egyszerűségében nagyszerű akcióval hívják fel a figyelmet az ágazatban uralkodó gyalázatos viszonyokra és balkáni bérekre.

Az „Állj ki magadért”-kampány lényege, hogy az egészségügyi dolgozók egy maguk elé tartott papírlapra felírják a beosztásukat, az életkorukat és a nettó fizetésüket, amiből a magyar állam szerint meg kellene élniük egész hónapban.

Az egyszeri hírolvasó pedig csak nézi döbbenten ezeket a nagyszerű embereket, majd a szégyenteljes összegeket a papírlapokon, és lesül a képéről a bőr. Igen, ők azok a keményen dolgozó kisemberek, akiket a Habony-Rogán tolvajbrigád már azzal is megaláz, hogy van mersze a szájára venni. Most látható csak igazán, mennyire üres és hazug duma minden szavuk.

Az egészségügyi dolgozók kiállása önmagukért (és végső soron értünk) az elmúlt időszak legerősebb figyelemfelhívó akciója. A szikár és döbbenetes tényekkel ugyanis nehéz vitába szállni. Mégis mit tehetnének a kormánytagok? Válaszul ők is kiállnak a saját 1,5-2 milliós tábláikkal?

Még csak a szokásosan aljas „járni jár, de nem jut” szöveget sem süthetik el, mert már kórusban kérdez vissza az ország.

Aha, és mezőkövesdi stadionra futja?

Orosz atomerőműre futja?

Milliárdos tanácsadásokra a Századvéggel futja?

Múzeumi negyedre futja?

Az MNB-nek kastélyokra, Eiffel palotára futja?

A felcsúti Disneylandre futja?

Soha nem látott mennyiségű államtitkárra futja?

Bevándorlóellenes kamukonzultációra futja?

Orbán Viktor várba költöztetésére futja?

Koreai propagandát sulykoló közmédiára futja?

Mindenre futja? Csak azoknak nem futja tisztességes fizetésre, akik a lelkiismeretükkel és a hősies munkabírásukkal még egyben tartják a rothadó egészségügyet?

Milyen perverz értékrendről árulkodik ez? Mi van azoknak az embereknek a fejében, akik meghozzák a döntést a huszonharmadik kisvárosi stadionról, miközben az állami kórházakban löncshús és zsemle jut ebédre a betegeknek? Milyen barbár ország az, amelyik a saját tanárait, orvosait, ápolóit sanyargatja és űzi külföldre?

Tavaly ősszel felébredt Csipkerózsika-álmából az ország. A netadó elleni gigatüntetések megmutatták: térdre lehet kényszeríteni még egy ilyen erőszakos kormányt is. De csakis teljes körű és jól szervezett összefogással, mert a fiúk kizárólag az erő nyelvéből értenek.

Ápolók, szociális dolgozók, hát ne féljetek és álljatok ki magatokért! A nagyméltóságú hatalom már sápadt vala és reszketni méltóztatik. Ők is tudják: az ország veletek van!

Kövesd a Nyugati Fényt a Facebookon, hogy ne maradj le a frissítésekről!