Ahogy mondani szokás: van egy jó és egy rossz hírünk.
Jó hír, hogy menthetetlenül rohad a narancs. Újpest és Veszprém után tegnap a harmadik csapást is megkapta a kormánypárt Tapolcán. A keményen dolgozó kisemberek olyannyira a pokolba kívánják már a stadionépítő-fácánvadász-vasárnapi boltbezáró-közpénztolvaj brókerkormányt, hogy egyetlen alkalmat sem hagynak ki, ahol revansot vehetnek azért a tömérdek aljasságért, amit a Fidesz-KDNP elkövetett ellenük.
A népakarat tegnap zsinórban harmadszor küldte el a bánatba az Orbán-Semjén-brancsot: most épp 66:34 arányban mondtak nemet a Fidesznek a folytatásra. A megjelent választók alig 34 százaléka kívánta azt, hogy folytassa a jelenlegi kormány és 66 százalékuk (épp kétharmaduk) akart Orbán-váltást.
Rossz hír viszont, hogy ezúttal egy olyan párt jelöltje osztotta ki a Fidesznek az aktuális pofont, amelyik legalább annyira az ellensége a szabadságnak, a nyugati értékrendnek, a liberális demokráciának, mint Orbán Viktor.
Mivel a közgyűlölt Fidesz egy ideje képtelen nyerni, beállhat egy olyan új világ, ahol a jobbos körzeteket a Jobbik, a balos körzeteket pedig a baloldali összefogás viszi. Ez a faramuci helyzet mindhárom politikai tábort a saját stratégiájának újragondolására kell késztesse.
A magunk részéről két tanulságot máris kiemelnénk a tegnapi eredmények után.
1.) Az MSZP-nek el kell fogadnia, hogy vége annak a korszaknak, amikor egyeduralkodó lehetett a baloldalon. Nem diktálhat önkényesen úgy, mint Szili Katalin államfői jelölésekor. Az MSZP-nek el kell fogadnia, hogy ott van mellette egy nagyjából azonos erőt képviselő (és feljövőben lévő) DK, valamint több kisebb párt is, akikkel kompromisszumot KELL találnia, különben a Fidesz és a Jobbik „hasznos idiótájává” válik.
Márciusban Veszprémben jól működött az a konstrukció, hogy a demokratikus pártok beálltak egy mindenki számára elfogadható összellenzéki jelölt mögé: Kész Zoltán fölényesen rávert a Fideszre. Tegnap viszont nem működött az a modell, hogy az MSZP önkényesen kiválasztotta a baloldali jelöltet a sajátjai közül, a többieknek pedig csak a besorolás maradt. A két eredmény magáért beszél.
2.) A közszereplőknek és véleményformálóknak több felelősséggel lenne szerencsés megszólalniuk a közös térben. Csak azért, hogy kényszeredett „egyet ide - egyet oda" ütéssel bizonygassák a függetlenségüket és hízelegjenek a saját egójuknak, talán nem éri meg szétzilálni a demokratikus ellenzéki oldalt és megnyitni az utat a Jobbik előtt. A baloldali tábor bizonytalan, mert teljesen blőd és disszonáns üzenetekkel bombázzák a „saját oldali” megmondók.
Amikor Hont András éveken át páros lábbal ugrál a földön fekvő baloldali ellenzéken, majd a választás napján lehülyézi az országot a Jobbik jó szereplése miatt, akkor úgy viselkedik, mint a részeg ember az éjszakai buszon, aki előbb lehányja az utasokat, majd rájuk ripakodik: „Szégyelljék magukat, hogy néznek ki!”. Hahó! Az nem függetlenség, hogy grammra kimérve ugyanannyit ütöm a mindenfajta kormányzati hatalom nélküli ellenzéket, mint az öt éve teljhatalommal közpénzeket rabló Fidesz-kormányt. Az nem függetlenség, hanem gyávaság, öntetszelgő póz, vagy az arányérzék döbbenetes hiánya.
Az országban igenis többségben vannak a demokrácia és a szabadság hívei, de csak akkor fognak győzni, ha túllépve önzőségen-kicsinyességen, képesek lesznek a fegyelmezett összefogásra. Nincs több elpazarolható évünk a sötét keleti zsákutcákra!
