Felkavarta az amúgy sem álló vizet Gulyás Márton kampányvideója, amelyben balos, liberális, szélsőjobbos és pártatlan közszereplők közösen állnak ki az igazságos választórendszer követelése mellett.
A videó kapcsán ugyanaz a vita kezdődött el, mint pár hete a Bayer-kávézás miatt: szabad-e, lehet-e, kell-e bárkivel (értsd: akárkivel) leülni, felállni, kiállni, közösködni, vagy maradjunk szépen a 20. századi lövészárkainkon belül az idők végezetéig.
A lárma nyilván jót tesz Gulyás és mozgalma ismertségének - vélhetően pont ez volt az alkotó szándéka a polgárpukkasztó kisfilmmel. Ha az ember egy videóban látja Gálvölgyi Jánost és Zagyva Gyulát, akkor azért felkapja a fejét, hogy valami itt nincs rendben.
És tényleg: annak a választási rendszernek, amit a Fidesz ebben az országban bevezetett, nagyjából annyi köze van egy demokratikus ország szabad választásához, mint Schmitt Pálnak a doktori címhez. Önkényesen átrajzolt választókerületek, megszállt választási bizottságok, korlátozott hirdetési felületek, közpénzen folytatott kormánypropaganda, százmilliókkal kitömött kamupártok, és a győztest brutálisan túlkompenzáló szisztéma.
2014-ben a választók 44 százaléka szavazott a Fideszre, ebből varázsoltak össze maguknak 66 százalékot a Parlamentben, tehát egy fideszes választó akarata pontosan másfélszer annyit ért, mint egy ellenzékié. Ez súlyosan sérti az ember igazságérzetét.
Afelől viszont már vannak kétségeink, hogy a választásokig hátralévő 10 hónapban (akár polgári engedetlenséggel, amit Gulyásék már belengettek) el lehet-e érni bármilyen eredményt a kormánnyal szemben. Ilyen rövid idővel egy meccs előtt már nem szokás változtatni a szabályokon.
Ettől függetlenül sok sikert kívánunk a Közös Ország mozgalomnak és Gulyás Mártonnak, akivel bár több szakkérdésben nem értünk egyet - nem vitatjuk el a jóhiszeműségét. Ráfér erre az országra, hogy erősödjön a civil szcéna, az állampolgári öntudat.
Egy társadalom nagykorúságát mindig az mutatja, hogy a benne élő emberek mennyire érzik kis porszemnek magukat, akik nem urai a sorsuknak, mert úgyis ott fent döntenek róluk a nagyok. Vagy esetleg képesek felismerni a közös céljaikat, sérelmeiket, és megszervezni magukat az érdekeik mentén.
Nem hisszük, hogy vége lenne a világnak, amiért közös videóban követel igazságos választási rendszert Gálvölgyi János és Pörzse Sándor. Ez nem jelenti egymás legitimálását, nem jelenti azt, hogy bárki feladna bármit az elveiből.
Ha a villamoson utazik egy anyuka babakocsival, majd a megállónál egy balos és egy jobbos férfi közösen megfogják azt a babakocsit és lesegítik a villamosról, azzal ők valami bűnös összefogás részei lettek? Hagyjuk már ezt.
(Az meg egyenesen röhejes, hogy pont az a Konok Péter szidja a leghangosabban Gulyás Márton akcióját, aki jó gázsiért hétről hétre beül válogatott jobbikosokkal röhögcsélni a HírTV Heti Hetes-koppintás műsorába. Legalább ő maradna most csendben.)
Viszont hogy egy valódi aggályról is beszéljünk. Azzal már Gulyás Mártonnak kell kalkulálnia, hogy ha hónapokon keresztül tudatosan felébreszti a reményt és a várakozást, majd a végén kudarcba fullad az ügy, akkor okozott plusz egy csalódást, aminek az ódiuma az egész ellenzéki oldalra hull majd vissza - tovább növelve az elkeseredettséget és a kiábrándultságot.
Nem könnyű ellenzékinek lenni 2017 Magyarországán.
Kövess minket a Facebookon, hogy ne maradj le semmiről!
