A Jobbik körül mostanában sűrűsödő események minden "elvi" fedőszöveg ellenére színtiszta hatalomtechnikáról szólnak.
Vona megmutatta: ő Orbán Viktor legjobb tanítványa - és ez nem dicséret. Miközben megjátszott vehemenciával kritizálta Orbánt a felszínen, valójában figyelt és tanult tőle.
Mostanra mindent lekoppintott tőle: a hatalom központosításától, a kritikusok háttérbe szorításán át, a médiapolitikáig bezárólag. (Az milyen, hogy a kongresszusról kizárólag a Jobbik-közeli Alfahír tudósíthatott, minden más médiát kizártak?)
A néppártosodásról szóló nagyívű szövegek: üres dumák csupán. Az új alelnökök semmivel sem vállalhatóbb arcok, mint Novák Elődék voltak. Senki nem gondolhatja józan ésszel, hogy Torockai László (a 2006-os zavargások egyik főkolomposa), vagy Sneider Tamás (volt egri szkinhedvezér) az európai értelemben vett mérsékelt politizálás letéteményesei lennének.
A francokat. Egy dologban különböznek ők Novák Elődtől: lojálisak Vona Gáborhoz, és nem képeznek párton belüli ellenpólust, belső konkurenciát.
Vona Gábor legkésőbb mostanra mindenki előtt világossá tette: nincsenek elvei, csak érdekei. Ha úgy véli: középre beszéléssel, megjátszott mérséklődéssel tudja bővíteni a táborát, akkor abban fog utazni. Vona fideszes mintára nem pártot, hanem pártnak álcázott gazdasági vállalkozást kíván működtetni.
Akik ebben vele tartanak, azok számára nyitott a karrier a Jobbikban. Vagy beállsz a sorba, vagy fel is út, le is út – honnan is olyan ismerős ez?
Vona egyelőre nyerésre áll: sikerült kierőszakolnia a látszategységet. Hegedűs Lórántné az utolsó pillanatban visszavonulót fújt, ahogy Novák Előd is „méltósággal elfogadta”, hogy nem lesz többet alelnök.
A kierőszakolt egység mögött viszont már most is elképesztő törésvonalak húzódnak. Vona Gábor pártelnökségét a küldöttek egyötöde nem szavazta meg, pedig nem volt más jelölt.
A Jobbik törzsbázisa hónapok óta lázong. Számukra Vona lepaktálása Simicskával árulás, a cukisodás gyávaság, Novák Előd kiszorítása pedig egyenesen skandalum.
Elég megnézni egy átlagos Jobbik-szavazó Facebook-profilját, kiírásait, kommentjeit, hogy lássuk, mennyire lehetetlen vállalkozás a Jobbik konszolidálása - ha egy pillanatra komolyan vesszük, hogy tényleg ez a cél.
A törzsbázis számára a Jobbik „szexepiljét” pont hogy a vérbő cigányozás, zsidózás, buzizás, simonpereszezés, holokamuzás jelenti. Az ő adrenalin-szintjüket a „nemzeti öntudat” szítása és a gyűlölhető ellenségkép mindennapos megnevezése stimulálja. Az ő szemükben a Jobbik felpuhulása minimum töketlen nyálaskodás, de még inkább az "izraeli-amerikai lobbinak" való behódolás.
A kurucinfó által tíz éve szisztematikusan hergelt törzsközönség nem fog bekajálni egy kiherélt „nemzeti radikalizmust”. Egy zsidózás-cigányozás-buzizás nélküli Jobbik körülbelül olyan, mint egy Tankcsapda-koncert az Ez az a ház vagy a Mennyország Tourist nélkül. Fellázad miatta a rajongótábor.
Ahogy József Attila írja: nem foghat a macska egyszerre kint s bent egeret. Nem lehetsz egyszerre rabló és pandúr. Nem lehetsz egyszerre a zsidótörvényeket követelők ikonja és a „vadhajtásokat visszametsző” úri kertész. Nem lehetsz egyszerre a libikóka mindkét végén a magasban.
Ha Vona tényleg megpróbálja kés-villával evő európai politikusnak átpozicionálni magát, a saját radikális törzstábora fogja őt felzabálni.
Támogasd a Nyugati Fényt - a legütőképesebb ellenzéki gerillamédiát!
